–Ezekben a hetekben dolgozza ki az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok szűrésének rendszerét. Az Alkotmánybíróságot érintő változások eredményeként a testület munkája depolitizálódott, az egyéni jogsérelmek orvoslásának irányába mozdult el. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor továbbra is a törvényhozás kontrollja maradt – mondotta volt Paloczay Péter, a Taláros Testület elnöke legutóbbi értékelésében, a XI. Magyar Jogászgyűlésen.

Részletezve az alkotmányjogi panaszok fajtáit, az ezekhez fűződő eljárásokat, valamint szankciókat, Paloczay Péter fontosnak nevezte: az Alkotmánybíróságnak legyen lehetősége arra, hogy a beadványokat gyakorlati tapasztalatok alapján előzetesen mennyiségi szűrés alá vegye, egy olyan szintre, amivel képes megbirkózni. Hozzáfűzte: a szűrés nem azt jelenti, hogy a beadvány alkotmányjogi bírálat nélkül marad. A szűrésre azért van szükség, mert az ügyáradat ellehetetleníti a testület munkáját. 

Kiemelte: az új szabályozás lehetővé teszi, hogy csak súlyos egyéni jogsérelmekkel és az alapvető alkotmányi kérdésekkel foglalkozzon a testület: ezekben a hetekben dolgozzák ki a panaszbefogadás elvrendszerét. Mint mondta: szakmai szempontból fontos, hogy 22 év után az Alkotmánybíróságnak van ügyrendje, mely konkrét határidőket szab az ügyek tárgyalására, egyes eljárási szakaszok befejezésére.

Hangsúlyozta: az Alkotmánybíróságnak tiszteletben kell tartania a bíróságok szakmai függetlenségét, a testület szigorúan csak alkotmányossági kérdésekben léphet fel. Régi vitát döntött el viszont a jogalkotó azzal, hogy lehetőséget ad a testületnek, annak vizsgálatára, hogy a jogegységi határozatok az alaptörvénnyel és a nemzetközi törvényekkel összhangban vannak-e.

Összegzése szerint a hatásköri változások nyomán az Alkotmánybíróság tevékenységében új egyensúly jött létre. Az actio popularis (a törvények egyéni érintettség nélkül, bárki által megindítható utólagos alkotmányossági felülvizsgálata) megszüntetésével radikálisan szűkült az utólagos normakontroll absztrakt, sokszor átpolitizált formájának szerepe, míg az alkotmányjogi panasz lehetőségének kibővítése két újfajta panasz megjelenésével a mindennapi jogsérelmek orvoslását állította előtérbe. Ez a hangsúlyeltolódás összhangban áll az európai alkotmánybíráskodás fő irányával.

 „Lázadók élén” az ombudsman

Az alapvető jogok biztosa legújabb indítványában azt kérte a Taláros Testülettől, hogy semmisítse meg az új önkormányzati törvény azon rendelkezéseit, amelyek lehetőséget adnak az önkormányzatoknak a  közösségellenes magatartások bírságolására. Szabó Máté álláspontja szerint ugyanis a megfelelő garanciák nélküli, széleskörű szankcionálásra adott biankó felhatalmazás ellentétes a jogállamiság elvével és a jogbiztonság követelményével.

Az ombudsman egy korábban benyújtott panaszát frissítette fel.  Első alkalommal 2011 júliusában azt állapította meg, hogy az építési törvényben az önkormányzatoknak adott, indokolatlanul tág felhatalmazás a nem rendeltetésszerű közterület-használat szankcionálására sérti a jogállami követelményeket. Indoklása szerint a törvényi megoldás az önkényes jogalkalmazás  melegágya mivel a felhatalmazás alapján születő heterogén jellegű önkormányzati rendeletek következtében nem követhető, hogy pontosan mely közterületi magatartások – „életvitelszerű közterület-használat vagy a kövön ülés” minősülnek nem rendeltetésszerűnek, így pedig jogellenesnek és szankcionálhatónak.

Hangsúlyozta: a jogbiztonság követelményének csorbulása mellett az eleve kiszolgáltatott helyzetben lévők számára mindez a folyamatos jogi fenyegetettség légkörének kialakulásához vezethet, hiszen az érinttetek nem képesek magatartásukat a bizonytalan tartalmú előírásokhoz igazítani. A törvény módosítására vonatkozó kezdeményezését az érintett szaktárcák vezetői nem találták megalapozottnak, ezért 2011 decemberében az Alkotmánybíróságtól kérte a kifogásolt szabályok felülvizsgálatát, indítványát pedig az Alaptörvény hatályba lépését követően is fenntartotta.

A Taláros Testület elmarasztalásától tartva az Országgyűlés   esztendőnk áprilisának 15. napján hatályon kívül helyezte az építési törvény kifogásolt rendelkezését, így az ombudsmani indítványnak ez az eleme tárgytalanná vált.  Szabó Máté szerint a probléma azonban nem oldódott meg.  Sőt! Állítja: csak áthelyeződött, és még nagyobb lett! Továbbra is indokolatlanul tág szankcionálási felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, ami sérti a jogállamiság elvét és jogbiztonság követelményét. Eleve kétséges, hogy az önkormányzatok mely, egyébként sem bűncselekménynek, sem szabálysértésnek nem minősülő magatartásokat nyilváníthatnak közösségellenes magatartásnak. Nem egyértelmű emellett az sem, hogy pontosan milyen eljárási garanciák mellett kerülhetne sor a felelősségre vonásra és a jelentős összegű bírságolásra. Ráadásul a minél szélesebb körű bírságolásban az önkormányzatok maguk is érdekeltté válnak, hiszen a bevételek a törvénynek köszönhetően teljes egészében őket illetik meg.

Mindezek alapján az alapvető jogok biztosa azt kérte, kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy a már hatályon kívül helyezett építési törvényi szabályok helyett vizsgálja felül és semmisítse meg az új önkormányzati törvény felhatalmazó rendelkezéseit is.

+

Az alapvető jogok biztosa arra is kérte az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a választási eljárásról szóló törvény azon rendelkezését, amely jelöltenként egymillió forintban maximálja az országgyűlési képviselők választása során felhasználható összeget.  Szabó Máté szerint a demokrácia elvén alapuló népképviselet elengedhetetlen feltétele a jogszerű, stabil és kiszámítható választási rendszer. Ennek egyik alapvető eleme a kampány, amelynek fontos szerepe van abban, hogy a választópolgárok felelősen, tudatosan és megalapozottan dönthessenek a képviselő-jelöltek, illetve a politikai pártok támogatásáról.

Szabó Máté szerint a demokrácia elvén alapuló népképviselet elengedhetetlen feltétele a jogszerű, stabil és kiszámítható választási rendszer. Ennek egyik alapvető eleme a kampány, amelynek fontos szerepe van abban, hogy a választópolgárok felelősen, tudatosan és megalapozottan dönthessenek a képviselő-jelöltek, illetve a politikai pártok támogatásáról. A gazdasági racionalitástól elszakadt szabályozás azonban azzal a következménnyel járt, jár, hogy a pártok egy demokratikus jogállamban elfogadhatatlan döntési helyzetbe kerülnek.

Az ombudsman félreérthetetlenül utal arra, hogy az egymillió forintos felső határt nem tudják tartani a pártok, ha az Alaptörvényben előírt kötelezettségüknek eleget téve kívánnak közreműködni a választói akarat befolyásolásában. Mindez különösen hátrányosan érinti a parlamenten kívüli pártokat, mert akadályozza, hogy ledolgozhassák az Országgyűlésben képviselettel rendelkező és emiatt nagyobb ismertséggel bíró pártokkal szembeni versenyhátrányukat.

Álláspontja szerint azonban önmagában a választási célra fordítható összeg emelése sem biztosítja azt, hogy a pártok a jövőben nem fogják túllépni ezt a törvényi limitet. Szükséges tehát, hogy az állam megfelelő hatékonysággal ellenőrizze a kampánypénzek felhasználását.

Az alapvető jogok biztosa felhívta az Alkotmánybíróság figyelmét arra is, hogy vajon a választásra fordított pénzeszközök felhasználásának ellenőrzésével kapcsolatos szabályozás teljes körűen tartalmazza-e az alkotmányos garanciákat, vagy jogalkotói mulasztás áll-e fenn?

Az Alkotmánybíróság június 4–5-i teljes ülésánek napirendje  

– A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 171. § (5f) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 21. § (6) bekezdése, valamint a 35. § (1) bekezdésének harmadik mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet és az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletek jegyzékéről közzétett miniszteri közlemény alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 18/B. § ba) pontja alaptörvény-ellenességének megállapításárára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megszüntetésére irányuló indítvány vizsgálata.

– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata.

– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 39. § (2) bekezdése „az azonos vállalkozási adószámú” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 83/A. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 73. § (1) bekezdése, a 74. § (1) (3) és (5) bekezdései, valamint a 83/A. § (1)-(4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 34. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 40. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Mfv.I.10.009/2009/3. számú ítélete ellen benyújtott, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A korhatár előtti nyugdíjak megszűnéséről, a korhatár előtti öregségi ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– Pápa Város Önkormányzata Képviselő-testületének a környezet védelméről szóló 41/2005. (XII. 16.) önkormányzati rendelete egyes rendelkezéseivel összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 24/B. §-a, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 96. § (8)-(9) bekezdései, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 32/A. §-a, 32/B. §-a és 170. § (14) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése 2. mondata alaptörvény-ellenességének megállapítása, illetve a Fővárosi Bíróság 2.Pf.640.890/2010/2. sz. végzése és a Fővárosi Bíróság 52.Pf.640.891/2010/2. sz. ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCX törvény 234. § (3)-(4) bekezdései és a 236. § (4) bekezdése, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44/A. § (1)-(2) bekezdése és a 46. § (5) bekezdése, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 103. § (2)-(3) és (16) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának június 4-i tanácsülése

 (A 2. öttagú tanács tagjai: Paczolay Péter tanácsvezető, Balogh Elemér, Pokol Béla, Stumpf István, Szívós Mária.)

– A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 90/A. § (4) bekezdés k) pontja „és megállapítja annak naptár szerinti határnapjait” szövegrésze, illetve az Országos Választási Bizottság 344/2009. (VIII. 10.) OVB határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 153. § (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kvk.II.37.655/2009/4. számú végzése ellen benyújtott, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 90/A. § (4) bekezdés k) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Fővárosi Bíróság 45.Pkf.v.639.137/2009/2. számú végzésével összefüggésben benyújtott, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 158. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsa június 4-i tanácsülése

(A 3. A 2. öttagú tanács tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető alkotmánybíró, Balogh Elemér, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Szalay Péter.)

– Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 1991. július 27-től 2005. november 1-jéig hatályos 72. § (4) bekezdésének b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 13. § (1) bekezdése, valamint további rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 324. § (1) bekezdése, valamint további rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 82. § (1) bekezdése és más jogszabályok alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109. § (2) bekezdés utolsó mondata és más jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 29/A. § (2) bekezdése és 105/A. § (2) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Ráckeve Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 13/1999. (IV. 28.) rendelet 79. § (9) bekezdése és (10) bekezdés 6. pontja alkotmányellenességének megállapítására és egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 255.§-a és más jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13. és 16. §-a, valamint a Fővárosi Főügyészség Közigazgatási Jogi Osztálya TK. 3773/2008/I-1 és TK. 4280/2008/1-I számú tájékoztató levelei alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A közúti közlekedési igazgatási faladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.