Tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata, (3) bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 42. § 2. fordulata, 44. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány vizsgálata.

Az indítványozó bíró – az előtte a Szegedi Ítélőtáblán folyamatban levő eljárás felfüggesztésével egyidejűleg – kérte a sérelmezett rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a vizsgálni kért jogszabályok az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütköznek, azzal ellentétesek, kizárják meghatározott bűncselekmények esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlata szerint ugyanis minden elítéltnek joga van arra, hogy már elítélésekor tudja, miként kell viselkednie ahhoz, hogy legyen esélye a szabadulásra, és ezt legalább 25 év elteltével időszakosan vizsgálni is kell.

Miután a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly elmarasztalta Magyarországot a tényleges életfogytiglani büntetés miatt, mert „az elítéltnek nincs meg a reményhez, az ítélete felülvizsgálatához való joga”, az Országgyűlés módosította az erre vonatkozó törvényt. A törvénymódosítással a magyar jogalkotó végrehajtotta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletét.  Az új kegyelmi eljárás lehetővé teszi, hogy 40 év letöltött büntetés után felülvizsgálható legyen a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. A feltételes szabadságra bocsátás feltételeit büntetőbírókból álló kegyelmi bizottság vizsgálja majd. A testület öt tagját a Kúria elnöke jelöli ki. A bizottsági vélemény köti az igazságügyi minisztert, de nem köti a köztársasági elnököt. Tehát az igazságügyi tárca vezetője az államfőhöz változtatás nélkül továbbítja a kegyelmi bizottság javaslatát, a köztársasági elnök pedig továbbra is szabadon mérlegelheti a kegyelem megadását.

(1999 óta van tényleges életfogytiglan a magyar büntetőjogban, és a 2000-es évek elejétől alkalmazzák a bíróságok. Egy hónappal ezelőtti adatok szerint Magyarországon 275 ember van, akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. Tehát egy életfogytiglanra ítélt maximum 14 évi büntetését tölthette le eddig. Számítások szerint az első olyan ügyek, amelyekben ezt az új eljárást alkalmazhatják, 26 év múlva kerülhetnek sorra.)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány benyújtását követően az Országgyűlés törvényt alkotott a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és hozzá kapcsolódóan más törvények módosításáról. Ezzel lényegesen módosult az indítvány benyújtásakor fennállt jogi helyzet, és miután az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. (AB végzés bírói kezdeményezés alapján indult eljárás megszüntetéséről (III/833/2014.)

A végzéshez Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt, Czine Ágnes és Salamon László pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Végrehajtói munkadíj

A Fővárosi Törvényszék 42.Pkf.631024/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó végrehajtási kifogást terjesztett elő a végrehajtási költségek ellen, mert nézete szerint a 6 953 471 Ft végrehajtási költség mértéke eltúlzott, nem áll arányban az elvégzett munkával. Kifogását a bíróság első- és másodfokon is elutasította. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a törvényszék a döntését nem indokolta kellőképpen. Kifejti továbbá, hogy a végzés az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tisztességes eljárással kapcsolatban követett joggyakorlatával is ellentétes. 

+

Az Alkotmánybíróság szerint a végrehajtási kifogás a végrehajtói munkadíj és behajtási jutalék megállapítására vonatkozóbírói döntés általánosságban nem kifogásoltható alkotmányjogi panasz útján. E hiányosság miatt is, az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján - visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1443/2014.)

Cégnyilvántartás közhitelessége

A Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.029/2014/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadta: az eljáró bíróság arra kötelezte, hogy a felperesi társaság részére fizesse vissza az átvett áruk ellenértékét, figyelemmel arra, hogy a vásárlás időpontjában már a felperesi cég felszámolás alatt állt, és a vásárlás a felszámoló jóváhagyása nélkül történt. Álláspontja szerint ezzel sérült az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság, valamint a 28. cikk szerinti értelmezési követelmény elve.

+

Alkotmánybíróság megállapította: ilyen panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, illetve az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes. Ez az  indítvány azonban nem jelöli meg konkrétan egyetlen Alaptörvényben biztosított jog sérelmét sem, melyek tekintetében az eljáró bíróságok megsértették volna a 28. cikk szerinti alkotmányos kötelezettségüket. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat valamilyen, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére való hivatkozással vizsgálhatja, az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1421/2014.)

Kormánytisztviselői jogviszony

A Kúria Mfv.I.10.094/2014/7. számú ítéletével, a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.634.070/2012/5. számú ítéletével és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 35.M.1890/2011/3. számú ítéletével összefüggésben a nemzetközi szerződésbe ütközésük, alaptörvényellenességük megállapítása, és ezen bírói ítéletek megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény – már nem hatályos – 8.§ (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, továbbá a perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó 2003. február 1-étől határozatlan időtartamú köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban állt a Földművelésügyi Minisztériumnál. A munkáltató 2011. május 23-i hatállyal indokolás nélkül megszüntette kormánytisztviselői jogviszonyát. Az indítványozó a munkáltatói intézkedés ellen keresettel fordult a bíróságokhoz, kérve a kormánytisztviselői jogviszonya helyreállítása mellett a munkáltatói intézkedés jogellenességének a megállapítását, valamint az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását.

Az indítványozó szerint a támadott ítéletek azért alaptörvény-ellenesek, mert sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a T) cikk (3) bekezdését, mely kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, a Q) cikk (2)–(3) cikkét, mely a magyar jognak a nemzetközi joggal való összhangját szabályozza, az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikkben foglalt munkához való jogát, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogát, a XXVIII. cikk (7) bekezdésbe foglalt jogorvoslati joghoz való jogát, valamint a 28. cikket, mely kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, alkotmányellenességet az indítvány nem vet fel. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról:IV/1626/2014.)

Kormánytisztviselő indokolás nélküli felmentése

A Kúria Mfv.I.10.087/2014/7. számú ítéletével összefüggésben ezen ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása  és az ítélet megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény – már hatálytalan – 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó 2009. október 15. napjától tanácsosi besorolásban köztisztviselői jogviszonyban állt a Miniszterelnöki Hivatal Társadalompolitika Összehangolásáért Felelős Tárca Nélküli Miniszter Miniszteri Titkárságán. 2010. május 31-től a jogutód szervnél, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál állt fenn az indítványozó köztisztviselői jogviszonya. A 2010. július 6. napján kelt kinevezés módosítással a munkáltatói jogkör gyakorlója arról tájékoztatta, hogy 2010. július 6. napjával a közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át. Ezután a munkáltató a kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. október 20. napjával indokolás nélkül, felmentéssel megszüntette a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.

Az indítványozó a szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt pert indított a munkáltatóval szemben, melyet a Kúria mint felülvizsgálati bíróság jogerősen elutasított. Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogát és a bírósághoz fordulás jogát kiüresíti, hogy a bíróságok érdemben nem vizsgálták a munkáltató intézkedésének jogszerűségét. A Kúria megsértette az Alaptörvény 28. cikkét. Ítélete a nemzetközi joggal is ellentétes, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága a K.M.C kontra Magyarország ügyben (kormánytisztviselő indokolás nélküli felmentése tárgyában) már megállapította az Egyezmény 6. cikkének megsértését.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a 28. cikk a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabályokról rendelkezik. Az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezésekre, mivel nem az Alaptörvényben biztosított alapjogokat szabályoznak, alkotmányjogi panaszban nem lehet hivatkozni. A jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti eljárás kezdeményezésére az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján sem jogosult az indítványozó, mert azt csak az Abtv.-ben felsorolt személyek kezdeményezhetik. Az indítványozó az alapjogok közül hivatkozott a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogra, a XII. cikkben foglalt munkához való jogra, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogra, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogra és a XXVIII. cikk (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jogra is. Ezen alkotmánysértéseket az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már elbírálta. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1625/2014.)

Kormánytisztviselői jogviszony-indokolás nélküli felmentése

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.084/2014/5. számú ítéletével, a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.322/2012/3. számú ítéletével és a Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.220/2011/17. számú ítéletével összefüggésben ezen ítéletek nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, alaptörvényellenességének megállapítása és ezen bírói ítéletek megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény – már nem hatályos – 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, továbbá a perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszbefogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a Somogy Megyei Igazgatóság Államháztartási Irodájának a Felülvizsgálati és Ellenőrzési Osztályán vezető-főtanácsosként felülvizsgálati referensi munkakörben végezte tevékenységét. Jogviszonya 2010. július 6-ai hatállyal kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át. A munkáltató 2011. január 31-én fegyelmi eljárást indított ellene arra hivatkozással, hogy a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, melyet az összeférhetetlenség írásbeli bejelentésének elmulasztásával valósított meg.

Az indítványozó a munkáltató intézkedésével szemben pert kezdeményezett. Az elsőfokon eljárt bíróság a kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította. Az ítéletet a másodfokú bíróság, és a Kúria helybenhagyta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság folytassa le a Ktjt. már hatálytalan 8. § (1) bekezdés b) pontja Alaptörvénnyel való összhangjának, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, valamint az eljárás tárgyát képező ügyekben történő alkalmazhatóságának vizsgálatát. Indítványozta, továbbá: az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kúria ítélete, a Kaposvári Törvényszék ítélete, valamint a Kaposvári Munkaügyi Bíróság ítélete az Alaptörvényben biztosított jogait sérti, nemzetközi szerződésbe ütközik.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel. Mindezek alapján (is) az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1464/2014.)

Kormánytisztviselő indokolás nélküli felmentése

A Kúria Mfv. I.10.092/2014/6. számú ítéletével, a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.21.168/2012/9. számú ítéletével és a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.388/2012/3. számú ítéletével összefüggésben ezen ítéletek nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, alaptörvény-ellenességének megállapítása és ezen bírói ítéletek megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény – már nem hatályos – 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Adóigazgatóságnál határozatlan időre kinevezett kormánytisztviselőként dolgozott. Munkáltatója a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény alapján indokolás nélküli felmentéssel 2011. május 15-i hatállyal megszüntette.

Az indítványozó szerint jogellenesen szüntették meg a kormánytisztviselői jogviszonyát. Állítja: a bíróságok érdemben nem vizsgálták a munkáltató intézkedésének jogszerűségét. Az ítéletek azért alaptörvény-ellenesek, mert sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a T) cikk (3) bekezdését, mely kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, a Q) cikk (2)–(3) cikkét, mely a magyar jognak a nemzetközi joggal való összhangját szabályozza, az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikkben foglalt munkához való jogát, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogát, a XXVIII. cikk (7) bekezdésbe foglalt jogorvoslati joghoz való jogát, a 25. cikket, mely a bírósági út szabályát rögzíti, valamint a 28. cikket, mely kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik

+

Az Alkotmánybíróság – többek között – megállapította: a panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti eljárás kezdeményezésére az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján viszont nem jogosult az indítványozó, mert azt csak az Abtv.-ben felsorolt személyek kezdeményezhetik.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1337/2014.)

Vezetői megbízás visszavonása

A Kúria Mfv.II.10.313/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatalában végzett munkát, ahol 1996. január elsejétől hivatalvezetői feladatokat látott el. Munkaköréhez igazgatási és személyügyi jellegű feladatok tartoztak, így többek között a dékáni hivatal munkájának koordinálása és irányítása, illetve osztályértekezletek megszervezése. Felelős volt továbbá a hivatal munkavállalóinak szakmai fejlődéséért, munkafegyelemért, valamint javaslattételi feladata volt a hivatal munkatársainak kinevezésével, előreléptetésével, illetve jutalmazásával összefüggésben.

2005 júliusában a munkáltató hivatalvezetői munkájával összefüggésben súlyos hiányosságokat tárt fel. A feltárt hiányosságok szerint az indítványozó nem teljesítette a takarékos vagyongazdálkodás követelményeit, nem tartotta be a munkahelyi jelenlét, a hivatali munkaidő-beosztás szabályait, illetve elhanyagolta a munkaértekezletek megszervezésének kötelezettségét. Ezen kívül tudása és felkészültsége nem felelt meg a hivatalvezetőtől elvárható követelményeknek, az iratkezelési és igazgatás-ügyviteli szabályokat elhanyagolta, és a hivatal munkáját nem szervezte kellő hatékonysággal. Az indítványozó ezek mellett az illetménykiegészítésére jogosító, félévente esedékes szerződés módosítások jóváhagyását azzal a hamis hivatkozással kérte a dékán-helyettestől, hogy a dékán a módosításokat már előzetesen jóváhagyta. Mindezek eredményeként az egyetem vezetői, valamint a hivatalvezető között bizalomhiány lépett fel. Ilyen okok alapján a munkáltató perbeli időszakban hatályos, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. törvény XXXIII. Törvény 23. § (4) bekezdésében biztosított jogköre szerint 2006 áprilisában az indítványozó vezetői megbízását visszavonta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában állítja: a Kúria ítélete nincs összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárásból fakadó részjogosítványokkal. Nem teljesítette az eljárási törvényben előírt tényállás felderítésére, valamint a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségeit. Ezen kívül az ügyben eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő „fegyverek egyenlőségének” alkotmányos elvét. Számos bizonyítási indítványát figyelmen kívül hagyták, illetve egyes bizonyítékoknak nem tulajdonítottak kellő bizonyító erőt. Megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményét is, amikor  nem tartották meg az ésszerű határidőben történő eljárás alaptörvénybeli követelményét, hiszen a peres eljárást több mint hét év alatt fejezték be.

+

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában, részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, részben az Abtv. 27. § b) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), e) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1215/2014.)

Kormánytisztviselő indokolás nélküli felmentéséről

A Kúria Pfv. IV.21.493/2013/4. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó (felperes) és az alperes szülei több mint egy évtizede haragos, peres viszonyban állnak egymással. Egy építésügyi eljárás során tartott helyszíni szemlekor az alperes az indítványozó (felperes) ingatlanában látottak alapján jövedéki visszaélésre utaló jeleket vélt felfedezni, mert a felperes több száz liter bor tárolására alkalmas hordót, műanyag tartályt tárolt a pincéjében. Erről nyomban tájékoztatta egy a Vám- és Pénzügyőrség Közép-Dunántúli Nyomozó Hivatalának munkatársaként dolgozó ismerősét, aki az információt az eljárásra jogosult illetékes hatóság felé továbbította. Ennek vezetője azonnali jövedéki ellenőrzést rendelt el, amely eljárás az indítványozót mind lelkileg, mind fizikailag megviselte.

Az indítványozó ezt követően terjesztette elő keresetét, előbb Székesfehérvári Törvényszékhez, majd a Kúriához, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes megsértette személyhez fűződő jogát, ezen belül a jó hírnévhez, valamint a testi épséghez és egészséghez fűződő jogát azzal, hogy őt jövedéki visszaélés bűncselekményének elkövetésével hamisan vádolta.

Álláspontja szerint, midőn Kúria elutasította a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perben benyújtott felülvizsgálati kérelmét, megsértette a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mert nem tett eleget a tényállás felderítési kötelezettségének. Megszegte az Alaptörvény I. cikkében foglalt, a felperes sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme tekintetében fennálló elsőrendű kötelezettségét. Megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikkébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, amikor indokolatlanul és megalapozatlanul elzárta a felperest az őt megillető jogorvoslathoz való jog gyakorlásától, a jogerős döntés tényleges érdemi felülvizsgálatának lehetőségétől. Azáltal pedig, hogy nem állapította meg a személyhez fűződő jogok megsértését, az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joga sérült.

+

A rendelkezésre álló iratokból az Alkotmánybíróság megállapította: jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben mind a rendes, mind a rendkívüli jogorvoslat biztosított volt. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II.27.) Tü. határozat 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1163/2014.)

Jóhírnév védelméről

A Pfv.IV.20.709/2013/3. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.927/2012/5. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 19.P.27.980/2010/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és ezen bírói ítéletek megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: személyiségi jog megsértése tárgyában per volt folyamatban, amelyben a bíróság megállapította, hogy megsértette a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az elsőfokú ítéletet hozó bíró személye megegyezett a Kúria jelen ügyben ítélkező hármas-tanácsának egyik tagjával. Ez - az indítványozó véleménye szerint - önmagában sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk szerinti pártatlan és független bírósághoz való jogot. Sérült továbbá az Alaptörvény IX. cikk szerinti szabad véleménynyilvánításhoz való joga is, amikor egy lakóközösség életével kapcsolatos vita hevében elhangzott erős kritika megalapozhatta a jó hírnév sérelmét.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem a Kúria ítéletében foglalt jogértelmezést, hanem az ügyben felmerült tények értékelését vitatja. Az indítvány valójában arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a felmerült konkrét körülmények újbóli mérlegelésével állapítsa meg, hogy a felperesek teljes körűen kötelesek voltak-e tűrni az alperes által tett, a per tárgyát képező összes megnyilatkozását. Az alkotmányjogi panaszban előadottakkal szemben megállapítható, hogy a bíróságok ítélete nem tartalmaz alaptörvény-ellenes értelmezést. A bírói döntések az ügy valamennyi körülményének mérlegelésével jutottak arra a következtésre, hogy a konkrét esetekben az indítványozó megsértette a felperesek személyiségi jogait. Az ügyben eljárt bíróságok tehát nem valamely, az indítványban kifejtettektől eltérő jogértelmezés, hanem a megállapított tényállásnak az indítványozóétól eltérő értékelése alapján jutottak az ismertetett eredményre. E mérlegelés felül-bírálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme pedig  az ügyben fel sem merül, mert a bíró nem vett részt a felülvizsgálati eljárásban. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/579/2014.)