Pálffy István: Átfestik a cégtáblát Írországban

Ősszel várhatóan tovább folytatódik a 20. századi ír állam lebontása. Népszavazásra kerülhet sor a nőknek a családban betöltött szerepéről, amely a feminista mozgalmak követelésére gyökeresen átalakíthatja a társadalmi szerepeket Írországban, annak minden negatív következményével. Az újabb népszavazás csak egy a hosszú sorban, amely az elmúlt években végigvitte a múlt században született állam totális liberalizálását. A válás lehetővé tétele csak az első lépés volt – és arra még lehetett elfogadóan tekinteni -, de az egyneműek házasságának referendumon történt elismerése és az abortusz teljes liberalizálása olyan folyamatok, amelyek egy generációcserét követően már egy másik országot fognak létrehozni az Ír szigeten. Eddig tehát „eredményesnek” látszik Soros György Open Society hadművelete, amely egy 3 éves terv keretében 2019-ig akarja „megállítani és megfordítani a magzati jogok törvényalkotási folyamatának és alkotmányos beillesztésének menetét.”

Idén májusban 66,4–33,6 százalékos, tehát csaknem kétharmados arányban az „Igen” kampány tábora győzött az alkotmány 8. kiegészítésének eltörléséről tartott népszavazáson Írországban. Ezzel megnyílt az út a parlament előtt, hogy egy új, liberális törvénnyel szabályozza a terhesség-megszakítást. Ennek egyik legvitatottabb kitétele a terhesség-megszakítás lehetősége a terhesség 12. hetéig egyéni döntés alapján. A történelminek mondott referendumon a részvétel több mint 64 százalékos volt. A „földcsuszamlást” főleg a 125 ezer először szavazó, az 50 ezer szavazni hazautazó, a kormány, a nagy pártok és a bal-liberális média teljes összhangja, illetve az egyházak tekintélyének teljes elolvadása eredményezte. A referendum politikai nyertesei a miniszterelnök és a nagy pártok vezetői lettek.

Természetszerűleg a multi-kulti kozmopolita Dublinban volt a legmagasabb az eltörléspártiak aránya (77%) – egy tehetős kerületben csaknem 78% –, az ország nagy részében pedig 60-65 százalék között mozgott A 40 kerületből egyetlen egyben, a fővárostól időben és térben távoli Donegal megye választókerületében győzött a „Nem” szavazat, vagyis az anya és a gyermek életét egyenértékűen védő alkotmányos szabályozás megtartásának támogatása, ott 52-48 arányban. A legkisebb különbséggel igennel szavazó kerületek is kényelmes többséget mutattak, 55-45 körüli eredményekkel. A 18-49 évesek háromnegyede igennel szavazott, még az idősebbek körében is az igenek voltak többségben. A szavazatok megoszlása nem mutat az ismert társadalmi árkokon átnyúló jelenséget: a városi, fiatalabb, női szavazók és a keleti, gazdagabb országrészben élők, továbbá a magasabban iskolázottak szavaztak nagyobb arányban igennel.

A liberális álláspontot képviselő nagypártok, a teljes média – a szűk katolikus sajtót leszámítva – egységfrontba tömörülve folytatta a szavazók meggyőzését, miközben a közvélemény-kutatások az igenek győzelmét vetítették előre. A Google és a Facebook letiltotta a szavazással kapcsolatos hirdetéseket, az ír törvények ugyanis nem engedik meg, hogy politikai kampányokat külföldről finanszírozzanak. Az alkotmány megváltoztatását ellenző csoportok kifogásolták a lépéseket, arra hivatkozva, hogy kizárják a szabad vita lehetőségét a közösségi média terén. Tény, hogy a médiaóriások lépése inkább a főként amerikai-ír pénzekkel kampányoló alkotmánypárti, életvédő csoportokat sújtotta. Az ír választók kétharmada a korábbi felmérések szerint valóban valamiféle változást akart. A politikai fősodor pártjai egymásra licitálva próbálták követni a közvélemény álláspontját. A Sinn Fein és a baloldali kispártok a változtatás mellett álltak ki, hasonlóan a Fine Gael kormánypárt döntő többsége. Nagyon komoly volt a megosztottság a legnagyobb ellenzéki párt, a Fianna Fail körében, melynek képviselői inkább a status quo megtartását preferálták.

A modern Írország progresszív imázsával kampányoló liberális középpártok azonban egyedül nem lettek volna képesek a változást kierőszakolni, ha nincsen Soros György. Nehéz megbecsülni a magyar származású amerikai üzletember által az írországi kampányokra folyósított pénzeket, de kalkulációk alapján a Soros támogatás különböző akciócsoportok szamara évi több mint félmillió dollár nagyságrendű lehet. Soros Open Society Alapítványa koordinálja a masszív élet-ellenes mozgalmakat Írországban és Észak-Írországban is. Az Open Society finanszírozza az Amnesty International Ireland, az Irish Family Planning és az ún. Abortusz Jog Kampány (Abortion Rights Campaign) szervezeteit, hogy azok összehangoltan dolgozzanak a gyermekellenes megmozdulások során. Ezek Soros írországi előretolt ékei az élet-ellenes propagandaműveletekben. Az Amnesty International elismerte, hogy 155 ezer dollárhoz jutott Soros alapítványától. Egy másik bábszervezet, az Irish Family Planning szövetség 150.000 dollárban részesült, míg az Abortusz Jog Kampány nem volt hajlandó közölni a pénz nagyságát.

Az Open Society egyébként az ír sajtóban elismerte, hogy több mint 100 országban vannak jelen azzal a céllal, hogy politikai nyomást gyakoroljanak. Három éves tervük 2019-ig „megállítani és megfordítani a magzati jogok törvényalkotási folyamatának és alkotmányos beillesztésének menetét”. (Az ír alkotmányba 1983-ban került be az a kitétel, mely elismeri a magzat élethez való jogát.) Az írországi Soros-győzelem „hatással lehet más erősen katolikus országokra Európában, mint pl. Lengyelország és a szükséges bizonyítékot biztosíthatja ahhoz, hogy lehetséges a változás, még nagyon konzervatív helyeken is” – írja egy tavaly kiszivárogtatott Open Society-dokumentum. Az anyag összeköti a jelenlegi élet-ellenes írországi kampányt a 2015-ös írországi azonos neműek házassága-referendummal. Úgy érvel, hogy annak kimenetele „fontos lehetőséget biztosított az abortusz kampánnyal való előre haladáshoz”. Soros utóbb már kormányzati köröket is elért, Dublinban a – személyes ügyeit tekintve leszbikus – gyermekügyi miniszter, Katherine Zappone részt vett és együtt tüntetett a szélsőséges liberálisokkal Soros „Menet a Választásért” (March for Choice) címkéjű felvonulásán. Soros több fronton tör előre, s bár arra vonatkozóan nincs nyilvános adat, hogy mennyivel támogatja a cannabis legalizálást célzó akciócsoportokat Írországban, az elmúlt negyedszázad alatt a közel 100 millió dollárnyi erre a célra fordított Soros-támogatás jelentős része maradt a közepes fogyasztónak számító országban. Az ír parlament pedig Soros kottájából játszik, a kábítószer orvosi legalizálása a radikális liberálisok áttörését mutatja ebben a kérdésben. Tágabban értve ezzel a tendenciával függ össze az is, hogy a valaha volt jobb-közép néppárt meleg személyt választott miniszterelnöknek.

Miközben az állam nem tesz lépéseket Soros tevékenysége ellen, a 98%-ban liberális sajtó nem foglalkozik a témával. Kritika szinte kizárólag a törpe kisebbségi, ingyenes katolikus sajtóban jelenik meg. Az állam tevékeny előkészítője a szabályozást feloldó liberális jogi környezetnek. Az ír állam szerint sehol sem szerepel az alkotmányban az, hogy a magzat rendelkezne a megszületett gyermek jogaival, mondván, ha ez így lenne, annak számos kihatása lenne szociális, egészségügyi vagy jogi téren. Az alkotmánynak kizárólag a 40.3.3. pontban tért ki a magzatra, amikor rögzítette annak élethez való jogát, ez a 8. kiegészítés, ami a májusi népszavazás következtében kikerült az alaptörvényből. A katolikus egyház értelemszerűen a pro-life oldalon áll, a püspökök pásztorlevelekben fordultak a papsághoz, az üzeneteket a miséken felolvasták a híveknek. Az érvelések arra irányultak, hogy a magzatnak ugyanolyan joga van az élethez, mint azoknak, akik már megszülettek. Senkinek sem szabad az életében előforduló nehézségeket azáltal megoldania, hogy véget vet egy ártatlan életnek.

Mindez azonban kevésnek bizonyult, s nemcsak a liberálisok és a média túlsúlya, illetve a külföldi pénzügyi támogatás miatt. Az ír társadalom ugyanis hatalmas változáson ment keresztül a 2008-as válság óta eltelt egy évtized alatt. Már 3 évvel ezelőtt nagyszabású felvonulás és tüntetés volt Dublinban a terhesség-megszakítás legalizálása érdekében. Az évek során az abortusz-pártiak egyes részeredményeket értek el, ennek eredményeképpen némileg enyhült az abszolút tilalom: a terhes nők szabadon utazhattak külföldre és tájékozódhattak más államok abortuszra vonatkozó gyakorlatáról. Írország most tovább mozdult a radikális liberális gyakorlatok irányába. A korábban pregnánsan katolikus országban 2015-ben már a szavazók 62%-a az egyneműek házassága egyenrangúvá tétele mellett voksolt. A terheség-megszakítás engedélyezése véget vet az úgynevezett „katolikus Írországnak”, a 20. század derekán létrehozott alkotmányos berendezkedésnek.

Paradox módon az segítette a kormánypártot a liberalizáció terén, hogy az emberek nem a politikai csoportokon vezették le a feszültséget, hanem a papokon. A korábbi, Fine Gael vezette néppárti-munkáspárti kormány idejében kimentette a bankokat és a gazdaságot a válságból, így az emberek elégedetlensége és dühe más célpontok irányába fordult. A választók ellenérzései kevésbé érintették a nagypártokat, a vesztesek haragja egyéb társadalmi struktúrák – különösen is az egyház – ellen irányult. A katolikus egyház, sújtva a papi pedofília és a korábbi erős egyházi központosítás visszásságai által, gyakorlatilag teljesen elvesztette tekintélyét. Az emberek, főként a fiatalabb generáció pedig az egyházhoz köthető ügyek (válás, melegházasság, iskolaszékek, karitász, abortusztilalom, nők szerepe a családban, egyenjogúság) radikális átalakításával keresnek maguknak társadalmi megbékélést. A májusi népszavazás után tömegek nyilatkoztak úgy, hogy „az írek forradalmat csináltak” és a tömegmédia is előszeretettel fogalmazott a győztesek szája íze szerint.

A kormányzó Fine Gael-t vezető miniszterelnök megerősödött, így a népszavazási hisztéria fenntartásával, a választók folyamatos akcióztatásával elkerülheti, hogy az ellenzék időközi választást csikarjon ki a következő hónapokban. A 20. századi ír állam lebontásának ügye tehát nemcsak modernizációs program a neo-liberális kormánynak, hanem a politikai túlélés egyik lehetséges módja is: minél többször szavazhatnak az írek az úgynevezett progresszióra, annál kevésbé lesz esélye az ellenzéknek felülkerekedni. Ha pedig ennek az ára egy újabb referendum, az alkotmány újabb passzusának eltörlése, az az ír kormányon nem fog múlni.

Pálffy István