– Magyarországon kívül nem beszélnek magyarul, kivéve a mennyben, mert azt mondják, egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy az ember megtanulja – mondta Ferenc pápa újságírói kérdésre a Budapestről Rómába vezető repülőúton, amelyről Magyar Kurír számolt be.
A szentatya elmondta, a ’60-as években voltak tapasztalatai velünk, magyarokkal, amikor Chilében tanult, hiszen ott sok magyar jezsuita élt, mert elüldözték őket. Ferenc pápa összebarátkozott magyar szerzetesnővérekkel is, akiknek Buenos Airestől húsz kilométerre volt egy iskolájuk, ahova havonta két alkalommal járt, mint különleges káplán, és a Buenos Aires-i magyar világi hívők társaságát is jól ismerte. Nem ismerte a nyelvünket, két szót azonban jól megértett: gulyás és tokaji.
A magyarok nagy kultúrával rendelkeznek
– Szép tapasztalat volt, megértettem, mekkora fájdalom, amikor az ember menekült lesz és nem mehet haza. Ward Mária szerzetesnővérei, akik ott (Buenos Airesben – a szerk.) maradtak, (otthon) lakásokban rejtőztek el, hogy a rezsim ne deportálja őket. Aztán közelről hallottam azt a történetet, hogy meg akarták győzni Mindszenty bíborost, hogy menjen Rómába, és tudtam ’56 rövid ideig tartó lelkesedéséről és az azt követő csalódottságról is.
Nem változott a véleményem, talán inkább gazdagodott, abban az értelemben, hogy azok a magyarok, akiket megismertem, nagy kultúrával rendelkeznek
– emelte ki a szentatya. Hozzátette: azoknak is, akik nem tartoztak magasabb társadalmi osztályba, az egyszerű embereknek is magas az alapműveltségük. – Általában németül és angolul beszélgettünk, mert magyarul Magyarországon kívül nem beszélnek, kivéve a mennyben, mert azt mondják, egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy az ember megtanulja. Nem változott a véleményem, ugyanazt a stílust tapasztaltam, amit máskor is – mondta Ferenc pápa.
