Ötszáz évvel ezelőtt, 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára híres tételeit, amellyel megváltoztatta a történelmet. A reformáció emléknapja alkalmából Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének a parlament felsőházi termében a Reformáció 500 emlékülésen elhangzott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (Fotó: Váli Miklós)
Kedves Testvérek!
Jézus Krisztus főpapi imájában, szenvedése előtt, azt kötötte a lelkünkre, hogy: legyetek egyek! Fel kell tenni tehát a kérdést mindannyiunknak, hogy nem szakítottuk-e szét Krisztus varratlan köntösét? Katolikusok és ortodoxok elszakítottuk 1054-ben. Aztán nyugaton továbbszakítottuk. Foszlányokká szaggattuk Krisztus varratlan köntösét.
(Fotó: Váli Miklós)
És mégis van okunk erre az ünnepségre. Az ünnep pedig az, hogy a Szentlékek valahogy mégis úgy intézte, hogy gazdagodtunk. Az egyetemes kereszténységben a saját örökségünk révén gazdagítjuk egymást. Az ökumené nem az önfeladás és nem is a relativizálás, hanem pontosan az, hogy a protestantizmus a protestáns örökséget adja az egyetemes kereszténységnek, így például a Szentírás szeretetét, vagy ugyanígy az ortodoxia a liturgiáját, az ikonokat, mindenki a saját lelkiségét. Az ökumené az öltés, amivel valamiképpen összevarrjuk Krisztus köntösét. Pont azért van okunk az ünnepségre, mert a Szentlelket ünnepeljük, aki a mi bűneinkből is valami jót tud kihozni. Mégpedig azt, hogy végeredményben mindannyian gazdagodtunk egymás által. Az egyetemes kereszténység gazdagsága az ortodox, katolikus, protestáns gazdagság összességében áll fenn.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (Fotó: Váli Miklós)
Katolikusként is hadd mondjam azt, hogy ha nem lett volna protestantizmus, akkor aligha lett volna Tridenti Zsinat, ahol a római egyháznak el kellett dönteni, hogy mi az, ami a katolikus hitletétemény, és mi az, ami nem. Mennyi történelmi törmeléktől szabadultunk meg ezáltal! Kalkedon és a II. Vatikáni Zsinat közötti ezer év legnagyobb zsinata a Tridenti Zsinat volt, ami nem lett volna, ha nincs protestantizmus, ha nincs a három sola. Ez kényszerítette a katolikus egyházat, hogy tisztázza a hitét a szabad akarathoz, a jócselekedetekhez, a szenthagyományhoz, az eucharisztiához. Ezért mondom, hogy a protestantizmus kihívását és gazdagságát katolikus szempontból is értékelnünk kell. Ami emberi rárakódás, az eltűnik, de ami az Istentől van, az megmarad. Az ökumené Istentől van, hogy az egyetemes kereszténységünket gazdagítsa a protestantizmus öröksége, az ortodoxia öröksége, a katolikusság öröksége.
(Fotó: Váli Miklós)
Hasonlóan van ez a magyar nemzet vonatkozásában is. Nem ülnénk itt magyarként és nem beszélnénk most magyarul, s talán magyar nemzet sem lenne, ha nem lett volna – szimbolikusan szólva - Szenczi Molnár Albert és Pázmány Péter, - és megkockáztatom – ha nem lett volna reformáció és nem lett volna ellenreformáció, mert ha nem lett volna magyar nyelvű Biblia, magyar hitvitázó irodalom, a magyar nyelvünk sem lenne ilyen erős. Ezért a mi vezércsillagunk az, amit a katolikus Pázmány küldött Bethlen Gábor protestáns Erdélyébe, hogy: „mi azért tartsunk jó korrespondenciát, mert különben gallérunk alá pökik az nímöt”. A mindenkori nímöt.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (Fotó: Váli Miklós)
És a magyar nyelvű Szentírás tudatosította: hogy Jézus Krisztusban minden nemzet története üdvtörténetté lett. Így, mivel minden nemzet története valamiképpen az üdvtörténet része, így a mi magyar nemzetünknek a története is üdvtörténet. Ezért Isten népeként, Isten magyar népeként, a láthatatlan egyház tagjaiként látható egyházainkban zarándokolunk Isten Országa felé. Ezért mondhatjuk ma egy lélekkel: Omnia ad maiorem Dei gloriam, Soli Deo gloria!
