A találkozó zárónyilatkozata szerint az összegyűltek „megdöbbenéssel és egymás iránti testvéri szolidaritással” állapítják meg, hogy a volt szovjet tábor országainak legtöbbjében „az egykori nacionál-kommunista rezsimek” szelleme kísért, és azok „elnyomó, jogfosztó, magyar- és kisebbségellenes, intoleráns és diszkriminatív” módszerei is tovább hatnak és érvényesülnek. A szegedi Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozó résztvevői, egyházi és polgári és politikai képviseletei a mintegy 600 ezres lélekszámú, Szlovákia lakosságának több mint 10 százalékát kitevő felvidéki magyarság iránti együttérzéssel emelik fel szavukat, és tárják a demokratikus nyilvánosság elé a 2009. szeptember 1-jével hatályba lépő szlovákiai államnyelvtörvény ügyét, „annak haladéktalan felülvizsgálatát, illetve visszavonását követelve a posztkommunista szlovák kormánytól” – áll a nyilatkozatban.

Tőkés László beszédében hangsúlyozta, a mai magyarok nem területet, hanem jogokat, emberi és kisebbségi jogokat követelnek. Az Európai Uniótól joggal várjuk el, hogy ne folytasson „struccpolitikát”, hanem utasítsa el az alapelveivel ellentétes szlovákiai államnyelvtörvényt – mondta az EP-képviselő.

Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke értelmetlen, buta és káros jogszabálynak nevezte az államnyelvtörvényt. Az esetleges, vélt vagy valós történelmi sérelmek nem szolgáltathatnak alapot arra, hogy bárkinek emberi vagy kisebbségi jogát korlátozzák – közölte a politikus.

Schmitt Pál, az Európai Parlament néppárti alelnöke a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán. „Be fogjuk bizonytani, hogy a tizenötmillió magyar szereti nyelvét és komolyan veszi” – mondta.
 
Surján László néppárti EP-képviselő közölte, „nem a szlovák nemzettel, hanem a posztkommunista hatalomgyakorlással és nacionalista politikával van bajunk”. „Semmi mást nem követelünk, mint a vonatkozó nemzetközi szerződések szellemének és betűjének betartását” – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus

A találkozón beszédet mondó hazai és határon túli egyházi méltóságok is szolidaritásukat fejezték ki a szlovákiai magyarság iránt, s közülük többen is kitértek arra, hogy a hívőknek joguk vananyanyelvük használatához az egyházi szertartások során.

Az ember legalapvetőbb joga, hogy anyanyelvét használhassa – mondta Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Egyházmegye érseke.
   
Fazekas László, a Szlovákiai Református Egyház püspöke elmondta: amikor felemelik szavukat, akkor azok ellen harcolnak, akik saját karrierük érdekében mindent megtesznek, akiknek semmi sem drága, akik fájdalmat okoznak, és nyugtalanságot, félelmet keltenek.
   
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke arra kérte a hívőket, hogy mindaddig, amíg a törvényt vissza nem vonják, imádkozzanak felvidéki testvéreikért.
   
Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szerint a sokszínű, soknyelvű Kárpát-medencében természetesnek kellene, hogy legyen, hogy több nyelven, kinek-kinek az anyanyelvén folyjon a szertartás a templomokban.
   
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke hangsúlyozta, nemzeti szolidaritásra, összefogásra van szükség minden magyarellenes megnyilvánulás ellen. Illő és fontos szerinte, hogy összefogjunk, és kifejezzük együttérzésünket felvidéki magyar testvéreink iránt.
   
Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke kifejtette: ma is érvényben van az az isteni parancs, hogy mindenkinek anyanyelvén kell hallania Isten üzenetét. A szlovákiai államnyelvtörvény annak ellenére korlátozza a felvidéki magyarságot hitéleti tevékenységében, hogy az államhatalomnak a világon sehol sincs joga beleszólni az egyházak belső életébe.

A rendezvény befejezéseként a résztvevők megkoszorúzták Kazinczy Ferenc emléktábláját, valamint Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály szobrát a Dóm téri nemzeti panteonban.