Ítélkezési szünetet tart a Taláros Testület július 21-től 2014. augusztus 29-ig. Előtte azonban, még egyszer, már a nyári szabadság első napján, hétfőn újra összejönnek. A rendkívüli ülésen várhatóan – párhuzamos és különvélemények bőséges kíséretében – döntenek az ősszel esedékes önkormányzati választás fővárosi rendszeréről. Ítélkezésük nyomán megtörténhet, hogy a nyaralást megszakítva, az Országgyűlés rendkívüli ülését is össze kell hívni a törvény gyors kiigazítása érdekében.
A parlament június 10-én fogadta el azt a törvénymódosítást, amely alapján az önkormányzati választás után átalakul a Fővárosi Közgyűlés: a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester és 9 listás képviselő lesz a tagja. A listáról a kerületek lélekszáma alapján súlyozva osztják ki a mandátumokat. A közgyűlési döntéseknél bevezetik a kettős többség elvét, azaz a döntéshez egyrészt szükség lesz arra, hogy a többség – vagyis a 33 képviselőből legalább 17 – jóváhagyja a javaslatot, másrészt a Budapest összlakosságának legalább a felét plusz egy embert képviselő kerületi polgármester igen szavazatára is szükség lesz.
Június 24-én, példátlan egységet alkotva, 57 országgyűlési képviselő (szocialista, független, LMP-s és Jobbikos) kezdeményezte a fővárosi közgyűlés tagjainak választásával összefüggő egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését utólagos normakontroll keretében.
Az indítványozók kifejtik: a szabályozás ellentétes az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésének a szavazás közvetlenségét rögzítő rendelkezésével, mivel a fővárosi közgyűlés huszonhárom tagjának megválasztása nem közvetlenül történik, hanem kerületi polgármestert választanak, amely tisztség egyben fővárosi közgyűlési mandátumot is eredményez.
Állítják: a fővárosi közgyűlés tagjainak választása során az egyes – eltérő lélekszámú – kerületek választópolgárainak szavazata különböző súllyal esik latba, ezért sérül az Alaptörvény választójog egyenlőségét rögzítő rendelkezése, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma is.
Előadják továbbá: a személyes adatok védelméhez való joggal ellentétes az a rendelkezés is, amely szerint a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. (Az inditvány szövege)
+
Az Alaptörvény rögzíti: a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását októberben kell megtartani. A választási eljárásról szóló törvény szerint a választást úgy kell kitűzni, hogy a szavazás napja a kitűzés napját követő 80. és 100. nap közé essen. (Ha például a köztársasági elnök úgy dönt, hogy október utolsó vasárnapján legyen a voksolás, akkor legkésőbb augusztus 8-ig kell kitűzni.)
+
Napirenden szerepel még a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdés alkalmazhatóságával összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata is.
Az indítványozó bírósági titkár a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdésének konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának a kizárását indítványozta.
„34. § (1) A vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésekor vallási tevékenységet végző egyesület a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésétől vallási tevékenységet végző szervezetnek minősül.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vallási tevékenységet végző szervezet a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő változásbejegyzését az egyesületre vonatkozó szabályok szerint kell befejezni az e törvényben meghatározott eltérésekkel.”
Legfrissebb döntések
Menetrendszerűen születtek a bírósági ítéleteket megsemmisítő határozatok, végzések. Nem okoztak meglepetést, még ellenzéki körökben sem állították a Taláros Testület legutóbbi döntéseiről, hogy kormánypárti ernyő alatt születettek. Persze fájt azoknak, akiket negatívan érintett.
Kúriai ítélet: megsemmisítve!
A bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az Alkotmánybíróság teljes ülésén hozott határozatában megállapította: a Kúria Pfv.IV.20.015/2012/4. számú ítélete, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Pf.20.361/2011/4. számú jogerős ítéletére is kiterjedő hatállyal - alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
Az indítványozó adatok kiadását kérte a Vértesi Erőmű Zrt.-től, mely 98,53 %-ban a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM Zrt.) tulajdonában áll. Az MVM Zrt.-ben a magyar államnak 75+1 % szavazatnyi tartós részesedése van. A Vértesi Erőmű Zrt. az adatszolgáltatást megtagadta, ezért az indítványozó közérdekű adatok kiadása iránt pert indított.
Az elsőfokú bíróság az adatok kiadására kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Fellebbezését követően a Kúria a felülvizsgálati eljárásban – a jogerős ítélet helybenhagyásával – a keresetét szintén elutasította.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, ezért ennek megállapítását és megsemmisítését kérteaz Alkotmánybíróságtól. Indoklásában előadta: a Kúriának a közfeladatot ellátó szerv fogalmát szűkítő értelmezése nincs összhangban a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjoggal, és az Alkotmánybíróság által deklarált alkotmányos elvekkel. Nincs, mert súlyos következményekkel jár az átlátható állam működésére, ha a jogalkalmazó a közérdekű adatok megismerését biztosító jogszabályokat indokolatlanul szűkítően értelmezi.
+
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozatának indokolása szerint a tartós állami tulajdonban lévő anyavállalat 98 %-os mértékű tulajdonában álló, s ennélfogva az anyavállalat meghatározó befolyása alatt lévő leányvállalatot is olyan gazdasági társaságnak kell tekinteni, amely a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerint közfeladatot ellátónak minősül. Ezért a Vértesi Erőmű Zrt. közfeladatot ellátó jogi személyként az adatnyilvánosság biztosítására köteles. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről – IV/3442/2012.)
A határozathoz Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
Fogvatartás
Egyedi ügyben alkalmazott jogszabály, valamint bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó a Székesfehérvári Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának végzése, a Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzése, valamint az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alkotmány-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint a támadott határozatok, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát, a törvény előtti egyenlőség elvét, és a diszkrimináció tilalmának alapelvét. Véleménye szerint indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz a sérelmezett jogszabály szakasza, miként a bírói döntés is, mert korlátozza az enyhébb végrehajtási fokozat kedvezményének megadását, csupán azért mert a fogvatartása nem volt folyamatos.
+
Az Alkotmánybíróság elutasította a Székesfehérvári Törvényszék Bkf.450/2012/2. sorszámú végzésével összefüggésben benyújtott, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 2012. január elseje és 2013. július elseje között hatályban volt 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt.
A határozat indokolása szerint a kifogásolt jogszabályi feltétel a fogvatartás folyamatosságának megkövetelésén keresztül az elítélt magatartásában megfigyelhető változások ellenőrizhetőségét segítette. A rendelkezéssel érintettek köre pedig egybeesett a szabályozás indoka által kijelölt elítéltekkel. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/596/2013.)
A határozathoz Bragyova András és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
Végrendeletben foglalt nyilatkozat
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását szorgalmazó alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó orvos hosszasan indokolja, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések többszörösen sértik az Alaptörvénybe foglaltakat. (Az inditvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 22. § (3) bekezdése „nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem régebbi – szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A […] kétévente meg kell újítani, és azt […]” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „Az (1)–(2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a beteg bármikor – cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.” Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (3) bekezdése „nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem régebbi – szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A […] kétévente meg kell újítani, és azt […]” szövegrésze a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet melléklete 2. pontja és az ahhoz kapcsolódó lábjegyzet alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet melléklete 2. pontja és az ahhoz kapcsolódó lábjegyzet a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában hangsúlyozta: alaptörvény-ellenes, hogy az élő végrendeletben foglalt nyilatkozat érvényességi ideje két év. Nincs ugyanis ésszerű indoka, hogy egy bármikor visszavonható nyilatkozat érvényességét a törvény határozott idejűvé tegye. Az indokolás szerint a szabályozásból nem vezethető le olyan más alkotmányos alapjog, vagy érdek érvényesülésének szükségessége sem, amely a nyilatkozattétel érvényességi feltételeként meghatározott pszichiátriai szakorvosi vélemény alkalmazását alátámasztaná. (AB határozat – IV/2712/2012.)
A határozathoz Balogh Elemér, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
Kevesellte az egymilliót az alapvető jogok biztosa
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 92. § (1) és (4) bekezdés megsemmisítése iránti utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
A kifogásolt rendelkezés előírja, hogy az országgyűlési választása során kampánycélokra - a költségvetési támogatáson felül - jelöltenként legfeljebb egymillió forint fordítható. Az a jelölt vagy jelölő szervezet pedig, aki a fenti összeghatárt túllépi, a túllépés értékének kétszeresét köteles a központi költségvetésbe befizetni. Becslések szerint a parlamenti pártok többsége jelentősen átlépi a kampányra fordítható összeg felső határát.
Az alapvető jogok biztosa szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésével, mert olyan alacsony összeghatárt állapít meg, amely nyilvánvalóan nem elég az érdemi kampányhoz, és ezzel korlátozza a pártokat abban, hogy közreműködjenek a népakarat kialakításában, Emellett a jogállamiság elvével össze nem egyeztethető működésre kényszeríti a pártokat. Kifejti továbbá, hogy az indokolatlanul alacsony összeghatár meghatározása a parlamenten kívüli pártok hátrányos megkülönböztetését eredményezi.
Az alapvető jogok biztosa a támadott rendelkezés megsemmisítésén túl megfelelő határidő tűzését tartja indokoltnak, amely alatt a jogalkotó az Alaptörvénnyel összhangban lévő szabályozást alkothat. Felhívja a figyelmet, arra, hogy indokolt az Alkotmánybíróságnak is megvizsgálni, hogy a pártok által választási célra fordítható összeg felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó szabályozás teljes körűen tartalmaz-e alkotmányos garanciákat, vagy jogalkotói mulasztás áll fenn. (Az indítvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány benyújtását követően az Országgyűlés elfogadta a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt, amely az indítvány által támadott rendelkezéseket is 2013. május 3. napjával hatályon kívül helyezte. Hangsúlyozta: „Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene.” Miután az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, tárgytalanná válik. Erre figyelemmel, az Alkotmánybíróság a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyben az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetette.
Megfizethetetlenül sok a kamarai tagdíj?
A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó előadja: 2013.02.18. napjától a Pécsi Járási Hivatal egyéni vállalkozóként tartja nyilván. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara a 2014. január 30-án kelt levelében felszólította a kötelező kamarai regisztrációra és a kamarai hozzájárulás megfizetésére, melynek összege évi 5000 forint. Az indítványozó sérelmezi, hogy e törvény teherbíró képességétől függetlenül minden kamarai tagot ekkora összeg megfizetésére kötelez. Álláspontja szerint sérül az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése szerinti közteherviselés elve. (Az indítvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Gkt. 34/A. § (2) bekezdésében szabályozott kamarai hozzájárulást az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezés alapján korábban már érdemben vizsgálta, nem találta elvetendőnek. Akkori döntésének meghozatala óta pedig a körülmények alapvetően nem változtak, a jelen alkotmányjogi panasz tehát az Abtv. 31. §-ában foglalt ok miatt érdemben nem bírálható el.
Hangsúlyozta továbbá: jelen indítvány azért sem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 30. §-ában foglalt feltételnek, miszerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt csak az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül lehet benyújtani. A Gkt. 34/A. § (2) bekezdése 2012. január 1-jén lépett hatályba, ehhez képest a 2014. március 6-án benyújtott alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan elkésett. Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés b) ésd) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is - visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/440/2014.)
Okafogyott támadás
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezései tárgyában benyújtott utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes – a hallgatói ösztöndíjszerződésekre vonatkozó – rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
A biztos álláspontja szerint a hallgatói ösztöndíjszerződések a törvénybe újonnan beiktatott szabályai a végzett hallgatók önrendelkezési jogának, valamint a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogának korlátozását jelentik, a támogatás formájának és fajtáinak előírása pedig intenzív kapcsolatban áll a művelődéshez való jog részének tekintett, a felsőoktatásban való részvételhez való jog érvényesülésével. A biztos hivatkozik továbbá a munkához való jog sérelmére, mivel a hallgatók többsége esetén a szerződéskötésnél hiányozni fog az önkéntesség eleme.
Véleménye szerint a hallgatói szerződésben előírt jogkorlátozás nem minősíthető elengedhetetlenül szükségesnek, illetve alkalmas eszköznek a diplomás fiatalok hazai munkavállalása szempontjából, és a korlátozás súlya aránytalan az elérni kívánt célhoz képest. Az alapvető jogok biztosa végül utal arra, hogy a szabályozás kapcsán felmerül az európai uniós joggal (személyek szabad mozgása, munkavállalók szabad mozgása) való összhang vizsgálatának a szükségessége is. (Az indítvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény negyedik módosításával hatályba léptetett XI. cikk (3) bekezdése, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és a 2013. évi LXX. törvény által beiktatott lényeges módosítások alapján megállapította: a hatályos előírásaik egyrészt rendezik, másrészt teljes mértékben átalakították az indítványban kifogásolt kérdések alkotmányjogi megítélését. Az indítvány elbírálásának időpontjában hatályban lévő alapvetően megváltozott szabályozási környezetben az indítványban eredetileg felvetett alkotmányossági kérdések okafogyottá váltak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló eljárását megszüntette. (AB végzés jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárás megszüntetéséről – II/3349/2012.)
Birtokvédelmi eljárás
A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1. Kpk.50.093/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A rendelkezésre álló iratok szerint az indítványozó ellen kezdeményezett birtokvédelmi eljárásban a jegyző – a felek között folyamatban lévő polgári perre tekintettel – érdemi vizsgálat nélkül elutasította a beadványát, egyúttal eljárási bírsággal is sújtotta. A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság megsemmisítette az eljárási bírságra vonatkozó rendelkezést, egyebekben helybenhagyta, a közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmét azonban megalapozatlanság okán elutasította.
Az indítványozó a bíróság döntésével nem ért egyet: meggyőződése, hogy a hatóságok és a bíróság eljárásai súlyosan sértették a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát. Állítja: sérült továbbá a magán- és családi élete, otthona és jó hírneve tiszteletben tartásához való alapvető joga is, amikor a bíróságok törvényi kötelezettségük ellenére nem alkalmazták a törvény rendelkezéseit alapvető jogai védelmében. (Az inditvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság – többek között – megállapította: a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelme vonatkozásában az indítvány alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást nem tartalmaz. Az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért a további vizsgálatot mellőzve - figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/887/2014.)
A tisztességes eljáráshoz való jog
A Kúria Kfv.V.35.566/2012/8. számú ítélete (adóügy) elleni, alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó előadta: a Legfelsőbb Bíróság adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert nem tisztázták megfelelően a tényállást. A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a keresetet újból elutasította. Az újabb ítélet ellen az indítványozó újra felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására való utasítását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria érdemben nem bírálta el a felülvizsgálati kérelmét, ezért az ítélet jogszabálysértő, és sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot. (Az indítvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság – többek között – megállapította: a tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] érvényesüléséhez ugyan szükséges, hogy ha a jogalkotó megteremti a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, akkor a bíróság a kérelmezők indítványait kimerítse, és határozatait megfelelően megindokolja, a panasz azonban e tekintetben sem vet fel jelentős alkotmányossági kérdést. A rendkívüli jogorvoslat tárgyában eljáró, a kérelem korlátaihoz kötött Kúria érdemi elbírálási kötelezettsége ugyanis nem mentesíti a kötelező jogi képviselettel eljáró feleket a törvényi előírások betartása, jelen esetben a megsértett jogi rendelkezés szabatos megjelölésének kötelezettsége alól. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Kölcsönvita
A Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság ítéletét - az elsőfokú ítélethez képest - teljesen új alapokra helyezte. A bíróság nem hívta fel ellenbizonyításra, ezért a támadott ítélet a jogállamiság elvén túl sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Miután az ítélet következtében az indítványozó elesett jogosnak tartott igényének - kölcsön - visszakövetelésétől, ezért úgy véli: az ítélet az Alaptörvény I. cikkén túl sérti a tulajdonhoz való jogát is. Végül kifejti: sérült a jogorvoslathoz való joga is, mivel a másodfokú ítéletet teljesen új alapokon hozta meg a bíróság, az ügyben pedig felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére nincs lehetőség. (Az indítvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatósági vizsgálata alapján megállapította: az indítványozó a panaszában nem vet fel semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést. A kifejtettek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítéletében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/239/2014.)
Végelszámolási kifogás
A Debreceni Törvényszék Vgkf.III.30.502/2013/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó egy végelszámolás alatt levő cégtől vásárolt 98 000 forintért kajakot, melyről napokon belül kiderült, alkalmatlan „az egyenes futásra.” Alkotmányjogi panaszában előadta: a vételár-visszatérítési igényét végelszámolási kifogás, majd bírósági eljárás útján kívánta érvényesíteni, de nem járt sikerrel.
Az indítványozó szerint a Debreceni Törvényszék végzése sérti az Alaptörvényben rögzített törvény előtti egyenlőség elvét, a részrehajlás mentes eljárás követelményét, a diszkrimináció tilalmát, és nem utolsó sorban atisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. (Az indítvány szövege)
+
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” Az Alkotmánybíróság korábban azonban már nem egyszer rámutatott arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezése a hatósági, s nem a bírósági eljárásokra vonatkozik. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezések és a kifogásolt bírósági döntés közötti összefüggés hiányzik. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontjára – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/265/2014.)
Rokkantsági járadék
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.66/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a közigazgatási eljárásban, illetve a bírósági felülvizsgálati eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazására került sor, és ezért nem ítélték meg számára a rokkantsági járadékot. Állítja: a kifogásolt rendelkezés, illetve az azon alapuló közigazgatási határozatok, miként a bírói döntés is, azért alaptörvény-ellenes, mert a vizsgálat alapja és a minősítés szempontjából döntő és meghatározó tényezője az egészségi állapota.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény élesen kettéválasztja az egészségi állapot vizsgálatát mint a rehabilitálhatóság előfeltételét, a foglalkoztatási és szociális szempontoktól. Ezért a minősítés során nem egyenlő súllyal esik a latba az orvosi és egyéb szempontok mérlegelése, azok nem alkotnak komplex, egymással összefüggő rendszert. Érvelése alapján a kifogásolt szabályozás „indokolatlan – az emberi méltósághoz való alapjogot is sértő – hátrányos megkülönböztetést tesz a megváltozott munkaképességű személyek között, mivel az értelmi fogyatékossággal, illetve más fogyatékossággal, vagy egészségkárosodással élő személy vizsgálatát a minősítés azonos logikáját alkalmazva azonos kiindulópontra helyezi. (Az inditvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a kifogásolt közigazgatási határozatok és bírói döntés alaptörvény-ellenességét azon az alapon támadta, hogy azok alaptörvény-ellenes jogszabályon alapultak. Az indítvány tartalmából azonban megállapítható: az indítványozó állított jogsérelmét nem önmagában a rehabilitációs szakigazgatási szerv, valamint az igazságügyi orvos-szakértő által a konkrét esetben alkalmazott rendelkezés, hanem az általa hiányosnak vélt szempontrendszer okozta.
Az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára viszont nem rendelkezik hatáskörrel Tekintettel tehát arra, hogy az indítványozó nem hozott fel olyan indokokat, amelyek a bírói döntés alaptörvény-ellenességét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel, ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – (IV/25/2014.)
