A nemzet összetartozás napján a soproni Trianon-emlékműnél tartott megemlékezés szónoka Firtl Mátyás, Sopron és térsége korábbi országgyűlési képviselője, Győr-Moson-Sopron Vármegye Díszpolgára volt. Az eseményen a KDNP Soproni Szervezete nevében Tóth Éva elnök és Földes Tamás elnökségi tag is koszorúzott.
A Trianon-emlékműnél tartott megemlékezést követően a helyi KDNP elnöksége Firtl Mátyással közösen koszorút helyezett el – az 1921. évi soproni népszavazáskori külügyminiszter – gróf Bánffy Miklós Erzsébet kerti szobránál is.
Firtl Mátyás beszéde az alábbiakban olvasható:
„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség”
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Soproniak!
A Csíksomlyói búcsúról, a magyarság egyik legnagyobb ünnepéről, és legszentebb helyéről hazatérvén állok most itt Önök előtt, úgy, amiként régen volt erre alkalmam.
Onnan jöttem, a csíksomlyói nyeregből, ahonnan – hitünk szerint – Babba Mária áldását hozom mindannyiukra, akik most itt vagyunk.
Igen, a gyászos, Trianoni békediktátum évfordulója előtti hétre esett idén Pünkösd, és ebben az időbeni „elrendezésében” az idei eseményeknek megerősítést nyert a nemzeti összetartozás legigazabb érzése, minősége, amit idén a pünkösdi lélekben való összetartozás erősített meg, teljes bizonyossággal és minden magyarra érvényesen – az isteni hit és áldás szerint is.
És megerősítést nyert az, hogy békességre van szükség: Békesség Istentől! az ökumené jegyében – ez az összmagyarság érdeke!
Ezt a bizonyosságot hazahozni lélekben igen felemelő és itt és most ezt átadni a Sors kegyelmének érzem.
„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” –a csíkszentmártoniak zászlaján lengette a csíksomlyói szél a búcsúi szentmise alatt ezt az idézetet.
Igen, a székelyek rendületlenül hirdetik, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség, azok hirdetik, akiket évtizedeken át magyarságukért támadtak, megaláztak, üldöztek és elüldöztek, kirekesztettek, diszkrimináltak, ellenségnek, árulónak, hazátlannak tartottak. És mindezeket időnként a jelenben is megtapasztalják.
És mindezek ellenére büszkén vallják: „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” - Ezt a bizonyosságot az összetartozásunk szent hitvallását ott a nyeregben mindenki átélheti.
Tisztelt Egybegyűltek!
103 évvel ezelőtt nemzeti tragédia sújtott le a magyar nemzet egészére.
Nem „csak” feldarabolták a történelmi Magyarországot, hanem cél volt az, hogy teljesen életképtelenné tegyék. Elvették minden számottevő gazdasági erőforrását, elvágták kiépített, működő infrastruktúráját, ellehetetlenítették katonai, önvédelmi szempontból is, és úgy hitték, hogy szétszabdalták lelkét is. De csak úgy hitték! Mert NEM sikerült.
1920. január 16-án a Békekonferencia Legfelső Tanácsához intézett beszédében hiába érvelt Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke azzal, hogy Európa békéjét, biztonságát Magyarország védte meg évszázadokon át.
És hiába fejtette ki azt, amint a történelmi Magyarország Európában egyedülálló természetes, „tíz évszádon át” megőrzött földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik”, ami nem bontható meg.
És sokunknak, akik még – a kommunizmusnak a nemzet egységét romboló évtizedeit megszenvedtük – bizony fájó módon tanulságosak Apponyi további, figyelmeztető szavai :
hogy Európának ez a része közel áll a bolsevizmus égő fészkéhez, ami veszélyezteti a társadalmi békét, mert morális járványok veszélye áll fenn.
Ma már tudjuk: a magyar nemzet megnyomorításával, az első világháborút követő igazságtalan rablás nem a békét hozta meg, hanem diktatúrák, újabb pusztító háború formájában „morális járványok”, szenvedések sorozatát.
DE 103 év után mégis azt tapasztaljuk, hogy túléltük!
Túléltük, mert a lelkünket, a nemzet lelkét nem tudták szétszakítani!
Akkor sem, amikor – Kós Károly szavaival – az anyaország, akiről leszakították a nemzetrészeket „lemondott” az ott élőkről. És 2005-ben sem!
A nemzet lelkét nem tudták szétszakítani: és ez – sajnos - elsősorban nem az anyaországon múlott!
Csíksomlyón átélhettük azt magyarokként, amiként a Trianoni békeszerződést 102 év elteltével felülírja, hatálytalanítja lelki-szellemi értelemben az az erő, amely által „újra Szent István népe” lehet a magyar – amint Péter Arthúr, marosvásárhelyi római katolikus főesperes mondta a Boldogasszony Zarándokvonatot fogadó marosvásárhelyi állomáson.
Szent István népe lehet a magyar : azaz hitben egységes NEMZET lehetünk.
Hiszem, hogy VAGYUNK!
Tisztelt Soproniak!
A rendszerváltást követően Orbán Viktor volt az a miniszterelnök, aki a nemzetpolitikájával, a jog eszközével is megteremtette a szellemi-lelki nemzetegyesítés lehetőségét, feltételeit. A sors kegyelmének tartom, hogy a Magyar Parlament képviselőjeként ennek a munkának részese lehettem.
A Nemzeti Összetartozás Napjáról 2010-ben elfogadott törvény nem csak helyreállította nemzeti összetartozás szellemi erőterét, de egyben a szétszakított, önazonosságában, öntudatában megtépázott nemzetnek erőt adott az összetartozás érdemi megéléséhez-
Ugyanakkor nem a törvény által vagyunk egy nemzet, hanem a lelkekben megélt hitben, magyarságunkban.
Igen, „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” - a csíki székelyek, az erdélyiek, a Trianoni tragédia, 40 évnyi kemény kommunista diktatúra, nemzetiségi üldöztetés és elnyomás, az időnként ma is feltörő és elszenvedett diszkrimináció közepette hirdetik ezt országnak, világnak töretlen lélekkel és hittel.
„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” Sopronban is, ahol megadatott a lehetőség, amely az elszakított nemzetrészeknek nem! Sopron a leghűségesebb városként szavazhatott hovatartozásáról. Hittel tette és hűséggel.
Mert, „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” – ez az erő munkált a soproniakban 2005. december 4-én is, amikor azon kevesek között voltunk e hazában, akik érvényes és eredményes népszavazáson döntöttünk a külhoni magyarok kettős állampolgársága mellett, méltó módon a leghűségesebb városhoz –a baloldal máig „következetes” - nemzetellenes politikája ellenére.
Mert a nemzet lelkét sem 40 évnyi kommunizmus, sem a nemzet ellen fordulók nem tudták szétszakítani.
Igen, „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség” – ez a tartás az, amelynek köszönhetően a magyar érdekek, a béke mellett kiállni képes erős kormánya van ma Magyarországnak olyan időkben is, amikor a világháború veszélye fenyegeti Európát. Mi nem akarunk újabb háborút. “ Mert ahhoz, hogy mi itt a földünkön megmaradhassunk, békére van szükség” – mondta egy székely atyafi a nemzet egészének vágyát is megfogalmazva.
Kívánom, hogy az erőt adó összetartozást minden magyar meg tudja élni, úgy, amint lélekben ma ide elhoztam: „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség”.
A nemzeti összetartozás napján Firtl Mátyás, a KDNP Országos Választmányának elnökségi tagja több helyszínen – a kópházi Trianon-emlékműnél, majd Fertőboz Trianon-emlékmű avatóján – is beszédet mondott azt megelőzően, hogy ez utóbbi helyszínen Barcza Attila országgyűlési képviselő is méltatta a nemzeti összetartozás fontosságát.
Ezeken a helyszíneken is kiemelte azt, hogy az 1921. évi népszavazáskor, valamint 2005. december 4-én is az itt élők a magyar nemzethez való tartozás mellett szavaztak, ami a jelenben is kötelez, és ami bizonyítja, hogy a nemzet lelkét nem sikerült szétszakítani, összetartozunk.
