Simicskó István szerint 1848-1849 a nemzet öntudatra ébredésének az időszaka volt, amelyből hazafiságot és hazaszeretet lehet tanulni. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára Nagykátán, a tápióbicskei csata 163. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen kiemelte: a helyi közösségek adják a nemzet erejét. Klebelsberg Kunót idézve az államtitkár azt mondta, háromféle hazafiság létezik: a szónokló, a kesergő és az alkotó. Úgy fogalmazott: Nagykáta kitűnő példa a közösség alkotó hazafiságára.
Hangsúlyozta: 1848/49-ben a nemzet ritkán látott egysége valósul meg, egy közös nagy cél jegyében. „Ennek az egységnek a létrejöttéhez a márciusi ifjak is kellettek, akik neveltetésüknek köszönhetően tudtak a hazáért cselekedni. A feladat mai is az, hogy hazájukat szeretni akaró és tudó fiatalokat adjunk az országnak” – tette hozzá.
Simicskó István megidézte Sebő Alajos alakját is, aki annak idején bátor párbajával adott erőt katonáinak a tápióbicskei csatában. „Tette példát mutatott emberi helytállásból” – mondta a kereszténydemokrata államtitkár.
Úgy fogalmazott: 1848 hőseinek cselekedetei „mai ütközeteinkhez, mai csatáink megvívásához is lelki erőt adhatnak, erős lélekkel pedig minden legyőzhető”. A megemlékezést Tápióbicske és Nagykáta önkormányzata, valamint a Tápióbicske Barátainak Köre szervezte, s annak keretében megkoszorúzták a szabadságharc hőseinek emlékoszlopát.
Az 1849. április 4-ei győztes tápióbicskei csata fontos állomás volt az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratában. A honvédseregnek a császári seregek elleni nagy támadása a főhadszíntéren Eger és Gyöngyös vidékéről, illetve a Tisza vonalától április elején indult, s május 21-én Buda felszabadításával ért véget.
Az április 2-i hatvani győzelem után a magyar honvédség 1. hadteste Klapka György parancsnoksága alatt, tizenegyezer katonával és negyven löveggel április 4-én indult Tápióbicske felé, ahol nem számítottak ellenségre. A gyalogosok a faluig mentek, ott azonban a császáriak sortüze megfutamította őket. Miután megérkezett Damjanich János a 3. hadtesttel, a megáradt Tápió hídjánál csapatai megfordították az ütközetet. Sokan vesztek a mocsárba, és az ágyúk is elsüllyedtek, de visszaverték az osztrákokat, és egészen Szecsőig üldözték őket. Két lovasparancsnok szabályos párbajt vívott egymással, ezt örökítette meg Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében. A győztes csatában csaknem nyolcszáz honvéd esett el, a vesztes császáriaknak ennél jóval kevesebb halottjuk volt. Tápióbicskén néhány házat felgyújtottak, de a lakosság megmenekült. Görgey Artúr, a honvédsereg fővezére a nap végén négy, a csatában jeleskedő tisztet előléptetett és érdemrenddel kitüntetett.
