Politikai szempontból az számít jónak, ami a közösség számára hasznos. Ez az elv több ezer éves, még Arisztotelésztől származik és kiállta az idők próbáját. Minden eszmei, erkölcsi és politikai törekvés megpróbálta lejjebb helyezni a mércét, de leverte a lécet a baloldal és a liberalizmus is, s még a konzervativizmus sem tudott olyan általános közpolitikai elvrendszert megalkotni, amely a közjó fogalmát oly tisztán definiálta volna, mint a görög skolasztikus gondolkodás mesterét a keresztény világképre lefordító Aquinói Szent Tamás, vagy később a politikai kereszténység, a keresztényszocialista irányzatok, s napjainkban a kereszténydemokrácia.

A KDNP tehát nemcsak az a párt, amely a legrégibb magyar történelmi párthagyománnyal rendelkezik, hanem az a politikai gyakorlat és cselekvés, amely az emberi gondolkodás első közösségi termékéből, a közjó első definitív megfogalmazásából táplálkozik mind a mai napig. Ezért könnyű a keresztény elvű politika számára az a – más alapon álló elvrendszer képviselőjének hatalmasnak tűnő – logikai ugrás, hogy a rezsicsökkentés, vagy a családi adókedvezmény, vagy éppen a nemzet közjogi egyesítése az arisztotelészi filozófiából Szent Tamás által átültetett teológiai közjó tartalmából ered.

A közjó ugyanis nem merül ki a jó életkörülmények biztosításban (megfizethető közszolgáltatások, gyermekek nevelését biztosító adókedvezmények), hanem a szellemi és erkölcsi értékek (nemzettudat, nemzeti szolidaritás) is részét képezik. Az állam akkor törekszik a közjóra, ha nemes célokat tűz ki a közösség elé, garantálja polgárai alapvető lét- és közbiztonságát, a jog érvényesüléslét. S akkor ér el az állam a közösség számára eredményt, ha a közjót a társadalompolitika egyik legfontosabb erkölcsi alapelvének tekinti, akárcsak az egyházak tették, teszik. A közjó jelentőségével minden szociális enciklika foglalkozik, s innen már valóban csak egyetlen kis gondolati lépés kimondani, hogy a kereszténydemokrácia az egyedüli elvi politikai irányzat, amely vegytisztán a közjót célozza, hiszen deklaráltan a keresztény egyházak társadalmi tanításának közpolitikai képviseletére vállalkozik.

Aquinói Szent Tamás halálának 740. évfordulóján felemelő érzés mindezt végiggondolni. 2014. március 7-én jólesik azt kimondani, hogy a Fidesz–KDNP nemzeti-keresztény kormánya hitte, hogy a görög kultúrára, a római jogrendre és a kereszténységre épült Európában a közjó a politikai gyakorlat elsőszámú rendező elve. S volt elég erős eszerint cselekedni.