A Magyar Köztársaság megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságát; a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) beadványa nyomán hozott marasztaló ítéletet a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kedden hozta nyilvánosságra. A döntés egyedülálló módon, elsőként az EJEB gyakorlatában, egy információszabadság-ügyben alkalmazta az egyezmény 10. cikkelyét, mivel az ügyben közérdekű információk visszatartását értékelte a véleménynyilvánítás jogellenes korlátozásaként - áll a TASZ közleményében.

Az ügy 2004-re nyúlik vissza, amikor Hende Csaba országgyűlési képviselő alkotmánybírósági indítványát – melynek célja a büntető törvénykönyv megváltoztatása volt – a TASZ meg kívánta ismerni, de ezt az Alkotmánybíróság nem tette lehetővé. A TASZ pert indított, mert álláspontja szerint a képviselő indítványa közérdekű adatnak számít. A pert Magyarországon a szervezet jogerősen elvesztette, ezután fordult a strasbourgi bírósághoz.

Az EJEB mostani döntésében kimondta, hogy a büntető jogszabályok alkotmányos felülvizsgálata – kiváltképpen, ha azt egy képviselő kezdeményezi – kétséget kizáróan közügynek minősül. Az EJEB megállapította, hogy a magyar Alkotmánybíróság "információs monopóliumával visszaélve cenzúrát gyakorolt, és megakadályozta a TASZ-t társadalmi küldetésének betöltésében".

A határozatban a strasbourgi bíróság története során első alkalommal mondta ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának jogellenes korlátozását jelentheti közérdekű adatok bizonyos körének jogellenes visszatartása. A döntést mind az információszabadság, mind a közszereplők személyes adatai, mind az EJEB jogértelmezése szempontjából történelmi jelentőségűnek tartja – olvasható a TASZ közleményében.

Alkotmánybírósághoz fordult a gyógyszerár-támogatások durva lecsökkentése, elvonása ellen az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége, és kéri a jogszabály teljes megsemmisítését. Állítják: az egészségügyi miniszter rendelete, és maga a jogszabály megalkotásának módja az Alkotmány kilenc szakaszát sérti. Az Alkotmánybíróság korábbi határozata szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez.

Úgy tűnik, a fenti két alkotmányos megközelítés most fordítva érvényesül, az állam olyan, az emberek egészségére és élettartamára is kiható egészségügyi ellátási feltételrendszert teremt, amelyekkel biztosítja a kevesebb közpénz-forrás főként gazdasági-pénzügyi célokra való felhasználását, sőt nemzetközi magán bankár-érdekek hazai közpénzből történő kiszolgálását, annak ellenére, hogy ezekről nem állítható, hogy az emberek elemi életérdekeinek feltételei lennének.

A támadott rendelet megalkotása az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének elnöke szerint nem felel meg a jogbiztonság egyik fontos alapelvének, és ezzel sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált állapotot, mely szerint Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A rendelet megfogalmazásánál figyelmen kívül hagyták a jogalkotási törvény szinte minden lényeges előírását. Még a jogalkotási törvény megalkotásának első alapcélja sem érvényesül, mivel e jogszabályról a legkevésbé sem mondható el, hogy megalkotása a társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a demokrácia kiteljesedését szolgálná. A miniszter alkotmányosan megfelelő indok, és érdemi felkészülési idő biztosítása nélkül rendeletével lényegesen megváltoztatta az egészségügyi ellátási színvonalat, ezen belül az érintett gyógyszerekhez való hozzáférést és a hozzájuk fűződő várományokat annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges. Indokként a miniszter csak a sajtó útján közölte, hogy a gazdasági válságra tekintettel minden minisztériumnak ki kell vennie részét a megtakarításokból.

Ezzel szemben az Alkotmánybíróság korábban is megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható. Az Alkotmánybíróság korábbi határozata szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. Úgy tűnik, a fenti két alkotmányos megközelítés most fordítva érvényesül, az állam olyan, az emberek egészségére és élettartamára is kiható egészségügyi ellátási feltételrendszert teremt, amelyekkel biztosítja a kevesebb közpénz-forrás főként gazdasági-pénzügyi célokra való felhasználását, sőt nemzetközi magán bankár-érdekek hazai közpénzből történő kiszolgálását, annak ellenére, hogy ezekről nem állítható, hogy az emberek elemi életérdekeinek feltételei lennének.

Az állami szociális ellátásnak olyan minimumot kell nyújtania, amely biztosítja az emberi méltósághoz való jogot – hangsúlyozza az Alkotmánybíróság. Két bíró, egymástól függetlenül kereste meg a Taláros Testületet azzal, hogy a törvény túl alacsony összegben maximálja a közgyógyellátásban a gyógyszerkeretet. „Van, amikor a jóváhagyott összeg nem fedezi a gyógyszerszámlát, s előfordul, hogy a lehetséges maximum is kevés.”  Mindkét bíró – ideiglenes intézkedésként – megemelte a hatóság által jóváhagyott összeget a lehetséges maximumra. Problémát okozott számukra az is, hogy a hatóság – a területi egészségpénztár - egy űrlapon határozza meg, mekkora összeget hagyhat jóvá.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmány biztosítja a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, ez azonban alanyi jogként értelmezhetetlen, vagyis az államnak nem kell mindenkit a legnívósabb ellátásban részesítenie. A szociális jog tehát nem alanyi jog, hanem állami feladat. Ehhez az állam intézményrendszert működtet és azt mindenkori teherviselő képessége szerint finanszírozza. Az Alkotmánybíróság határozata kimondja: ha az államtól egy konkrét összeg vagy ellátási színvonal nem is követelhető, de az emberi méltósághoz való jog – mint alkotmányos alapelv – nem sérülhet. A szociális ellátórendszernek tehát olyan minimumot kell nyújtania, amely nem sérti a rászorultak emberi méltóságát. A határozat szerint a közgyógyellátásban részesülőknek is meg kell kapniuk ezt a minimumot, de ebbe nemcsak a gyógyszerkeret, hanem a többi pénzbeli és természetbeni támogatás is beletartozik, és ezeket együttesen kell vizsgálni. Azt, hogy a havi 12 ezer forintos maximum elegendő-e, csak akkor vizsgálhatná az Alkotmánybíróság, ha beavatkozást igénylő "szélső esetről" lenne szó, a vizsgált eset viszont egyéni problémákról szól. A jogalkotó - az állam teherbírására figyelemmel – maga határozza meg, mekkora gyógyszerkeretet ad, ez nem alkotmányossági kérdés – szögezi le a határozat. Az űrlappal kapcsolatosan a Testület megállapította: az űrlap mint ügyintézési eszköz támogatandó, de az, hogy a határozathoz nincs indoklás, már nem. Ezért az űrlap alkotmányellenes, és kiiktatandó a magyar jogrendszerből.

Az Alkotmánybíróság – tizenkét napos szünet után – hétfőn foglalkozik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény egyes rendelkezései alkotmányelle¬nességének vizsgálata tárgyában készült határozatterve¬zettel.

A testület folytatja a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló, az Országgyűlés 2008. december 15-i ülésnapján elfogadott törvény alkotmányossági felülvizsgálatát. A köztársasági elnök 2009. január 5-én küldte meg véleményezésre a jogszabályt az Alkotmánybíróságnak.

Határozattervezet készült az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 11. § a) pontjának alkotmányosságával összefüggésben.

Másodszor kerül napirendre a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21/A. § (3) bekezdésének, valamint a 21/A. § (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálata.

Az indítványozó szerint alkotmányossági aggályok merülnek fel a jármű üzembentartójának objektív felelősségével összefüggésben.

Határozat készül a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában is.

Szó lesz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 63. § (2) bekezdése hivatkozott szövegrésze alkotmányosságáról.

Megvitatják a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 27. § (8) bekezdés b) pontjában szereplő „feltéve, ha azt a gazdasági tanács tagjai legalább kétharmadának igenlő szavazatával meghozott véleménye támogatja,” szövegrész alkotmányosságát.

Kedden kerül napirendre a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet.

Megtárgyalják a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 41. § (1) bekezdésének „kizárólag” szövegrésze alkotmányosságát támadó indítványt.

Szó lesz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 49. § (3) és (5) bekezdéseinek, valamint 52. § (1) bekezdése „a változás tulajdoni lapon történ átvezetése után” szövegrészének alkotmányosságáról.

Megkérd jelezték az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontjának alkotmányosságát.

Tanácskoznak a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. Törvénynek az örökléshez való joggal kapcsolatos egyes rendelkezéseinek alkotmányosságáról.

Megvizsgálják a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 41. § (1) bekezdésének alkotmányosságát.

A keddi teljes ülés végén két végzéstervezetről is tárgyalnak.