Posztumusz, a Lengyel Köztársaság Parancsnokikereszt-érdemrendjét pedig Salamon Rácz Tamásnak ítélték, aki a második világháború idején nyújtott segítséget lengyelek százainak. Az eseményen jelen volt mások mellett Kövér László, az Országgyűlés elnöke is.



A lengyel köztársasági elnök köszöntőjében úgy fogalmazott: a két nép barátsága és kölcsönös támogatása mindig az emberek érdeme, „azoké az embereké, akik a nehéz pillanatokban akár saját életüket is kockáztatva nyújtottak segítséget embertársaiknak”.



Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a veszély elmúltával a mindennapokban is szükség van azokra, akik munkájukkal tovább építik, és fűzik szorosabbra a két nép kapcsolatát. Végül Andrzej Duda a lengyel nép köszönetét tolmácsolva, arra kérte a díjazottakat, hogy folytassák áldozatos munkájukat.



Jeszenszky Géza arról beszélt: a két országban igen sokan vannak, akik elkötelezettek e két közép-európai nép történelmi barátsága mellett. Meglátása szerint a kitüntetés elsősorban az ügynek, a gondolat ápolásának szól. Az Antall-kormány külügyminisztere szerint a legfontosabb, hogy „sok tragédia után a két ország főnixként született újjá”.



„A politikusoknak nemcsak mesterségük titkaihoz kell érteniük, de mindenekelőtt a tisztesség és a becsület parancsát kell követniük, máskülönben a dolgok rosszra fordulnak” – idézett egy korábbi lengyel-magyar találkozón elhangzott mondatot a volt külügyminiszter. Végül annak a reményének adott hangot, hogy Lengyelország és Magyarország az Európai Unióban a jó utat képviselve dolgozza fel a múlt örökségét és alapozza meg jövőjét.



Nagyon hálás vagyok ezért a kitüntetésért, hiszen csak azt csináltam, amit szeretek csinálni – fogalmazott Németh Szilárd a fidesz.hu-nak az ünnepség után. A Fidesz alelnöke felidézte, hogy 1981 decemberében, amikor Wojciech Jaruzelski hadiállapotot hirdetet Lengyelországban, tiltakozásképp lengyel újságokkal kötötték be a tankönyveiket a csepeli Jedlik gimnáziumban. „Persze az iskola igazgatója azonnal követelte, hogy változtassunk ezen a szokásunkon” – jegyezte meg.



Németh Szilárd a két nép baráti viszonyára példaként említette, azt, hogy 1920-ban Magyarország mintegy 22 millió lőszerrel segítette Lengyelországot a bolsevikokkal szembeni küzdelemben, amit a csepeli Weiss Manfréd Művekben állítottak elő. Egyúttal arra is emlékeztetett, hogy 1956-ban Szczecinben – Csepel testvérvárosában -, a magyarországi megtorlásokra reagálva a szovjet konzulátus előtt tüntettek a lengyelek.

Személyes ügyemnek és politikusi tevékenységem egyik legfontosabb részének tekintem azt, hogy mindent megtegyek azért, amit Stanislav Orzel két tölgyfához hasonlított, melyek gyökerei a mélyben összenőttek, és egymás életének, egészségének a feltételei – fogalmazott a képviselő a két nép egymást kiegészítő viszonyára, hangsúlyozva: „Éljen a lengyel-magyar barátság!”.