Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (Fotó: Országgyűlés)

Tisztelt Ház!

A nemzetpolitika legfontosabb tette és a magyar közigazgatás talán legnagyobb vállalkozása: a honosítás. Ezekben a napokban ennek különös aktualitást ad egyfelől a trianoni nemzet-szétszakíttatás századik évfordulója, másfelől a kedvezményes honosítás tizedik évfordulója.  2010. május 26-án fogadta el az Országgyűlés 98 százalékos többséggel az állampolgársági törvény módosítását, ami a határon túli magyarság számára megteremtette az egyszerűsített honosítás lehetőségét.

A számok tekintetében: a Kárpát-medencében az egyszerűsített honosításnak köszönhetően 940 ezren tettek állampolgársági esküt, míg jellemzően a diaszpórában az állampolgárság megállapítás lehetőségével élve, illetve hagyományos módon, mintegy 160 ezren kapták meg a magyar állampolgárságot.

Összesen tehát 1 millió 100 ezren váltak nemzettársainkból honfitársainkká!

A honosítás kezdetén külhoni magyarok sokasága jött át a határon, hogy magyarországi önkormányzatoknál adja be honosítási kérelmét; majd erdélyi, délvidéki, kárpátaljai konzulátusaink váltak a honosítás központjaivá; ma pedig a legtávolabbi külhoni kis falvakba is kimegyünk konzuli napokat tartani. A honosítás lehetősége természetesen mindig nyitva áll, de kimondhatjuk: aki magyar állampolgár akart lenni, az magyar állampolgár lett. Fontos tudni azt is, hogy Magyarország állampolgársági információt nem ad ki, így azok a honosítottak is biztonságban vannak, akik esetében az adott utódállam elvileg tiltja a kettős állampolgárságot.

Tanulságos felidézni azt is, hogy honnan indultunk: a kifejezett közigazgatási és politikai magyarellenességtől. A közigazgatásban a restriktív bürokrácia okozott keserűséget és csalódást a külhoni magyaroknak.

Jellemző, hogy például a csángókat nem ismerték el magyarnak, ezért is kellett a mi törvényünkbe külön betennünk a „csángó-klauzulát˝.

Politikai vonatkozásban pedig ama 2004. december 5-e, ami maga volt a nemzetárulás, amikor Gyurcsány Ferenc és szocialista kormánya nem átallott a határon túli magyarok ellen kampányolni, kirekesztve őket a közjogi nemzetből, lelki trianont okozva. Hála Istennek, mostanra mindez már a nemzeti emlékezet szégyenpadjára került.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (Fotó: Országgyűlés)

De azt sem rejthetem véka alá, hogy meg kellett küzdenünk némely kevésbé baráti utódállam ezerféle támadásával, ellenséges titkosszolgálatok dezinfomációs aknamunkájával, amiben sajnos néhány itteni újságíró és orgánum is dicstelen szerepet játszott…

A nehézségek tanulságosak, az eredmények maradandók. Ma már a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb a hazai anyakönyvezés, az útlevél és elektronikus személyazonosító igazolvány kiadása, és külhoni magyarjaink előtt is megnyílt – a magyarországival azonos módon – számos lehetőség az anyasági támogatástól a babakötvényig. A honosítottak gyermekei magyar állampolgárnak születnek, és ezzel is a Kárpát-medencébe mintegy visszatér a Magyar Államhoz való közjogi kötelék. És ami a nemzet közjogi egyesítésének sarokköve: a szavazati jog.

Így az Országgyűlés immár valóban Nemzetgyűlés!

Tisztelt Nemzetgyűlés! Persze fontosak a számok, fontos a statisztika. De ami igazán fontos, hogy a számok mögött hús-vér emberek vannak, családok története, oly sokszor kálváriája, akiket egy évszázadon át „bozgoroztak˝, hazátlannak neveztek, de a kedvezményes honosítás lehetőségével egyfajta igazságot szolgáltattunk véreinknek.

Nemzetpolitikánk egységes, koherens és mostanra cizellált ívet alkot, aminek integráns, kitüntetett része a honosítás. Ennek az ívnek a tekintetében szólnunk kell arról, hogy az identitásőrzés és -erősítés jegyében több mint megtízszereztük a külhoni magyarok költségvetési támogatását az erdélyi Sapientia Egyetemtől, a határokon túl a Kárpát-medencében épített és újjáépített ezer magyar óvodán át, a diaszpórába küldött több száz Kőrösi Csoma Sándor-os ösztöndíjasig. És paradigmatikus jelentőségű a határon túlra menő hatalmas összegű gazdaságfejlesztési expanziónk.

Száz évig hátrány volt, ha valaki magyar, legfőbb ideje, hogy végre előny legyen!

Ez így együtt az asszimiláció megállításának, sőt megfordításának az esélye, a trianonra ma adható reális válasz.

Erre a munkára büszke lehet az Országgyűlés, a magyar közigazgatás, a külhoni magyar szervezetek, az egyházak, önkormányzatok. Az életben, így a közéletben is, oly sok minden mulandó, de a honosítás műve, maga a történelem!