„Visszazuhantunk a középkorba – folytatja – Sokan nem veszik észre, hogy mi is történik a világban, mert az embereket elvakítják a gazdasági, a technikai, a politikai változások, miközben Európa és benne az Európai Unió elvesztette a lelkét, vagyis a humanizmust.”

Ezek bizony mind közkeletű megállapítások, mondhatnánk: közhelyek, nem kell hozzájuk filozófusi emelkedettség. Riemen azonban sokaktól eltérően így folytatja: „Ahhoz pedig, hogy feltámasszuk az elveszett európai szellemet, létre kell hoznunk a modern humanista kolostorokat, amelyeket olyan emberekkel kell benépesíteni, akik őszinte elkötelezettjei a gondolkodás, a dialógus, a bölcselet, a szellem újjáélesztésének. Akik újra értelmet adnak az olvasásnak, a jó könyveknek, a filozófiának, az építő gondolatoknak. Össze kell gyűjteni a legfontosabb olvasmányokat és eszméket, és terjeszteni kell őket, méghozzá rendszeresen.”

Rob Riemen, aki ezeket a mélyen bölcs és igaz megállapításokat tette, a maga részéről hozzá is látott a feladat teljesítéséhez. Hála családi hátterének és gondoktól mentes életének, alapítványt hozott létre és a holland kormány támogatását is igénybe véve konferenciákon sok száz filozófustársával elemzi most a világ sanyarú állapotát, szellemi hanyatlását és keresi a kivezető utat, vissza a humanizmusba.

Meglehet, hogy Riemen a holland, vagy általában a nyugat-európai fogyasztói társadalom ürességéből, a túlsúlyos polgárok szellemi tompaságából, ürességéből, hedonizmusából és az őket sanyargató iszlám-félelemből, terrorista barbárságból, a hollandok éledező rasszizmusából kiindulva sóvárog a kolostorok humanista világa után? Miközben bevallott gondjai között bennünket magyarokat is szóba hoz, legközelebbi programjául az „Új gonosz szellem járja be Európát” mottót választva. Vagyis a jó öreg rasszizmus, amely persze ránk, magyarokra is jellemző, jegyzi meg a filozófus a riporternő keresztkérdéseinek súlya alatt megtörve.

Csak hát, amit Riemen feltalált, az semmi más, mint a két világháború között annyit emlegetett „elefántcsont torony”, ahová a világ barbársága elől a széplelkek bezárkóztak, továbbá „az írástudók árulása”, azoké, akik nem figyelmeztettek idejében a „fasizmus”, mármint a nácizmus veszedelmeire.

A témát, a kolostorba vonulást egyébként régen elhalászta Riemen elől a svájci Herman Hesse, aki Nobel-díjas regényében, az Üveggyöngyjátékban éppen egy ilyen humanista kolostort ábrázol. Ahol a minden tudományt, a szépséget és jóságot összegező „üveggyöngyjáték” fejezi ki a legtökéletesebb emberi létet, persze valahol a távoli jövőben.

Riemen középkor-fogalmával némi tisztázatlanság-gond is van. Melyik középkorra gondol? Elvégre a Középkor kerek ezer esztendeig tartott. Szokás a „sötét középkort” emlegetni, a barbár népvándorlásét, a hellén-római kultúra összeomlását, dicső őseink, hunok, avarok és honfoglaló magyarok rabló hadjáratait, a kolostorok felperzselését, amelyekre manapság olyan büszkék vagyunk. Vagy a keresztény Középkorral van gondja? Amelyben a hittérítők azokat a bizonyos kolostorokat építették, amelyekben aztán átmentették a hellén-római kultúra emlékeit, mellesleg pedig a Szent Bibliát, minden jóság, bölcsesség, hit és erkölcs kútfejét? Mert a barbárok megtértek és megalapozták a ma Európának nevezett képződményt, a Középkor utolsó száz évében kiteljesítve és elterjesztve a Riemen által is idézett „humanizmus” fogalmát. Kettős értelemben is: humanista tudományéban és humanista emberi magatartásban. Vagyis a mai EU-nak annyira nem tetsző „Keresztény Európa” eszményében.

Érdekes módon Riemen, miközben kolostorról, humanizmusról, kultúráról, könyvekről, a gondolkodásnak elkötelezett emberekről fantáziál, csak egyetlen egy dolog nem jut az eszébe: a Keresztény Európa. Amelynek gyenge kópiája az ő kereszténytelen Európája.

Sem a kérdezettnek, se a riporternek éppen csak az nem jut az eszébe, amit már kétezer évvel előttük feltaláltak, szellemében később kolostorok, azokban visszavonult tudósok, gondolkodók, de mindenekelőtt istenhívő humanista emberek óvták a kultúrát, mentették át a legmélyebben a humanista létet, a keresztény hit, erkölcs, filozófia tanait, gyűjtötték a könyveket, az elsüllyedt Ókor műveit is, amelyekben megőrizték a filozófia alapvető téziseit. S ahonnan kiindulva leterjesztették egész Európában az emberhez méltó élet, az imádság és munka magatartásformáit, az emberi együttélés alaptörvényeit.

Riemen most, kétezer évvel később megpróbálja megalapítani az Isten nélküli humanizmus kolostorát? A kereszténységmentes humanizmust? Julianus Apostata római császár óta már többen megpróbálták. Még senkinek sem sikerült.