Friss döntések. Nagy jelentőségű a szólásszabadság szempontjából az Ab azon legutóbbi határozata, amely törölte az új polgári törvénykönyvnek a közszereplők bírálhatóságát korlátozó passzusát. A testület szűk többséggel meghozott döntése iránymutatást is tartalmaz: nem csak megőrzi, de tovább is fejleszti azt az elvet, hogy a politikusoknak többet kell tűrniük. Az Alkotmánybíróság e heti témái.
Schiffer András LMP-s képviselő még tavaly arra kérte, az akkori ombudsmant, Szabó Mátét, hogy kezdeményezze az új polgári törvénykönyvnek ezen passzusának alkotmányossági felülvizsgálatát. (Az új Ptk. kodifikációja során megfogalmazódott szabályozást a parlamentben egy módosító indítvány írta át.) Az LMP-s politikus szerint a kormánytöbbség alkotmányellenes módon korlátozta a véleményszabadságot azzal, hogy a korábbinál szűkebbre szabta a közszereplők bírálhatóságát és abban reménykedett, hogy még a március 15-ei hatálybalépése előtt a megsemmisítéséről dönt róla az Alkotmánybíróság. – Megtörtént.
Az Alkotmánybíróság közleménye
Az Alkotmánybíróság 2014. március 3-án meghozott határozatában megállapította: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát „méltányolható közérdek” igazolásához köti. Az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az új Ptk. 2:44. §-a anélkül lép hatályba 2014. március 15-én. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása emellett megadta azokat a kereteket, amelyek között a közéleti szereplők emberi méltóságát is védelem illeti meg a szólás- és sajtószabadsággal szemben.
A 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv 2:44. §-ának rendelkezése három, együttes feltételtől tette függővé a szólásszabadság gyakorlását, ha az közéleti szereplő személyiségvédelmének kérdését veti fel. Eszerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. Az alapvető jogok biztosa a feltételrendszer egyik elemét, a „méltányolható közérdek” megkövetelését alaptörvény-ellenes tartotta, ezért a rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte.
Az Alkotmánybíróság a határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a szabad társadalmi vitát szolgáló gyakorlása minden esetben kiemelkedő jelentőségű alkotmányos érdeknek minősül. Nincs szükség további „közérdek” igazolására ahhoz, hogy a közszereplők bírálatára másoknál lényegesen szélesebb körben nyíljon lehetőség, ezért ez a feltétel indokolatlan mértékben szűkítené a szabad véleménynyilvánítások körét. A „méltányolható közérdek” feltétel annak elismerése mellett is indokolatlan, hogy a jogalkalmazónak mérlegelési lehetőséggel kell bírnia a szólásszabadság és a közéleti szereplők személyiségvédelme ütközésének feloldására. A „szükséges és arányos mértékben”, illetve „az emberi méltóság sérelme nélkül” fordulatok azonban minden releváns szempont érvényesítésére mozgásteret biztosítanak.
E szempontok jogalkalmazói mérlegelésére vonatkozóan az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a fokozott alkotmányos védelem alatt álló közéleti véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, ezért a személyiségvédelem korlátozottsága nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a megszólalással érintett személy státuszát sem: a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül „szükségesnek és arányosnak”. Az ő esetükben a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja polgári jogi felelősségre vonásnak.
Rámutatott ugyanakkor az Alkotmánybíróság arra is, hogy mindez nem jár az emberi méltóság védelmének kiüresedésével. A közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti. Indokolt lehet a polgári jogi felelősségre vonás akkor is, amikor a megfogalmazott vélemény az érintett személy emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként már nem az új Ptk. 2:43. §-ában foglalt nevesített személyiségi jogokba (pl. a becsület és a jó hírnév védelmébe), hanem a 2:42. §-ban foglalt emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütközik. Míg ugyanis az emberi méltóságból fakadó egyes személyiségi jogok (pl. becsület, jó hírnév) korlátozhatók, addig az emberi méltóság az emberi státusz jogi meghatározójaként a közéleti szereplők esetében is korlátozhatatlan.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek. (Az Alkotmánybíróság határozata ezen a linken olvasható.)
További döntések
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.019/2013/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.807/2012/4. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 4.P.27.116/2009/18. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította – (IV/1474/2013.).
Az alkotmányjogi panasz előzményeként a mellékelt iratokból megállapítható, hogy az indítványozó, mint felperes, a Magyar Állammal és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel, mint I. és II. rendű alperesekkel állt perben, három debreceni ingatlan (a továbbiakban: a perbeli ingatlanok) tulajdonjogának megállapítása miatt.
Az indítványozó – ami az alkotmányjogi panaszból kitűnik – azért tartotta a Kúria ítéletét, az első- és másodfokú ítéletekre is kiterjedően, alaptörvény-ellenesnek, mert véleménye szerint e döntések következtében, az átalakulásra vonatkozó jogszabályi előírások helytelen értelmezése miatt, magántulajdon államosítása történt. Az ügyben ítéleteket hozó bíróságok a cégek átalakulására vonatkozó jogszabály nyilvánvaló félreértelmezésével az állam tulajdonjogának fennállását állapították meg. Ez véleménye szerint magánvagyon államosítását jelentette a kérdéses esetben. Állította: az ítéletek sértik az Alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Az Alaptörvény ezen rendelkezése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítéletek közötti összefüggés tehát hiányzik, melynek hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya. Nem hivatkozik olyan alkotmányjogilag releváns indokra sem, amely az Alaptörvény kapcsán a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdését valószínűsítene – tekintettel arra, hogy az átalakult állami vállalatnak csak kezelői joga, nem pedig tulajdonjoga alatt álltak a perbeli ingatlanok.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a támadott bírósági döntésekkel, az azokban foglalt jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadási feltételnek, ezért a kérelmet visszautasította.
+
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.237/2012/3. számú végzése, a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.611/2011/2. számú végzése, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 3.M.1653/2010/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította – (IV/1095/2013.).
Az ítéleti tényállás szerint a peres felek között 2008. január 1-jétől 2008. augusztus 24-ig terjedő időre határozott idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre, szabadidő-szervezői munkakörre. Az indítványozó 2010 decemberében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a jogviszonyt a munkáltató jogellenesen hozta létre határozott időre, illetve – ezzel közvetlen összefüggésben – a jogviszony megszűnését jogellenesen állapította meg. Mivel szerinte a jogellenesen létrejött határozott idejű jogviszonyt határozatlan idejűnek kellett volna tekinteni, kérte a közalkalmazotti jogviszony helyreállítását, és elmaradt munkabére megfizetését is.
Az elsőfokú bíróság az indítványozó (felperes) közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése iránti keresetét elkésettsége miatt idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzést a másodfokú bíróság és a Kúria hatályában fenntartotta. Indokolásában kifejtette: helyes az eljárt bíróságok azon álláspontja, hogy a kereset benyújtására 30 napos határidőt kellett alkalmazni.
Az indítványozó szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát, mert nem indított jogegységi eljárást a keresetindítási határidővel kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben. A bíróságok nem foglaltak érdemben állást a kereseti kérelme, azaz a közalkalmazotti jogviszony létrejöttének határozott időre vonatkozó kikötése érvénytelensége tekintetében. Véleménye szerint azzal, hogy ügyében a bíróságok a keresetét elutasították, valójában megkerülték az elsődleges kereseti kérelme tárgyában való döntést. Álláspontja szerint mivel az Alaptörvény alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy a keresetét a bíróság elbírálja, a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Mindezekre tekintettel kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét – az első- és másodfokú bíróságok ítéleteire is kiterjedően – állapítsa meg és semmisítse meg azokat.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a bíróságok a támadott végzésekben megfelelően megindokolták, hogy az indítványozó közalkalmazotti jogviszonyának létrehozásával, majd annak megszüntetésével, az azokból származó igények érvényesítésével kapcsolatban mely jogszabályhelyeket kellett alkalmazni. Az ezekben rögzített, a keresetindításra rendelkezésre álló határidő letelte okán – mivel az indítványozó a késedelmét nem igazolta – a keresetlevelet végzéssel utasították el. Érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel. Az indítvány alkotmányosan értékelhető indokolást nem tartalmaz. Az, hogy különböző időpontokban megszűnő közalkalmazotti jogviszonyok esetén az ezzel kapcsolatos keresetek benyújtására rendelkezésre álló határidő számítása is különböző időpontokban kezdődik, majd ennek megfelelően eltérő időpontokban is telik le, nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést az egyes munkavállalók között. Ennek megfelelően a törvény előtti egyenlőség, illetve diszkrimináció tilalma sérelmével kapcsolatos panaszelem nem felel meg a befogadási feltételnek, ezért a kérelmet visszautasította.
Az Alkotmánybíróság e heti teljes ülésének témái
Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, továbbá a II. cikk és a B) cikk (1) bekezdése értelmezése iránti indítvány vizsgálata (devizahitelek) – (X/1769/2013.).
Az indítványozó – Magyarország Kormánya – az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének értelmezését abból a szempontból kérte, hogy abból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége. Ezzel kapcsolatban példaként említi a devizahitel szerződések esetén az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételeket.
Az indítványozó kérte továbbá az Alaptörvény II. cikke és B) cikk (1) bekezdésének értelmezését is abból a szempontból, hogy milyen - az Alkotmányhoz képest mennyire eltérő – alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására.
+
Az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata – (II/981/2013.).
Az alapvető jogok biztosa szerint a magánszférához, és a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés - a korábbi határozott időtartam helyett - folyamatosan, és titkosszolgálati eszközök alkalmazásával is végezhető. Álláspontja alapján az Alaptörvényt sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásához – független szervek esetében – a miniszter jóváhagyása szükséges.
Az alapvető jogok biztosa Alaptörvénnyel ellentétesnek véli, hogy a törvénymódosítás nem biztosítja a független bírósághoz fordulás jogát az érintett számára a nemzetbiztonsági ellenőrzés megállapításaival szemben, ezért a megsemmisítését indítványozza, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása is szükséges.
+
A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 4. § (6) bekezdése, 8. § (12)-(13) bekezdései, 8/A. §-a, 8/B. § (1)–(3) bekezdései, 8/C. § (1)–(2) bekezdései és 8/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/3474/2012.).
Az indítványozó jogi- és magánszemélyek szerint a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosítása révén – jelentős érdeksérelem mellett – az állam monopóliumot vezetett be, így a piacra lépés korlátozottá vált, ezért a rendelkezések sértik az Alaptörvényben biztosított vállalkozás szabadságát, a tisztességes gazdasági verseny elvét, valamint a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
Álláspontjuk szerint a bevezetett szabályozás következtében jelentősen csökken korábbi befektetéseik értéke, azt nem támasztja alá semmilyen közérdek, nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének ezért egyfelől sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogukat. Sértik a diszkrimináció tilalmának elvét is, mert indokolatlanul hoznak monopolhelyzetbe állami tulajdonban lévő vállalatot. Végül az indítványozók előadják: a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításához a jogalkotó nem fűzött kellő indokolást, szakmai egyeztetés sem történt, a hatálybalépésig nem állt elegendő idő rendelkezésükre, salátatörvénynek tekinthető, sértik az Alaptörvényben biztosított jogállamiság elvét.
+
A Legfelsőbb Bíróság 11.Gf.40.149/2006/5. számú ítélete és a 2/2004. Polgári jogegységi határozat megsemmisítésére, illetve az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 25. § (2) bekezdés f) pontja alkalmazásának utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/880/2012.).
Az indítványozó szerint az adózás rendjéről szóló, törvényt és a Polgári jogegységi határozatot az ügyében eljáró bíróság úgy alkalmazta, hogy az adófizetés megfizetésére köteles részvénytársaságot irányító társaság mögöttes felelősségét nem állapította meg, mivel erről az adóhatóság nem hozott határozatot.
Állítja: az ügyében alkalmazott jogszabály és jogegységi határozat indokolatlan különbséget tesz mögöttes felelősök között a velük szemben való fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy az adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek. Továbbá: a magántulajdonosok hátrányos megkülönböztetését is jelenti az állami tulajdonos javára, mivel a magántulajdonos egyszerű és egyoldalú rendelkezéssel nem kötelezheti az adóst vagy a mögöttes felelőst, így nem léphet fel a konszernjogi felelősség alapján a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szerint a felelős irányító társasággal szemben sem. A jogegységi határozat pedig a diszkriminációtilalmi rendelkezésen kívül a jogbiztonság alaptörvényi követelményét is sérti.
+
A Kúria Kvk.III.37.183/2014/10. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz tárgyában készült határozattervezet – (IV/442/2014.).
A Kúria végzésében helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése, mely az indítványozó választási plakátjának elhelyezésével összefüggésben jogsértést állapított meg, sérti az Alaptörvényben foglalt véleménynyilvánításhoz való jogot. A kormányrendelet szintén sérti az Alaptörvényben biztosított jogát, mert a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá vonta a reklámtábla, reklámhordozó és egyéb reklám célú berendezés fogalmát.
Az indítványozó a Kuria végzése ellen fellépve, kérte alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló kormányrendeletet, ideértve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény plakátokról szóló szövegrészét is.
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának témái
A Kúria Kfv.I.35295/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1479/2013.).
Az indítványozó – a Kúria adóüggyel összefüggő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott ítéletének megsemmisítését, alaptörvény-ellenességének megállapítását kéri. A tényállással összefüggésben ismerteti az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát. Véleménye szerint a Kúria olyan általános megfogalmazásokat alkalmazott, amelyekkel megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A támadott ítélet sérti a jogbiztonság elvét is, mivel olyan elvárásokat támaszt az indítványozóval szemben, amelyeket egyetlen jogszabály sem ír elő. Az ítélet sérti az Alaptörvényt, mivel a Kúria figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bíróság gyakorlatát.
Az indítványozó vitatja a Kúria jogértelmezését is, szerinte az ellentétes az Alaptörvényben foglaltakkal. Hozzáteszi: a támadott ítélet sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét is.
+
A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/3834/2012.).
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény adatvédelmi szabályai szerint a közforgalmú személyszállítással kapcsolatos helyeken az üzemeltető jogosult elektronikus biztonságtechnikai rendszeren keresztül megfigyelést folytatni, a megfigyelés során kép-és hangfelvételt készíteni, valamint a készített kép-és hangfelvételt kezelni. Az indítványozó szerint az érintetteknek nincs valódi választásuk azok igénybevételét illetően. A normális életvitelhez szükséges szolgáltatásokat tehát csak úgy tudják igénybe venni, hogy a megfigyelés következtében sérül az emberi méltósághoz, a magánszféra védelméhez és az információs önrendelkezéshez való joguk, az indítványozó ezért alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
+
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 22. § (4) bekezdése, valamint a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1179/2013.).
A támadott jogszabályi rendelkezések a Margitsziget közigazgatási státuszát módosítják, azzal összefüggésben állapítanak meg rendelkezéseket. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti az Alaptörvényben foglaltakat, mivel egy ott nem nevesített területi egységet – Margitsziget – hoz létre, illetve a létrehozás módja ellentétes a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény egyéb rendelkezéseiben foglaltakkal. Sérti a jogállamiság elvét, mert ténylegesen egy területszervezési kérdésben hozott egyedi döntésnek felel meg, továbbá a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt számára. Ezen felül sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, mivel az indítványozót megfosztotta attól a jogától, hogy jogai, illetve jogos érdekeinek védelmében fellépjen.
Az indítványozó állítja: Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény a kerületek határainak módosítása szempontjából sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét. Rámutat, hogy a támadott rendelkezések sértik a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. Végül kifejti: elfogadása az indítványozónak - mint önkormányzatnak - az Alaptörvényben biztosított jogát is sérti. Az indítványozó mindezek alapján az érintett törvények alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
+
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 18. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/671/2013.).
Az indítványozó előadja, hogy volt házastársával közös gyermekeik kapcsolattartását újraszabályozó eljárást nem a gyámhatóság, hanem számára sokkal hátrányosabb módon bíróság folytatta le. Ezzel összefüggésben sérelmezi, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi törvény összefüggő rendelkezései idejétmúltak, más eljárási törvényhez képest hátrányt jelentenek, ezért az eljárásokkal többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő joga, továbbá a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jogai sérültek.
+
A Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1205/2013.).
Az ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az indítványozók az Alkotmánybíróságtól. Vitatják a bíróságok álláspontját, illetve okfejtéseit, sérelmezik továbbá a felperes magatartását. Álláspontjuk szerint az eljárás, illetve a döntések következtében jelentős érdeksérelem, illetve anyagi veszteség érte őket, ezért az ítéletek sértik a tulajdonhoz, illetve emberi méltósághoz való jogukat.
+
A Fővárosi Törvényszék 14.B.931/2007/126. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1279/2013.).
Az indítványozó előadja: az ellene folyamatban levő büntetőeljárás során felismerése érdekében nyomozati cselekménynek vetették alá, amelynek során a nyomozó hatóság szándékosan és súlyosan sértette az Alaptörvényben foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő jogát. Indokolásuk szerint a felismerési bemutatás során gipszet viselt, azonban a többi célszemély nem, így ő kirítt a többiek között, holott a szabály szerint hasonló külsejű személyeket kell sorba állítani.
Állítja: sérült az Alaptörvényben rögzített védelemhez való joga is, mivel a nyomozati cselekményen az indítványozón, a sértetten és a nyomozón kívül senki nem vett részt, a bűncselekmény tárgyi súlya miatt a kötelező védelmi jogot részére nem biztosították. Sérelmezi továbbá, hogy a felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyv még a legalapvetőbb formai,- és tartalmi feltételeknek sem felel meg, illetve, hogy gyanúsítottként nem oktatták ki a jogaira, és nem járhatott el védő az érdekében.
+
A Pécsi Törvényszék 4.Bf.276/2013/7. számú végzése, valamint a Siklósi Járásbíróság 4.B.85/2012/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/123/2014.).
Az indítványozó állítja: szerint a Pécsi Törvényszék a büntetőjog eszközével szankcionálta azt, hogy egy közéleti vita során kritizálta egy közhatalmat gyakorló polgármester munkáját. Véleménye szerint a bírósági döntés sérti az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítási szabadságát. Hivatkozik a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára is. Kéri továbbá, hogy a jogerős ügydöntő határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság függessze fel.
+
A bírósági végrehajtásról szóló 1994 évi LIII. törvény 217/B. §-a és a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1771/2013.).
A végzések kötelezték az indítványozó önálló bírósági végrehajtót, hogy objektív, eredményfelelősségének bírósági megállapítása miatt meghatározott összegre pénzbefizetést teljesítsen a végrehajtói letéti számlára.
Az indítványozó szerint a bírósági ügyében alkalmazott jogszabály sérti az Alaptörvényben foglaltakat. Sérti az egyenlő elbánáshoz való jogot, mivel a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív fegyelmi felelősségi szankcióval. Sérti továbbá a tisztességes eljáráshoz való jogot abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja, és az önálló bírósági végrehajtó intézkedését hatályában fenntartja, ezt követően a másodfokú bíróság azonban a végrehajtót bírsággal sújtja. Ez esetben ugyanis a szankció célt téveszt, mivel az önálló bírósági végrehajtót sújtja akkor is, ha az elsőfokú döntéstől kezdve a perben kifogásolt intézkedés már a foganatosító bíróság intézkedésének tekintendő. Alaptörvénysértő továbbá a szabálysértés határozatlansága, illetve az a tény, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróságok tulajdonképpen fegyelmi büntetést hoznak a jogorvoslati eljárásban úgy, hogy nem vizsgálják a végrehajtó vétkességét.
Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogát is sérti a támadott rendelkezés, mert ha a végrehajtási kifogást másodfokon elbíráló határozatban állapítják meg a végrehajtó felelősségét, az ellen jogorvoslatra nincs lehetőség. Az eljáró bíróság jogértelmezését is kifogásolja, mert álláspontja szerint ellentétes volt az Alaptörvénnyel, amikor a torvény értelmezésekor teljesen figyelmen kívül hagyva a jogalkotó szándékát a két meghatározott konjunktív feltétel közül önkényesen csak az egyiket vette figyelembe.
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának témái
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja valamint a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/10/2014.)
Az indítványozó szerint a vitatott rendelkezések értelmében a dohánytermékek magyarországi kiskereskedelme az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik, melyet az állam koncessziós szerződéssel átengedhet. 2013. július 1-től tehát dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető. Az indítványozó - korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülő jogi személy - álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló XII. cikk (1) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő XIII. cikkét.
+
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2b) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/2739/2012.).
Az indítványozó érvelése szerint diszkriminatív az a szabályozás, amely hátrányosan különbözteti meg azokat, akik nem a saját vagy örökbefogadott gyermekük, hanem szülő nélkül maradt unokahúguk ápolásával szereznek szolgálati időt.
+
A Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott Kb.IV.04/2010/29. számú elsőfokú ítélet, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa által másodfokon hozott, 6.TKbf.13/2012/8. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1046/2013.).
Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében rögzített nullum crimen sine lege elvet, mivel a vád tárgyává tett cselekmény az elkövetéskor hatályos jogszabályok szerint nem volt bűncselekmény, azt a jogalkotó csak később minősítette bűncselekménnyé. A nullum crimen sine lege elv alapján viszont csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a törvény már az elkövetése előtt annak nyilvánított. Nézete szerint az elsőfokú ítélet és az azt helybenhagyó másodfokú végzés több okból sérti a jogállamiságból levezetett jogbiztonság elvét, ezen belül az alkotmányos büntetőjog követelményét.
Az indítvány emellett rámutat a jogszabályok homályos, nem egyértelmű fogalomhasználatából eredő jogalkalmazási problematikára is.
+
A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 5.M.69/2011/44. számú ítélete, a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.265/2011/4. számú ítélete, valamint a Kúria Mfv.I.10.993/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1051/2013.).
Az indítványozók – korábban egyetemi tanárok - szerint a bíróságok jóváhagyták munkaviszonyuknak az alperes által történt jogellenes megszüntetését, iratellenes, valótlan megállapításokat tettek, illetve tévesen értelmeztek az ügy szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket. Hozzáteszik, hogy a Kúria egy másik – azonos tartalmú – határozatától eltérő döntést hozott. Az indítványozók szerint mindezek miatt az ítéletek sértik az emberi méltósághoz való, a jóhírnévhez való, a munkához való, az egyenlő bánásmódhoz való, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogaikat, illetve a jogállamiság elvét is.
