Sajtószabadság – és a bírság!

Alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisítette az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azon  döntését, amelyet az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsának határozatával összhangban a MOL zavaros ügyeinek védelmében hozott.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó által kiadott „napi.hu” internetes sajtótermék 2013. október 16-án „Norvégia is figyelheti a Hernádi-ügyet” címmel cikket jelentetett meg, amely szerint a norvég állami olajalap mérlegelheti 1,6 százalékos MOL-részesedésének eladását, a magyar olajtársaság vezetője elleni, horvátországi korrupciógyanú miatt. A cikk rámutatott arra is, hogy az olajalap részesedésének piacra dobása komoly eladói nyomás alá helyezhetné a MOL papírjait, ugyanakkor a döntés nem automatikus, az olajalapot kezelő norvég jegybank komoly vizsgálatának kell megelőznie, és nem egyértelmű, hogy hogyan viszonyulnak a Mollal kapcsolatba hozható korrupciós ügyhöz.  A cikket azonos tartalommal közzé tette a Napi Gazdaság Kiadó Kft. által kiadott Napi Gazdaság című nyomtatott sajtótermék is. A MOL-részvények aznap komoly árfolyamesést szenvedtek el, 14 350 forintig csökkent az áruk nap közben, a papír végül 4,39 százalékos áreséssel, 14 600 forinton zárta a kereskedést.

+

A Magyar Nemzeti Bankba integrált pénzügyi felügyelet – a Stabilitási Tanács – piacfelügyeleti eljárást indított, amelynek eredményeképpen megállapította:a félrevezető információ közléséhez a napi.hu gondatlan magatartása vezetett. A szóban forgó cikk közzétételével a portál, és a cikket szintén közlő Napi Gazdaság kiadója megsértette a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket.

Közigazgatási határozatában kifejtette: bár a cikkben foglalt tényállítások önmagukban valósak, ezeknek az információknak az ismertetése során azonban a Mol-részvénypiacára nézve leginkább szélsőséges forgatókönyv, a Mol-részvények olajalapból való kizárásának lehetőségét vizsgálta. Az MNB szerint a cikkben vázolt gondolatmenet alátámasztottsága, valamint a levont radikális végkövetkeztetés súlya között jelentős aránytalanság húzódik.Az indítványozót az adott helyzetben kifejezetten magas szintű gondossági kötelezettség terhelte, amely mércének nem sikerült megfelelnie: nem működtetett olyan kontrollmechanizmust, amely hatékonyan képes lett volna megakadályozni a megalapozatlan, félrevezető információk közlését. A cikk az információit azzal is félrevezető kontextusba helyezte, hogy egyidejűleg közölte a felügyelőbizottsági elnök részvényeladását.

A közigazgatási határozat hangsúlyozta: a MOL-részvényeknek az olajalap portfólióelemei közül történő esetleges eltávolítása a MOL-részvénnyel kapcsolatos befektetői attitűd befolyásolására jelentős mértékben alkalmas információnak tekinthető. Ezen információ közzétételekor a pénzügyi, gazdasági tartalmú sajtóterméket készítő szereplőktől elvárható, hogy amennyiben az általuk közölt cikkben hipotézisekkel élnek, úgy az adott cikkből egyértelműen legyen megállapítható a hipotézis valószínűsége. A közigazgatási határozat a „Napi Gazdaság” tartalmilag azonos cikkével kapcsolatban kifogásolta azt is, hogy a cikk megjelentetésével nem várták meg az olajalapot kezelő norvég jegybank válaszát, illetve nem biztosítottak lehetőséget a MOL-nak az előzetes véleménynyilvánításra.

Az MNB mindezek alapján megállapította: a megalapozatlan, félrevezető információ nyilvános közléséhez az indítványozó – és a „Napi Gazdaság” kiadójának – gondatlan magatartása vezetett, ezért 3-3 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a portált és az újságot.

+

Az indítványozó által a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. A bíróság – többek között - megállapította, hogy az MNB a piacbefolyásolás fogalmának helyes értelmezésével hozta meg a határozatát. Hangsúlyozta: a tiltott magatartás nemcsak hamis információ közlésével, hanem akár megalapozatlan, akár félrevezető információ közlésével is megvalósulhat. Az indítványozó (a felperes) tévesen hivatkozott az újságírói véleménynyilvánítás szabadságára, mivel a tényállásnak nem az újságírói vélemény értékelése képezte a részét, hanem az adott cikkben közölt információk megalapozatlan és félrevezető mivolta, így az MNB nem a véleménynyilvánítás szabadsága körében vizsgálódott, és nem az újságírói véleménynyilvánítás alapulvételével hozott döntést.

+

A bírósági döntést alkotmányjogi panasszal támadta meg a napi.hu az Alkotmánybíróságon. Állítja: a kifogásolt cikkben szereplő, az MNB által is valósnak elismert információk a közügyek vitatásához szorosan kapcsolódnak, mivel egy jelentős állami részesedéssel működő, a magyar gazdaság egyik meghatározó szereplőjeként azonosított társasággal a feltételezések szerint összefüggő korrupciós ügy empirikusan alátámasztott, lehetséges következményeit tárta a nyilvánosság elé. A cikk nem állította, hogy a MOL-részvények számára negatív forgatókönyv be fog következni, vagy hogy az ehhez vezető eljárás már megindult volna, mindössze azt az összefüggést tárta az olvasók elé, hogy a MOL-lal összefüggő horvátországi eljárás akár azzal az eredménnyel is járhat, hogy az olajalap mérlegelés tárgyává teheti a részvények eladását.

Az indítványozó álláspontjaszerint a bírói döntés és a közigazgatási határozat sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt szólás- és sajtószabadságot, mivel az e jogokat korlátozó hatósági döntés felülvizsgálatakor nem érvényesítette az alapjogok korlátozására vonatkozó alkotmányossági követelményeket. és nem állapította meg a korlátozás aránytalan jellegét. Aránytalanul korlátozta viszont a véleménynyilvánításhoz és a sajtószabadsághoz való jogot a tőkepiacok indokolatlan külső befolyástól mentes, zavartalan működése érdekében. Holott a sajtó egyik alkotmányos rendeltetése, hogy az ilyen összefüggéseket megismertesse a polgárokkal, mivel egy ilyen körülménynek a nyilvánosság előli eltitkolása érdemi és fontos információtól zárná el a közvéleményt.

Az indítványozó nézete szerint a bírósági ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció-tilalmát is. A sajtószabadság érvényesülésével ellentétes lenne, ha a sajtó – annak egyértelművé tételével, hogy az csak az egyik lehetséges jövőbeli történés – nem írhatná meg egy üggyel kapcsolatban a valós legkedvezőtlenebb forgatókönyvet.

+

Az Alkotmánybíróság szerint a sajtótól elvárható magatartás mindenekelőtt a közölt információk valóságának ellenőrzésére vonatkozik. A média kötelezettsége abban áll, hogy a tőle szakmai szabályai alapján elvárható körültekintéssel felderítse a nyilvánosságra hozandó hírek, beszámolók, elemzések valóságtartalmát, és a megállapított információkról a nyilvánosságot – a megtévesztést nélkülöző szerkesztéssel – tájékoztassa. Az  „elvárható gondosság” követelménye azonban nem értelmezhető úgy, hogy az a sajtót az egyébként alátámasztott tények és összefüggések valósághű közlésétől elzárja.

A határozat hangsúlyozza: a szabad véleménynyilvánítást korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A közügyekkel kapcsolatos tények, információk közlésének fokozott védelme kiváltképp vonatkozik a sajtó működésére, mivel a sajtónak alkotmányos küldetése, hogy a közügyek alakulására befolyással lévő történéseket, körülményeket, összefüggéseket feltárja, és a nyilvánosság tudomására hozza. A sajtó tájékoztató tevékenységére vonatkozó törvényi előírások megalkotásakor és értelmezésekor ezért mindig úgy kell eljárni, hogy a sajtó alkotmányos küldetésének teljesítését, a közérdeklődésre számot tartó információk közzétételét ne akadályozzák vagy hátráltassák.

Az Alkotmánybíróság határozata kitér arra, hogy a MOL a magyar gazdaság és tőkepiac egyik legjelentősebb társasága, amely számottevő állami részesedéssel működik. A MOL horvátországi tulajdonszerzésével kapcsolatos a korrupciós gyanú. Az ezzel összefüggő eljárások, továbbá ezeknek a történéseknek a cég tulajdonosi körére, illetve részvényárfolyamára gyakorolt esetleges hatása közügynek, a hozzájuk kapcsolódó közlések közéleti vitához tartozó megszólalásoknak minősülnek. Az indítványozó által kiadott sajtótermék tehát a szólás- és sajtószabadság fokozottan védett, a média alkotmányos szerepe szempontjából kiemelten fontos körében tette közzé a szóban forgó információkat.

Az Alkotmánybíróság határozata– többek között – kiemeli: a közigazgatási határozat felülvizsgálata során a bíróságnak arról kellett volna döntenie, hogy az MNB közigazgatási határozatában foglalt tényállás alapján megállapítható-e a napi.hu szerkesztése körében olyan módszer vagy gyakorlat, amely egyértelműen megtévesztő jellege miatt még az egyébként valós információkkal kapcsolatban is kellő indokul szolgálhatott a közügyekben nyújtott tájékoztatás szankcionálására.

Az Alkotmánybíróság leszögezi: a támadott ítélet tévesen állapította meg, hogy az  Alaptörvényben foglalt szólás- és sajtószabadságra vonatkozó alapjogi érvelések és az Alkotmánybíróság határozataira épülő okfejtések a bírósági eljárásban nem vizsgálhatók.
A bíróság ezeket az alkotmányossági szempontokat egyáltalán nem mérlegelte, holott  az ügy érdeméről való döntés meghozatala jelen esetben a bíróság feladata.Miután ez sem történt meg, az Alkotmánybíróság a támadott ítéletet megsemmisítette. (AB határozat a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.829/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességéről: IV/739/2014.)

Az Alkotmánybíróság többségi határozatához Balsai István, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Varga Zs. András pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Devizakölcsönök perei

Elutasította az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2)–(3) bekezdései, 7–15. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket.

Az indítványozók szerint a jogalkotás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért külső polgári jogviszonyban a bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő és nem meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása sérti a hatalommegosztás elvét. Az ítéletek újabb jogvitákra adhatnak alapot, mivel nem teremtik meg azt a félreérthetetlen következtetési alapot, mely a fogyasztók és a pénzügyi intézmények kölcsönszerződéséből eredő jogokat és kötelezettségeket meghatározza.

A bírói kezdeményezések szerint a támadott törvénynek a bírósági eljárásra vonatkozó valamennyi szabálya sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét, (Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés).  Állítják: az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó polgári peres eljárás útján védett alanyi jogok fennállásába vetett bizalmat a jogerő áttörése olyan mértékben megrendíti, amelyek következtében a törvény 4. § (2) és (3) bekezdései súlyosan sértik a jogállamiságból eredő jogbiztonság elvét, és a jogszabály értelmezésére egyedül hivatott bíróságok függetlenségét, (Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés), illetve a hatalommegosztás elvét,  (Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés). A rövid eljárási határidők és a halasztás lehetőségének szűkítése miatt a törvény 7-15. §-ai is sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírói függetlenség alkotmányos elvét, valamint a hatalommegosztás elvét. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a kezdeményezéseket.

Emlékeztetett: az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) számú, elsőfokú bíróságoktól származó bírói kezdeményezéseken alapuló határozatában már vizsgálta a jogszabálynak a jelen bírói kezdeményezésekkel támadott számos rendelkezését.

Rámutatott: a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is. A jogalkotó önmagában azzal, hogy az államot a per alpereseként nevesíti, nem preferálja mint peres felet, hanem csupán a fogyasztók érdekeit védő speciális eljárási szabályokat vezet be. Nem arról van tehát szó, hogy az állam a hatalmával visszaélve olyan helyzetet teremtett, melyben az ellenérdekű fél hátrányosabb pozícióba kerül a másik félhez képest, hanem arról, hogy a pénzügyi intézményeknek az állammal szemben kellett megindítani a vélelem megdöntésére irányuló peres eljárást. Önmagában az a tény, hogy az állam egy konkrét szerződéses kikötés vonatkozásában átvállalta az igényérvényesítést a fogyasztótól, illetve a közérdekű kereset előterjesztésére jogosulttól, összhangban áll a fogyasztóvédelem alkotmányos követelményével.

Hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű abban a tekintetben, hogy a jogerő áttörése nem eleve alaptörvény-ellenes, ugyanakkor a már jogerősen lezárt jogviszonyok csak nagyon kivételes esetben, különösen fontos okból, alapvető jogok védelme érdekében, a szükségesség és arányosság követelményének megfelelően változtathatóak meg. Mivel a tisztességtelennek minősített kikötések már a szerződések létrejöttekor semmisek voltak, azokhoz joghatás nem fűződhetett volna, a jogerő feltörése kivételesen az in integrum restitutio során is szükségesnek minősült. Az adósok jogbiztonságba vetett bizalmát ugyanis éppen az rendítette volna meg, ha a tisztességtelenség – akár a jogerőre hivatkozással – következmények nélkül maradt volna. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1692/2014.)

A határozathoz Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla különvéleményt, Czine Ágnes és Sulyok Tamás pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Alkotmányos a „fokozatosan”!

Az Alkotmánybíróság elutasította a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 51. § (4) bekezdésének „fokozatosan” szövegésze alaptörvény-ellenessége, illetve nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

A 2012. december 31-én hatályba lépett törvénymódosítás értelmében a tömegközlekedési és utasforgalmi létesítmények akadálymentesítését „fokozatosan” kell megvalósítani. Az alapvető jogok biztosa szerint a szabályozás a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben foglalt kötelezettség teljesítésének elmaradását eredményezheti, mert a "fokozatosan" fordulat lehetővé teszi az anyagi források hiányára történő hivatkozással az akadálymentesítés elmaradását. Sérti a fogyatékos emberek emberi méltósághoz való jogát, valamint a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát. A törvény nem határoz meg konkrét határidőt az akadálymentesítéssel kapcsolatban, így ellenőrizhetetlen lesz norma, ami visszalépést jelent a korábbi intézményvédelmi szinthez képest. Az akadálymentesítés elvégzésére nyitva álló határidő meghatározásának hiánya miatt jogalkotói mulasztás áll fenn. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a vizsgált rendszer a közlekedés egészében elősegíti a fogyatékkal élő, vagy csökkent mozgásképességű személyek közlekedésben való részvételét. Az Alaptörvény alapján az állam intézkedésekkel köteles elősegíteni az esélyegyenlőség megvalósulását, ez azonban konkrét határidőt tartalmazó előírás nélkül az állam állandó kötelezettsége. Így az a rendelkezés, mely szerint az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit nem konkrét határidőn belül, hanem „fokozatosan” kell megteremteni, az Alaptörvénnyel összhangban csak úgy értelmezhető, hogy az állam nem kapott felmentést kötelezettségének teljesítése alól. Ugyanígy nemzetközi kötelezettség is terheli Magyarországot, ám nemzetközi szerződés sem írja elő, hogy kötelező törvényben meghatározott határidőt megjelölni a végrehajtásra. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról: II/300/2013.)

Az Alkotmánybíróság többségi határozatához Kiss László és Lévay iklós különvéleményt, Czine Ágnes pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Sérelmezett tankönyvkiadás

Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény több rendelkezése, illetve azok végrehajtását érintő kormányrendelet, továbbá az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló miniszteri rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítványt.

A támadott rendelkezések a tankönyvpiac állami megszervezését, a tankönyvvé minősítés kritériumait szabályozzák, illetve a kormányrendelet  az előbbiek végrehajtására az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, a Könyvtárellátó Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft.-t, valamint a Nemzeti Tankönyvtanácsot jelöli ki.

Az indítványozó szerint a jogalkotó a támadott rendelkezésekkel súlyosan piackorlátozó módon, a korábban kialakult és hosszabb ideje működő piaci viszonyok előzetes vizsgálat nélkül, szakmai szempontokat mellőzve avatkozott be a tankönyvellátás rendjébe.

Határozott álláspontja: a jogszabályi rendelkezésekkel megvalósuló állami beavatkozás ellentétes a jogállamiság elvével. Kifejti: a szabályozást végrehajtó intézmények kijelölése diszkriminatív, sérti a vállalkozás szabadságát, sértik az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, sértik a vállalkozáshoz való jogot, mivel megszűntették a tankönyvkiadási tevékenység végzésének további lehetőségét. Sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét is, mivel más, hasonló tevékenységet végző szereplők aránytalanul eltérő bánásmódban részesülnek. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A jogszabály alkalmazására vonatkozó felkészülési idő megfelelősége az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogkövető magatartás tanúsítására való felkészülést jelenti, ellentétben az indítványozó jóval tágabb, a jogszabály alkalmazásának gazdasági következményeire való felkészülést szükségesnek tartó értelmezésével.

Határozatának indokolása rögzíti: a vállalkozáshoz való jognak nem tulajdonítható olyan értelmezése, amely alapján a már működő vállalkozásokra vonatkozó jogi környezet módosíthatatlan lenne. Tehát az állami fenntartású iskolák választási lehetőségének megváltoztatása önmagában nem okozza a szolgáltató vállalkozáshoz való jogának sérelmét. Az a körülmény, hogy az indítványozó hosszabb időn keresztül kiterjedt tankönyvkiadói és forgalmazói tevékenységet folytatott, amelyből rendszeres jövedelemre tett szert, nem jelenti azt, hogy az említett gazdasági tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak lenne tekinthető. Ugyanígy a tulajdonhoz való alapjog nem garantálja a vállalkozások által a gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges ráfordítások és eszközök megtérülését, piaci értékállóságát sem. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1206/2014.)

A határozathoz Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt, Pokol Béla és Stumpf István pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Kormánytisztviselői jogviszony felmondása I.

A Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.811/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonyát a munkáltatója indokolás nélküli felmentéssel szüntette meg. Álláspontja szerint az indokolás nélküli felmondás alaptörvény-ellenes volt. Az indokolás nélküli felmentés ugyanis sérti a közhivatal viseléséhez való jogot, amelyet az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése tartalmaz. Ezen alapjog érvényesülése kizárja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója szabadon és korlátlanul dönthessen a felmentésről. Továbbá: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírói jogvédelemhez való jog is sérelmet szenved, mivel a munkáltatói indokolás hiányában, érdemben nem vizsgálhatják a felmentéshez vezető indokokat. Végül az indokolás nélküli felmondás sérti az emberi méltósághoz való jogot is az Alaptörvény II. cikke alapján, mivel a sérelmet szenvedett fél teljességgel ki van szolgáltatva a munkáltató egyoldalú, önkényes döntésének, amely döntés alapvetően veszélyezteti a létfenntartását.

Összefoglalva: azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság folytassa le a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontja Alaptörvénnyel való összhangjának és nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, valamint jelen ügyben történő alkalmazhatóságának vizsgálatát; állapítsa meg az alaptörvény-ellenességet és a nemzetközi szerződésbe ütközést, és semmisítse meg a támadott döntést. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: „tekintettel arra, hogy a bíróságok – a pro futuro megsemmisítés miatt – az Abh. közzététele után is kötelesek voltak az alkotmányellenessé nyilvánított Ktjt. 8. § (1) bekezdését alkalmazni, az alkotmányjogi panaszok nem tartalmaznak új, alapvető alkotmányjogi kérdéseket, ugyanis az indítványban előadottakat az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már elbírálta.” 

Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésének megsértését is állította alkotmányjogi panaszában, vagyis jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kezdeményezte, amelyre azonban az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján ebben a részében is visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1122/2014.)

A tanács végzéséhez Czine Ágnes és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Kormánytisztviselői jogviszony felmondása, II.

A Kúria Mfv.I.10.089/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonyát a munkáltatója indokolás nélküli felmentéssel szüntette meg. A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint az indokolás nélküli felmondás alaptörvény-ellenes volt. Véleménye szerint az indokolás nélküli felmentés a közhivatal viseléséhez való jogot is sérti, amelyet az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése tartalmaz. Ezen alapjog érvényesülése ugyanis kizárja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója szabadon és korlátlanul dönthessen a felmentésről. Az indokolás nélküli felmentés aránytalanul korlátozza ezt a jogot. Állítja továbbá: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírói jogvédelemhez való jog is sérelmet szenved. Végül: az indokolás nélküli felmondás sérti az emberi méltósághoz való jogot is az Alaptörvény II. cikke alapján, mivel a sérelmet szenvedett fél teljességgel ki van szolgáltatva a munkáltató egyoldalú, önkényes döntésének, amely döntés alapvetően veszélyezteti a létfenntartását. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: „tekintettel arra, hogy a bíróságok – a pro futuro megsemmisítés miatt – az Abh. közzététele után is kötelesek voltak az alkotmányellenessé nyilvánított Ktjt. 8. § (1) bekezdését alkalmazni, az alkotmányjogi panaszok nem tartalmaznak új, alapvető alkotmányjogi kérdéseket, ugyanis az indítványban előadottakat az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már elbírálta.” 

Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésének megsértését is állította alkotmányjogi panaszában, vagyis jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kezdeményezte, amelyre azonban az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján ebben a részében is visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1119/2014.)

A tanács végzéséhez Czine Ágnes és Stumpf István különvéleményt csatolt.

TGYÁS dilemma

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.M.4981/2012/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a 2010. január 18-án született gyermeke után járó, a GYEST TGYÁS-ra átkeresztelt mértékét 2010. január 15. napjától  20.753,05 Ft naptári összegben állapította meg a Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve. A határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, mert álláspontja szerint magasabb összegű TGYÁS-ra jogosult a munkáltatója által kifizetett jutalék figyelembevételével. A másodfokú hatóság helyben hagyta az elsőfokú hatóság határozatát, tekintettel arra, hogy az indítványozó által benyújtott adóbevallás hibás volt, és emiatt érvénytelennek tekintendő, a munkáltató pedig a járulékfizetési kötelezettségének jogosan nem tett eleget. 

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sértette az alapvető jogait, mert a foglalkoztató mulasztása miatt a bíróság fontos bizonyítékát nem vett figyelembe, és részrehajlás nélküli indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Állítja: az ítélet sértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét és 13. cikkét. Megsértette több alapvető jogát, többek között sérült az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésébe foglalt alapvető joga, a XIX. cikk (1) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való joga, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való joga, a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga, és a T cikk (1) bekezdése szerinti joga is. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felel meg a határozott kérelem valamennyi feltételének. Ugyanis nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés milyen alkotmányos indokok alapján ellentétes az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezményének megjelölt rendelkezéseivel. Az alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok és azok hiányának bírói mérlegelését és értékelését, illetve a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják, és a panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában, valamint az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) és e) pontjában foglalt feltételek hiánya miatt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1119/2014.)

Közérdekű adatok

A Kúria Pfv.IV.21.711/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A bíróság elutasította az indítványozó közérdekű adat kiadása iránti keresetét, amelyet egy magántulajdonú konzorcium ellen terjesztett elő. A bíróság szerint a konzorcium nem közfeladatot ellátó szerv, ezért közérdekű adat kiadására kötelezni nem lehet. Az indítványozó álláspontja szerint azonban a konzorcium az önkormányzat megbízásából végzett el feladatokat a Margit-híd felújítása során, amelyért közpénzből kapott ellenszolgáltatást. Az indítványozó szerint az ítélet sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított közérdekű adat megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jogát. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Határozata indokolása szerint a jogalkotó egy taxáción alapuló, kógens, eltérést, mérlegelést és méltánylást nem engedő, zárt és pontos szabályozást hozott létre a közérdekű adatok kiadására kötelezett személyi körre nézve. Egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy az indítványozó – amennyiben eddig nem tette – ismét adatszolgáltatásért fordulhat a konzorciumhoz, igénye elutasítása esetén az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 2014. március 15-től hatályos módosítása garantálja számára a bírósághoz fordulás jogát, és jogos igénye esetén a bíróság kötelezi az adatbirtokost az adat kiadására. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3139/2012.)

Öregségi nyugdíj

A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (3) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája, az előtte folyamatban levő lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett, kérte a sérelmezett rendelkezés megsemmisítését. 

Elsődlegesen a törvény azon részét sérelmezi, mely szerint „…nem csökkenthető a szolgálati járandóság összeg, ha a szolgálati viszony megszüntetésére egészségi pszichikai fizikai alkalmatlanság miatt került sor és az alkalmatlanság megállapítását megalapozó baleset betegség szolgálati kötelmekkel összefüggő jellegét a jogviszony megszüntetésekor minősítő határozattal megállapították."

Álláspontja szerint az a tény, hogy a  sérelmezett rendelkezés alapján a szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségkárosodást minősítő határozattal kell igazolni, olyan indokolatlan és aránytalan korlátozása a jogorvoslati jognak, ami sérti a diszkrimináció tilalmának elvét, és ebből következően a jogorvoslathoz való jogot is. (Indiívány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint az indítványozó által felhívott alaptörvényi rendelkezés és a törvény támadott rendelkezése között az indítványozó indokolása alapján érdemi alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/2126/2014.)

Ügyintézési határidő

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.K.30.565/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint az import ÁFA biztosítása alóli mentesség igazolására szolgáló hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadásával összefüggően a bíróság nem vette figyelembe, hogy a hatóságok szabálysértő módon jártak el. Állítja: az ügyben egy időközben módosításra került jogszabályi rendelkezést alkalmaztak, továbbá megsértették szerzett jogait, ezért az ítélet sérti a jogállamiság elvét. Sérti továbbá a tisztességes eljáráshoz való, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is, mivel a bíróság az ügyben releváns tényeket hagyott figyelmen kívül, midőn helybenhagyta a hatóság jogsértő eljárását. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság rámutatott: jogértelmezési és nem alkotmányossági kérdés, hogy az ítélet miként értelmezi a kintlévőség fogalmát, illetve miként értékeli az indítványozó késedelmes teljesítését a mentességi engedély megadása szempontjából. Az indítványozó által felvetett kérdések az ügyben alkalmazott jogszabályok értelmezésére vonatkoznak, amelyek azonban önmagukban nem minősülnek érdemi alkotmányossági problémának. Erre tekintettel az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1094/2014.)

Közbeszerzés

A Kúria Kfv.II.37.744/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kezdeményezésére a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága megállapította, hogy az indítványozó megsértette a közbeszerzésekről szóló törvényt, ezért 500 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. 

Az indítványozó állítja: fellebbezése nyomán a Kúria a benyújtott felülvizsgálati kérelmet, helytelen jogértelmezés miatt, érdemi vizsgálat nélkül elutasította.Érvelése szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata nem pusztán bírságot kiszabó határozat, ezért vele szemben a Kúria felülvizsgálati eljárásának lett volna helye. Álláspontja szerint a Kúria végzése - helytelen jogértelmezése folytán - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelme vonatkozásában pusztán azt fejti ki, hogy a Kúria – álláspontja szerint – téves jogértelmezése egyes ügyfelek vonatkozásában kizárja a felülvizsgálat lehetőségét. Ez az indokolás nem tekinthető alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá: a bírságot kiszabó határozatnak minden esetben immanens része a jogsértés megállapítása,  jogsértés hiányában ugyanis maga a bírság kiszabása lenne alaptörvény-ellenes és jogsértő.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1239/2014.)