Új felsőoktatási törvény kidolgozásának munkálatai kezdődtek meg – közölte Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár csütörtökön Budapesten. Az államtitkár kifejtette: megkezdődik a bolognai rendszer felülvizsgálata, s ahol a szakma erre igényt tart és jónak látja vissza fognak állni az egységes és osztatlan képzésre. Ahol bevált a rendszer, megmarad a kétciklusú képzés, a változtatások viszont biztosan érintik majd a tanárképzést, mert az új rendszer csökkentette a tanári pályára jelentkezést és kontraszelekciót indított el.
Hoffmann Rózsa közlése szerint tervezik a felsőoktatási integráció újratárgyalását is. A tíz évvel ezelőtt végrehajtott folyamatról azt mondta, hogy az intézmények száma, szétszórtsága és profilja nagyon sok rendezetlenséget mutat.
Az államtitkár szólt arról, hogy változtatnak a felvételi rendszerén is: a jól működő, minőséget produkáló vidéki intézményeket erősíteni szeretnék. A mai felvételi rendszer egyértelműen a fővárosi, nagyvárosi egyetemeknek kedvez, és kizárólag aszerint ad lehetőséget képzési kapacitásra, hogy melyik intézménybe hányan jelentkeztek. Az az álláspontunk, hogy az oktatás nem szolgáltatás, hanem közfeladat, az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége a jövőépítés, hogy olyan felsőoktatási férőhelyeket támogasson elsősorban, amelyekre az országnak szüksége van. Ezért szakítani kívánunk a jelenlegi felvételi rendszerrel, és intézményenként, nem mereven, de meghatározzuk a felvehető keretszámokat. Az érettségi objektivitását és pontozási rendszerét nagyrészt megőrizve ismét lehetőséget szeretnének adni a felsőoktatási intézményeknek a szóbeliztetésre.
A tervek szerint a következő tanévben kidolgozzák és elindulhat a pedagógus életpályamodell - mondta Hoffmann Rózsa, hozzátéve: Várhatóan csökken majd a tananyag mennyisége is. Kiemelte: az a cél, hogy kiszámíthatóvá és biztonságosabbá tegyék a pedagógusok életkörülményeit, munkalehetőségeit. Garantálni kell, hogy a pedagógusok bére minél előbb elérje, illetve meg is haladja az értelmiségi átlagbért. Mindez ki fog egészülni a pályára való alkalmasság vizsgálatával, illetve a pedagógus-továbbképzési rendszer erősítésével. Emellett a tervek között szerepel egy külső, objektív értékelőrendszer elindítása is, Európában egyedülálló módon ugyanis Magyarországon úgy működik az oktatás, hogy intézményesen a pedagógusok munkáját szakmai alapon senki nem ellenőrzi.
Hoffmann Rózsa kitért arra, hogy a nevelőmunka erősítése érdekében támogatják az osztályfőnöki munkát, és megteremtik a lehetőséget arra, hogy a klasszikus nevelési színtereket visszahozzák és erősítsék az iskolákban. Példaként a délutáni foglalkozásokat, a szakköröket, a szünidei táborokat, a kirándulásokat említette.
Beszélt arról is, hogy csökkenteni szeretnék a tananyag mennyiségét, a nemzeti alaptantervben ismét lesz tartalom, annyi, ami lehetővé teszi, hogy az ismeretszerzés és kompetenciafejlesztése párhuzamosan megvalósítható legyen. Ez azonban csak úgy oldható meg, ha a tartalmat csökkentik, a kompetenciafejlesztéshez ugyanis időre, gyakorlásra van szükség. Szakítani kell néhány olyan ismeretanyag oktatásával, amelyet évtizedek óta megszoktak az iskolák.
Ezzel párhuzamosan differenciálnák az iskolák profilját, a humán-, illetve a reálprofilt erősíteni kívánják, s lehetővé teszik ismét tagozatok működését, ami bizonyos specializációt jelent. Ezt különösen a természettudományos oktatás színvonalának erősítése miatt fontos, hozzátéve: itt vészhelyzet van. Emellett egy-egy iskolatípusra kötelezően választhatóan két-három kerettantervet dolgoznak ki.
Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott: vissza szeretnének nyúlni azokhoz a hagyományokhoz, amelyek eredményeként a magyar oktatás erős volt. Attól senkinek nem kell tartania, hogy megint valamilyen gyökeres változás kezdődik, amikor esetleg a politikusok voluntarista módon rá akarnak kényszeríteni valamilyen ideológiát az oktatásügy szereplőire. Az oktatási rendszer csak úgy változtatható, ha az oktatásügy legfontosabb aktív szereplői, a pedagógusok támogatják.
