Az Országgyűlés Számvevőszéki és költségvetési bizottságának jelentése egészen másról „árulkodik”. 2011. február 14-ei ülésén azzal a céllal hozták létre a 2002-2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottságot, hogy feltárják: milyen elhibázott gazdasági és politikai döntések vezettek oda, hogy az államadóság GDP-hez viszonyított mértéke 50 százalékával növekedett 2002 és 2010 között, vizsgálva ezért e döntések mentén felmerülő felelősség kérdését is.

Megállapították: a  2002 és 2010 között hivatalban volt szocialista kormányok bűnt követtek el azzal, hogy súlyosan eladósították és ezzel a végletekig kiszolgáltatottá tették Magyarországot, ezen nyolc év alatt ugyanis 50 százalékával nőtt hazánk GDP-hez mért államadóssága. Az államadósság drámai mértékű növekedését azonban nem a nemzetközi gazdasági folyamatok, hanem a szocialista kormányok hibás, rossz gazdaságpolitikai döntései okozták. Ezen döntések hátterében részint alkalmatlanság, részint pedig a magánérdekek közérdek fölé helyezése állt.

Magyarország hitelessége is mélypontra került a gazdasági adatok folyamatos meghamisítása miatt. Bebizonyosodott, hogy a költségvetési hiány mértékét is rendre meghamisították, átverve nemcsak minden magyar embert, hanem az egész Európai Uniót is, vagyis ahogy Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön fogalmazott: „Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük." Ennek a bűnnek, vagyis az ország eladósításának következményeit viseli minden magyar ember és minden magyar család: munkájukból nem saját maguk gyarapodtak, hanem a külföld profitált, hiszen a személyi jövedelemadó minden 10 befizetett forintjából 7-et elvitt az államadósság-szolgálat.

Emlékeztető a „szép időkre”: az államadósság alakulása 2002-2010 között

Az államadósság az egyik legfontosabb a gazdaság állapotát kifejező indikátorok közül, mivel alakulásában számos gazdasági folyamat egyszerre tükröződik, emellett az állami gazdálkodás fenntarthatóságáról is információt ad. Nagyságára és változására számos tényező meghatározó hatással bír: a mindenkori kormányzatok gazdaságpolitikai döntései, a költségvetési hiány, a növekedés, az árfolyam, a kamat- és inflációs környezet egyaránt befolyásolják az alakulását.

Érdemes a tabellára tekinteni. Nem közvetítette a tévé, s rádió sem harsogta, mégis érdemes legalább emlékezni, emlékeztetni. A tények és a számok nyelvét követve, íme, a bruttó államadósság deviza-összetételének alakulása, ezer milliárdokban.

2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010
7719 milliárd Ft.	9224 milliárd Ft.	10580 milliárd Ft.	11592 milliárd Ft.	12765 milliárd Ft.	14705 milliárd Ft.	15586 milliárd Ft.	18104 milliárd Ft.	18965 milliárd Ft.	20041 milliárd Ft.

Az államadósság 2002 júniusa és 2010 márciusa között bruttó hazai termék 53 százalékáról 80 százaléka fölé növekedett. A tényszámok alapján megállapítható, hogy 2002-ben az első Orbán-kormány a gazdaságot magas növekedéssel, jó növekedési kilátásokkal és csökkenő, jóval a maastrichti 60 százalékos szint alatti államadósság rátával adta át, az utána következő szocialista kormányok viszont a végletekig eladósították, és ezáltal kiszolgáltatottá tették az országot.

Az önkormányzatok nélkül értendő, ún. „kincstári kör" pénzforgalmi költségvetési hiánya nominálisan összegezve közel 9000 milliárd forintot tett ki 2002 közepe és 2010. március vége között, vagyis az ebben az időszakban követett elhibázott, az adatokat sokszor meghamisító kormányzati gazdaságpolitika volt az államadósság-növekedés háromnegyedének okozója.

A hiány kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a költségvetés tervezése során a kiadásokat rendre alutervezték, a bevételeket pedig felültervezték. Ezeket az adathamisításokat, illetve a szándékos tervezési hibákat év végi költségvetési módosításokkal próbálták kiigazítani, ami nagymértékben rontotta a gazdaságpolitika hitelességét, és fokozta a piaci szereplők hazánkkal szembeni bizalmatlanságát.

Az adathamisításokkal, túlköltekezéssel, magas államháztartási hiánnyal, és növekvő államadóssággal járó politika miatt a 2008 őszén az országot olyan kiszolgáltatott helyzetben találta, hogy csak nemzetközi hitelek segítségével tudtuk elkerülni az államcsődöt. A szocialista kormányok döntései a jövőnk elzálogosításához vezettek, így minden Magyarországon befizetett 10 forintnyi személyi jövedelemadóból 7 forintot adósságszolgálatra kellett kifizetnie. Az akkori ellenzéki politikusok, szakemberek újra és újra figyelmeztették az MSZP–SZDSZ-kormányokat az államadósság drámai mértékű növekedéséhez vezető intézkedések hibás és veszélyes voltára. – Mindhiába! 

Az albizottság jelentése félreérthetetlenül rögzítette: lehetetlen, hogy miközben az egész ország viseli az eladósodottság következményeit, pont azok mentesüljenek ezek alól, akik ezt a helyzetet okozták. Akik ezt a bűnt elkövették Magyarországgal szemben felelőséggel tartoznak: a politikai felelősséget a választók a 2010-es parlamenti választáson már megállapították, ugyanakkor felkérték az Országgyűlést, hogy vizsgálják meg a jogi felelősség megállapításának lehetőségét is. (Elszálltak a „szép” szavak, a felelősségrevonás elmaradt…)

Az emlékezés „legszebb” pillanatai…

Az albizottság meghallgatta az Államadósság Kezelő Központ, a Nemzetgazdasági Minisztérium, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank képviselőit, akiktől különböző szakmai anyagokat kapott az államadósság vizsgálatához. Ezt követően a politikai döntéshozókat, a 2002-2010 közötti időszak kormányfőit és pénzügyminisztereit hívta meg annak érdekében, hogy a döntések hátterébe is betekintést nyerhessen.

A meghallgatás során Medgyessy Péter elismerte: kormánya 2002-ben egy jó állapotban lévő gazdaságot vehetett át. Bajnai Gordon 2009-et illetően viszont már összeomlás szélén álló gazdaságról beszélt, a nemzeti ügyek kormányának pedig rendkívüli gazdasági intézkedéseket kellett bevezetnie hazánk talpon maradása érdekében.

A kormány átvételekor megköszönte Orbán Viktornak, hogy a gazdaságot és az országot jó állapotban adta át, az államadósság nagymértékben csökkent az első polgári kormány hivatali ideje alatt. Kifejtette: 2002 és 2004 között a költségvetési hiány 8,9 százalékról 6,4 százalékra csökkent. Szerinte a száznapos program – a közvélekedés és egyes félművelt elemzők véleményével szemben – a 2002-es hiánynak nem alapvető okozója, hiszen abból csak 1 százalékpontot tett ki (200 milliárd forint körüli volt). Az összeg szerinte helyes célokra ment el, a közalkalmazottak és egészségügyi dolgozók ötven százalékos béremelésére, amit már az abban az időszakban is jelentkező pályaelhagyás mértéke indokolt. A 9,8 százalékos hiány okaiként a nemzetközi szabályok szerinti új elszámolást és a lakástámogatási rendszert említette.

Az SZDSZ-es korrupciós ügyekről továbbra sem árult el részleteket, a többszörös költséggel járó autópálya-építéseket pedig szerinte Magyarország felszíni adottságai indokolták. A támogatott forinthitelek megszüntetésével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy 2003-ban csak „ésszerű korlátokat” szabtak, szerinte a deviza-eladósodás ezzel nem hozható összefüggésbe. Bár az ország bruttó adóssága 2001 és 2004 között a GDP 52 százalékáról 59 százalékra nőtt, a volt miniszterelnök szerint az államadósság nem ekkor ugrott meg, és mivel ez még megfelelt a maastrichti követelményeknek, vállalhatónak nevezte azokat a közállapotokat, amelyeket a kormánya maga után hagyott. Úgy nyilatkozott: „Hogy 2005-től mi történt, az nem az én felelősségi körömhöz tartozó kérdés.” Elmondta, hogy 2004 nyarán, informális kormányülésen egy kemény költségvetési megszorítást terjesztett elő utasítására a pénzügyminisztere, amely 2005-től jutott volna érvényre, de a választásokra tekintettel ezt nem támogatták a szocialista és szabad demokrata képviselők.

+

Bajnai Gordon szerint a kormányát megelőző időszakban az államadósság GDP-arányos mutatójának mind a két felével probléma volt: a kiadások is jelentősen elszaladtak, az ország versenyképessége elkezdett romlani, és a 2000-es évek közepén egyre fokozódó mértékben lassult a magyar gazdaság növekedése. Ezek a tényezők együttesen okozták azt, hogy Magyarország a válság küszöbére 70 százalékot meghaladó eladósodással érkezett. Mivel 2006-ban a választásokat megelőző folyamatokból már egy 10 százalékot meghaladó éves költségvetési hiány adódott volna, a második Gyurcsány-kormány kiigazításba fogott, de ebben túl nagy arányt képviseltek a bevételnövelő lépések, amelyek a gazdaság versenyképességét rontották, a gazdaság növekedési képességét lassították. Ez pedig előretekintve fokozta az országgal szembeni bizalmatlanságot.

Oszkó Péterhez hasonlóan ő is felhívta a figyelmet arra, hogy amikor a kormány hivatalba lépett, azok a meghatározó mutatók, amelyek alapján az ország talpon maradási esélyeit, az ország iránti bizalmat meg lehetett ítélni, példátlanul rossz képet mutattak. A kamatfelár rendkívül magas volt, 6,3 százaléknyi többletkamatot kellett fizetnünk azért, mert Magyarországot nagyon kockázatosnak ítélték. A forint euróhoz viszonyított árfolyama 317-ig elszaladt, ez gyakorlatilag a lakossági devizahitellel rendelkezők számára tömegesen kilátástalanná tette középtávon a lakáshitelek törlesztését. Emlékeztetett arra is, hogy a súlyosan veszélybe sodródó, hitelt felvevő családokon túl a másik súlyos veszély a munkanélküliség volt. Ennek alapján szerinte a válság Magyarországot Európában az egyik legsúlyosabban érintette.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban vette át az ország kormányzását, úgy nyilatkozott: „Az elmúlt 20 év alatt ez volt az a kormány, amely a legnehezebb helyzetet örökölte!” Úgy vélekedett: egy nagyon veszélyes folyamat indult el, és minden erővel meg kellett állítani Magyarország eladósodását, ellenkező esetben belecsúszhatott volna egy olyan adósságspirálba, amiből aztán nincs kiút. Az ebből való kitörés érdekében a kormányának stabilizálnia kellett Magyarországot, visszaszerezni a bizalmat, és olyan strukturális változásokat véghezvinnie, amihez a politikai bátorság régóta hiányzott.

+

Gyurcsány Ferenc albizottsági meghallgatásán sem tért le az őszödi útról! Állította, hogy az államadósság növekedése az első Orbán-kormány, a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány közös felelőssége, annak ellenére, hogy az 1998 és 2002 közötti csökkenést követően a nyolc év négy szocialista kormánya alatt – amelyek közül háromnak személyesen is tagja volt – közel 50 százakkal nőtt az államadósság GDP- arányosan. Mindezt Gyurcsány Ferenc nem kívánta kommentálni.

A bizottsági tagok arra is emlékeztették, hogy kormánya egyáltalán nem készítette fel az országot a válságra, hanem a végletekig kiszolgáltatta, és az utolsó pillanatig azt bizonygatta, hogy „a válság minket el sem fog érni, az erre figyelmeztetőket pedig a válság apostolainak nevezte.” A volt miniszterelnök azonban ezzel kapcsolatban sem ismerte el felelősségét, elmondása szerint a tévedését alátámasztotta egy európai porondon történt konzultáció, valamint a bankszövetség és a jegybank vezetőivel történt megbeszélés.

A meghallgatáson nem derült fény a hírhedt „trükkök százai" részleteire, és más kérdésekre sem, mivel a volt kormányfő válaszaiban elsősorban az elődeire utalt, illetve a nemzeti ügyek kormányának intézkedéseit értékelte.

+

A testület összegző megállapítása szerint, mindez egyértelműen bizonyítja, hogy súlyos felelősség terheli Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, valamint kormányaikat. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédben világossá tette: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Ez a végighazudott, valós kormányzati munka nélküli időszak végzetesnek bizonyult: Magyarországot teljesen kiszolgáltatottan, felkészületlenül érte a gazdasági válság, ezért a pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében elsőként szorultunk nemzetközi szervezetek segítségére. Közben a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája is kudarcot vallott: az egymást követő megszorító csomagok ellehetetlenítették a gazdasági növekedést, folyamatosan növelték a munkanélküliséget, ezzel pedig rohamosan növelték az államadósságot. 

Csilingeltek a pénzügyminiszterek…

László Csaba volt pénzügyminisztert elsősorban a száznapos programok hatásáról kérdezte az albizottság, aki a minisztersége alatt végrehajtott közalkalmazotti béremeléssel kapcsolatban (ami a száznapos program legnagyobb kiadási tétele volt) úgy fogalmazott, hogy érzékelték a költségvetési kockázatokat, de a szociális elvárások is jogosak voltak. Szerinte abban az esetben, ha a száznapos programokat követően további finanszírozhatatlan adócsökkentésre és egyéb lépésekre nem került volna sor, 2006-ra el lehetett volna érni a maastrichti kritériumokat. Az eladósodás fő okait a monetáris politikában (fölöslegesen magasak voltak a forintkamatok, ami többletköltséget okozott a költségvetésnek és lassította a növekedést), az erőltetett autópálya-építésben és azokban a magántőkéből finanszírozott PPP-beruházásokban látta, amelyek üzemeltetéséért az állam évtizedekig fizet rendelkezésre állási díjat.

Draskovics Tibor ezzel szemben úgy vélte, hogy a száznapos programok elhibázottak voltak, és nem engedhettük volna meg magunknak sem a köztisztviselők, sem a közalkalmazottak és a fegyveresek fizetésemelését. Draskovics szerint ugyanakkor a PPP konstrukciók „nem ördögtől valók”, hiszen az állami beruházások esetén is meg kell fizetni a kamatokat és az üzemeltetés költségeit.

Az albizottság Draskovics Tiboron többek között azt az áfa-visszatartási döntést is számon kérte, amely kis- és közepes vállalkozások ezreit hozta rendkívül nehéz helyzetbe és a vállalkozói szférát megbénító körbetartozást okozott. Ezzel kapcsolatban a volt pénzügyminiszter csak annyit ismert el, hogy rossz volt az intézkedés kommunikálása.

Egyikük sem árulta el menesztésének okát. László Csaba meghallgatása végén még egy nyilatkozatot is felolvasott, melyben a politikai felelősséget igyekezett „szétteríteni”. Szerinte „a gazdaság, ezen belül az államadósság mindenkori alakulása akár kormányzati ciklusokon is átívelő, kollektív és egyéni döntések kölcsönhatásának az eredménye, ezért egyes személyeknek az államadósság mértékével kapcsolatos kizárólagos felelősségét nincs értelme és nem is lehetséges vizsgálni.”

Draskovics Tibor a következőképpen nyilatkozott a felelősség kérdésével kapcsolatban: „Ha valamiért nincs jó lelkiismeretem, az a strukturális lépések elmaradása. Erre persze sokféle magyarázat van, de nem az, hogy nem voltak erre vonatkozó javaslatok, mert voltak, hanem az, hogy hiányzott az a politikai közeg, az a felelős gondolkodás a politikai elitben, kormányban és ellenzékben, ami ezekhez a hosszú távon szükséges, rövid távon fájdalmas lépésekhez elengedhetetlen lenne. Ha ebből többet lehetett volna 2004-ben megtenni, akkor jobb lelkiismerettel tekintenék vissza a pénzügyminiszteri működésemre.”

+

Veres János pénzügyminiszterségének idején, 2005 és 2009 között drasztikusan, több mint egynegyedével, a GDP 61,8 százalékáról 78,4 százalékára nőtt az államadósság. Gyurcsány Ferenc volt pénzügyminisztere ennek fő okait az uniós elszámolások gyakori változtatásában és az egységes politikai akarat hiányában látta: „nem volt egységes politikai elképzelés arról sem, hogy a szociális célok vagy a kitűzött beruházási programok megvalósítása a fontosabb.” Ugyanakkor kiemelte, hogy a konvergencia-programok betartása volt a legfontosabb makrogazdasági cél, ezért ez határozta meg a költségvetési politikát.

A bizottság tagjai több, konkrét pénzmozgásokat érintő kérdést is feltettek (Budapest Airport, Malév, Postabank, MOL-részvények és a moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása, autópálya építések stb., ezekre azonban nem kaptak konkrét válaszokat.

Felelősség tekintetében csatlakozott László Csaba nyilatkozatához, és ő is arra hivatkozott, hogy a költségvetési folyamatoknál szakmailag nem indokolt egy zárt periódust vizsgálni.

Az őszödi beszéddel kapcsolatos kérdésre pedig azt a választ adta, hogy ő nem vallotta be, hogy hazudott, és amit Gyurcsány mondott, arról ő nem tud, azt ne kérjék rajta számon. Határozottan állította, hogy nincs tudomása semmilyen adat meghamisításáról.

+

Oszkó Péter szerint 2002-től kezdve minden kormány intézkedései között kimutathatóak voltak olyan államadósság-növekedést előidéző lépések, amelyek elsősorban a gazdasági „csodavárás" következményei: ilyenek például a közszférában végrehajtott béremelések és a minimálbér adómentessé tétele. Ezek nem eredményeztek olyan mértékű gazdasági fellendülést, amely képes ellensúlyozni a hiány növekedését, így véleménye szerint egyértelműen hibás döntések voltak, hiszen az itthon kiengedett bértömeg nem áramlott vissza a hazai gazdaságba, mivel az nem volt elég versenyképes ahhoz, hogy felszívja. A volt pénzügyminiszter szerint a legsúlyosabb hibákat 2005 végén követte el a kormány, amikor 2006-os év előkészítéseként az adórendszerben és a költségvetéssel kapcsolatosan olyan döntések születtek, amelyek rossz pályára terelték a gazdaságot. Ezt követően a konszolidáció megint csak a politikai népszerűtlenséget igyekezett elkerülni, ezért olyan szerkezetűre sikerült, ami végtelenül sérülékennyé tette a magyar gazdaságot, tovább rontva a versenyképességet. Szerinte tényszerűen megállapítható: „Magyarország nem volt felkészülve a válságra!” Arra a kérdésre, hogy hamisak voltak-e a 2009-es költségvetés adatai, figyelemre méltó megállapítást tett: „Hogy hamis volt-e a 2009-es költségvetés? Én a 2006-os költségvetésre sokkal kritikusabb állításokat tennék. Pláne, hogy a költségvetés mellett volt egy ötéves elfogadott adócsökkentési program.”

Oszkó Péter kifejezte együttérzését is az Orbán-kormánnyal annak kapcsán, hogy milyen nehéz helyzetet örökölt. Szerinte csak egy olyan kormány volt, amelyik az Orbán-kabinetnél is rosszabb helyzetben vette át a kormányzást és ez a Bajnai-kormány: állítása szerint 2009-ben voltunk ugyanis legközelebb a szakadék széléhez.

Bárhonnan nézzük..!

A 2002-es évet kivéve minden évben jelentősen nőtt a devizaadósság forint értéke, míg a forint adósság 2008-ban lényegében stagnált az előző évhez képest, majd 2009-ben jelentősen visszaesett . A magasabb devizaarány növelte az ország (egyébként is kirívóan magas) árfolyamkitettségét, csökkentve a gazdaságpolitika mozgásterét. A 2002-től 2010-ig tartó időszakban a Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint az árfolyamingadozás összességében körülbelül 500-550 Mrd forinttal növelte az államadósságot, ami a teljes adósságnövekmény 4-5 százalékával egyenértékű.

További adósságnövekedést generáló tétel az MNB kiegyenlítési tartalékának feltöltése, ami a vizsgált időszakban a teljes adósságnövekmény 3 százalékát, 372 Mrd forintot tett ki. Az önkormányzati szektor eladósodottsága is felgyorsult a vizsgált nyolc évben, a teljes adósságnövekményből 450-500 Mrd forintot, azaz 3-4 százalékot magyaráz. Itt érdemes megemlíteni: számos önkormányzat működését gyakorlatilag ellehetetlenítették azok a PPP konstrukciók, amelyeket ekkor kötöttek az államadósságra kifejtett hatások elnyújtása érdekében.

Az államháztartás fenntarthatóságában természetesen egyéb tényezők is szerepet játszottak. A vizsgált nyolc évben az egymást követő megszorító csomagok miatt a gazdasági növekedés folyamatosan esett vissza, az adathamisítások miatt előállt hitelesség-vesztés pedig évről évre növelte a magyar kockázati felárat. Figyelemre méltó a Magyar Nemzeti Banknak az albizottság részére megküldött becslése, amely szerint a magyar és a szlovák kockázati felár közötti különbség miatt a 2002-2010 közötti években összesen a GDP 1,1 százalékával emelkedett a magyar központi költségvetés kamatkiadása.

2002. évi hiány alakulása

Az eredeti költségvetési törvény a hiányt 486,1 Mrd forintban határozta meg, mely az év végére háromszorosára emelkedett . A központi költségvetés 2002. évi bevételi és kiadási főösszegei és a hiány jelentős összegekkel haladták meg – a többszöri módosítás utáni utolsó, december 29-én hatályba lépett – a 2002 . évi LXII . törvény szerinti módosított előirányzatokat.

A kiadási főösszeg 320,5 Mrd forinttal, a bevételi főösszeg 68,9 Mrd forinttal a hiány pedig 251,6 Mrd forinttal magasabb összegben teljesült a 2000. év végén (december 29-én) hatályba lépett módosított előirányzatoknál. A hiány annak ellenére lett jóval magasabb, hogy az adóbevételi előirányzatok összességében 22 Mrd Ft-tal nagyobb összegben teljesültek és a 2001. évi bevételeket 281,0 Mrd Ft-tal haladták meg.

A nagy összegű hiány kialakulása egyértelműen a kiadások ugrásszerű növekedésére vezethető vissza, mivel az ún. 100 napos program következményeként a költségvetési szervek kiadása 422 Mrd forinttal, a helyi önkormányzatok támogatásai 83,3 Mrd forinttal haladták meg az év végén módosított előirányzatokat, továbbá az eredeti költségvetési törvényben nem szereplő adósságátvállalások 363,3 Mrd forint összeggel növelték a hiányt.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2002-ben a központi költségvetés kiadásai 88,7 Mrd forintot értek, amely a hiány 6 százalékát jelentette. Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás 2002-ben 738,0 Mrd forint volt, amely a kiadási főösszeg 12,7 százalékát tette ki.

2003. évi hiány alakulása

A kiadási főösszeg 297,0 Mrd forinttal, a bevételi főösszeg 133,6 Mrd forinttal, a hiány pedig 163,4 Mrd forinttal magasabb összegben teljesült a törvényi módosított előirányzathoz képest.

A költségvetési törvényben rögzített összegek sem a tervszámok megalapozott kialakítására, sem pedig a fegyelmezettebb gazdálkodásra nem hatottak kényszerítő erővel.

Az államháztartás finanszírozási igénye az eredeti és a módosított finanszírozási tervekben szereplő összegeknél egyaránt kedvezőtlenebbül alakult. A 2003. évi tervszámok kialakítása nem volt összhangban a reálfolyamatokkal, ily módon a finanszírozási igénnyel sem.

2004. évi hiány alakulása

A központi költségvetés hiánya (904,5 Mrd forint) jelentősen, 31,8 százalékkal meghaladta a hiány módosított előirányzatát. A bevételek közül áfából 177,2 Mrd forinttal, szja-ból 121 Mrd forinttal, társasági adóból 11,2 Mrd forinttal, az ökoadókból 7,6 Mrd forinttal kevesebb realizálódott. A hiány megítélésénél indokolt figyelembe venni, hogy a 2004. év folyamán olyan intézkedések is történtek, amelyek bevétel növekedést és kiadásmérséklődést, egyúttal hiánycsökkenést eredményeztek, azonban a 2005. évi hiány alakulására kedvezőtlen hatást gyakoroltak.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2004-ben a központi költségvetés kiadása168,1 Mrd forint volt, amely a hiány 18,6 százalékát jelentette. Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás továbbra is jelentős kiadási tétel maradt: 886,2 Mrd forintot tett ki, (ez a kiadási főösszeg 14,2 százalékát jelentette).

2005. évi hiány alakulása

A központi költségvetés 2005. évi hiánya (547,8 Mrd forint) jelentősen, 32,6 százalékkal elmaradt a tervezettől (813,2 Mrd forint). A kiadások 4,6 százalékkal, a bevételek 9,7 százalékkal teljesültek túl a tervezetthez viszonyítva.

Az államháztartás nagy ellátó rendszereinek struktúrája gyakorlatilag változatlan maradt, miközben a rendszerekre fordított kiadások az év során tovább növekedtek, amellyel a bevételek alakulása nem volt összhangban. A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2005-ben a központi költségvetés kiadása 211,2 Mrd forint volt, amely a hiány 38,5 százalékát jelentette. Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás is jelentős kiadási tétel volt, amely 914,4 Mrd forintot tett ki (ez a kiadási főösszeg 13,1 százalékát jelentette).

2006. évi hiány alakulása

A központi költségvetés hiánya (1961,6 Mrd forint) 28,1 százalékkal haladta meg az eredetileg tervezettet (153 1,0 Mrd forint) és 2,1 százalékkal a hiány módosított előirányzatát.

A hiány alakulása alapvetően az adósságszolgálat kamatterhének növekedésével (134,3 Mrd forint), a gázár támogatással (74 Mrd forint), valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai többletkiadásával (112,7 Mrd forint) volt összefüggésben. A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt például a központi költségvetés kiadásai 240,9 Mrd forintot tettek ki, amely a hiány 12,3 százalékát jelentette. Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás pedig 983,3 Mrd forint volt, amely a kiadási főösszeg 11,6 százalékát jelentette.

2007. évi hiány alakulása

A központi költségvetés hiánya (1398,1 Mrd forint) jelentősen (15,6 százalékkal) elmaradt a tervezettől (1656,5 Mrd forint).

A bevételi oldalon az egyensúly javításában szerepet kapott az adó- és járulékbevételek többlete, illetve a kamatbevételek alakulása, továbbá a központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételeinek és befizetéseinek túlteljesítése. A kiadási oldalon a tervezettnél alacsonyabban alakultak a kamatkiadások, a metróberuházás kifizetései; az előirányzottaktól elmaradtak a gyógyszer- és táppénz kiadások, valamint az uniós hozzájárulások.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2007-ben a központi költségvetés kiadásai 297,5 Mrd forintot tettek ki, amely a hiány 21,3 százalékát jelentette. Jelentős arányt képviselt a kiadási főösszegen belül az 1006,1 Mrd Ft-ot kitevő adósságszolgálat és kamattérítés (11,8 százalék) is.

2008. évi hiány alakulása

A teljesített költségvetési hiány (870,0 Mrd forint) jelentősen (22,2 százalékkal) elmaradt a tervezettől (1117,7 Mrd Ft). A kiadások 0,1 százalékkal, a bevételek 3,3 százalékkal teljesültek túl a tervezetthez képest.

A központi költségvetés hiányát mérsékelte az ún. egyéb bevételek előirányzatát jelentősen (41,5 Mrd forinttal) meghaladó többletbevétel. Ennek döntő részét a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt . (MAVIR Zrt .) 30,5 Mrd forint összegű - egyszeri, törvényi kötelezettségen alapuló - befizetése adta. Többlet jelentkezett az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételeknél is, amely 31,6 Mrd forintot tett ki. A túlteljesülés a tőkekövetelések visszatérülésének többletéből, a Kincstári Egységes Számla, a devizaszámla, az M2M betétekkel kapcsolatos kamatok, a Nemzetközi Valutaalap és az EU Bizottság hiteleiből származó betétek bevételeiből adódott. (A lehívott hitelek egy részét, 4,9 Mrd eurót betétként helyeztek el az MNB-nél és ebből kamatbevétel származott.)

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2008-ban a központi költségvetés kiadásai 330,3 Mrd forintot tettek ki, amely a hiány 38 százalékát jelentette. Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás a 2008. évben 1154,1 Mrd forint volt, amely a kiadási főösszeg 12,8 százalékát jelentette.

2009. évi hiány alakulása

A tényleges költségvetési hiány (743,7 Mrd forint) 10 százalékkal haladta meg a hiány tervezett (675,9 Mrd forint) összegét. A hiány alakulását befolyásolta, hogy a költségvetés egyensúlya szempontjából meghatározó jelentőségű egyes előirányzatok és azok teljesítései kisebb vagy nagyobb mértékben eltértek egymástól.

Az adóbevételek összességében 415,6 Mrd forinttal maradtak el a törvényben előirányzott összegektől (6524,2 Mrd forint). Ennek alapvető oka az volt, hogy az előirányzatok tervezési alapját képező makrogazdasági folyamatok a 2009. év során a prognosztizáltnál lényegesen kedvezőtlenebbül alakultak. Az adóbevételek miatti kiesést részben ellensúlyozták az egyéb bevételekből (31,5 Mrd forint), az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételekből (68,7 Mrd forint) és az állami vagyonnal kapcsolatos befizetésekből (46,1 Mrd forint) származó többletek.

A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok többletbevétele 286,8 Mrd Ft volt, azonban a hiány növekedését okozták ezen előirányzatok tervezettnél 365,9 Mrd Ft-tal nagyobb összegű kiadásai. A hiány alakulására kedvezően hatott, hogy az egyedi és normatív támogatások (családi támogatások, s szociális juttatások, az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások, a kormányzati rendkívüli és egyéb kiadások és a lakásépítési támogatások) kiadásai az előirányzottnál 90,9 Mrd forinttal alacsonyabb összegben realizálódtak.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2009-ben a központi költségvetés kiadása 354,0 Mrd forint volt, amely a hiány 47,6 százalékát jelentette . A 2009. évben is jelentős kiadási tétel volt az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás, amely 1180,2 Mrd forintot tett ki és a kiadási főösszeg 13 százalékát jelentette.

2010. évi hiány alakadása

Figyelemre méltó, hogy a központi költségvetés hiánya már 2010 februárjában 608,1 Mrd forint, júniusban pedig 1021,9 Mrd forint volt és ez a kedvezőtlen költségvetési folyamatokba azonnali beavatkozást tett szükségessé.

Az Állami Számvevőszék már 15 napon belül jelezte: „a költségvetési törvényben rögzített, és a választások előtti jelentésben prognosztizált hiány betartása sem valószínűsíthető.” – Nem tévedtek!

A kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság miatt 2010-ben a központi költségvetés kiadásai 310,3 Mrd forintot tettek ki, amely a hiány 37,1 százalékát jelentette. Jelentős kiadási tétel volt az államadóssággal kapcsolatos kiadás, amely 1136,4 Mrd forintot tett ki (kiadási főösszeg 12,2 százalékát jelentette). A költségvetési hiány mellett nagymértékben hozzájárult az adósságnövekedéshez az egyes állami cégek adósságátvállalása vagy más módon történő konszolidációja (p1. feltőkésítés). Egyes állami tulajdonban lévő vállalatok nem tartoznak (vagy csak részben tartoznak) az ún. ESA-körbe, azaz saját vállalati adósságuk nem része a kimutatott államadósságnak. Amennyiben e vállalatok hosszú ideig veszteségesek, az ennek finanszírozására felvett hitelállomány egy idő után nem fenntartható, csődközeli helyzetet eredményezhet: általában ilyenkor vállalja át az állam a vállalat hitelét, ami növeli az explicit államadósságot.

+

2002 -2010 között összességében 1350-1400 Mrd forint adósságátvállalás történt, ami az államadósság növekedését tizedrészben magyarázza meg. Az érintett vállalatok közül a legjelentősebb tételek a MÁV, a BKV, az MFB, a Nemzeti Autópálya Zrt. és a Nemzeti Autópálya-kezelő Rt esetén merültek fel. Szintén jelentősen, a teljes adósságnövekmény körülbelül egytizedét kitevő mértékben növelte a bruttó államadósságot az IMF-től és az Európai Bizottságtól lehívott hitel azon része, amelyet az állam az MNB számláján helyezett el (ez 3 Mrd eurónak megfelelő tétel). Az IMF-EU hitelek lehívásához ahhoz a súlyos kormányzati gazdaságpolitikai hiba is nagymértékben hozzájárult, hogy a devizában felvett adósság aránya Magyarországon a 2002-es 25 százalékról 2010-re 45 százalékra emelkedett, amely a folyamatos árfolyamváltozások miatt jelentős kockázatot hordoz magában. (Jelenleg a forint egy százalékos leértékelődése – ceteris paribus – legalább fél százalékkal növeli az adósságállományt.)