A tehetséggondozás a témája annak a háromnapos konferenciának, amelyet 20 ország részvételével rendeznek meg április 7-9 között az Európai Unió Magyar Elnöksége alkalmából. Ennek keretében tartják meg az Első Európai Tehetségnapot is. A tanácskozásnak a Budapesti Történeti Múzeum ad otthont. Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár előadásában hangsúlyozta: a képességek kibontását már az iskolában el kell kezdeni, s mivel minden emberben ott szunnyad valamilyen tehetség, a pedagógia legszentebb feladata, hogy ezt megtalálja. A kiemelkedő adottságokkal rendelkező fiatalokat személyre szabott speciális képzésben kell részesíteni. A kereszténydemokrata oktatási szakpolitikus szerint az óvodától a felsőoktatásig éreznie kell a pedagógusnak, hogy csiszolatlan gyémánt van a kezei között, ami az ő munkája révén válik drágakővé.
A konferencia első napján Pálinkás József a Magyar Tudományos Akadémia elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy Európa nem veszíthet el egyetlen tehetséget sem. Ezért már kora gyermekkorban segíteni kell a fiatalokat abban, hogy kibontakoztathassák Isten adta értékeiket. Ennek a munkának már az iskolában el kell kezdődnie, s a tanároknak rendkívül nagy szerepe van abban, hogy felfedezzék a diákokban rejlő különleges adottságokat. Európát a tehetségek tették naggyá, s meg kell találni az intézményes keretét annak, hogy a talentumok ne vesszenek el – szögezte le Pálinkás József.
Hoffmann Rózsa előadását az elmúlt évezredekben különleges képességükkel, munkásságukkal ismertté vált nevek felsorolásával kezdte: Szókratész, Pitagorasz, Boticelli, Michelangelo, Bach, Napóleon, Liszt, Picasso, Puskás Ferenc, Bartók, Szentgyörgyi Albert mind, mind maradandót alkottak, meghatározták a világ, Európa, Magyarország sorsát. A mi feladatunk, hogy ilyen nagyságok nőjenek fel, s ehhez megfelelő metodikát, módszertant kell kidolgozni.
A munkát már az iskolában el kell kezdeni, s mivel minden emberben ott szunnyad valamilyen tehetség, a pedagógia legszentebb feladata, hogy ezt megtalálja. A kiemelkedő adottságokkal rendelkező fiatalokat pedig személyre szabott speciális képzésben kell részesíteni. A tömegoktatásban azonban ez nehezen valósítható meg, Boticellit és Puskást például nem lehetett volna ugyanolyan módszerrel tanítani, eltérő adottságaikat kibontakoztatni.
Hármas feladatot kell ellátni a tehát a tehetséggondozásnak: a pedagógusoknak nyitott szemmel kell járni ahhoz, hogy felismerjék a különleges adottságokat a gyermekekben, ha kell órán, kirándulás vagy sportfoglalkozás alatt. A megtalált tehetségeket speciális módszerekkel kell fejleszteni, s erre már a pedagógiai programok tervezésénél is gondolni kell. Ám mindez nem elég, segíteni is kell a tehetségek hasznosulását, s a tanár kellő alázattal, büszkén viselje, ha a tanítványa „túltesz mesterén”.
A magyar történelemben nagy hagyományai vannak a tehetséggondozásnak. Bethlen Gábor már a XVII. században tehetséggondozó kollégiumot hozott létre Gyulafehérváron, tudósok sora került ki az Eötvös Kollégiumból, a múlt század harmincas éveiben pedig Hódmezővásárhelyen hoztak létre olyan kollégiumot, ahol a tanyavilág jó képességű gyermekei tanulhattak. De a hazai tehetséggondozás kiváló példája, hogy visszahívták külföldről Szentgyörgyi Albertet, aki szegedi kutatóként fedezte fel a C-vitamint.
Fontos lépés, hogy a parlament 2008-ban 20 esztendőre szóló stratégiát fogadott el, amely kijelöli a tehetséggondozás programjait, s meghatározta az ehhez szükséges pénzeszközöket. Ez az egyik feltétele annak, hogy a tanyasi és a rózsadombi gyermeknek egyaránt biztosítva legyenek a képességeik kibontakoztatásához elengedhetetlen feltételek.
Rendkívül sok nehézséggel kell azonban megküzdeni a pedagógusoknak e munkában, hiszen vannak olyan tanulók, akik félszegek, visszahúzódóbbak, ezért rájuk jobban kell figyelni, hogy felfedezzék a bennük rejlő értékeket. Másrészt, a tehetség egyedi, sajátos adottság, s a társadalom nem mindig öleli keblére az átlagosnál jobb képességű embereket. A középszer, az irigység, nehezen tűri a tehetséget, inkább elnyomja azt. Ezért a pedagógiai pálya csúcsa, ha a tanítvány többre viszi, mint a tanára.
Az óvodától a felsőoktatásig tehát éreznie kell a pedagógusnak, hogy csiszolatlan gyémánt van a kezei között, ami az ő munkája révén válik drágakővé – mondta végezetül Hoffmann Rózsa.
Csermely Péter a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke a Magyar Géniusz Programról tartott előadásában szólt arról, hogy az elmúlt években 10500 pedagógust képeztek ki arra, miként ismerjék fel a tehetségeket. E program keretében már 400 tehetségpont működik országszerte, ezek segítséget nyújtanak, abban, miként foglalkozzanak a különleges képességű gyermekekkel.
A konferencia keretében Stefaan Hermans az Európai Bizottság Kutatási és innovációs Főigazgatóságának képviselője kijelentette, hogy az innovatív Európa megteremtése érdekében jelenleginél jobban oda kívánnak figyelni a kutatókra, s a mostani 1,5 milliónál legalább 1 millióval több kutató munkájához kell megteremteni a feltételeket. Fontos továbbá, hogy átlátható legyen a rendszer, és egy dél-európai tudós is felvehesse a kapcsolatot a hasonló témával foglalkozó finn kutatóval.
Miroslaw Sielatycki, a lengyel Nemzeti Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára a lengyel tehetséggondozás aktuális kérdéseiről szólva elmondta: e téren folyamatos előrelépés figyelhető meg országukban, de jelentős eltérések vannak e téren a különböző adottságú területeken. Ennek érdekében módosítani kell a jelenlegi rendszeren.
Az előadások között fiatal tehetségek zongora és gordonka játékában gyönyörködhettek a résztvevők.
A konferencia szünetében megtartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa elmondta, hogy a pedagógiai alapképzésnek jelenleg is része a tehetséggondozás, de a jövőben még nagyobb hangsúlyt fordatank erre.
