1465/I/2010. AB elnöki végzés. Munkaügyi perük kapcsán fordultak az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszukkal, az indítványozók, amelyben azt kérték, hogy a Fővárosi Bíróság előtt folyt perben mondja ki: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) kormányrendelet 2. számú melléklete szerinti 100 százalékos vezetői pótlék alkotmányellenességét. Kérték továbbá a sérelmezett rendelkezések alkalmazásának kizárását a perben. Álláspontjuk szerint a magasabb vezető és vezető állású közalkalmazottnak nem jár díjazás a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért. A vezetői pótlékra vonatkozó rendelkezések - sértik a nemek közti diszkrimináció tilalmát, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, valamint a munka mennyiségének és minőségének megfelelő bérezés elvét, és így a jogállami jogbiztonságot is. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény szerint az Alkotmánybíróság a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök alkotmányellenességét vizsgálja: „az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia". A kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket - az indítványozó állítása szerint - a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítványozónak továbbá meg kell indokolnia, hogy a támadott jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését. Nem elegendő tehát pusztán az alkotmányi rendelkezésekre hivatkozás, hanem konkrétan, az alkotmányos összefüggésekre alapított érvekkel alátámasztva ki kell fejteni, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alkotmány megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozók azonban nem fejtették ki, ebből következően nem indokolták meg, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések miért és mennyiben sértik az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseit. Ezért az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel őket, akik válaszlevelükben megerősítették az alkotmányjogi panaszra irányuló kérelmüket, azonban ismételten elmulasztották kifejteni, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések miért és mennyiben sértik az Alkotmányban foglaltakat. Paczolay Péter az Alkotmánybíróság elnöke ezért az indítványt „nyilvánvalóan alaptalannak" minősítette, és elutasította.

+

525/B/2001. AB határozat az ügyészség társadalmi szervezetek működése feletti törvényességi felügyelete gyakorlásával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította: az Országgyűlés az Alkotmány 63. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem alkotta meg azokat a különös törvényi rendelkezéseket, amelyek alapján az ügyész - az Alkotmánynak megfelelően - törvényességi felügyeletet gyakorolhat az egyesületek felett. Az Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2011. december 31-ig tegyen eleget. A határozat indokolása szerint a jelenleg irányadó szabályok nem rendelkeznek arról, hogy az ügyészség ellenőrzési jogköre mire terjed ki: az egyesület teljes működésére vagy csak az általános érvényű, illetve egyedi döntéseire. Nem rendezi törvény, hogy az ügyészség eljárhat-e hivatalból vagy csupán kezdeményezésre, és nem szabályozza azt sem, hogy az ügyész az ellenőrzés során mit tehet, és ha törvénysértést észlel, miképpen cselekedhet. Tekintettel arra, hogy az ügyészi kontroll lehetősége korlátozza az egyesüléshez való alapjogot, ezért a törvényhozónak pontosan meg kell határoznia, hogy mire terjed ki az ügyészség hatásköre, és hogy e hatáskör mit foglal magában.

+

412/B/2010. AB határozat a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 57/B. § (1) és (2) bekezdésének vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította: a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény támadott rendelkezései alkotmányellenesek, ezért azokat 2011. május 31-ével megsemmisíti. Az indítványozók szerint azért alkotmányellenesek a pótszabadságra vonatkozó rendelkezések, mert a magasabb vezető és a vezető állású közalkalmazottak fizetett szabadsága elfogadható indok nélkül kisebb, mint az „ugyanolyan szolgálati idővel ugyanolyan kvalifikált munkát végző beosztott munkatársaiké", illetve a vezetők is több szabadságra lennének jogosultak, amennyiben besorolás szerinti munkakört látnának el. Az Alkotmánybíróság indokolásában rámutatott: nincs ésszerű indoka annak, hogy a magasabb vezető, illetve vezető állású közalkalmazottak rendes szabadsága miért csak bizonyos esetekben tükrözi a rendes besorolású közalkalmazotti munkakörökéhez képest a nagyobb mértékű szabadságot. Nincs ésszerű alkotmányos indoka annak sem, hogy egyes nem vezető beosztású, de azonos fizetési osztályban és fizetési fokozatban lévő közalkalmazottak rendes szabadsága miért azonos a vezető és magasabb vezető beosztású közalkalmazottakéval; ahogy az sem, hogy más esetekben meghatározott azonos fizetési osztályban és fizetési fokozatban lévő rendes besorolású közalkalmazottakhoz képest a vezető, illetve magasabb vezető beosztású közalkalmazottak miért jogosultak kevesebb rendes szabadságra.

+

652/B/2004. AB határozat a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. § (6) bekezdés második mondata és (7) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság elutasította a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. § (6) bekezdés második mondata és (7) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a távol töltött időre járó díjazás szabályozása szempontjából a keresőképes, illetőleg a keresőképtelen munkavállaló megkülönböztetése nem indokolatlan. A betegszabadság funkciójában tér el a rendes szabadságtól, vagy fizetett távolléttől. A pihenőnap és a szabadság kiadása kötelező, célja a munkavállaló heti, évi munkavégzése mellett a regenerálódásának, vagyis keresőképessége fenntartásának biztosítása. Ugyanakkor a betegszabadság feltétele a munkavállaló orvos által igazolt keresőképtelen állapota, amely csak annyiban tér el a táppénzre jogosultságtól, hogy nem az egészségbiztosítási jogviszony, hanem a munkaviszony függvénye. A betegszabadság tartamára a munkavállaló szociális jellegű ellátásra tarthat igényt, ezért a díjazás számítási módja sem hasonlítható össze az egyéb címen biztosított távollét díjával.

+

1367/B/2007. AB határozat a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 1. § (1) bekezdésének utolsó mondata, valamint Sármellék települést a hévízi kistérségbe soroló rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság elutasította a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 1. § (1) bekezdésének utolsó mondata, valamint a törvény mellékletének Sármellék települést a hévízi kistérségbe soroló rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítványokat. Az Alkotmánybíróság szerint az a körülmény, hogy a törvény melléklete valamely települést egy adott kistérséghez tartozónak tekint, nem üresíti ki és így nem sérti az adott település társuláshoz való jogát.

+

283/B/2004. AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 167. § (1) bekezdés első mondata és a 252. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 167. § (1) bekezdés első mondata és a 252. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eljárási cselekményeknek a jegyzőkönyv mellett más módon való rögzítésének kívánalma kívül esik a hatékony jogorvoslathoz való jogból következő büntetőeljárási jogok körén. A sérelmezett szabályozás és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés.

+

132/B/2008. AB határozat a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság elutasította a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogszabályban a szerződési szabadság korlátozása tárgyilag szigorúan körülhatárolt: csak a köztemetőkre vonatkozik, ott is csak a köztemetőn belüli, taxatíve meghatározott részszolgáltatásokra. A törvény rendelkezései nem zárják ki, hogy ezeket a részszolgáltatásokat a köztemetőn kívül mások végezzék.

+

1229/B/2008. AB végzés a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) és (8) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról. a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény már hatályon kívül helyezett 123. § (6) és (8) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. Az Alkotmánybíróság megszüntette a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) és (8) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az törvény 123. § (6) bekezdését a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvény 2010. november 3-ával új szöveggel állapította meg, amely az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseket már nem tartalmazza. Míg a törvény. 123. § (8) bekezdését a 2010. évi C. törvény 13. § l) pontja 2010. november 3-ával hatályon kívül helyezte.

+

98/B/2007. AB végzés a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárás vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság megszüntette a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) bekezdés első mondata alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény támadott rendelkezését a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvény 2010. november 3-ával új szöveggel állapította meg, amely az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseket már nem tartalmazza.

+

1411/B/2010. AB határozat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 67. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról. Az Alkotmánybíróság elutasította a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 67. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó szerint az árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig jár, azonban ha tanulmányokat folytat, akár 40 éves koráig is részesülhet árvaellátásban. Ez szerinte azt eredményezi, hogy az árvaellátásban részesülő személy az okozott károkért nem felel, nem kell helytállnia, a vele szemben támasztott követelések behajthatatlanok lesznek. Az Alkotmánybíróság szerint azonban a támadott rendelkezés nem ellentétes az Alkotmánnyal, mert az árvaellátás kedvezményezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a végrehajtást kérő nem juthat hozzá a követeléséhez. Az adott szabály kizárólag az árvaellátásra vezetett végrehajtást érinti, és nem vonatkozik az árvaellátásban részesülő személy esetleges más jövedelmére, továbbá az ingóságaira vagy ingatlanvagyonára vezetett végrehajtásra sem.

+

1135/B/2007. AB határozat a Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 22/1998. (XII. 22.) Kt. rendelete 4. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, valamint 6. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról. A támadott rendelkezések az indítványozó szerint az adó alanyát, tárgyát és mértékét nem a helyi adókról szóló törvény keretei között állapítják meg, ezért ellentétesek az Alkotmánnyal. Indok nélkül tesznek különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között azzal, hogy eltérő adóterhet állapítanak meg attól függően, hogy az adott ingatlan székhelyként, telephelyként, fióktelepként szerepel-e valamely hatóság nyilvántartásában. Meglátása szerint diszkrimináció, hogy a jogi és a természetes személyek között attól függ az adómentesség, hogy az ingatlanban végeznek-e gazdasági tevékenységet vagy sem. Az Alkotmánybíróság megvizsgálva az építményadó mértékével kapcsolatos kifogást a következőket állapította meg. Az a tény, hogy egy adott lakás egyben székhely (telephely, fióktelep) is, azt jelenti, hogy az érintett lakás célú ingatlanként nyilvántartott építmény funkciója nem, vagy nem kizárólag a lakhatás biztosítása. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati rendelet a székhelyként történő bejegyzés a jogalanyiság jellegétől függetlenül kizárja az adómentességet a jogi és a magánszemélyek közötti diszkriminációra vonatkozó hivatkozás nem megalapozott. Téved továbbá az indítványozó, amikor azt állítja, hogy az önkormányzat az építményadóval magát az adótárgy használata során végzett gazdasági, vállalkozási, üzleti célú tevékenységet adóztatja, s hátrányosan megkülönbözteti az ilyen tevékenységet végzőket. Az Önkormányzat támadott rendelkezése nem a jövedelemszerző tevékenységet adóztatja (az adó mértéke nem függ attól, hogy pontosan milyen jellegű tevékenységet végeznek az ingatlanban, s hogy az nyereséges-e), hanem az ingatlantulajdont. Adómentességet biztosít akkor, ha a lakás célú ingatlant kizárólag lakásként és nem más célra használják, illetve adókedvezményt nyújt akkor, ha az ingatlan megosztott célú használatú, tehát, ha az székhely (telephely, fióktelep), de egyúttal bejelentett lakóhely is. Az Alkotmánybíróság szerint ez a megoldás szociálpolitikai okok miatt nem tekinthető önkényes, ésszerűtlen megkülönböztetésnek, nem sérti az Alkotmányt ezért elutasította a Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló rendeletének alkotmányellenességét és megsemmisítését kezdeményező indítványt. 

Sérelmez a Liga

A sztrájktörvény orvoslásának reményében fordult a Taláros Testülethez a Liga. Az Országgyűlés tavaly december végén bővítette ki a törvényt azzal a passzussal, melynek alapján jogellenesnek minősül a sztrájk, ha valamelyik fél visszaél a sztrájkjoggal, vagy megszegi együttműködési kötelezettségét. A szakszervezeti tömörülés szerint a „gyors és egyeztetéseket mellőző" törvényalkotás eredményeként a törvény nem szabályozza kellőképpen a sztrájkjoggal való visszaélés és az együttműködési kötelezettség megszegésének fogalmát. Súlyos hiányossága, hogy nem definiálja e két fogalmat, ezzel „túl tág teret enged a bírói értelmezésnek, ami sérti a jogbiztonság elvét". Sérelmezik továbbá: „a törvény módosításából kimaradt annak pontos meghatározása is, hogy milyen munkahelyek esnek a még elégséges szolgáltatásra kötelezettek körébe."

A Liga a sztrájktörvénynek azon passzusát is megtámadta, amely teljes mértékben kizárja a fegyveres és rendvédelmi szervek munkavállalóit a sztrájkjogot gyakorlók köréből. Állítják: ez ellentétes a Magyarországon 1999-ben és 2009-ben is kihirdetett Európai Szociális Karta rendelkezéseivel. Beadványában a szakszervezet kitért arra is, hogy az államigazgatási szervek dolgozói esetében jelenleg alkotmányellenes a sztrájk korlátozása, mivel nem törvény szabályozza, hanem egy egyszerű megállapodás a kormány és néhány szakszervezet kötött. A megállapodásban nem szereplő szakszervezetek tagjai jelenleg törvényesen nem sztrájkolhatnak.

Célkeresztben a semmisségi törvény

A Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, az MSZP és több rendészeti szakszervezet is sérelmezi a semmisségi törvény elfogadását, amely elégtételt nyújthat a 2006-os rendőri erőszak áldozatainak. A semmisségi törvény szerintük elfogadhatatlan módon sérti a jogrendszert, semmibe veszi a hatalmi ágak szétválasztásának alapelvét, beleavatkozott az igazságszolgáltatás működésébe. Ezért az Alkotmánybírósághoz fordulnak jogorvoslatért

(A semmisségi törvényt Balsai István, a 2006-os események kivizsgálásával foglalkozó miniszterelnöki megbízott terjesztette be a parlament elé. Indoklása szerint a 2006-os őszi események, zavargások, tömegoszlatások során sokszor indokolatlanul, aránytalanul, brutálisan bántalmazták az előállított személyeket a rendőrség tagjai, illetve emberségükben megalázták őket. Sokak ellen csak azért indult eljárás a képviselő szerint, mert "rosszkor, rossz helyen" tartózkodtak. Balsai szerint a cél az, hogy erkölcsi és jogi elégtételt kapjanak azok, akiknek a 2006-os események kapcsán csorbultak a jogaik. A törvény semmissé nyilvánítja azokat a bírói döntéseket, amelyek kizárólag rendőri jelentés vagy tanúvallomás alapján keletkeztek, és a 2006. szeptember 18. és október 24. között elkövetett cselekményekre vonatkoznak. Az első fokon eljáró bíróságoknak 2011. október 23-ig van lehetőségük arra, hogy semmisnek nyilvánítsák a jogszabály alá tartozó korábbi ítéleteket vagy megállapításokat, illetve a tömegoszlatásokkal kapcsolatos más, "méltányolható körülmények között elkövetett" bűncselekmények miatti döntéseket. Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő javaslatára az is bekerült a törvénybe, hogy a megismételt eljárásban még egyszer nem járhat el ugyanaz a bíró illetve testület, amely már korábban is kezelte azt. Az Országgyűlés 298 igen és 60 nem szavazat ellenében fogadta el az indítványt.)