Legfrissebb döntések. Január végén kezdi tárgyalni az Alkotmánybíróság a kormány devizahitelekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát, amelyben a kabinet lényegében a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos jogalkotási úton történő megváltozatásának kérdését veti fel, a többi között az árfolyamkockázat adósokra hárítása, az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt. A hétfői teljes ülés témái.
Döntésre várva
Január végén kezdi tárgyalni az Alkotmánybíróság a kormány devizahitelekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát – jelentette be Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára.
A kormány indítványa november végén érkezett, az előadóbíró már elkészítette határozat-tervezetét, és a téma szerepelni fog a testület január utolsó hetében tartandó ülésének napirendjén.
A kormány indítványa lényegében a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos jogalkotási úton történő megváltozatásának kérdését veti fel, a többi között az árfolyamkockázat adósokra hárítása, az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt, továbbá mert a devizaalapú kölcsönök törlesztőrészleteinek növekedése a társadalom széles rétegeinek nehézséget okoz, és elengedhetetlenné teszi a devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezését.
Felveti – többek között – a gazdasági erőfölénnyel visszaélés kérdését és ezzel összefüggésben a fogyasztók számára egyoldalú, jelentős hátrányt okozó szerződési feltételek alaptörvény-ellenességét, továbbá hogy milyen feltételekkel módosíthatók fennálló szerződések jogszabály útján.
Emlékeztet arra, hogy a Taláros Testület egy 1991-es határozatában már megállapította: kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is megváltoztathatja, különösen hosszú távú szerződések esetén, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szerződéskötéskor olyan előre nem látott változások történhetnek, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyek tudatában nem kötöttek volna szerződést.
Alkotmányértelmezésre irányuló indítványnál a Taláros Testület nem jogszabályt semmisít meg, hanem az alaptörvény rendelkezését értelmezi konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben, abban az esetben, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az alaptörvényből. Ebben az ügytípusban a törvény nem szab határidőt a az Alkotmánybíróságnak. Így a főtitkár nem tudott válaszolni, arra a kérdésre, hogy pontosan mikor lesz döntés. Mint mondta: általában egy ügyben akkor születhet meg a határozat, amikor az előadóbíró által készített tervezet alapján az alkotmánybírák többségi véleményt alakítanak ki. Ehhez pedig sok esetben több ülésen is meg kell vitatni a felmerült alkotmányjogi problémákat.
Legfrissebb határozatok, végzések
Határozat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelményről – (II/504/2012.).
Az alapvető jogok biztosa szerint alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, hogy a támadott rendelkezés felhatalmazza a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatóját a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető jog korlátozására. Szerinte ez a szabály azért is alkotmányellenes, mert semmilyen korlátot nem határoz meg az adatok visszatartásával szemben.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója nem szabad belátása alapján, hanem csak akkor tagadhatja meg a tájékoztatást, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené; a bíróság felülvizsgálhatja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát.
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint alkotmányos követelmény meghatározásával is biztosítható, hogy a támadott rendelkezés alkalmazása alkotmányossá váljon. A nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás megalapozottságának bírósági felülvizsgálatával a közérdekű adat nyilvánosság előli elzárásának határidő nélkülisége megszűnik, mert arra csak addig lesz lehetőség, amíg a védett érdek igazolhatóan, bíróság által ellenőrzötten fennáll.
A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Salamon László pedig különvéleményt csatolt.
+
Határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről – (IV/3055/2012).
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzése és az Országos Választási Bizottság 42/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
A Lehet Más a Politika kezdeményezte alkotmányjogi panaszában a Kúria végzésének megsemmisítését. A Kúria helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) 42/2012. számú határozatát, melyben az OVB megállapította, hogy az indítványozó párt a parlamentben történő aláírásgyűjtése során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjában foglalt tilalmat. Az indítványozó szerint a végzés sérti az Alaptörvényben meghatározott népszavazáson való részvételhez való jogot, valamint a párt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványt. A határozat indokolása szerint a Parlament épületét, különösen annak a népképviselet működését szolgáló helyiségeit, egyebek mellett a pártok sajtótájékoztatói számára rendszeresített helyiségét a képviselői aláírásgyűjtés vonatkozásában nem lehet munkahelyként, sem pedig állami szerv hivatali helyiségeként kezelni, ha a képviselők a külön sajtótájékoztatóra fenntartott teremben és ennek részeként írták alá a népszavazási kezdeményezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés alaptörvényi funkcióját, az országgyűlési képviselők közjogi jogviszonyát figyelembe véve sem az aláírásgyűjtés parlamenti helyszíne, sem az aláírásgyűjtő képviselők tevékenysége nem szolgáltathatott alapot a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjának az alapügyben történő alkalmazására.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatoltak.
+
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. § (3) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, így az a Kúria előtt a Gfv.IX.30.170/2008. szám alatt folyamatban lévő eljárásban nem alkalmazható. Megállapította azt is, hogy a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette, így az a Szolnoki Járásbíróság előtt a 3.P.21.988/2009. és 3.P.21.921/2009. szám alatt folyamatban lévő eljárásokban nem alkalmazható.
Az indítványozó bírók – az előttük folyamatban lévő eljárások felfüggesztésével – kezdeményezték az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezésének megsemmisítését, amely kimondja, hogy az adóhatóság által hozott határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nem peres eljárásban történő érvényesítését. Álláspontjuk szerint a jogállami jogbiztonság elve sérül, mert a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolt bt. beltagjával szemben az adóhatóság adókötelezettséget megállapító határozat hiányában is követelhesse az adótartozást. Bár az Alkotmánybíróság szerint a támadott szabályozás kifejezetten nem zárja ki a törvényen alapuló ügyféli jogok gyakorlását, de azáltal, hogy az adóhatóság diszkrecionális hatáskörébe utalja az adókövetelés érvényesítésének módját (adóigazgatási eljárásban történő vagy az engedményezést követő polgári úton történő igényérvényesítés), a vizsgált normák mégis korlátozzák a mögöttes felelősök alapjogait, illetve az ügyféli jogokat.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint a támadott szabályozás sem a szükségességi-arányossági, sem az ésszerűségi teszt követelményeinek nem tesz eleget. A határozathoz Balsai István, Bragyova András, Kiss László, Pokol Béla, Salamon László és Stumpf István párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária pedig különvéleményt csatoltak.
+
Végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – (IV/1071/2013.).
Az Alkotmánybíróság visszautasította a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bnf.269/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
A bírósági döntések az indítványozó előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról rendelkeznek. Állítja: ezek a végzések sértik a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mivel nem tartalmaznak kellő indokolást, és nem adnak számot a védő által az ügy lényeges körülményeit érintő észrevételeiről.
Az Alkotmánybíróság fontosnak tartotta hangsúlyozni annak megállapítását, hogy az előzetes letartóztatásról szóló döntés önálló eljárásban született határozat, amely a kényszerintézkedés alkalmazásáról, annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről szóló, az állampolgárok alkotmányos jogait érintő döntés. Az Abtv. 27. §-ának értelmezése azonban nem teszi lehetővé alkotmányjogi panasz előterjesztését ezen döntésekkel szemben, mert a büntetőeljárás folyamán hozott, kényszerintézkedések elrendeléséről, fenntartásáról és megszüntetéséről szóló határozatok nem tartozhatnak bele az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések fogalmába.
A végzéshez Lévay Miklós és Paczolay Péter párhuzamos indokolást, Bragyova András és Kovács Péter pedig különvéleményt csatolt.
+
Végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – (IV/2623/2013.).
Az Alkotmánybíróság visszautasította a sportról szóló 2004. évi I. törvény 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
A támadott – 2010. január 1-jével beiktatott és 2012. január 1-jével módosított – rendelkezés alapján nem részesül olimpiai járadékban, aki büntetett előéletű, illetve akivel szemben a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt próbára bocsátást alkalmazott a próbaidő, illetve a meghosszabbított próbaidő alatt. Az indítványozó előadta, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta garázdaság vétségében és egy évre próbára bocsátotta. Az illetékes szakállamtitkár az olimpiai járandóságát megvonta. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, ami ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésével, valamint a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság vizsgálata keretében észlelte, hogy az olimpiai járadékhoz való jog a sporttörvény által biztosított jog, amely sem alapvető jognak, sem az Alaptörvényben biztosított egyéb, nem alapvető jognak nem minősül. Ebből következően az olimpiai járadékhoz való jog nem áll alkotmányjogi panasz keretében érvényesíthető alaptörvényi védelem alatt, így a Taláros Testület az indítvány visszaható hatállyal kapcsolatos érvelésének és a sérelmezett jogszabály alkotmányosságának vizsgálatába nem bocsátkozhatott.
A végzéshez Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Stumpf István és Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
Az Alkotmánybíróság január 20-i teljes ülésének témái
A Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélet megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/3636/2012.).
Az indítványozó a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
Az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, erre tekintettel munkáltatója az illetmény folyósítását megtiltotta. Az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt indított pert munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében az indítványozó keresetének helyt adott.
A Kúria ítéletében elfogadta az indítványozó munkáltatójának azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást. A Kúria helytelenül értelmezte a Bjt. 118. § (2) bekezdését, és figyelmen kívül hagyta a Bjt. 118. § (1) bekezdését.
+
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 7. § (2) és (4) bekezdése, 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze, valamint 11. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata – (II/185/2013.).
Az alapvető jogok biztosa a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény (MMA tv.) 7. § (2) és (4) bekezdése, 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze, valamint 11. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint az MMA tv. 7. § (2) és (4) bekezdése sérti az Alaptörvény X. cikk (1) és (3) bekezdését, mert az MMA megalakulására és az új tagok felvételére vonatkozó rendelkezések ellentétesek a művészeti szabadságból levezethető állami semlegességgel.
Az MMA tv. 11. § (2) bekezdése, valamint 8. § (1) bekezdésének „illetve az Alapszabályban” szövegrésze - az indítványozó szerint - sérti továbbá az Alaptörvény T. cikk (1) bekezdését, mert jogszabálynak nem minősülő normának ad felhatalmazást általánosan kötelező magatartási szabály megalkotására.
+
A 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/1534/2013.).
Az indítványozó bíró a folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert az ügyben alkalmazandó 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességét észlelte.
Az indítványozó szerint a támadott büntető jogegységi határozat jogerős határozatok módosítására, sőt a büntetés végrehajtásának elrendelésére teremt jogalapot, ráadásul visszamenőleges hatállyal, hiszen a támadott jogegységi határozat 2010. május 1. napját megelőzően elkövetett cselekmények miatt kiszabott jogerős büntetések vonatkozásában is alkalmazható. 2013. július elseje óta az elévülés megállapítása a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik. Jelen ügyben az ügyészség a támadott jogegységi határozatra alapozva indítványozta a büntetés elévüléséről szóló jogerős járásbírósági határozat felülvizsgálatát, amelyet az indítványozó bírónak a Kúria jogértelmezése szerint hatályon kívül kellene helyeznie, és el kellene rendelnie a végrehajtás folytatását anélkül, hogy erre bármilyen anyagi vagy eljárásjogi jogszabály utalna.
Az indítványozó szerint az alaptörvény-ellenesség abból fakad, hogy az első fokon eljárt bíróság jogerősen megállapította - elévülés miatt - a büntetés végrehajtásának kizártságát, és ezt a döntést kellene a bíróságnak a 2/2013. Büntető jogegységi határozat alapján - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértése mellett - felülírnia. A támadott jogegységi határozatban kifejtettek alkalmazása továbbá valamennyi érintett elítélt esetében hátrányos következményekkel jár és egyben sérti az egyenlő emberi méltósághoz való jogot, hiszen az érintettek a büntetés jogerős kiszabásakor három éves elévülési idővel számolhattak, míg a támadott jogegységi határozatban foglaltak következményeképpen az elévülési idő folyása közben az elévülési idő egyes esetekben öt évre emelkedett.
+
A Kúria Gfv.VII.30.188/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1039/2013.).
Az indítványozó álláspontja szerit a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét. Indokolásul előadja, hogy szövetkezeti formából korlátolt felelősségű társasággá alakult át, amelynek során az eljáró bíróság az elszámolásnál a könyv szerinti értéket vette alapul. Ez véleménye szerint alkalmatlan az elszámolásra, helyette a vagyonelemek valós forgalmi értékéből kellett volna kiindulnia. Állítja: a Kúria azon döntése, amely megengedte a könyv szerinti értéken való elszámolást az átalakulás során, megsértette a tulajdonhoz való jogát.
