Ugye még mindig rosszkedvűek és cél nélküliek az emberek? Ugye még mindig nő a szegénység, s egyre több a nélkülöző? Ugye, még mindig segélyt akarnak adni, s nem munkát? Ugye még mindig megszorítások vannak, s nem a teljesítmény fokozása? Ugye, még mindig többre értékelnek egy lyukas garast, mint egy „köszönöm szépen”-t. Ugye, még mindig az egyén elsőbbrendűségéről beszélnek a közösség tisztelete helyett? Ugye még mindig a család válságáról beszélnek, s nem érzik annak biztonságot adó támaszát? Ugye, még mindig a társadalom, az emberi kapcsolatok lazulásáról beszélnek, s nem a hit erejéről?. Ugye, még mindig a másik legyőzéséről, kirekesztéséről beszélnek, s nem a segítés erkölcsi többletéről? Ugye, még mindig a pénzt bálványozzák, s elveszik és lerombolják a példaképeket? Ugye, még az ügyeskedés a kifizetődőbb, mint a becsület?
Vas megyében, mondják róla: FÖLDIM! Dr. Puskás Tivadar parlamenti munkája mellett is dolgozik! Szolgálatban, ha hívják, mentőbe ül, és menti, ami menthető. 1977-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1982-ben oxyologiából, 1990-ben társadalom-orvostanból, 1997-ben honvéd-orvostan-katasztrófa-orvostanból szerzett szakorvosi képesítést. Az Országos Mentőszolgálat budapesti mentőszervezeténél kezdett dolgozni, kivonuló mentőorvosként. 1983 óta Szombathelyen mentőállomás vezető, majd Vas megyei főorvos. 2005-ben a Nyugat-Dunántúli Regionális Mentőszervezet szakmai vezetője. 1991 óta tagja az Oxyologiai Szakmai Kollégiumnak. 2004 óta a Pécsi Tudományegyetem szombathelyi mentőtiszti karának docense. A Magyar Oxyologiai Társaságnak alapító tagja, 1998 óta a főtitkára. 1999 júniusától a Vas Megyei Rehabilitációs Kórház Felügyelő Tanácsának elnöki teendőit is ellátja. Immáron második ciklusban – a Magyar Orvosi Kamara Felügyelő Bizottságának tagja. 2002-ben a Vas Megyei Vöröskereszt elnökévé, 2005-ben „Az év Vasi Embere” választották. 2006. tavasza óta KDNP országgyűlési képviselője. 301 alkalommal szólt, 421 indítvány fémjelezte parlamenti munkáját. Legendás szójárása, beszéde indításaként: UGYE… Az induló kérdésünk sem hangozhat másként:
– Ugye, 2006 tavaszán csodálatos dolog volt Vas megye képviselőjeként a Parlamentbe jutni?
– Az élet nagy ajándékának érzem azt, hogy országgyűlési képviselő lehetek. Új lehetőséget, feladatot kaptam, amelyre nem is gondoltam. Korábban is érdekelt, de a rendszerváltozás előtti izgalmas időkben kezdett foglalkoztatni a politika – az, hogy mi is történik a társadalomban. Éreztem, hogy ami körülöttünk zajlik, az maga a történelem. Rengeteg videofelvételt őrzök ebből az időből. Megérné egyszer összerendezni őket. Nyugdíjas koromban, talán, lesz időm erre is!
– Hitte, hogy megváltoztatathatja a világot?
– Alapvetően naiv ember vagyok, de nem gondoltam, hogy rögtön megváltoztatom a világot. A kampány alatt sem ígértem mást az embereknek, mint „munkát és böcsületet". Ezt az ígéretemet igyekeztem és igyekszem betartani.
– Hát…
– A jelenlegi pozíciónkból, az ellenzék oldaláról szerintem csak azzal tudunk segíteni az embereken, csak azzal lehet az ország dolgait előbbre vinni, ha próbáljuk javítani a rosszat, s hirdetjük a jót.
– Keser-édesen hangzik…
– Javítanivaló van bőven! Rossz az irány, ha egyáltalán van cél, amerre megyünk! Ezt elmondani a feladatunk! Elmondani tízszer, százszor!
– Érdemes?
– A Parlament Egészségügyi Bizottságában a törvények előkészítésében végzünk szélmalomharcnak tűnő munkát. Nekem persze meggyőződésem: Sütő Andrással szólva, „ember emberrel büntetlenül nem találkozhat!" Bízom abban, hogy legalább a hozzászólásaink, jobbító kísérleteink hangulata megmarad képviselőtársaimban, alakítja látásmódjukat, függetlenül elkötelezettségüktől! Nincs feleslegesen elmondott vélemény, legfeljebb hatása később érzékelhető!
– Mi sikerült?
– Optimista és kitartó ember vagyok. Mondok néhány dolgot, amit interpelláció, azonnali kérdés, írásbeli kérdés vagy esetleg hozzászólás formájában felvetetek, s nem a nevemen ugyan, de megvalósul.
– Megtörtént?
– Nem is egyzer. A vizitdíj-mentességek kapcsolatos számos javaslatomat – például a 30-szoros véradók mentessége, a közfeladat végzése közben sérültek (mentők, tűzoltók stb.) mentessége – a későbbi törvénymódosítás tartalmazta. Vagy: egy vakságot okozó megbetegedés, a makula degeneráció gyógyítására szolgáló gyógyszerbeszerzésének megkönnyítése érdekében írásban fordultam az egészségügyi tárcavezetőjéhez, s a helyzet változott. És tovább: 2008 márciusában – javaslatomra – sikerült a Magyar Vöröskereszt kihelyezett ülésén az elsősegélynyújtás kérdésében számos előrelépést tartalmazó „állásfoglalást” megfogalmazni és elfogadtatni.
– Alig hallottunk róla…
– Ezek nyilván nem egyéni sikerek. Így aztán nem csoda, hogy kormánypárti média elfelejtette egészségpolitikusaink ez irányú munkáját érdemben emlegetni. Főleg, a márciusi népszavazás előtt, s után...
– KDNP-re tekintve (is) szép nap volt…
– Bizony az! Az elejétől kezdve hirdettük, nincs helye az üzleti biztosítóknak, a vizitdíjnak, a napidíjnak a magyar egészségügyben. Elfogyott két egészségügyi miniszter, megbukott az egészségügy szabad piaccá válásának irányzata! Szerintem ez is eredmény!
– Elég...?
– Szó se róla! Mert, ugye még mindig nem mi határozzuk meg, merre menjen az ország, hogyan alakuljon az egészségügy? Ugye még mindig rosszkedvűek és cél nélküliek az emberek? Ugye még mindig nő a szegénység, s egyre több a nélkülöző? Ugye, még mindig segélyt akarnak adni, s nem munkát? Ugye még mindig megszorítások vannak, s nem a teljesítmény fokozása? Ugye, még mindig többre értékelnek egy lyukas garast, mint egy „köszönöm szépen”-t. Ugye, még mindig az egyén elsőbbrendűségéről beszélnek a közösség tisztelete helyett? Ugye még mindig a család válságáról beszélnek, s nem érzik annak biztonságot adó támaszát? Ugye, még mindig a társadalom, az emberi kapcsolatok lazulásáról beszélnek, s nem a hit erejéről?. Ugye, még mindig a másik legyőzéséről, kirekesztéséről beszélnek, s nem a segítés erkölcsi többletéről? Ugye, még mindig a pénzt bálványozzák, s elveszik és lerombolják a példaképeket? Ugye, még az ügyeskedés a kifizetődőbb, mint a becsület? Ugye, mindig sokan gyűlölködnek a szeretet helyett?
– Ennyi „ugye”! A szebb, realista jövő reményében, mégis, miről álmodik?
– Arról álmodom, hogy Magyarország ismét erős legyen! Megismétlem: igen, arról álmodom, hogy erős Magyarország legyen! Arról, hogy mindenki lásson maga előtt egy célt, tudja, hogy munkájának, gürcölésének eredménye lesz! A gazdasági teljesítményt fokozni kell, a közösségnek okozott kárt pedig mindenkinek meg kell térítenie! Minden vezető felelős tetteiért! Békére vágyom és olyan világra, ahol a hazugnak nem hisznek, ahol nem a csalás és az ügyeskedés visz előre, hanem a munka és a böcsület!
– Hisz még benne?
– Még annál is komolyabban! Mondom is, minden tettemhez,’mit a miniszterelnök a parlamenti esküjéhez nem mert hozzátenni: „ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!
