Arra a kérdésre, hogy akarunk és tudunk-e agrárország lenni annak érdekében, hogy kihasználjuk a világpiaci trendeket Molnár Béla, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának kereszténydemokrata tagja kifejtette: „Elsősorban azt kell meghatározni, hogy Magyarországon merre vannak kitörési pontok. Az agrárország is egy lehetőség, de vannak más módok is. A lényeg, hogy többek közt agrárország is legyünk, miközben más iparágak fejlesztéséről sem mondunk le. Nem mindegy azonban a hogyan: ma a kormányzat volumennövekedést, tömegtermelést ért ez alatt. A KDNP szerint ez rossz út, mivel nagyon falja az energiát, a környezetet is megviseli, ráadásul egyre kevesebb embernek ad munkát, hiszen a gépesítés miatt sokan elvesztik munkahelyüket. Amennyiben a jelenlegi irányba haladunk, úgy gyenge minőségű tömegtermékeket kapunk, amelyek nehezen, csak exporttámogatással adhatóak el.
A jövő ezért inkább a többfunkciós agrármodellben keresendő. Jó minőségű, biztonságos, egészséges élelmiszert kell termelni, ami sok emberi élőmunkát igényel. Ez igaz, hogy drágább, mint a tömegtermék, de jobb minőségű és piacképesebb. Megóvja a környezetet, a vízbázisok és a munkahelyek megmaradnak. Ha sikerül ezt elérni, akkor tényleg a jövőt építjük”.

Mi a három legfontosabb lépés a recesszió elkerülése és a gazdaság élénkítése érdekében? –hangzott a következő kérdés.

Molnár Béla kijelentette: „A jelenlegi válságot nem lehet három kívánsággal megoldani. A gazdaság már a válság előtt is bajban volt, az csak kiélezte a problémákat. Éppen ezért szemléletváltás kell és feltenni a kérdést: pénzügyi, vagy értékszemléleti megoldást keresünk? Jelenleg a pénzügyi dominál, a kkv-nak is ezt adnak, így felmerül a kérdés, hogy mi lesz a kisvállalkozásokkal, sokan tönkremennek, vagy megmentjük őket? Ez nem hitel, vagy pályázat kérdése, hanem, hogy tudunk-e piacot biztosítani. Nem hitelekkel kell segíteni, hanem piacot kell teremteni, ahol érdemes lesz dolgozni. A terhek csökkentése ugyancsak elengedhetetlen.
A külföldi nagyvállalatokat sem egyszeri pénz adásával kell csábítani: amennyiben nincs biztonságos gazdasági, pénzügyi környezet, hiába kapnak sok támogatást, pár év után valószínűleg elhagyják az országot. Éppen ezért az egyszeri támogatásnál sokkal fontosabb a megfelelő piaci környezet megteremetése.
Ide tartozik, hogy azokat a támogatásokat, amelyeket a nagy külföldi cégekre költünk, inkább a kkv-k megsegítésére kellene költeni. Egy Hankook, vagy Mercedes mennyi pénzt kap, ebből mennyi munkahelyet teremt? Egy főre vetítve tízszer, húszszor annyi pénzt kapnak, mint a kicsik. Tarthatatlan, hogy hátrányosabb helyzetben legyen a hazai kkv, mint a külföldi multi, hiszen az a nyereséget a határon túlra viszi, míg a hazai itthon használja fel. Ez a különbség nagyon fontos, éppen ezért egyenrangúság kell.
A kisvállalkozások szempontjából ugyancsak lényegi kérdés a helyi önkormányzatok lehetőségeinek javítása. Jelenleg kevés a mozgáslehetőség, nincs forrás, annál több a kötelező feladat, így általános, hogy a helyhatóságok bár látják a megoldást, véghezvinni nem tudják.
Ha ez a fajta szemléletváltás megtörténik, akkor gyorsabban jöhetünk ki a recesszióból”.

A harmadik kérdésre – milyen arányban optimális a belső fogyasztás és az export támogatása a mai magyar gazdaságban – Molnár Béla hangsúlyozta: „a támogatás mára szinte egyelővé vált a segéllyel, hiszen a legtöbb pénzt pályázaton keresztül kapnak az érintettek. Már aki képes pályázni. Jelenleg nem feltétlenül az értékteremtést támogatják, inkább az a lényeg, hogy ki tud pályázni.
A belső fogyasztást nem kell támogatni, ha a rendszer megfelelő színvonalon működik, akkor a kkv-k biztosítják azt. Ma ott tartunk, hogy 1,8 millió adózó tart el mindenkit. Bár van ezen kívül 7-800 ezer közalkalmazott, fontos különbség, hogy ők nem termelnek értéket. Éppen ezért olyan vállalkozói környezetet kell kialakítani, hogy még legalább egymillió munkahely jöhessen létre. Ezáltal a belső piac megfelelő lenne, és fel sem merülne a kérdés. A lényeg, hogy a mostani szemléletet az értékközpontúság váltsa fel”.