Orbán Viktor jelenlétében adták át vasárnap Jánosi Katalinnak, Nagy Imre unokájának és a Nagy Imre Alapítványnak a kivégzett miniszterelnök egykori bőröndjét, amely nemrég került elő Bosznia-Hercegovinából – közölte az MTI-vel a kormányfő sajtófőnöke. Schmidt Mária a XVIII. kerületi 1956-os emlékmű avatóján azt mondta, hogy 1956-ban a magyar nemzet megmaradása volt a tét, az emberhez méltó élet biztosítása volt a cél, és a nemzet önbecsülése forgott kockán, ezért nem számított a túlerő.
Orbán Viktor jelenlétében vette át Nagy Imre unokája a mártír miniszterelnök egykori bőröndjét
Havasi Bertalan közleménye szerint a bőrönd az MTA Nagy Imre Emlékház gyűjteményében kap helyet.
Nagy Imre miniszterelnök családja előtt mindig ismert volt, hogy a forradalom miniszterelnöke, amikor 1956. november 22-én elhagyta a jugoszláv nagykövetséget, otthagyott egy bőröndöt, ami személyes és politikai jellegű dokumentumokat tartalmazott. A mártír miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin többszöri kérése nyomán a Külügyminisztérium 2008-ban megkereste a szerb külügyminisztériumot és segítségét kérte a bőrönd és az iratok sorsának tisztázásában – ismerteti a közlemény.
Belgrádban megállapították, hogy a dokumentumokat a nagykövetségről annak idején elszállították a Külügyminisztériumba, és ott találhatók meg, a bőrönd azonban nem került elő. Magyar kérésre 2008 nyarán adták át az iratokat, amelyeket a családdal történt megállapodás értelmében a Magyar Országos Levéltárban helyezték el. A magániratokra vonatkozóan a levéltár és a család letéti szerződést kötött.
A bőrönd nemrég Szarajevóban bukkant fel, Oszman Dikics egykori nagykövetségi tanácsos, első beosztott (aki 1956-ban Budapesten teljesített szolgálatot) özvegye birtokában volt mostanáig; Nagy Imre miniszterelnök iratai 1956-ban ebben a bőröndben voltak.
A Magyar Országos Levéltár főigazgatója a november 4-i átadási ünnepségre rendelkezésre bocsátotta az egykor a bőröndben őrzött iratokat, így a tárgyi emlékek fél évszázad után ismét „egymásra találtak".
A szűk körű ünnepségen néma főhajtással emlékeztek '56 mártírjaira. Jánosi Katalin köszönetet mondott a magyar kormánynak és Oszman Dikics özvegyének a személyes emléktárgyért.
A hit adott erőt ötvenhat hőseinek
Ötvenhat hősei a forradalom leverésekor is hittek a szabad Magyarország eszméjében – mondta Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Jászberényben, a katolikus nagytemplomban tartott ünnepi szentmisét követő beszédében.
Rétvári Bence úgy fogalmazott: ahogyan a második világháborúban a Gulágra száműzött, majd a munkatáborból tíz év után hazatért Olofsson Placid atyát, úgy az ötvenhat évvel ezelőtt levert forradalom hőseit is a hit segítette át a mások számára elviselhetetlen nehézségeken.
A bencés szerzetes tanár 1916-ban született és 1946-ban internálták a Gulágra.
Az ötvenhatosok mindvégig hitték, hogy ha ők nem is, de gyermekeik, vagy unokáik már egy szabad Magyarországon élhetnek – húzta alá a politikus.
Rámutatott: Mindszenty József bíboros, hercegprímás szerepe a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás elutasításában 1956 legnehezebb óráiban is a keresztény értékek melletti kiállást jelképezte.
Hozzátette: a jelenkor nemzedékeinek már összehasonlíthatatlanul könnyebb dolguk van 1956-os elődeiknél. Csupán az a teendőjük, hogy a forradalom hőseinek példáját ne csak az évfordulókon, de a mindennapok során is szem előtt tartva megőrizzék és értékeljék a szabadságot.
Az államtitkár kijelentette: „mai függetlenségünk az 1956-os forradalomban és szabadságharcban gyökerezik”. Emlékeztetett: ebben a küzdelemben 2000 ember vesztette életét, tízszer ennyien sérültek meg, illetve kerültek börtönbe, 13 ezer magyart deportáltak, vagy internáltak és több mint kétszázezren hagyták el hazájukat.
Az ezt követő rettegés időszakában pedig egymillió ember ellen indult bűntetőeljárás, közülük 650 ezer ellen emeltek vádat és 390 ezer, jelentős részben elvileg a rendszer támogatását élvező munkás és paraszti sorba tartozó emberrel szemben szabtak ki elmarasztaló ítéletet.
Rétvári Bence az emlékezés fontosságát hangsúlyozva felidézte, az Egyesült Államok egykori elnöke, Ronald Reagan szerint „a szabadság mindig csak egy generációra van a kihalástól”.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az ünnepi szentmisét követően a KDNP helyi szervezetével közösen megkoszorúzta a jászberényi katolikus nagytemplom előtti 1956-os emléktáblát. A mementót annak emlékére állították, hogy a városba 56 esztendeje bevonuló szovjet harckocsik egyike belelőtt a templom tornyába, s miután a tüzet nem engedték oltani, az épület csúcsát ékesítő Szent Korona a kövezetre zuhant.
A jászok a Redemtio (önmegváltás) után helyezték el a koronát a templomon annak jelképeként, hogy a Teremtő Úristen után egyedül a Szent Korona fensőbbségét ismerik el maguk felett. Mindenki mással egyenrangúnak tekintik magukat.
Schmidt Mária: 1956-ban a nemzet megmaradása volt a tét
Schmidt Mária szerint 1956-ban nem lehetett realistának lenni, mert az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Hangoztatta, a magyarok szabadság nélkül nem tudnak élni, és a történelemben akárhányszor is fosztották meg attól, előbb-utóbb mindig visszaszerezte.
A most átadott – bazaltkockákból álló, hatalmas kőtömböt formázó – Hargita téri emlékműnél koszorút helyeztek el a kormányzat, a főváros, a helyi önkormányzat képviselői, és az 56-os szervezetek.
Wittner Mária: 1956 címerét soha ne adjuk át a hóhérok kezébe!
1956 címerét soha ne adjuk át a hóhérok kezébe! – szólított fel Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, 1956-os halálraítélt vasárnap Hódmezővásárhelyen.
Az '56-os címer miatt nagyon sok ember végezte az akasztófán, s ma hóhéraink akarják kisajátítani a vörös csillag helyett – mondta az egykori forradalmár a hódmezővásárhelyi önkormányzat rendezvényén, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és a szovjet csapatok bevonulására emlékeztek.
Legyünk együtt azon, hogy emberibb, élhetőbb világot építsünk, úgy, mint 1956-ban szerettük volna! – fogalmazott Wittner Mária.
