Hosszú távon az állam stabilitása csak demokratikus, jogállami keretek között képzelhető el – nyilatkozta Paczolay Péter. Az Alkotmánybíróság elnöke szerint mára bebizonyosodott, hogy három évvel ezelőtt nem érte meg csökkenteni a testület egyes jogköreit. Mind a jogállamiság, mind a kormányzati döntések legitimációja szempontjából jobb lett volna, ha ez nem történik meg. Kiemelte: az állam hatékonysága vagy a gazdasági válság kezelése nem lehet indok a jogállami demokrácia egyes elemeinek feladására.

Az Alkotmánybíróság gazdasági, pénzügyi hatásköreinek megvonása az elnök szerint feleslegesnek bizonyult. E jogkörök korlátozása nélkül sem született volna olyan döntés az elmúlt három évben, amely bármilyen komolyabb gazdasági, költségvetési nehézséget okozott volna az országnak – vélekedett Paczolay Péter.

+

A fiatal jogászok és joghallgatók által létrehozott Alapjogokért Központ elemzése szerint nem csökkent az Alkotmánybíróság súlya a testület működésére vonatkozó 2012-ben életbe lépett szabályozás nyomán – közölte a szervezet.

A központ vizsgálata szerint ugyan a testület hatásköreinek egy része megváltozott, azonban azok összességében és érdemben nem szűkültek. Sőt az Alkotmánybíróság fontos új jogosítványokkal is rendelkezik – írják. Mindebből az is következik, hogy a magyar jogrendszer alkotmányosságára vonatkozó védelmi szint nem csökkent – szögezik le.

A tájékoztatás szerint fontos újítása a hatályos joganyagnak, hogy a köztársasági elnök már nem kényszerülhet az általa alkotmányellenesnek vélt törvény aláírására, ugyanis lehetősége van az alkotmányossági és politikai vétó kombinálására. Emellett az Alkotmánybíróság eljárásai az új szabályozásnak köszönhetően nyitottabbá váltak: egyes esetekben kérelmezhető a nyilvános és személyes meghallgatás. Ha a személyes meghallgatást az Alkotmánybíróság maga rendeli el, akkor már kötelező a nyilvánosság is.

Az elemzés szerint lényegi hatáskörszűkítést kizárólag a költségvetési- és adótárgyú jogszabályok felülvizsgálhatóságának és megsemmisíthetőségének korlátozása jelent, azonban a korlátozást magát is csak korlátozásokkal lehet értelmezni.

Az Alkotmánybíróság cselekvési lehetőségei bővültek a jogkövetkezmények terén: megsemmisítés „helyett” megállapíthatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek az érintett jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie, az alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálata során pedig elrendelheti az érintett jogszabály hatálybalépésének felfüggesztését – tartalmazza az elemzés.

A 2013-ban fiatal jogászokból és joghallgatókból alakult Alapjogokért Központ célja a jogállami működéssel és alapjogvédelemmel kapcsolatos tudományos kutatás és elemzés. A Központ elkötelezett az alapvető jogállami értékek, a hagyomány és a szabadság kultúrája iránt – közölte a szervezet.

Legfrissebb döntések

Az indítványozó képviselője azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésben elismert védelemhez fűződő jogot, valamint ezzel összefüggésben a biztosított tisztességes eljárás követelményét. Az indítványozó a Kúria hivatkozott végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte a végzésben felülbírált Hajdú-Bihar Megyei Bíróság valamint a Debreceni Ítélőtábla ítéleteire is kiterjedő hatállyal. Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó büntetőügyben az indítványozót az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítéletében öt másik társával együtt bűnösnek mondta ki minősülő bűnszervezetben, kereskedéssel, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében. Az ügyészi és védelmi fellebbezések alapján eljáró Debreceni Ítélőtábla ítéletében a tényállás megalapozottságának, a terheltek bűnösségének, illetve a bűncselekmények minősítésének kérdéseiben nagyobbrészt helyben hagyta a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítéletét, azonban a kiszabott büntetések tekintetében az első fokú bíróság döntését megváltoztatta és a büntetéseket enyhítette.

Az indítványozó a felülvizsgálati indítványban többek között azért kifogásolta a Debreceni Ítélőtábla jogerős döntését, mert az ítélőtábla az indítványozó gyanúsítottként tett első vallomását annak ellenére tette a bizonyítás anyagává, hogy azt az első fokú bíróság korábban kirekesztette a bizonyítékok köréből. A Debreceni Ítélőtábla azonban ezzel ellentétesen azt az álláspontot képviselte, hogy a nyomozó hatóság mulasztása az indítványozó büntetőeljárási jogait lényegesen nem korlátozta,  így az elsőfokú bíróság a terhelti vallomást tévesen rekesztette ki a bizonyítékok köréből. A Kúria a végzésében az indítványozó kifogásának ezt a részét törvényben kizártnak ítélte és a Debreceni Ítélőtábla döntését hatályában fenntartotta.

Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Ebben az indítványozó azt sérelmezi, hogy a Kúria és a Debreceni Ítélőtábla döntései annak ellenére bizonyítékként értékelték a gyanúsítottként tett első vallomását, hogy annak időpontjáról és helyszínéről a nyomozó hatóság elmulasztotta értesíteni az indítványozó által meghatalmazni kívánt védőt. Az értesítés elmaradásának következménye pedig az, hogy a terhelt vallomása az eljárás során bizonyítékként nem értékelhető. Az alkotmányjogi panaszban előadott érvelés szerint „az indítványozó nem kapott időt és lehetőséget arra, hogy a védője segítségével készüljön fel az első terhelti kihallgatásra.” Mindezek alapján az indítványozó kezdeményezte a kifogásolt kúriai döntés, valamint az annak alapjául szolgáló bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza.

AB határozat megállapította. az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó büntetőügyben az elsőfokú bíróság az elsőként foganatosított terhelti vallomás bizonyítékok köréből történő kirekesztése mellett állapította meg az indítványozó büntetőjogi felelősségét, míg a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a vallomás felhasználásával jutott ugyanerre a következtetésre. Ebből következően az első ízben foganatosított terhelti vallomás nem befolyásolhatta érdemben a büntetőügyben eljáró bíróságok büntetőjogi felelősség kérdésében hozott döntéseit. Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a tartalmi természetű befogadhatósági feltételnek, ezért az alkotmányjogi panaszt hatáskör hiánya miatt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1052/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt is visszautasította. Az indítványozó képviseletében ügyvédje terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, kérve a Debreceni Ítélőtábla végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványozó egy közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt nyújtott be keresetlevelet a Nyíregyházi Törvényszékhez. A törvényszék végzésével –, amely indítványozó részére került postázásra – idézés kibocsátása nélkül elutasította a keresetlevelet. Erre azért került sor, mivel a jogi képviselővel eljáró indítványozó keresetlevele nem tartalmazta a közigazgatási perekben megkívánt tartalmi elemeket (a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát, a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint, ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást). Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy végzése jogerőre emelkedett.

A végzést 2011. december 23-án az indítványozó jogi képviselőjének lánya vette át az ügyvédi iroda címén. Az indítványozó 2012. március 1-jén bejelentette, hogy nem kapta meg a jogerősítő végzést, így a keresetlevelet nem tudta szabályszerűen benyújtani. Erre reagálva a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a jogi képviselő leánya nem rendelkezik meghatalmazással az ügyvédi iroda részére küldött postai küldemények átvételére, így a végzés nem volt szabályszerűen kézbesítve. A fellebbezés folytán eljáró Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta a Nyíregyházi Törvényszék végzését. A másodfokú bíróság kifejtette: azt szabályszerűen kézbesítették, ezért a megdöntését sem lehetett kérni a bíróságtól.

Az indítványozó szerint a Debreceni Ítélőtábla támadott döntése sérti a jogbiztonságot és a tisztességes hatósági döntéshez való jogát, mert a bíróság önkényesen, indokolás és érdemi döntés nélkül zárta el a tényleges jogvitától. Úgy vélte, hogy sérült a jogorvoslathoz való joga is, mivel az ítélőtábla végzése elzárja attól, hogy az eredetileg támadott közigazgatási határozatot a bíróság felülvizsgálja.

Az Alkotmánybíróság elsődlegesen elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A rendelkezésre álló iratok alapján egyértelműen megállapította: az indítványozó jogi képviselőjének a hivatalos iratok átvételére vonatkozó gyakorlata nem felel meg a vonatkozó jogszabály előírásoknak és ezt önhibának minősítette. Az Alkotmánybíróságnak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel.

Az alkotmányjogi panaszból egyértelműen kiderül, hogy az indítványozó valójában annak a kérdésnek az elbírálását kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy a Nyíregyházi Törvényszék végzésének kézbesítésére szabályszerűen került-e sor, amennyiben pedig nem, akkor kit terhel ezért a felelősség. Mindebből megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában valójában a bíróság által megállapított tényállást, a bírói jogértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatja. Az indítvány tehát nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/107/2013.)

Az Alkotmánybíróság legközelebbi tárgyalandói

Teljes ülésének témái:

– Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/757/2013.

– A terrorizmust elhárító szerv titkos információgyűjtésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/3085/2012.

– A Győri Ítélőtábla Bf.86/2011/86. számú ítélete, illetve a Pest Megyei Bíróság 7.B.81/2006/2005. számú ítélete alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/3376/2012.

– A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 6. § c)–d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 339. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – III/1179/2012.

– A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdés felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – III/3457/2012.

– A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás,” szövegrésze alaptörvény-ellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – III/3262/2012.

– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/2777/2012.

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1198/2013.

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1343/2013.

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1412/2013.

A 2. öttagú tanácsának témái:

– A Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete és a Kúria Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt befogadhatóságának vizsgálata – IV/855/2013.

– A Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1277/2013.

– A Kúria Gfv.VII.30.104/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/140/2013.

– A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 4. § (6) bekezdése, 8. § (12)-(13) bekezdései, 8/A. §-a, 8/B. § (1)-(3) bekezdései, 8/C. § (1)-(2) bekezdései és 8/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/3474/2012.

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – III/1008/2013..

A 3. öttagú tanácsának témái:

– A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 25/C. §, és 47.§ (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/3064/2012.

– A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (2) bekezdés első mondatának „15 napon túli befizetés esetén az egy órai várakozási díj negyvenszerese” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/318/2013.

– A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (1)-(2) és (4) bekezdései, valamint 19. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1020/2013.

– A Kúria Bfv.I.92/2013/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.XI.8625/2012/10. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.37272/2010/87. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata –  IV/731/2013.