A nyolcéves MSZP–SZDSZ kormányzás alatt az állam mind kisebb mértékben járult hozzá az óvodák, iskolák fenntartásával és működtetésével járó kiadásokhoz, a pénzügyileg ellehetetlenített önkormányzat-okra hárítva a költségeket és felelősséget. A jogszabályok szinte kizárták az állami beavatkozás, segítségnyújtás lehetőségét, miközben az állandó forráshiány a települések eladósodásához vezetett. Az így széttagolt, az egységes szakmai irányítást nélkülöző iskolarendszer nem tudta kezelni a társadalmi gondokat. Egyre nagyobb lett a különbség a gyermekek tudása, későbbi lehetőségei, az intézmények felszereltsége, színvonala, a pedagógusok élet- és munkakörülményei, jövedelmi viszonyai között. Az azonos korú, de eltérő helyzetben nevelkedő gyermekek fejlettsége közötti különbség 2-3 évnyire nőtt – hangsúlyozta az államtitkár.

Hoffmann Rózsa elmondta: a felsorolt oktatáspolitikai  hibákat a nemzetközi PISA-vizsgálatok ezt könyörtelenül kimutatták…  Az eredményekből egyértelműen kimutatható, hogy tanulmányaikat illetően a magyar fiatalok sikerességét családjuk anyagi, társadalmi háttere határozza meg. Arra is rávilágítottak, hogy a hangos kampányokkal kísért esélyegyenlőségi programok nem tudtak valós eredményeket felmutatni. Ezt bizonyítja az a sok éve ismert sokkoló adat is, amely szerint a fiatalok közel 20 százaléka funkcionális analfabéta-ként hagyta el az iskolát. Hasonló üzenetet hordoz, hogy a szakiskolákban a diákok 33 százaléka lemorzsolódott az első két évben. A tartalmi szabályozás 2003-as eltörlésével, az ismereteket tehernek tekintő szemlélettel a szocialista-szabad demokrata kormányok intézményesítették a félműveltséget, a munkavállalást ellehetetlenítő felszínes tudást. Azt hirdették a holdudvarukhoz tartozó szakértőkkel egyetértésben, hogy az eltérő helyzetben élő gyerekeknek eltérő tudásanyag jár. Növelte a bajokat a baloldal pedagóguspolitikája is. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, a méltatlanul alacsony fizetések a pedagógustársadalom lemondó állapotát eredményezte. A pedagógusképzés és továbbképzés elszakadt az iskolák valós igényeitől, az előbbi szétaprózottá, míg az utóbbi bizonytalan hátterű cégek jövedelemszerző terepévé vált, miközben riasztóan kevés fiatal választotta a pedagógusi pályát – sorolta a megörökölt bajokat az államtitkár.

A kereszténydemokrata oktatási szakpolitikus kifejtette: az Országgyűlés a 2011 decemberében elfogadott törvényben megteremtette a megújítás alapjait. A szemléletváltást markánsan jelzi a törvény címválasztása: köznevelés a közoktatás helyett, a köznevelés pedig közszolgálat és nem szolgáltatás. A kormány oktatáspolitikájának megfelelően a Köznevelésért felelős Államtitkárság szakított az értéksemlegesség hamis látszatával, ami valójában az alapvető erkölcsi normák viszonylagossá tételét jelentette. A törvény olyan értékeket jelenít meg, amelyek köré az európai kultúrkörbe tartozó országok társadalmai szerveződnek, így a tisztességes munkát, a családot, az egymás mellett élést segítő, a valódi szabadságot teremtő rendet, a szolidaritást. 

A Klebelsberg Intézményfenntartóról szólva az államtitkár hangsúlyozta, a központ létrehozásával: az állam meghatározó szerepet vállalt a köznevelésben, az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye 5975 esetben fenntartási, 2948-ban működtetési feladatokat vett át az önkormányzatoktól. A tankerületi rendszerben létrejött az egységes tanügyi irányítás, jelentősen javult az iskolák szaktanári és eszközellátottsága. Ma már a kistelepüléseken dolgozó pedagógusok is hozzájutnak a munkájukat segítő szakmai támogatásokhoz, az iskolarendszer színvonalas működése pedig kiszámítható, hiszen az állam biztosítja. „Mivel járatlan úton indultunk el, kezdetben adódtak működésbeli zavarok, amelyeket folyamatosan korrigálunk” – fogalmazott Hoffmann Rózsa. 

Az új  Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban kifejtette: évszázadok óta az állam elidegeníthetetlen joga és kötelessége a nemzeti kultúra értékeinek továbbadása, a tudomány eredményeinek megismertetése . Az állam ezen feladatának úgy tesz eleget, hogy előírja a felnövekvő nemzedék megtanítandó tananyagát. Ezt a hagyományt szakította meg a balliberális oktatásirányítás, amikor törölte a Nemzeti alaptantervből a tartalmi szabályozást, és csak a kompetenciák fejlesztését írta elő. Az új Nemzeti alaptantervvel és a kerettantervekkel a kormány minden gyermek számára biztosítékot adu, hogy éljen bár az ország bármely részén, egyformán birtokába jut a korszerű ismereteknek és műveltségi javaknak. A hátrányos helyzetű családokban és településeken nevelkedő gyermekeknek éppen ezért nem mást, hanem ugyanazt, csak másként kell tanítani, hiszen a továbbtanuláshoz belépőt jelentő érettségi vizsgán Záhonytól Nagykanizsáig ugyanazok a követelmények.

Arra a kérdésre adott válaszában, hogy mivel tették kiszámíthatóvá a pedagógus életpályát Hoffmann Rózsa elmondta: átalakították a pedagógusképzést, megerősítették a továbbképzést, a Klebelsberg-ösztöndíjjal pedig, különösen a hiányszakokon, egyre több fiatalt vonzunk a tanári hivatásra. A lényegesen nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsültség, a jobb teljesítményre ösztönző, tervezhető előmeneteli rendszer a legtehetségesebbek körében bizonyára népszerűbbé teszik a pedagóguspályát. A tavaly szeptemberi 34 százalékos és az elkövetkező négy évben folytatódó, jogszabályban biztosított mértékű pedagógusi béremelés a legjelentősebb intézkedéssorozat a rendszerváltoztatás óta. A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy ma a pedagógus házaspárok többsége éves szinten egymillió forinttal több jövedelemmel rendelkezik, mint előzőleg.

A fizetések növelésével egyidejűleg megújították a pedagógusok munkarendjét, a társadalom számára is láthatóvá tettük feladataikat. A bevált nemzetközi példák felhasználásával elismert szakértők, kutatók és gyakorló tanárok dolgozták ki a legkorszerűbb eszközöket felhasználó pedagógusminősítési rendszert. Ennek célja a növekvő teljesítmény elismerése, a hivatásszerű, magas színvonalú munkavégzés általánossá tétele. E nélkül ugyanis nem válhat eredményesebbé a köznevelés egésze, azon belül is kiemelten a felzárkóztatás és a tehetséggondozás. Az európai gyakorlat egyértelműen mutatja, hogy a köznevelés eredményes működésének egyik feltétele a rendszerré szerveződő állami ellenőrzés – jelentette ki.

A külső szakmai ellenőrzés és értékelés, azaz a tanfelügyelet rendszerének bevezetésével közel harmincéves hiányt k orvosolnak. A pedagógusok több mint 90 százaléka, akárcsak a felnőtt-társadalom, egyetért és igényli a látogatásokkal kísért tanfelügyeletet – mondta az államtitkár. 

A pedagógusok minősítése körüli felháborodásról beszámoló sajtóhírekkel kapcsolatban Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott: ezek az álhírek közé tartoznak, amelyek kéretlen kísérői a köznevelés átalakításának. A legtöbb hivatás, szakma esetében természetes, hogy értékelik az ember munkáját. A pedagógusok pontosan tudják, hogy az iskolarendszerben szakmai visszajelzés nélkül dolgozni éppen olyan, mintha a tanár feleltetés, dolgozatíratás nélkül akarna eredményesen tanítani. Nem tudom, miért tartja bárki megalázónak a minősítést. Ami a meghirdetett bojkottot illeti, alig több mint 250 személyről van szó, míg a pedagógusok túlnyomó többsége elfogadja és támogatja a változásokat. Az ez évi lehetséges 25 ezerből már több mint 17 ezren regisztráltak a rendszerbe. A pedagógus kettes kategóriába történő átlépéshez szükséges minősítésért nem kell fizetni, a hazug állítás nyilvánvalóan a politikai hecckampány része – tette hozzá.

Nem is lehet egy év alatt 160 ezer pedagógus munkáját értékelni, ezért kellett sorrendet felállítani. Először azok számára biztosítottuk a magasabb bérezéssel is járó magasabb kategóriába lépés lehetőségét, akik legalább tizennégy éves szakmai gyakorlattal és szakvizsgával rendelkeznek. Másodikként a nyolc éve pályán lévő szakvizsgázott, valamint szakvizsga nélkül is több mint harminc éves szakmai múlttal rendelkező pedagógusok vehetnek majd részt az eljárás-ban. A nyugdíj előtt tíz évvel állóknak nem kötelező a minősítés, ám ők is megmérettethetik magukat, ha így döntenek. A minősítési rendszer szakmailag szilárd lábakon áll, humánus és a köznevelés fejlődését, azaz Magyarország, benne a gyermekek, fiatalok érdekeit, szolgálja – hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus.

Hoffmann Rózsa a tények számba vételét javasolta arra a felvetésre, hogy egyesek a legutóbbi PISA- mérési eredményekben megmutatkozó romlást a jelenleg zajló átalakítási folyamatoknak tulajdonítják. Mint mondta: a PISA-mérés a tizenöt évesek teljesítményét értékeli. A legutóbbi adatfelvétel 2012 tava-szán történt. Ez a korosztály 2002–2003-ban került az iskolarendszerbe. Az új köznevelési törvényt 2011 decemberében fogadta el az Országgyűlés, 2012 őszén lépett hatályba, a jelentős változást hozó intézkedéseket pedig 2013 szeptemberében vezettük be. Vajon hogyan lehetne számon kérni a bő egy évvel korábbi felmérés eredményeit a 2013-ban induló rendszertől – tette fel a költői kérdést.

Hoffmann Rózsa szerint az ellenzék politikusainak gátlástalanságát, illetve dilettantizmusát jellemzi, hogy akadt, aki az állami fenntartásba vételt jelölte meg a romló eredmények okaként, miközben az állam csak 2013-ban vette át az önkormányzatoktól az iskolákat. 

Az államtitkár arra a kérdésre válaszolva, hogy mikor lesz mérhető az Orbán-kormány által bevezetett intézkedések eredményei kifejtette: köztudomású, hogy a köznevelés eredményei lassan, a hozzáértők szerint tíz múlva válnak mérhetővé. A 2012-es PISA-eredmények éppen hogy a korábbi oktatásirányítás elmulasztott vagy rossz intézkedéseiről állítanak ki elégtelen bizonyítványt. A köznevelés átalakítása még akkor is feszültségekkel jár, ha az ellenérdekelt politikai erő nem gerjeszti azokat, az eredmények pedig, mint említettem, csak jóval később válnak láthatóvá. Ez azonban nem illik a politikai haszonszerzés észjárásába, mert a gyökeres változtatáshoz az ország jövője iránti elkötelezettségre és politikai bátorságra van szükség. 

Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: elkötelezett híve a szakmai vitáknak, ezért első perctől a lehető legszélesebb körű szakmai, társadalmi megegyezésre törekedtek. A köznevelés megújítását szolgáló törvénykoncepciónkat több tucat kiváló felkészültségű szakember állította össze, a munkát nyilvánosságra hoztuk, a beérkező véleményeket gondosan mérlegelték, sok javaslatot be is építettek a törvény-be. Miután sztrájkot hirdettek, az ágazat hat szakszervezete közül öttel megállapodtak, jóllehet nem látták indokoltnak a tiltakozás okát, hiszen a legtöbb kifogás hátterében félreértés és bizalmatlanság állt. Ennek ellenére a tárgyalásokon kompromisszumkészségünkről adtak tanúbizonyságot. Mint mondta: munkatársaival együtt több tízezer pedagógussal találkoztak, tanácskozásokon, fórumokon folytattak párbeszédet a hivatalos diák- és szakmai szervezetekkel. „Ennyit azon támadások igazságtartalmáról, amelyek rendre az egyeztetések hiányával vagdalkoztak. Az összes többi vádat politikai köntösbe bújtatott érdeksérelem táplálta. Miután ezzel kezdettől fogva tisztában vagyok, a támadások könnyen leperegtek rólam, jóllehet esztétikai és stílusérzékemet bántja némelyik, a szellem emberéhez méltatlan hangvétele. Ez azonban mindig a támadót és nem a támadottat minősíti” – jegyezte meg. 

Az államtitkár egyértelmű igennel felelt arra a kérdésre, hogy kapott-e biztatást is. Mint mondta: rejtve maradt a nyilvánosság előtt a sok ezer biztatás, támogatás, elismerés, amit a négy év során választóinktól kaptunk. „Nem tudom eléggé megköszönni mindnyájuknak a tisztánlátást, együttérzést, segítséget és szeretetet, amely átsegített a nehézségeken” – tette hozzá. 

A kereszténydemokrata oktatási szakpolitikus kijelentette programjuk mindenki számára elérhető és megismerhető volt. Amikor nekilátta megvalósításának, már a mérlegelés szakaszában, jóval a döntést megelőzően minden munkaanyagunk nyilvánosságra került a sajtóban, és beindult a félremagyarázások, hazugságok gépezete. Olyan volt ez, mintha egy zenekar próbáiról, ahol a zenészek még csak a különféle partitúrákat kóstolgatják, a leselkedő intrikusok azt közölnék, nincs meg az összhang, félrecsúsznak a hangok.

A próbák éppen arra valók, hogy mire eljön a bemutató napja, minden hang a helyére kerüljön, a mű tisztán csendüljön fel. Kész intézkedéseinket is gyakran érték nemtelen és hazugságokkal terhes támadások, ami főleg az ellenzéki pártok és a hozzájuk kötődő szakértők kórusát jellemezte. Miután az élet ezeket rendre megcáfolta, erőtlenül már csak azt harsogják, hogy „káosz”, „bukás”, „visszavonjuk”. Bizonyítani persze nem tudják hamis állításaikat– mondta.

Példaként felidézte: az új munkarend bevezetésekor tömeges elbocsátást jósoltak és tálaltak tényként, félelmet keltve a pedagógusok körében.  Az igazság ezzel szemben az, hogy a balliberális pártok kormányzása alatt 17 ezer pedagógust tettek utcára, míg a jelenlegi kormány négy éve során változatlan a pedagóguskar létszáma. Beszéltek a munkaterhek növeléséről is, miközben nem írtunk elő több feladatot a pedagógusok számára, csupán intenzívebbé, hivatásszerűbbé akarjuk tenni munkájukat. De nézhetjük az általános iskolák délutáni foglalkozásait! Törvényünkben előírássá tettük az iskolák számára, hogy délutánonként maradjanak nyitva, programokat kínálva a gyerekeknek. Mint bebizonyosodott, ezzel a dolgozó szülőknek nyújtunk komoly segítséget, és elősegítjük a gyerekek megfelelő foglalkoztatását, fejlődését is. Az eredmények önmagukért beszélnek: mind több tanuló veszi igénybe a változatos foglalkozásokat, és van, ahol ennek köszönhetően jelentős mértékben csökkent a félévi bukások száma. Az ellenzék és szekértábora, amely az iskolások padhoz láncolásáról, a gyerekek családtól történő elszakításáról beszélt, mára elhallgatott – jegyezte meg. 

Arra a kérdésre, hogy még ma is hallani, hogy a pedagógusok bére kevesebb lett, és iskolákat zárnak be Hoffmann Rózsa kifejtette: a pedagógusok nagy többsége havonta több mint ötvenezer forinttal keres többet, ennek ellenére azok, akik elvonták a tizenharmadik havi béreket, nem átallják megkérdőjelezni a fizetésemelés tényét. Az elmúlt négy évben a kormány óvodákat, iskolákat nyitott, míg a szocialisták sorra vonták össze és zárták be a köznevelési intézményeket. Kormányzásuk alatt összesen 2181 szűnt meg vagy veszítette el önállóságát, mégis minket vádolnak iskolabezárásokkal.

A mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatban elmondta: a kormány elődeivel ellentétben sürgető kötelességének tartotta, hogy tegyen azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül hatékony megoldást találjon a fiatalok tízezreit érintő súlyos problémára. Bevezették az iskolákban a mindennapos testnevelést, amelynek köszönhetően ma már közel félmillió iskoláskorú gyerek él egészségesebb és fegyelmezettebb életet, szeptembertől pedig újabb háromszázezer diák kapcsolódik be a programba. A kormány hatmilliárd forintot fordít ebben az évben tornatermek és uszodák építésére, mely intézkedést az egész társadalom tetszéssel fogadta és fogadja. „Ellenfeleink csak a hiányzó infrastruktúrát szajkózzák, amit nem tagadtunk, hiszen helyenként valóban ez a helyzet. Mi azonban belefogtunk az építésbe, míg ők tétlenül szemlélték az ifjúság fizikai hanyatlását” – jelentette ki.

Hoffmann Rózsa értékelve a négyéves munkát úgy fogalmazott: „rengeteget dolgoztunk munkatársaimmal, és ha az elmúlt szűk négy évre, valamint a nevelésügy szolgálatában eltöltött évtizedeimre visszatekintek, a mérleg serpenyője egyértelműen pozitív, hiszen a teljes köznevelést megújítottuk. Ehhez fogható nagyságrendű rendszer-átalakítás kevés történt, márpedig a nagy változások mindig viharral érkeznek, s a vihart szélzúgás kíséri. A figyelő embereket ez nem téveszti meg, nem keverik össze a szükségszerű, kísérő jelenséget a lényeggel. A köznevelés fejlődésnek indult, jobb, igazságosabb és méltányosabb lett, a tanárok szakmaisága és hivatástudata erősödőben van, a rendszer a gyerekek zavartalan fejlődését segíti, a társadalom többsége támogatja intézkedéseinket. Magam mindig azt tettem, s ma is azt teszem, amit szakmai tudásom és értékrendem megkövetel.

Ugyanazt az utat követem, amelyre 2010ben, illetve azt megelőzően léptem, szüleim példamutatását követve. Volt tanítványaim és munkatársaim, sok ismeretlen ismerősöm megerősítő, bátorító jelzései okán is nyugodt lelkiismerettel tekintek az egyszer mindenkit elérő nagy elszámoltatás elé”. 

Mint mondta: „Ehhez fogható nagyságrendű rendszerátalakítás kevés történt, márpedig a nagy változások mindig viharral érkeznek, s a vihart szélzúgás kíséri.  A figyelő embereket ez nem téveszti meg, nem keverik össze a szükségszerű, kísérő jelenséget a lényeggel. A köznevelés fejlődésnek indult, jobb, igazságosabb és méltányosabb lett.