A pápát meghívó Christian Wulff német szövetségi elnök üdvözlő szavaira válaszként a pápa azt hangsúlyozta, hogy ő nem államférfiként érkezett Németországba, hogy politikai és gazdasági kérdésekről tárgyaljon, hanem hogy emberekkel találkozzon és velük Istenről beszélgessen. Azok a parlamenti képviselők, akik a csütörtök délutánra tervezett pápai felszólalást a Bundestagban bojkottálni akarják, csattanós választ kaptak sajátos törekvésükre: nem államfői, hanem vallási vezetői beszéd hangzik el a Bundestagban.

XVI. Benedek beszédében sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az emberek elfordulnak a hittől. Márpedig az emberi együttélésnek szüksége van bizonyos összekötő alapigazságokra. Ennek alátámasztására idézte a német katolikus társadalomreformert, Wilhelm von Kettelert: „Amiként a vallásnak szüksége van szabadságra, ugyanúgy a szabadságnak is szüksége van a vallásra”. A kétszáz évvel ezelőtt élt von Ketteler megállapítása ma is igaz.

A német szövetségi elnök, Christian Wulff üdvözlő beszédében utalt arra, hogy az egyház mindig új kérdések és kihívások előtt áll, mint például a mostanában állandó vita tárgyát képező újraházasodottak részvételének tiltása a kommunióban, az úrvacsorában, eukarisztiában. „Milyen könyörületes tud lenni az egyház az olyan emberekkel, akiknek az élettörténetében törés következett be?” – tette fel a konkrét kérdést a katolikus német elnök, aki maga is második házasságban él.

Ugyanúgy komoly és megoldásra váró kérdés a katolikus egyházban a gyermekek papok általi szexuális zaklatása, illetve az ilyen visszaélések kizárása, valamint több ökumenikus kérdés. Mit tesz az egyház azért, hogy feszültségeit, szakadásait saját körén belül, illetve a protestánsokkal és az ortodoxokkal feloldja, gyógyítsa? – kérdezett tovább a német szövetségi elnök.

Rámutatott arra is, hogy Németország a reformáció szülőföldje. „Örülök, hogy Ön holnap Erfurtba utazik, Luther Márton egyik fontos működési helyére, és hogy ott a protestáns egyházak képviselőivel találkozni fog. Meggyőződésem: ma már azt kell megokolni, mi is választ szét minket, nem pedig azt, mi az, ami közös”. Christian Wulff szövetségi elnök így zárta beszédét: „Még egyszer teljes szívemből üdvözlöm Önt, és Isten áldását kívánom a nálunk Németországban, az Ön szülőhazájában töltendő napokra!”.

Angela Merkel kancellár a pápával zárt ajtók mögött folytatott beszélgetése után kijelentette a sajtónak: szó volt a  pénzügyi válság okozta nehézségekről, meg arról is, hogy a politikai erőknek az embereket segíteniük kell, és soha nem szabad odáig eljutni, hogy kényszerítsék  őket bármire is. Ez ma igen nagy és nem könnyű feladat a globalizáció korában.

+

Németországi látogatásának első napján a katolikus egyházfő a szövetségi parlamentben, a Bundestagban tartott beszédet. „Szenvedélyesebb pápai beszéd izgalmasabb lett volna” – jegyzi meg az értekezésnek beillő  beszéd nyomán az evangelisch.de hírkommentára.

A pápa beszéde akadémikus értekezés volt. Ha egyetemen hangzott volna el, bizonyára elméleti vita követte volna. De a Bundestag hallgatósága nincs ilyen absztrakt, elvont szöveghez szokva. Ott élesben mennek a szóváltások, s bizony húsbavágó kérdésekről folynak a viták a pártok képviselői között. „Bizony nagyon oda kellett figyelnem, hogy egyáltalán megértsem, miről is van szó” – írja kommentárjában Burkhard Weitz, a Chrismon című protestáns magazin szerkesztője. A még „vájt fülűbb” Ralf Peter Reimann lelkész, az evangelisch.de szemleírója a protestánsok, s főként a filozófiai iskolákon nevelődött német teológusok, lelkészek és hívők számára nehezen osztható, elfogadható ésszerűségi és természetjogi kategóriákat kifogásolta a pápa beszédében. XVI. Benedek ugyanis ezekkel próbálta megokolni az értékek szükséges jelenlétét a pluralista társadalomban. A pápa a politikai aréna sűrű légkörében professzorként nyilatkozott meg, ezért hiányolják sokan beszédéből a szenvedélyes elkötelezettség hangját, amivel állást foglalhatott volna a gazdaságilag elnyomorodott tömegek és a politikailag jogfosztott milliók mellett – nyilván nem Németországban, hanem ennél sokkal tágabb körben.  Miről is volt szó?

XVI. Benedek alapvető kérdéseket vetett fel: mi az alapja az államnak, a  társadalomnak és a kultúrának? Mivel lehet megokolni az emberi jogokat? Milyen értékek közösek a mai Európában? Természetesen helyénvaló az indoklás, hogy a német és az európai kultúra gyökerei Jeruzsálemig, Athénig és Rómáig nyúlnak vissza. És Európa egyet jelent a kereszténységgel, a demokráciával és az antik filozófiával, a katolikus eszmerendszertől függetlenül is.

De hogyan él ezekkel a értékekkel a modern világ? Ez az igazi kérdés! És valóban elégséges alap a jog és a humanitás fejlődéséhez az emberi értelem és a természet? Eljut-e a értelem Istenhez? Elégség-e a természetre nézni, s máris hitre jutunk?

Vegyük észre a konkrétumokat is az egyházfői beszédben! Mi mellett tette le verbálisan és tényleges is a voksot XVI. Benedek? Azt kérte, hogy egyértelműen több szenzibilitást, érzékenységet alakítsanak ki a kortársak magukban és környezetükben  „az igazi, alapvető jogok” iránt. A értelem mélyebbre tekintsen és nagyobb összefüggéseket keressen, amikor az ökológiai válság megoldását kutatja. Ugyanakkor utalt arra is, hogy az emberi természet nagyon gyakran van kitéve manipulációknak és rideg racionalizmusnak. Az ember nem csak annyi, amennyi belőle megfogalmazható és igazolható. A beszéd egyik sarkaltos megállapítása volt: „Nem az ember alkotja meg önmagát. Szellem és akarat, meg természet is kell hozzá. S akarata akkor működik helyesen, amikor a természetre hallgat, azt tiszteletben tartja…”. Ha ezt nem a természeti teológiára érzékeny protestáns ember fülével hallgatjuk, akkor eljutunk a beszéd céljához, s még egyet is lehet azzal értenünk, ami nem más, mint az élet tisztelete és védelme.

Nyilvánvaló, hogy a pápának ebben a beszédben nem volt konkrétan az a feladata, hogy a szexuális visszaélésekről, az elváltakkal gyakori rideg lelkigondozás problémáiról, a kényszer cölibátusról, vagy az asszonyok diakonisszává szentelésének akadályairól szóljon. XVI. Benedek a német Bundestagban beszélt, s ott a hit és a vallás kérdései álltak mondatai homlokterében. Hiszen a német egyház eróziáját, térvesztését meg kell állítani. Ehhez pedig hit és az egyházi, gyülekezeti élet új útjainak, módjainak a keresése kell. Nem akadémikus teológia, hanem az élet beszéde. S ez mintha a német politikai arénában még hangzott volna erőteljesen…De még a látogatásból jó két nap hátra van.