Meg kell törnünk az európai baloldal diktátumrendszerét – mondta a Demokratának Hölvényi György, a KDNP brüsszeli képviselője. Miért Európa a világ legjobb helye? Keresztényi kötelesség befogadni a migránsokat? Milyen szélsőséges ideológiák vezérlik az Európai Uniót? A Fidesz EP-listájának ötödik helyezettjével többek között arról beszélgettünk, hogy visszaléphet-e a Fidesz az Európai Néppártba, és hogy miért sajnálja Magyar Pétert.
– Orbán Viktor a tavaly azt mondta a grúz miniszterelnöknek, hogy Európában nehéz kereszténynek lenni. Ön már tíz éve képviselő Brüsszelben, ott mennyire nehéz?
– A személyes hitet és a kereszténydemokráciát külön kell választani. Brüsszelben természetesen lehet keresztényként élni, de kisebbségben vagyunk. A hit szabad gyakorlása ráadásul olyan szempontból korlátozott, hogy a közéletben a szélsőséges szekularizmus légkörében nagyon nehéz a hitről szabadon beszélni. A helyzet egy 70-es évekbeli kommunista ország állapotára emlékeztet. A hitben élők mindig is kisebbségben voltak, ám a történelem során sokszor sokkal elfogadóbb, szabadabb környezetben élhettek. Az itt a kérdés, hogy most mennyi szabadságuk van. A keresztény hit és kultúra meghatározta, és lehet, hogy közvetettebben, de ma is meghatározza Európát. Bárhogy próbálják letagadni, Brüsszelben is meghatározza, mára azonban ez ellentmondásos lett, hisz a keresztény tanítás bizonyos elemeit átvette a liberális kultúra, de a hit nélkül.
– Melyeket?
– Például a befogadást, amit teljesen kiforgattak. A befogadás a család, az otthon és az együttérzés fogalmaival értelmezhető. Brüsszelben ezt végzetesen félreértik. Jó ideje már a saját kultúrájukat háttérbe szorítva valami egészen mást erőltetnek a társadalomra. Az Európát felépítő zsidó–keresztény örökséget felcserélték egy meddő, mindent megoldani akaró, de eredményt nem hozó ideológiával. A baloldal ezt akarja normává tenni a bevándorláson keresztül. Ez Belgiumban már végzetes méreteket ölt. Szeretném azonban hangsúlyozni: egy valódi muszlim hitben élő átlagember és egy valódi kereszténységét megélni akaró embert sokkal több szál köt össze egymással, mint azokkal a liberális emberekkel, akik a szélsőséges, valódi integrációra hajlandóságot nem mutató tömeget Európába hívják. Ez nagyon nagy ellentmondás. És ha már a hitről kérdezett: szerintem egy magát kereszténynek, kereszténydemokratának valló politikus ne a Facebookon élje meg a hitét, inkább éljen meggyőződése szerint! Így a cselekedeteiből kiderül a hite azok számára, akik osztják azt, és azok is látják, akik nem. A XX. század végének nagy párizsi érseke, a magát mindvégig zsidónak valló Lustiger bíboros mondta állítólag egyszer: „Csak akkor beszélek Jézus Krisztusról, ha kérdeznek. De úgy élek, hogy kérdezzenek.”
– Még jelen vannak a kereszténydemokrata értékek az EU politikájában?
– Ha a keresztény politikát az egyéni keresztény döntéseknek a közéletre való kivetüléseként értelmezem, akkor a kereszténydemokrácia gyengül. Teret veszít a keresztény meggyőződés és életforma. Az kereszténydemokrata, aki elfogadja az egyházak társadalmi tanítását, és ezt szem előtt tartva politizál, illetve elismeri a keresztény kultúra társadalomban betöltött szerepét. Európában a kereszténység évszázadokig szervező erő volt, amely Európát a világ legjobb helyévé tette. Az értékvesztés hiányát azonban mindenki érzi. A baloldali pártok ezt próbálják mindenféle ideológiával pótolni. Magukat képzelik az Isten helyébe. Így lesz a teremtésvédelemből zöldpolitika, a családok pedig különféle egyéb közösségi formákká hullanak szét. Ezek az emberek bármihez fognak, azt mind egy nap alatt akarják megcsinálni. Nincs meg bennük a hitből fakadó jókedv és türelem, ami a legtöbb kereszténydemokratában, remélem, megvan. Az egyre radikálisabbá váló baloldali politikusok nem hitből, hanem erőből cselekednek, ami súlyos tragédiákhoz vezet. Ezt kell megakadályoznunk.
– Csakhogy akkor mi marad Európából, ha egy újabb ciklusra balra tolódik?
– Európa számunkra azért is fontos, mert közös gondolkodásra kényszerít. Sokat utazok szerte a világban, és higgyék el nekem, hogy Európa tényleg a világ legjobb helye. Szóval a baloldali politikusok a világ legjobb helyével hazardíroznak. Az utóbbi években több mint húsz afrikai országban jártam. A kongói Kinshasa talán a legdrámaibb nagyváros, amit életemben láttam. Ott még a rendőr is koldul. A 14 milliós városban szenny folyik az utcán. Mikor egy hajnalban épp a reptérre indultunk, hogy meglátogassuk a Hungary Helps program keretében felépített szemklinikát, és ültünk be az autóba, az előttem ülő nőhöz benyúlt egy kéz, és megpróbálta kitépni a fülbevalóját. Ugyanakkor ennek ellenére soha, egyetlen egy afrikai sem mondta nekem, milyen jó, hogy innen elmennek az emberek! Éppen ezért az együttérzés minimuma az volna, hogy a nemzeti és európai döntéshozók mindent megtegyenek, hogy ezek az emberek a saját hazájukban maradhassanak. Ezeknek az embereknek a családjuk, a saját közösségük a mindenük. Ha kiszakadnak otthonról, akkor egyszerűen elvesznek. Ezért is elképesztően káros, ha hamis ígéretekkel Európába csalogatjuk őket. Az Európai Uniónak arra kell lehetőséget adnia, hogy a más, de mégis hasonlóan gondolkodó politikai csoportokkal közösen keressük a megoldást a jövő kihívásaira. Ezekre a válasz ugyanakkor semmiképpen sem lehet a baloldali javaslat. A világ felforgatása, a gyökerek elszakítása, a természetes közösségi formák szétzilálása nem megoldás.
– A liberálisok azt sugallják, hogy keresztényi kötelesség befogadni a migránsokat.
– Akkor ajánlom, hogy olvassák Pál levelét a galatákhoz (6:10): „Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.”
– Ha az Európai Unió egyre több pénzt pumpál az afrikai országokba, azzal meg lehet állítani hosszú távon a migrációt?
– Nem a pénz a döntő. Az afrikai országokból senki sem jókedvében megy el. Azért megy el, mert az állam lényegében nem államként működik, nincs biztonság, nincs megfelelő oktatás, sem munkahelyek és sorolhatnám… A háborús helyzet csak az esetek töredékének az oka, és az emiatt útnak indulók jórészt haza is térnek. Európa „befogadó” magatartásával az a gond, hogy közvetve olyan gesztusokat tesz, amelyekkel nem megakadályozza a migrációt, hanem azokat is indulásra sarkallja, akik nem tervezték elhagyni az országukat. Ez a baj a mostani migrációs paktummal is. A tíz javaslatból álló csomagban vannak ugyan jó elemek, mint a határvédelem erősítése, de a paktum egészének lelkülete hibás, mert nem megakadályozni, hanem becsatornázni és kezelni akarja a migrációt. Noha Európa része lehet a megoldásnak, most inkább a probléma okozója. Pedig a mi érdekünk, hogy helyben segítsünk – és ez nem duma, ezen kívül nincs más lehetőségünk.
– Ezzel az álláspontjával az Európai Néppártban is egyetértenek?
– Ennek az álláspontnak jelenleg nincs többsége. De elképesztően fontos választás közeleg, és meg kell törnünk az európai baloldal diktátumrendszerét. Ma ott tartunk, hogy magyargyűlöletből karriert lehet csinálni az európai baloldalon, lásd Daniel Freund estét. Rengeteg jelentéktelen, ismeretlen politikus épített fel karriert magának hazánk lejáratásából. Ennek gátat kell vetni. A radikális, ideológiavezérelt Európa helyett vissza kell térni a normalitáshoz. Az a normális, ha az Európai Unió azzal foglalkozik, amihez köze van, azzal, amit egy nemzetállam nem tud egyedül megoldani. Ilyen ügy például a környezetvédelem vagy a gazdasági együttműködés megszervezése. De nem ilyen a család mibenléte vagy az abortusz. A politikai integráció mélyítése életveszélyes. Európa létszámában zsugorodik, gazdasági ereje is hanyatlik, ezért együttműködésre mindenképpen szükség van, de amikor ezt a valós együttműködési kényszert szélsőséges ideológiák vezérlik, az önpusztító hatású. Úgy látom, hogy az Európai Uniót a legnagyobb támadás nem kívülről, hanem a baloldalon belülről éri. De a polgárok nem vakok, lásd Németországban az AfD esetét.
– Akkor ön szerint eljön végre a várva várt jobboldali fordulat?
– Nem lesz radikális fordulat, de lesz irányváltás. Ezt a baloldali politikusok is érzik, nem hiába most próbálják minden abszurd ötletüket áterőltetni a jogalkotáson, amíg még többségük van a parlamentben. Nekem néppártiként nehéz a dolgom – mivel „néppárt” vagyunk, így liberális, konzervatív és kereszténydemokrata a tagság összetétele, de a balra húzás érzékelhető. Reméljük, ez csak egy időszak, mi türelmesek vagyunk, mélyek itt a gyökereink.
– Ezért maradt benn, miközben a Fidesz kilépett?
– A KDNP döntött így, a párt maradt bent, én a párt képviselője vagyok. Azért maradtunk, mert kereszténydemokrata helyet nem adunk fel. Minket Antall József és Helmut Kohl hívott meg annak idején a pártcsaládba. Ilyen meghívást nem mondunk fel még akkor sem, ha szinte „reménytelen” a helyzet. Inkább amíg nem változnak az erőviszonyok, addig be kell szállnunk a küzdelembe, ahogy tudunk.
– Nem azért maradt benn, hogy a Fidesz ne égesse fel a Néppárthoz vezető hidat?
– Ez kétségtelenül lehetőséget ad arra, hogy fennmaradjon a kommunikáció a Fidesz, a magyar kormány és a Néppárt között, de nem ezért maradtunk, ez nem ok, hanem következmény.
– És élnek ezzel a lehetőséggel a felek? Megtörténhet, hogy a Fidesz visszalép a Néppártba?
– Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a Néppártnak nagyon komolyan meg kell változnia.
– Magyar Péter is Brüsszelbe pályázik. Őt már kintről ismeri? Mit szól a színeváltozásához?
– Igen, a kintlétük idejéből, de nem voltam vele rendszeres kapcsolatban. Magyar Péter a politikai prostitúció iskolapéldája; ha valaki bennfentes – kormányzati és családi – információkra építve próbál politikai karriert csinálni, az szerintem a próbálkozások legalja. Gyurcsány ehhez képest egy emelkedett nívót képvisel. Becstelen embertől változást nem lehet elvárni. Az emberekben nyilván van egyfajra frusztráció a pandémia, a szomszédban dúló háború és az infláció miatt, egy részük másfajta politikát akar, és mindig lesz, aki ezt megpróbálja kihasználni, ebben semmi rendkívülit nem látok. Sajnálnám ezt az embert, ha nem az országgal játszana.
– Komolyabbra fordítva a szót, hogyan látja, a következő ciklusban mi lesz az EU stratégiája az ukrán–orosz háborúval kapcsolatban?
– Az unió többsége a háború folytatásában érdekelt, ami szerintem tragikus, mert a polgárainak nem ez az érdeke. Oroszország a legnagyobb erőbevetése nélkül is elfoglalt és megtartott jelentős területeket, Ukrajna erőforrásai pedig végesek. Az orosz agresszió miatt már félmillió ember halt meg, az unió célja pedig nem lehet az, hogy még félmillió embert küldjenek a halálba. Ekkora áldozatot szerintem senki sem tud hozni. Hogy Ukrajna megkísérli-e, az kérdés, de hogy Európának ez nem érdeke, az biztos. Szerintem mihamarabbi tűzszünetre van szükség. Csakhogy ez nem fog ukrán–orosz viszonylatban elkezdődni, külső hatalmak kellenek hozzá, és ennek manapság semmiféle jelét nem látom. A választások után ebben közvetítő szerepet kellene vállalnia az Európai Uniónak, miközben az Egyesült Államokban is választásra készülnek. Ott is az eredménytől függ, hogyan alakulnak az események. Nem tudhatjuk ráadásul azt sem, mi lesz, ha Biden is stratégiát vált, és úgy fut neki a választásoknak, hogy „én vagyok a nagyobb békepárti, nem Trump!”. Remélem, hogy a választások után itt és az Újvilágban is megjön a döntéshozók józan esze.
– Mit tart az unió három legnagyobb problémájának, amivel mindenképpen foglalkozni kell a következő ciklusban?
– A három legnagyobb gond az ukrajnai háború, a mezőgazdaság helyzete és a migráció. Ezekre kell koncentrálni, és ezek lekötik az összes erőforrásunkat. Nem pazarolhatjuk ideológiai ámokfutásra az energiánkat, a baloldal e szándékával tönkretenné Európát.