A lélek pihenőhelye jelképrendszerrel – öko-kápolna a természetben

A wiesbaden-sonnenbergi útkereszteződés mellett felépített mezei kápolnát a finanszírozó vállalkozó a nyugalom, a pihenés, a kontempláció, az elmélkedés helyének szánta. Építészetileg szembetűnő sajátossága, hogy a keresztet nem ráadásnak, vagy kifüggeszthető belsőépítészeti elemnek szánták, hanem az egész épületegyüttes látványát meghatározó  elemként hozták létre. Az acélból szerkesztett, megdőlt kereszt képezi a bejáratot, alatta lehet csak az épületbe bejutni. A vállalkozó értelmezése szerint ez a kereszt jelképezi az életnek azokat a terheit, amelyek alatt szenvedünk, amiket hordozunk: a mindennapi élet ránk nehezedő terheit, a betegségek, a munkanélküliség, a magány keresztjeit. A tervező az építményt és környékét úgy alakította ki, hogy az hortus conclususként, azaz körülkerített kertként szolgálja az elmélkedést. A kápolnát kőkerítés határolja el a külterülettől, üvegfelépítménnyel burkolt belső tere a természetes fénynek ad bebocsátást.

A hitet látható módon is felmutatni

Dr. Helge Riegel wiesbadeni vállalkozó, orvos, az ingatlan tulajdonosa hét éve kezdte el terve megvalósítását. A kivitelezést Hans-Peter Gresser építészre bízta. A területtel kapcsolatban a tulajdonos megjegyzi: „Az emberek errefele joggingolnak, sétáltatják kutyájukat, de nincs semmiféle alkalmas hely a természetben arra, hogy elgondolkodjanak kicsit, vagy éppen kiengedjenek és megnyugodjanak, pedig a környezet alkalmas erre”.  A vállalkozó felső-frankföldről származik, szűkebb pátriájában gyakoriak a mezei kápolnák. Ezek látványa és szerepe teljesen természetes volt számára. A hitet ilyen látható módon is fel lehet mutatni – vallja. „Miért rejtőznénk el? Ha a teremtett világ megőrzésén fáradozunk, akkor miért rejtenénk el a Teremtőbe vetett hitünket?”.  Riegel a tervezés előtt azt  az elképzelését fogalmazta meg az építésznek, hogy tervezzen olyan lelki pihenőhelyet, ahol mindenféle vallás és meggyőződés híve, követője, vallója jól érezheti magát. Mindenkinek van keresztje, bármilyen valláshoz tartozik vagy éppen vallástalan. Minden bejövőnek  maga mögött lehet és kell hagynia a bejárati keresztet az üvegtérbe belépve. Ennek a belső térnek pedig csak két eleme van, egy sötétkék csík, mely a napnyugta irányát jelzi, meg egy vörös csík, ami a napfelkelte irányát mutatja.

A „Máté 7,12 Alapítvány” és vallásközi üzenete

 A lelki Rastätte, pihenőhely egyetlen felirata a bejárati üvegajtó mellett olvasható, Máté evangéliuma 7. részének 12. verse: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal”. A szöveget az eredeti görög koiné nyelven vésték fel, a tulajdonos szándéka szerint azért, mert ez az emberség viszonosságát, kölcsönösségét kifejező újszövetségi „szentencia” több vallásra is érvényes. „Máté 7,12” Alapítvány a neve annak a jogi szerveződésnek, ami a mindig nyitva álló meditációs hely mögött áll majd, s gondoskodik állaga megőrzéséről, valamint biztosítja funkciószerű használatát. Az alapító kőletételkor elhelyezett ládikába az építész, Hans-Peter Gresser az izraeli Genezáret-tó fölé emelkedő Boldogmondások hegyéről hozott földet, olajat és olajágat tett, ezzel is hangsúlyozva a lelki pihenőhely vallások közötti kapcsolatteremtő szerepét. Az üres belső térről az építész elmondta: ez az üresség nem a semmit jelzi és jelképezi, hanem -  japán tusfestészet filozófiájához hasonlóan – olyan megtöltendő teret mutat fel, amit aztán ki-ki a maga belső érzéseivel, gondolataival díszíthet fel”.

Az egyházak óvatosak – új jelenség ökológiai tapintattal

A magánkezdeményezéssel kapcsolatban az egyházak óvatosak, de nem elutasítóak. Egyrészt az építmény jelképi rendszerét emelik ki pozitívumként, meg természeti „beágyazottságának” szépségre utalnak. A hely valóban alkalmas az elmélkedésre, később talán ökumenikus és vallásközi összejöveteleknek is helyt adhat. A városi vezetés viszont nem engedélyezte, hogy olyan rendezvényeket tartsanak benne, ahová sok autós vagy motoros gyülekezik össze. Nem csak a környezetszennyezés elkerülése érdekében, hanem azért is, mer ez zavarná a lelki kikapcsolódását, elmélkedését azoknak, akik az épületben vannak. De milyen egyház szentelje fel az új spirituális létesítményt? Ez a kérdés még megválaszolásra vár. Kritikusok emlékeztetnek arra, hogy ezzel a magánkápolnával valami új jelenség jött létre a vallások világában. A vallási kaleidoszkóp, sokféleség kultuszi helye született meg? – teszik fel a kérdést. A vallás magánosítása kezdődött el vagy folytatódik? Egy biztos: a természetbe helyezett, ökológiai szempontokat messzemenően figyelembe vevő és arra figyelmeztető, nevelő spirituális pihenőhely új módon és ténylegesen szolgálhatja a megnyugvást, a belső erőgyűjtést, a felfrissülést, s ez már nem semmi a mai rohanó világban.

Írta: Dr. Békefy Lajos