A katonai tiszteletadással zajló rendezvényen a közjogi méltóságok mellett koszorút helyeztek el a diplomáciai testület képviselői, Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője, Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája. A rendezvényen ugyancsak fejet hajtottak a Nagy Imre Alapítvány és Társaság, az 56-os civil szervezetek képviselői is.

Jánosi Katalin a csendes megemlékezés után újságírók előtt arról beszélt, hogy nagyon nehéz feldolgozni a több mint fél évszázada történteket, elfelejteni pedig soha nem lehet. A rendezvényre szóló meghívó emlékeztet arra, hogy a több évtizedes gyász után, 1989. június 16-án Nagy Imre egykori miniszterelnök és a jeltelen sírba temetett áldozatok valódi megnyugvásra lelhettek. Az esemény jelképezi a hazugság erőszakos, évtizedekig tartó hatalmának megszűnését, az igazság és a szabadság eszményeinek érvényre jutását. Az újratemetés méltó szimbóluma a rendszerváltozás igényének és a demokratikus Magyarország létrejöttének.

A Nagy Imre-perben elítélték és 1958. június 16-án kivégezték a néhai miniszterelnökön kívül Gimes Miklós újságírót és Maléter Pál honvédelmi minisztert. A vád egyebek mellett a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre miniszterelnöki titkárságvezetőjét egy külön perben ítélték halálra, és 1958 áprilisában kivégezték. A perben vádlott volt Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere is, aki a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1957 decemberében.

A Nagy Imre-per áldozatait 1989. június 16-án újratemették, a budapesti Hősök terén tartott megemlékezés után a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában helyezték őket örök nyugalomra.