Habsburg Ottó élete gyermekkora óta egybefonódott a magyar szabadság és függetlenség, valamint a keresztény Európa sorsával, ezért az iránta érzett magyar nemzeti tisztelet és megbecsülés az, ami több mint szükségessé teszi, hogy róla, aki éppen a mai napon született 100 éve, az Országházban főhajtással megemlékezzünk. Habsburg Ottó 1912. november 20-án született Reichenau-ban, az utolsó magyar király Boldog IV. Károly valamint Zita Bourbon pármai hercegnő elsőszülött fiaként.
Egy nappal 4. születésnapja után már a Szent Korona várományosává lépett elő, majd az 1918-as nagy politikai átrendeződésben az ifjú trónörökös teljesen új helyzetben találta magát, véget ért a Monarchia és ezáltal az a tisztség is, melyet hivatott lett volna betölteni.
Életműve azért is tanulságos a ma élő generációk számára, mert példaértékűen rámutat arra, hogy bármi történhet is az emberrel, kerülhet teljesen más környezetbe, akkor is hű kell, hogy maradjon hazájához és hitéhez.
Az első világháború után elszegényedett, hiszen családja vagyonát elvették az ún. Habsburg-törvények.
7 évesen menekülni kényszerült, így 1919-től Svájcban, 1921 őszétől Madeirán, 1922-től Spanyolországban élt, a harmincas éveket Belgiumban, a negyvenes évek első felét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, a háború után pedig a bajorországi Pöckingben telepedett le. Ausztriába 1966-ban, Magyarországra pedig csak 1989-ben látogathatott vissza először.
Fáradhatatlanul próbálkozott jóvátenni Ferenc József császár által 1914. július 28-án elkövetett fatális hibát, mely ahhoz vezetett, hogy Európa politikai térképét, s benne Magyarország határait nagyhatalmi szinten átrajzolták.
A magyarországi rendszerváltás idején is számos kérdésben igyekezett támogatni a nemzetközi politikai életben a magyarságot. Mindvégig kiállt az elcsatolt területek magyarságáért, autonómia törekvésükért, szabad nyelv és vallásgyakorlásukért.
Az európai egység gondolatának rendíthetetlen híveként 1936-tól a Páneurópai Uniónak tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól pedig már elnöke lett.
1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, ahol azt tapasztalta, hogy míg az Európai Unió egyre inkább megerősödik, addig az alapját képező keresztény gyökereket pedig egyre inkább megkérdőjelezik.
Úgy gondolta, hogy a kontinensünk és az ún. nyugati világ jövője nagyban azon múlik, hogy sikerül-e kilépnünk az európai „krisztofóbiából”.
Mély fájdalommal élte át, hogy az a kísérlet kudarcot vallott, mely az EU alapokmányának a preambulumában az európai azonosság fontos elemeként kívánta elismertetni a keresztény gyökereket.
Habsburg Ottó lelkiüdvéért 98 éves tartalmas keresztény földi pályafutása után 2011. július 4-én a bécsi Stephansdomban Christoph Schönborn bíboros mutatott be gyászmisét, majd testét a híres Pummerin harang zúgása közepette, a belvárosi Kapucinusok temploma kriptájában helyeztünk örök nyugalomra úgy, hogy szíve kívánsága szerint pedig külön urnában abba az országba került, akiért szíve mindvégig vert!
Ezért ezúton is kérem magyar honfitársaimat, ha a Pannonhalmi Bencés Főapátságba járnak, ne felejtsenek el egy imát mondani vagy megemlékezni Habsburg Ottó ereklyéje előtt!
(Napirend előtti felszólalás, elhangzott a Magyar Országgyűlésbe, 2012. novenber 20-án.)
