Az Alkotmánybíróság 2008. november 3-i határozatában megsemmisítette a 76/2008. (VI. 13.) OGY határozatot, amelyben az Országgyűlés elrendelte az országos népszavazást a következő kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több biztosítós egészségbizto¬sítást?”

 

Az országgyűlési határozat ellen benyújtott kifogások elbírálása során az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy tekinthető-e az or¬szágos népszavazás elrendelését érdemben befolyásoló lényeges új körülménynek az a tény, hogy az Országgyűlés a kérdés hitelesítését követően elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvényt, majd a népszavazás elrendelését megelőzően a 2008. évi XXIV. törvénnyel hatályon kívül helyezte azt.

 

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény elfogadásával, majd hatályon kívül helyezésével a kérdés tartalma és ezzel együtt a népszavazási kezdeményezésnek a választópolgárok által támogatott célja megváltozott.

 

A hitelesítési eljárás kezdeményezésekor határozott törvényhozási törekvésként fogalmazódott meg a több biztosítóra épülő egészségbiztosítási rendszer kialakítása, az aláírásgyűjtés időszakában pedig mindvégig létezett egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény, amelynek szabályai a kötelező egészségbiztosítás keretében több, üzleti alapon működő szervezetre épülő egészségbiztosítási rendszer kialakításáról szóltak. A választópolgárok, akik aláírásukkal a népszavazási kezdeményezést tá¬mogatták, annak tudatában tették azt, hogy a népszavazással megakadályozhatják a törvény végrehajtását.

 

Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény hatályon kívül helyezése az egészségbiztosítási rendszer átalakítására irányuló folyamatot megállította. Ezt követően az egészségbiztosítási rendszer üzleti alapú átalakítására, illetőleg annak meghatározott módjára irányuló kormányzati, törvényhozási szándék nem fogalmazódott meg. A népszavazás a megváltozott jogi helyzetben csupán arra irányul, hogy az Országgyűlés a három éves moratórium időtartama alatt tartózkodjon egy olyan tartalmú törvény megalkotásától, amelynek megalkotására nincs nyilvánvaló kormányzati, törvényhozási törekvés.

 

A népszavazási kezdeményezés körülményeinek ilyen jelentős megváltozása mellett nem állapítható meg, hogy teljesültek-e a kötelező, ügydöntő népszavazás Alkotmányban előírt feltételei, ebben a jogi helyzetben is támogatja-e azt az a több mint 200 ezer választópolgár, akiknek aláírását az OVB hitelesítette.

 

Az Alkotmánybíróság határozatában rámutatott arra, hogy a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos rendeltetéséből és a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből a 2/1993. (I. 22.) AB határozat¬ban levezetett kivételes és komplementer jellegéből következően a törvényhozást igénylő társadalmi kérdések eldöntése alapvetően a képviselet, az Országgyűlés ha¬tásköre. Az ügydöntő népszavazás elsődleges célja az, hogy döntési, törvényhozási – valamely tárgyban törvény megalkotására, vagy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló – kötelezettséget határozzon meg az Országgyűlés számára. A népszavazás kiegészítő jellegéből következően a meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodásra irányuló népszavazás sem szakadhat el a képviseleti hatalomgyakorlástól. A törvény megalkotásának megakadályozására irányuló népszavazási kezdeményezés is akkor felel meg a népszavazás alkotmányos rendeltetésének, ha a képviseleti hatalomgyakorlás befolyásolását szolgálja. A népszavazás ezt a funkcióját pedig akkor tudja betölteni, ha a népszavazásra bocsátott kérdés tényleges törvényhozási törekvések elé állít korlátot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény megalkotásának megakadályozása abban az esetben képezheti népszavazás tárgyát, ha a törvény megalkotására valódi kormányzati, törvényhozási akarat fogalmazódott meg, s az formalizált módon is megjelenik, a törvény előkészítés alatt áll, a tárgyban törvénytervezet készült, illetőleg törvényjavaslatot nyújtottak be.

 

A határozathoz dr. Trócsányi László és dr. Paczolay Péter alkotmánybírák különvéleményt írtak.  

 

+

 

Súlyos helyzet keletkezett ezzel az Ab-döntéssel, hiszen ezzel a határozattal „majdhogynem a népszavazást, mint alkotmányos jogintézményt ürítette ki” – értékelte a taláros testület döntését Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Elmondta: az Ab-határozatban megfogalmazott érvek szerintük nem alaposak, és attól, hogy a citált jogszabályt időközben hatályon kívül helyezte az Országgyűlés, attól a törvényi helyzet nem változott meg. Hiszen amikor felkarolták az Albert-házaspár népszavazási kezdeményezését, akkor még nem volt törvényileg szabályozva az egészségbiztosítási rendszer. Gaskó István  hangsúlyozta: a Liga és a népszavazási aláírásgyűjtésben részt vevő szervezetek (a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Magyar Orvosi Kamara (MOK), az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezte, a Levegő Munkacsoport, a TB-Mentők és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) is) nem a törvény ellen, hanem egy – nevezetesen a piaci alapon működő – társadalombiztosítási modell ellen csatlakoztak az Albert-féle kezdeményezéshez. Nem lehet elfogadni azt az érvrendszert, hogy azért nem lehet népszavazást tartani a kérdésről, mert az egészségbiztosítási rendszerről szóló törvényt időközben hatályon kívül helyezte az Országgyűlés. „Csak akkor lehetséges egy ilyen körülményváltozást figyelembe venni, ha például az alkotmány módosult volna, de egy ilyen törvény nem játszik szerepet a jogi környezet változásában.”  

 

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy látja: az egészségbiztosítás üzleti alapúvá tételének veszélye még nem múlt el, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hét regionális intézetté bontása előszobája lehet a piacosításnak. „Nem ok nélkül gyanakszunk!” – tette hozzá a köztestület elnöke, utalva arra, hogy az „államtitokká minősített” IMF-szerződésben nyújtott hitel lehívásának feltétele lehet a közszolgáltatások – oktatás, egészségügy – magánosítása. 

 

Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke azt mondta, tudomásul veszik az Ab döntését, de ennek a döntésnek az az üzenete, hogy a népakarat nem szent. Kiemelte: a szakszervezetek új akcióba kezdenek, ha úgy érzik, veszély fenyegeti a társadalombiztosítást. 

 

Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének vezetője szerint azzal, hogy az Ab ezt a döntést hozta, a társadalom teljesen védtelen maradt, hiszen nincs garancia arra, hogy valakik ne kíséreljék meg az állami társadalombiztosítási rendszert megváltoztatni.

 

 

Az Alkotmánybíróság (Ab) 2008. november 4-én hozott határozata alkotmányellenesnek minősítette a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § (1) bekezdését, ezért azt 2009. június 30-i hatállyal megsemmisítette.

 

Az Alkotmánybíróság – hivatalból - megállapította: az Országgyűlés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az alapvető jogok korlátozására előírt törvényi szabályozási szint sérelmét okozó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett el azáltal, hogy nem rendelkezett a büntetés-végrehajtási szervezet által végrehajtott előzetes letartóztatás, valamint elzárás során alkalmazható motozás szabályairól. Az Országgyűlésnek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére jövő év június 30-ig adtak határidőt.

 

A megtámadott rendelkezés előírta, hogy a rendőrségi fogdába befogadásakor a fogva tartott személyt „szükség esetén” motozásnak lehet alávetni, ami „indokolt esetben” kiterjedhet a testüregek orvos általi átvizsgálására is. Az indítványozó sérelmezte, hogy a rendelet egyetlen szempontot sem jelöl meg arra, hogy a hatóság milyen esetben vesse alá a fogva tartottat motozásnak, illetve mikor indokolt a testüregek vizsgálata is. Ennek következtében szerinte a szabályozás túlságosan tág mérlegelési lehetőséget biztosít, ami önkényes jogalkalmazást tesz lehetővé.

 

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta azt indítványt. A határozat indokolásában rámutatott: a rendőrségi törvényben adott felhatalmazás nem jogosíthatja fel a minisztert, hogy a rendőrségi fogdában olyan, a fogva tartottak alkotmányos alapjogát közvetlenül és szükségképpen korlátozó intézkedések alkalmazását tegye lehetővé, amelyet a rendőrségi törvény nem ismer. Márpedig a rendőrségi törvény csak a ruházat átvizsgálására ad jogot a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas tárgy elvétele érdekében. Ezért az Ab megállapította, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az alapvető jogok korlátozására előírt törvényi szabályozás hiánya miatt alkotmányellenesek.

 

A Testület azt is megállapította: a törvényalkotó elmulasztotta a büntetőjogi és szabálysértési büntetések végrehajtása során, a személyi és fizikai integritást szükségképpen érint , biztonsági intézkedésként lehetővé tett személymotozás törvényi szint szabályozását a büntetés-végrehajtási intézményben lévő előzetesen letartóztatottak, valamint a szabálysértés miatt elzárást töltők esetében.

 

 

Megsemmisítette az Alkotmánybíróság 2008. december 31-i hatállyal a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008. (VII. 1.) Korm. rendeletet és egyúttal megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló törvényben nem szabályozta az önkormányzatok felett törvényességi ellenőrzést gyakorló közigazgatási hivatalok jogállását. Egyúttal felhívta az Országgyűlést arra, hogy jogalkotási kötelezettségének 2008. december 31-ig tegyen eleget.

 

A kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosí¬tásokról szóló törvény a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseiben a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal megnevezést közigazgatási hivatalra módosította. Ezt követően a Kormány elfogadta a közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet, amelyben a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalok helyébe regionális közigazgatási hivatalokat hozott létre. Az Alkotmánybíróság 90/2007. (XI. 14.) AB határozatában (Abh.) megállapította, hogy az önkormányzati törvény 98. § (1) bekezdésének első mondata, valamint a kormányrendelet alkotmányellenes, ezért azokat 2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság abban a határozatában rámutatott arra, hogy – mivel a közigazgatási hivatalokat az Alkotmány alapján 2/3-os többséggel megalkotott önkormányzati törvény megyei, fővárosi államigazgatási szervekként hozta létre – a közigazgatási hivatalok államszervezetben elfoglalt helyének megváltoztatásához is 2/3-os többséggel elfogadott törvényi szabályozás szükséges.

 

A kormány ezt követően az önkormányzati törvény módosítása nélkül és a meg¬semmisített kormányrendelettel megegyező tartalommal, lényeges változtatások nélkül fogadta el a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008. (VII. 1.) Korm. rendeletet, amelyet július 1-jén hirdettek ki, és azon a napon lépett hatályba.

 

A kormányrendelet alkotmányossági felülvizsgálata iránt több indítványt nyújtottak be. Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a korábbi határozatában megállapított alkotmányellenes helyzet változatlanul fennáll.

 

A regionális közigazgatási hivatalok létrehozásához az alkotmánybírósági határozatban az Alkotmány 44/C. §-ának értelmezése alapján kifejtett érveknek megfelelően az önkormányzati – 2/3-os többséggel elfogadott – törvény módosítására lett volna szükség. Az Országgyűlés azzal, hogy nem módosította az önkormányzati törvényt, nem szabályozta újra a közigazgatási hivatalok állam¬szervezetben elfoglalt helyét, elmulasztotta az Alkotmány 44/C. §-ából következő jogalkotási kötelezettségét. Az a tény, hogy a jogalkotási kötelezettség teljesítésére megállapított határidő eltelt, és a megsemmisített rendelkezés hatályát vesztette, nem eredményezte azt, hogy az alkotmánybírósági határozat által megállapított alkotmányellenes helyzet, és ezzel együtt az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége megszűnt.

 

A kormány azzal, hogy alkotmányosan előírt törvényi alapok nélkül kormány¬rendeletben intézményesítette a közigazgatási hivatalokat, olyan szabályozási körben rendelkezett, amelyet az Országgyűlésnek kellett volna 2/3-os törvényben szabályoznia, elvonta az Országgyűlés hatáskörét.

 

+

 

Gyenesei István önkormányzati miniszter a határozat ismeretében bejelentette: mindenképpen konszenzusos javaslatot akar a parlament elé terjeszteni. Az önkormányzati miniszter úgy látja, miután a parlamentnek rövid idő alatt, vagyis év végéig tető alá kell hoznia a kétharmados jogszabályt, az a legvalószínűbb megoldás, hogy megszüntetik a 7 regionális hivatalt és visszaállítják a megyei szintű intézményrendszert. A miniszter szerint ez plusz pénzbe sem kerülne, hiszen csökkentett létszámmal a megyei hivatalok még mindig működnek.

 

Répássy Róbert, a parlament alkotmányügyi bizottságának Fideszes alelnöke is kézenfekvőnek megoldásnak nevezte az eredeti állapot visszaállítását. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy összevonják a jelenleg önállóan területi alapon működő hivatalokat és a közlekedési hatósághoz, a környezetvédelmi felügyelőséghez, a tisztiorvosi szolgálathoz vagy a mezőgazdasági hivatalhoz hasonlóan működne a továbbiakban. 

 

 

Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülése elé kerül a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (10) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezet. Határozat készül a Büntettörvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 92. § (1) bekezdésének alkotmányosságáról.

 

Megkezdik a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet tárgyalását. Megvitatják a földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságával összefüggő határozatterve¬zetet.

 

Szó lesz a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságáról. Napirendre tűzik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. §-a, 68. § b) pontja, 73/A. §-a, valamint 73/B. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

 

Határozat készül a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése alkotmányosságával összefüggésben.

 

Megvizsgálják a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 41. § (2) bekezdésének alkotmányosságát.

 

Kedden lesz napirenden az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIIII. Törvény 18. § (6) bekezdés f) pontjának, továbbá 18/C. § (7) bekezdésének alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet.

 

Megtámadták a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 44. §-ának alkotmányosságát. Egy határozattervezet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18/A. § (1) bekezdésének és 18/B. § (1) bekezdés c) pontjának alkotmányosságát vizsgálja.

 

Megkérdőjelezték a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. §-ának alkotmányosságát. Szóba kerül a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény alkotmányelle¬nességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet. A keddi teljes ülés végén három végzéstervezetről is tárgyalnak.