Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője a KarcFm rádió Hangoló c. adásában, 2019.12.24.-én. (Fotó: KarcFm)

Ezért nem szabad közönyösnek lenni, és következmények nélkül tudomásul venni, ha például kigúnyolják a számunkra fontos értékeket. Nacsa Lőrincet kérdeztük a kormány és az ellenzéki vezetésű városok közötti párbeszédről, a határon túli magyarokért folytatott küzdelemről, és Magyarország régi-új vitáiról az Európai Unióval. Részlet Pelyach Gergely interjújából.

P.G.: A kormányoldal 2010 óta megkapja a kritikát, hogy retorikája háborús. Háborús retorika, vagy a konfliktusok felvállalása?

N. L..: Ne felejtsük el, hogy milyen országot vettünk át 2010-ben. Ha ott nem fordul meg érdemben a gazdaságpolitika, akkor néhány hónap választott volna el minket attól, hogy az akkori Görögország sorsára jussunk.

Ne felejtsünk el olyan apróságokat sem, hogy 2010 őszétől kötelező gender oktatás lett volna az óvodákban, amit a Gyurcsány-Bajnai kormányok egy törvénymódosításban és egy rendeletmódosításban rejtettek el. Ha nem vesszük át a kormányzást, akkor elkezdtek volna a fiúk kezébe babákat adni, a lányok kezébe pedig autókat, mert azt mondták, hogy ez így normális, és ezt diktálják nyugatról.

Ne felejtsük el a 12 százalékos munkanélküliséget, a 80 százalék fölötti államadósságot, ami ráadásul nagyrészt devizában volt, tehát külföldi befektetőknek volt kitéve az ország. Ne felejtsük el az óriási IMF és Európai Banki hitelt. Addig semmilyen érdemi adócsökkentést, munkahelyvédelmi akciótervet, gazdaságvédelmi akciótervet, családtámogatási programot nem engedtek volna, amíg ez a kötelék fennáll.

Ezeket a konfliktusokat már 2010-től kezdve fel kellett vállalni. Amikor az új Alaptörvényt megszavaztuk és az hatályba lépett, vagy amikor fontos és nehéz döntéseket kellett meghozni, amivel az ország szuverenitását, biztonságát, teljesítőképességét, versenyképességét növeltük, akkor ezek mind támadás alá kerültek. Legtöbbször a törvény szövegét támadták, de e mögött valójában ideológiai támadás volt. Jogi támadásba burkolt politikai támadás. Ha ezeket a konfliktusokat nem vállaljuk fel, akkor könnyen olyan sorsra juthattunk volna, amit a Gyurcsány-Bajnai kormányok éveiben láthattunk, hogy „nagyjából a kormányülés napirendjét is külföldről diktálták.”

Ezeket a vitákat mi felvállaltuk. Azt senki ne gondolja, hogy arról álmodoztunk, hogy minden napunk ilyen vitákkal telik az Európai Bizottsággal, Európai Parlamenttel, vagy akár olyan, nem politikai szereplőkkel, akiknek politikai támogatása nincs, csak rengeteg pénze, ezért aztán ideológiai alapon próbálnak minket támadni.

Nem vagyunk hajlandók besimulni abba a világba, amit az elmúlt években Nyugat-Európában látunk, ahol a kereszteket leszedik a falakról, a családot relativizálják, a férfit és nőt összekeverik, társadalmi nemeket hoznak létre, a munkának nincs értéke, a közösségek nem számítanak csak az egyének. Vagy itt van a migráció kérdése, amely során bevándorlóországgá akarják tenni Magyarországot is. A saját értékrendünk szerint az emberek arra hatalmaztak fel minket, hogy ebbe mi ne simuljunk bele. Ezeket a vitákat le kellett folytatni, Magyarország miatt.

P.G.: De még a migrációs kérdés is minimum 2015-ös keltezésű, az összes többi példája pedig 2010-11-es. Ezek a viták ezek szerint lezárhatatlanok.

N. L.: Sok vitát újranyitottak, ami nem fair. A Sargentini-jelentéssel például olyan vitákat nyitottak újra, amelyben a magyar kormány és az Európai Bizottság között korábban már megállapodás született. Szerintünk ezeket a vitákat a legnagyobb nyilvánosság előtt, átláthatóan kell lefolytatni, ahol mindenki elmondhatja az érveit, de ezek az érvek mindig tényekre legyenek alapozva, ne politikai ideológiákra.

Rengeteg ilyen vitára rákerült a magyar kormány és az Európai Bizottság pecsétje. Azért került rá, mert kompromisszumos megoldások születtek, elfogadták az érveinket, mi is elfogadtuk az ő érveiket, és módosítottunk bizonyos szabályozásokon. Erre jött egy Sargentini-jelentés, és a vitákat újra megnyitották.

Szerintünk ez azért történt, mert az az érdekük, hogy ezekbe a régi ügyekbe burkolják azokat a mostani politikai támadásokat, amelyek legnagyobb része vagy bevándorláspolitikai vagy ideológiai ellentétek miatt indult.

P.G.: Az új igazságügyi biztos a napokban jelentette ki, hogy folytatni kell Magyarország ellen a jogállamisági eljárásokat. Beépíthető az uniós források szétosztási rendszerébe a politikai elvárások szempontja?

Először tisztázni kellene, hogy mi az a jogállamiság? A brit kilépés után maradó 27 tagállamnak 27 féle nyelve, szótára, definíciója van. A történelme okán, a korábban kialakult államformája okán, a jogfejlődése okán mást és mást gondolnak. Természetesen nem alapvető kérdésekben gondolnak mást, hiszen akkor nem lennénk egy közösség. Vannak hangsúly béli különbségek. Emberi jogokban, biztonság kérdésében, migráció ügyében. Van, ahol nincs Alkotmánybíróság van, ahol van. Van, ahol az igazságügyi miniszter nevezi ki közvetlenül a bírókat, az egyetértése kell hozzá, máshol ez nem így van. Sok különböző gyakorlatból egyféle „sztenderdet” felállítani nem lehet.

Ehhez jelenleg így nem lehet hozzákötni az európai uniós forrásokat. Nem azért, mert mi nem akarjuk – meg sokan mások sem akarják – hanem mert az alapszerződések ezt tiltják. Ahhoz le kellene ülni a tagállamoknak, közösen kezdeményezni az alapszerződés módosítását és azt végig vinni. Ha viszont az alapszerződésekhez nyúlunk, akkor már nem csak ezt a vitát kell kinyitni.

Akkor már fel kell tenni azt a kérdést, hogy az európai közösségnek mi a célja? Van ugyanis itt egy óriási vita. Vannak, akik birodalmat szeretnének, egy közös kormánnyal, Brüsszel központtal, egységesítve, sematizálva a tagállamokat, kevés döntési jogosultságot hagyva a tagállami kormányoknak.

Vannak, akik viszont az Európai Unió eredeti célját szeretnék megtartani, ahol összeálltak szuverén nemzetállamok a versenyképességük fenntartása és a béke biztosítása érdekében. A tagok így laza szövetségben, de mégis egységesen lépnek fel a világpolitikában vagy a világpiacon. Ezáltal nagyobb súlyt, nagyobb gazdasági és katonai erőt képviselnek a tárgyalások során.

Most a kettő állapot között vagyunk. Elindultuk a birodalmi lét felé. Rengeteg politikai törekvés vagy lopakodó jogalkotás mutat ebbe az irányba. Hála Istennek azonban még nem vagyunk ott. Ez az állapot viszont most senkinek se jó. Se azoknak, akik birodalmat szeretnének, se nekünk, akik a szuverén nemzetállamok versenyen alapuló együttműködésében hiszünk.

A migráció valójában élesen megmutatta ezt a törésvonalat. Ezért kell elkezdeni az Európa jövőjéről szóló vitákat, és ezért fontos, hogy a viták hova vezetnek majd. Szerintünk érdemes visszavezetni az Európai Uniót az alapítók szelleméhez.

A teljes interjút itt meghallgathatják