A fagyos kanadai Észak sarkkörön túli eszkimóinak misszionálására szánta oda életét John Sperry, aki később a sarkköri territórium Anglikán Egyházának püspöke is volt. Nicola Vollkommer könyvet írt kalandos és próbatételek között is áldott életéről „A fagyvilág peremén” címmel. Fiatalon biztos tengerésztiszti karrierjét hagyta oda Jézus Krisztus szolgálatáért. Forrás: medienmagazin.pro.de.
Tanúságtétel a föld végső határáig
Gyermekkorát Közép-Angliában töltötte az 1924-ben született Sperry. A második világháborúban naponta kockáztatta életét a tengerészetnél. Ám a karrierbe beleszólt az Égi hang, ami új útra terelte őt. A család kezdeti tiltakozása ellenére is beiratkozott egy bibliaiskolába. Ott ismerte fel küldetését: az eszkimók lelkipásztorává kell lennie. Az északi sarkkör vonzása nem hagyta nyugodni, megtanulta az eszkimók nyelvét. A bibliaiskolában ismerkedett meg későbbi feleségével, Elisabeth MacLarennel. Ez az Ige adta a döntő indítást neki: „Lesztek nékem tanúim…a föld végső határáig ”. 1949-ben hajóra szállt, s átment Kanadába, hogy ott megkezdje missziós lelkészi tevékenységét. Szolgálati területe több, mint 1 millió négyzetkilométer volt.
Szokatlan missziói terület – hűséges munkatársai a Husky-kutyák
A könyv írója jól érzékelteti, milyen és mennyi szokatlan nehézséggel kellett megbirkóznia a fiatal misszionáriusnak. Az eszkimók életstílusára hamar megtalálta a megfelelő szavakat: földtisztelet, földhöz kötöttség, ellenséges erők között életben maradás, küzdelem a túlélésért a természet vad erőivel szemben, ugyanakkor függőség a természettől, jó és szeszélyes hatásaitól. Már a fogcsikorgatóan fagyos észak lakóinak „Viszontlátásra!” köszöntése is utal a kiszolgáltatottságra, a bizonytalanságra. Ők így fogalmaznak: „Ha viszont látjuk egymást!”. A 19 éves Sperry újvilágbeli otthonát a kis Coppermine településen találja meg, amit „Jégvillám” néven becéznek az ottaniak. Hamarosan világossá lesz előtte, hogy a sok eszkimó repülőgépe érkezésekor nem az új pásztor üdvözlésére jött ki, hanem azért, hogy megnézze: van-e számára valami a nagy, kék postazsákban, amit a repülőgép hozott. Leghűségesebb missziós munkatársa a 16 Husky-kutya volt, akiknek éjjel-nappali társasága segítségével a messzi északon tett látogatásait megtette, illetve az olykor váratlanul, drámaian támadó nehézségeket túlélte.
Sorscsapások között is felfele nézett – a lelkek és a testek orvosa volt
Felesége, aki két és félév elteltével ment John után, leveleiben jelzi neki előkészületeit a közös munkára. Nem lesz az ő élete a papnék szokványos munkájához hasonlítható. Hitvallása ez volt: „Mindketten azért vagyunk itt, mert Jézus Krisztust szolgáljuk, hiszen keresztyénnek lenni azt jelenti, személyes döntést hozni az Úr követéséről, és szolgálatáról”. Kemény családi próbák érik a fiatal házaspárt. Első lányuk, Jacqueline tíz órával születése után meghalt, mert gyenge volt a tüdeje. A következő nagy fájdalom 1956-ban éri őket, második lányuk, Angela fogyatékosan jön világra. De életben marad, mind a mai napig. 1959-ben születik meg John fiúk. A misszionáriust az eszkimók közötti különféle betegségek is foglalkoztatták. Mit tud tenni a diftéria, a nátha, a tuberkulózis és mumsz ellen? Az 1970-es évektől a fehérek szexuális úton terjedő betegségeket is behurcoltak a messzi Északra, melyek addig ismeretlenek voltak az egészséges őslakók között. És rendszerint csak akkor vállalták az eszkimók a fárasztó szánutazást a távoli ambulanciára, amikor már későn volt. Ő is igyekezett a rendelkezésére álló gyógyszerekkel, eszközökkel segíteni a bajba jutottakon. Bibliája, énekeskönyve mellett állandóan volt nála egy elsősegélydoboz.
Világos, egyszerű igehirdetések inuit nyelven- csillagok az útitársai
Az egyszerű emberek között megtanul egyszerűen fogalmazni, lényegre törően beszélni. Jézus egyszerű, mély értelmű mondatai nagy hatással voltak a sarklakókra. Sperry legnagyobb álma volt a Biblia lefordítása az eszkimók nyelvére. Megtette. Kemény, roskasztó csapást jelentett neki felesége váratlan halála. Még ez is! Hamarosan nyugdíjba vonult, de akkor már a kanadai messzi Észak anglikán püspökeként. Ezt a tisztet 1974-1990 között töltötte be. Sokat volt úton hatalmas püspökségében, aminek kiterjedése hazánk tizenötszöröse. Hol sítalpon, hol hótaposó talpakon, hol szánon, rénszarvasok, sarki kutyák, végtelen hómezők, felhőtlen éji égből rászikrázó csillagok, s a végtelen csend társaságában. Az északi territórium főkormányzóságának archívumai között található egy jellemzés róla: „Különös érzéke volt arra, hogy az inuit őslakosok szükségleteit megérezze. Elfogadta és tisztelte kultúrájukat, életmódjukat, megtanulta nyelvüket, lefordította imakönyveiket és úgy élt közöttük, mint aki közülük való”. John Sperry megosztotta Észak őslakóival gondjaikat, éhezésüket, és a mínusz 60 fokos hideget is. Lefordította a Bibliát nyelvükre, ami nem volt egyszerű, hiszen ennek a népcsoportnak a nyelvében nem szerepel a fa, a bárány vagy a mező szó. És a szeretet szó sem. De Isten igen. S neki, meg az inuit eszkimóknak ennyi elég volt. Így jutott el a fagyvilág pereméről az eszkimó szívekbe az evangélium és John Sperry is. Az utazás több évtizeden át tartott, de elérte célját…
Írta: Dr. Békefy Lajos