„Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, 

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

 

Köszönettel vettem meghívását a nemzeti csúcstalálkozóra, mely az ország sürgető rövid és közép távú ügyeinek megoldását célozza. 

 

Magam és az Alkotmánybíróság testülete nevében üdvözlöm a nemzet érdekében létrehívott, felelősen cselekő találkozót. Teszem ezt azért is, mert a jogállamiság része az államhatalmi ágak együttműködési kötelessége. Az Alkotmánybíróság működése kezdetétől vallja, hogy a jogállamiság elvéből is következik az Alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataikat kölcsönösen segítve, együttműködően gyakorolják. 

 

A nemzeti csúcstalálkozóra történt meghívásomat olyan megtisztelő gesztusnak tekintem, amelyre csak a támogatás és az egyetértés lépése lehet a válasz. 

 

Ezen túlmenően azonban – és ezt aligha kell itt részletezni – az Alkotmánybíróság nem avatkozhat be a végrehajtó hatalomra tartozó politikai kérdések eldöntésébe, legyen szó akár az euró bevezetéséről, a korrupció elleni fellépésről, vagy a többi – Miniszterelnök Úr által említett – nagy horderejű kérdésről. A hatalmi ágak ellensúlyának rendszeréből következően az Alkotmánybíróság nem tanácsadója, hanem – az alkotmányossági felülvizsgálat keretei között – bírája a jogalkotónak. Ezért – attól függetlenül, hogy október 18-án egy régebben rögzített program miatt külföldön tartózkodom – személyesen nem vehetek részt a csúcstalálkozón. 

 

Ugyanakkor ismételten biztosítom Miniszterelnök Urat a nemzeti csúcstalálkozó célkitűzéseinek támogatásáról, és kérem, hogy ezt tolmácsolja a résztvevők számára. 

 

Az Alkotmánybíróság testülete nevében sok sikert kívánok felelősségteljes munkájukhoz! 

 

Budapest, 2008. október 14. 

 

Tisztelettel: Paczolay Péter" 

 

 

 

A köztársasági elnök indítványára két, az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát végezte el az Alkotmánybíróság. Megállapította, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsról (OÉT) szóló, az Országgyűlés 2006. december 11-i ülésnapján elfogadott törvény, és az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló, az Országgyűlés 2006. december 11-i ülésnapján elfogadott törvény több rendelkezése is alkotmányellenes.

 

A köztársasági elnök alapvetően a két törvényben rögzített egyes közhatalmi jogkörökkel összefüggésben indítványozta az előzetes alkotmányossági vizsgálatot. Megítélése szerint az, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács és a benne résztvevő országos szakszervezeti szövetségek meghatározott kormányrendeletek és miniszteri rendeletek megalkotásakor egyetértési jogkört kapnak, ellentétes az Alkotmányban foglalt jogállamiság elvével. Ezek a szervezetek ugyanis a köztársasági elnök szerint nem rendelkeznek a közhatalom gyakorlásához szükséges demokratikus legitimációval.

 

A Taláros Testület mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy – amint azt a köztársasági elnöki indítvány is felveti – alkotmányosan adható-e az OÉT-nek és a szakszervezeteknek a jogszabály-alkotásban egyetértési jog. Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta az érdekegyeztetés hagyományos konzultatív formáinak fontosságát, de korábbi álláspontját ismét megerősítve leszögezte: a jogszabály-alkotás zárt rendszert képez, melynek alapvető szabályai az Alkotmányban találhatók.

 

Az Alkotmány nem ad arra felhatalmazást, hogy a benne felsorolt szerveken kívül mások is jogszabályt (mindenkire nézve kötelező normákat) alkossanak. Emiatt a két törvényben szabályozott egyetértési jog az Alkotmánynak az egyes jogszabályok megalkotására vonatkozó szabályaival és a jogállamisággal is ellentétes. Az alkotmányellenesség ezen okból történ, megállapítása miatt az Alkotmánybíróság a demokratikus legitimáció kérdését nem vizsgálta érdemben.

 

A határozathoz Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírák különvéleményt csatoltak.

 

 

Az Alkotmánybíróság legutóbbi ülésén elutasította a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, illetve a védett állatfajták védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. Rendelet alkotmányosságát megkérdőjelező indítványokat.

 

Több indítványozó is kérelmet nyújtott be a két jogszabály alkotmányossági vizsgálata tárgyában. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes mindkettő azon „szabályozási módja, amely nem állapít meg eltérő szabályokat a természetből származó és több generáció óta fogságban tenyésztett állatok tartására, tenyésztésére és hasznosítására”. Ez a szabályozás nem veszi figyelembe a solymászatnak, mint történelmi vadászati módszernek a gyakorlásához szükséges solymászmadarak különleges helyzetét. Az indítványozók azzal érveltek, hogy a solymászat ma nem vadon élő, hanem fogságban tenyésztett és felnevelt solymászmadarakkal folyik. Azt is nehezményezték, hogy „nem tesz különbséget a természetből származó és a fogságban szaporított ugyanazon faj egyede között”. Miután a törvény nem differenciál, a védett állatfaj valamennyi vadon élő, illetve a több generáción át tenyésztett egyedére vonatkozóan kimondja, hogy állami tulajdonban áll. Szerintük a megvásárolt állatok, illetőleg azok szaporulatának állami tulajdonba vétele kisajátítás, amelyet a közérdek, a természet védelme nem indokol.

 

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványokat. A határozat indokolásában az alkotmánybírák megállapították: a jogalkotó felelőssége annak meghatározása, hogy milyen körben tartja fenn az állami tulajdont. Ha a védett állatfajok egyedeivel bárki korlátozás nélkül rendelkezhetne arra hivatkozással, hogy nem természetes körülmények között élő, hanem tenyésztett egyedekről van szó, akkor nem garantálható, hogy az állam – a nemzetközi egyezményekből és a közösségi jogból is eredő állami felelőssége által megkövetelt szinten biztosítsa a védett fajok védelmét. 

 

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az indítványozók állításaival ellentétben a törvénynek az állami tulajdonra utalása nem zárja ki a jogszerűen megszerzett, illetve az ellenőrzött tenyészetből származó példányokra a magántulajdon létét, amely az erre vonatkozó eljárásban bejegyzésre kerül a rá vonatkozó korlátokkal együtt.

 

A solymászatra használt ragadozó madarak esetében – a tartó által végzett idomítás dacára – sem mondható az, hogy háziállatnak, s nem pedig vadnak minősülnének – tartalmazza a határozat indokolása. Az idomítás előtti állapotban levő, fogságban született példány természetéből fakadóan eleve a vad jellegzetességeit mutatja. Az idomítás is csak az idomító solymász és sólyma között teremti meg azt az uralmi, parancselfogadási viszonyt, amely a solymászatra jellemző kontrollt jelenti a ragadozó példány természetes ösztönei felett. Ezért az idomított sólyom kereskedelme esetében sem azonnali az új gazda parancshatalmának elfogadása. Ez a magyarázata többek között annak is, hogy a solymász polgári jogi örököse kizárólag ebben a minőségében, azaz hacsak nem maga is az adott tenyészettel már foglalkozó solymász, pusztán az öröklés címén nem folytathatja a tartást. Jóllehet a solymász tevékenységének jelentős részét az adott madarak nevelésével, idomításával tölti, a solymászat jogi szempontból elsődlegesen vadászatnak tekinthető. 

 

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a solymászat gyakorlása olyan specifikumokat hordoz (mindenekelőtt védett, illetve fokozottan védett állatfaj vadászati célra való igénybevétele) és olyan fokozott jártasságot és felelősséget tételez fel, amelyek indokolttá teszik az eltérő szabályozást a többi védett állatfaj tartóihoz képest. Önmagában az, hogy a jogalkotó a solymászati tevékenységre előírt szabályokat eltérően határozta meg a többi védett állatfaj tartóira vonatkozó szabályoktól, még nem eredményez alkotmányellenes diszkriminációt.

 

A határozathoz Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Balogh Elemér alkotmánybíró is csatlakozott.

 

 

Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülése elé kerül újra a Fidesz és a KDNP termőfölddel kapcsolatos népszavazási kezdeményezése. Több kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 170/2007. (VII. 18.) OVB határozata ellen, amely hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti – családi gazdálkodót első, helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?”

 

Ismét foglalkoznak Kálmán László nyelvész termőfölddel kapcsolatos népszavazási kezdeményezésével is. Több kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 173/2007. (VII. 18.) OVB határozata ellen, amely hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a földterület megűvelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén?”

 

Kifogásban támadták meg az Országos Választási Bizottság 217/2008. (VII. 16.) OVB határozatát. Az OVB megtagadta a dr. T. J. által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Akarja-e, hogy az elkövetkező 20 évben ne kerüljön sor új kormányzati negyed épitésére, és az így megtakaritásra kerülő több mint 140 milliárd forint felhasználásával a volt diósgyőri Lenin Kohászati Művek és a volt Diósgyőri Gépgyár együtteséből stratégiai iparvállalat kerüljön létesítésre, mindenek előtt a megvalósuló nemzetközi földgázvezetékek szállitó csövei előállitására?”

 

Megvizsgálják az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 99. § (4) bekezdése, továbbá a köztisztviselők jogállásáról 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 95. § (2) bekezdése alkotmányosságát.

 

Harmadszor kerül az Ab elé az országos népszavazás elrendeléséről szóló 76/2008. (VI. 13.) OGY határozat ellen benyújtott hat kifogás. Az országgyűlési határozatot a Magyar Közlöny június 13-án megjelent 87. száma tartalmazza: „Az Országgyűlés az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998 . évi III. törvény rendelkezései szerint megtárgyalta Albert Zsolt és Albert Zsoltné által benyújtott országos népszavazási kezdeményezést, és arról a 2008 . május 9-i ülésén a következők szerint döntött: Az Országgyűlés az »Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több biztosítós egészségbiztosítást?« kérdésben az országos ügydöntő népszavazást elrendeli. Az országos ügydöntő népszavazás költségvetésére – az egy naptári napon szavazásra bocsátott kérdések számától függetlenül – 3,7 milliárd forint fordítható.”

 

Megkérdőjelezték a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdésének alkotmányosságát.

Problematika készült a bejegyzett élettársi kapcsolat alkotmányossági kérdéseiről is.

 

Kedden másodszor tárgyalja a testület az Országos Választási Bizottság 183/2008. (V.6.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást. Az OVB hitelesítette a dr. Ádám Attila által a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány képviseletében benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyűlés kimondja a feloszlását.”

 

Határozattervezet készült a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

 

Napirendre tűzik a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozattervezetet.

 

Szó lesz a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 43. § (6) bekezdésének alkotmányosságáról.

 

Megtámadták a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15. § (3) bekezdésének alkotmányosságát is.

 

Megkezdik a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalását.