Sorra érkeznek a választási kampánnyal kapcsolatos vélt vagy valós sérelmek, a politikai reklámokkal, a kampánnyal kapcsolatos ügyek, az egyéni választókerületi jelölteket, a listákat és a névjegyzéket érintő kifogások, a politikai alapjogok érvényesülésével kapcsolatos sérelmek, és a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme, a legfrissebb döntések és a legközelebbi ülések témái.
„Hagyományos” témák, hagyományos döntések
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21016/2009. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria az eljárásjogi szabálysértés tényét egyértelműen megállapította, azonban a támadott bírósági határozat hatályon kívül helyezésére nem látott okot. A Kúria megítélése szerint a fellebbezési jog el nem ismerése azért nem volt kellően súlyos, mert az elsőfokú döntés megalapozott volt.
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kifejtette: bár az elsőfokú bírósági döntéssel szemben a panaszos törvényben biztosított jogorvoslati jogával élve fellebbezést nyújtott be, kérelmét nem bírálták el, a másodfokú bíróság a panaszos fellebbezési jogát nem ismerte el. Ennek következtében annak a szerződésnek az érvénytelensége tárgyában, amelytől az indítványozó jogszerzése függött, másodfokú eljárás nem folyt, a panaszost – mint másodrendű alperest – marasztaló elsőfokú döntést megvizsgáló másodfokú döntés nem született.
Az Alkotmánybíróság szerint azonban az a követelmény, hogy a fellebbezést a másodfokú eljárásban érdemben el kell bírálni, s ennek elmulasztása a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria jogelődje) gyakorlatából is következik. Az alapjogsérelem a másodfokú döntés hiányában ölt testet: a jogorvoslathoz való jog sérelme azáltal valósult meg, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések biztosították ugyan a sérelmezett, elsőfokú bírósági ítélettel szembeni fellebbezést, a másodfokú bíróság döntése miatt a panaszos mégsem tudott ezen jogával élni.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság határozatában megállapította: a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete alaptörvény-ellenesek, sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, ezért azokat megsemmisítette. Hangsúlyozta: a megsemmisítésre kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme miatt került sor, a testület a megsemmisített bírósági ítéletek tartalmát nem vizsgálta, s így döntése nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a vizsgálat tárgyát képező peres ügyben hozott – a Kúria által megalapozottnak tartott – ítélet érdemben helyes volt-e. (3064/2014. (III. 26.) AB határozat.)
+
A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.Kpk.50.038/2013/2. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.506/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozók kereseti kérelmét a bíróság azért utasította el, mert az nem határidőben érkezett. Az indítványozó szerint azért nem tudta határidőben benyújtani a felülvizsgálati kérelmet, mert a jogerős hatósági döntésről ügyfele nem szerzett tudomást. Részletes indokolása szerint a jogellenes és a tényeket figyelmen kívül hagyó bírósági eljárás sérti a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való joga mellett a tulajdonhoz való jogát és az egyenlő bánásmódhoz való jogát is, és emellett ellentétes több alkotmányos alapelvvel, úgy, mint a jogállamisággal és az alapvető jogok korlátozhatóságára vonatkozó mércével.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést, indokolást, érvelést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó lényegében a támadott bírói döntések tartalmát sérelmezi, és nem az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét állítja. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállást, a bíróság döntésének jogszerűségét az Alkotmánybíróság azonban nem vizsgálhatja, nem bírálhatja felül, erre nincs hatásköre. Az Alaptörvény 24. cikke szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (3078/2014. (III. 26.) AB végzés.)
+
A Bp. Környi. Közig. és M.ügyi Bíróság 3.K.27.076/2013/6. számú ítéletével, valamint Pomáz Város 32/2006. (2007.I.24.) számú önkormányzati rendeletével összefüggő alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó kezdeményezte Pomáz Város Önkormányzata képviselőtestülete által alkotott, a helyi építési szabályzat és szabályozási terv módosításáról szóló rendeletének a megsemmisítését, mert azok nem felelnek meg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben) foglalt követelményeknek.
Előadja: a lakóház, gyümölcsös és gyep művelési ágú ingatlanon található romos lakóház felújítási, állagmegóvási munkálatainak folytatásához építési engedély iránti kérelmet nyújtott be az illetékes építésügyi hatósághoz. A kérelmet mind az elsőfokú, mind a másodfokú építésügyi hatóság elutasította arra hivatkozva, hogy a kérdéses ingatlan erdőterületté lett nyilvánítva, erdőterület pedig nem építhető be.
Álláspontja szerint a bíróság a felújítás, helyreállítás tevékenységeket a vonatkozó szabályok hibás alkalmazásával új építésnek minősítette, így megakadályozta, hogy lakóházuk a helyreállítás után megkapja a fennmaradási engedélyt, és ezzel birtokolhassák és használhassák azt. Az önkormányzat a rendelete során nem volt tekintettel a terület tényleges besorolására és arra sem, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint lakóház-udvar megjelölésű ingatlan van az adott területen, amely az erdő minőségnek nem is felel meg. Véleménye szerint az eredeti ház nem került elbontásra, ezért nem is lehet új építésnek minősíteni a tervezett munkálatokat.
Hangsúlyozza továbbá: a tényleges adatokkal ellentétesen került „erdő” övezetbe sorolásra az ingatlana, így a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében szerinti tulajdonhoz való jogával is, mivel jogelőd édesanyja és nagynénje lakóházzal, udvarral beépített, valamint gyümölcsös és rét művelési ágban nyilvántartott ingatlan tulajdonosa volt, és tőlük öröklés és részben vásárlás révén ő is lakóház, gyümölcsös és rét tulajdonosa lett. Tulajdonát nem erdőtulajdonosként, hanem lakóházzal beépített telek tulajdonosaként szerezte meg, ezért a beépített telek tulajdonához fűződő tulajdonosi jogosítványok illetik meg.
Az Alkotmánybíróság végzésében kiemeli: „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.”
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a támadott bírósági döntéssel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ezért az alkotmányjogi panasz-elemet visszautasította. (3079/2014. (III. 26.) AB végzés.)
+
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 38. § (2) bekezdése és 52. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó által előadottak szerint 2011 márciusában ingatlant vásárolt és a hulladékgazdálkodó részére az év decemberében jelentette be a tulajdonosváltozást. A hulladékgazdálkodó ezt követően arról tájékoztatta, hogy 2004-re visszamenőleg 80. 224 Ft díjhátralék terheli az ingatlant, amely tartozás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
Az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmeként az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését jelöli meg, mert a hulladékgazdálkodó a korábbi ingatlanhasználót terhelő közszolgáltatási díjat az ingatlan jelenlegi tulajdonosával szemben érvényesíti. Rámutat arra, hogy az „alaptörvény-ellenes jogalkalmazás folytán a fizetési kötelezettség egy, a tulajdonjogot terhelő kötelezettséggé alakult át, így erre alkalmazni kell a tulajdonjog korlátozására vonatkozó szabályokat.” Ez pedig alaptörvény-ellenes akkor, ha kényszerítő ok nélkül kerül rá sor és aránytalan a korlátozással elérni kívánt céllal.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó, bár erre lett volna lehetősége, nem élt ügyében a rendelkezésére álló jogorvoslattal, így alkotmányjogi panasza nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek, a jogorvoslathoz való jog kimerítésének. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (3080/2014. (III. 26.) AB végzés.)
Célkeresztben a választási kampány
A választások közeledtével túlórával bőségesen gazdagított napokat zárnak a Taláros Testületben. Sorra érkeznek a választási kampánnyal kapcsolatos vélt vagy valós sérelmek, a politikai reklámokkal, a kampánnyal kapcsolatos ügyek, az egyéni választókerületi jelölteket, a listákat és a névjegyzéket érintő kifogások, a politikai alapjogok érvényesülésével kapcsolatos sérelmek, és a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. A jogszabályok alapján három munkanap alatt kell dönteni az befogadásukról, azt követően pedig három munkanap alatt kell érdemben elbírálni a panaszt. Íme, a legfrissebbek.
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése – (választási plakát elhelyezése).
Vitányi István a Fidesz képviselőjel kérte alkotmányjogi panaszában a Kúria március 17-ei döntésének megsemmisítését.
A Kúria határozatával megváltoztatta a Hajdú-Bihar Megye 04. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság, és a Nemzeti Választási Bizottság határozatát, mely szerint az érintett egyéni képviselőjelölt jogellenesen helyezte el választási plakátját egy közterületen álló villanyoszlopon. Az indítványozó alkotmányjogi panasza szerint a Kúria végzésével jogszerűvé tette egy másik képviselőjelölt jogellenes tevékenységét, amivel jelentős előnyt biztosított számára. A végzése sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított passzív választójogát, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, mivel egyenlőtlen helyzetet teremtett a képviselőjelöltek között.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt befogadta és érdemben elbírálta. Megállapította: a Kúria kifogásolt határozata megalapozott: a választási plakátok villanypóznára helyezése ügyében ugyanis a választási eljárásról szóló törvényt kell alkalmazni, amely ezt nem tiltja. Valamennyi jelölt azonos jogi feltételekkel használhat választási plakátot.
Rögzítette: a Kúria döntése nem korlátozta a passzív választójogot és annak gyakorlásához kapcsolódó véleménynyilvánítást. Végzésében személyek közti különbségtétel nem ismerhető fel, a benne foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján nem találta megalapozottnak Kúria végzése ellen benyújtott az alkotmányjogi panaszt, ezért elutasította. (3065/2014. (III. 26.) AB határozat.)
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatoltak.
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3077/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.V.37.361/2014/2. számú végzése, (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3076/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.V.37.362/2014/2. számú végzése (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3075/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.I.37.339/2014/3. számú végzése (választási ügyben hozott bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3074/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.V.37.317/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügyben hozott határozat).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3073/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.I.37.289/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, (választási ügyben hozott határozat).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3072/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.III.37.312/2014/3. számú végzése (választási ügyben hozott bírság)
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3071/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.IV.37.332/2014/2. számú végzése (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3070/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.IV.37.331/2014/2. számú végzése (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3069/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.III.37.329/2014/2. számú végzése, (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3068/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.II.37.324/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3067/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.II.37.323/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, (választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3066/2014. (III. 26.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.V.37.318/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz,
(választási ügyben hozott határozat, bírság).
+
Döntés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – 3062/2014. (III. 24.) AB végzés.
Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.II.37.292/2014/2. számú végzése, (választási ügyben hozott határozat).
Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság 2014. április 1-i teljes ülésének témái
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:22. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapjogi biztos fő álláspontja az, hogy közös elem a hatályos Ptk. és az új Ptk. rendszerében, hogy mind a hatályos jogban szereplő kizáró gondnokság, mind az új Ptk.-ban (2:22. § (1)-(2)) szereplő teljesen korlátozó gondnokság jogintézménye esetében kimondja a törvény, hogy a gondnokolt nevében kizárólag a gondnok tehet érvényes jognyilatkozatot, és mindez még a legbelső privátszférát érintő, legszemélyesebb döntések (házasságkötés, apaság elismerése) esetében is így van. A gondnokság alá helyező eljárás során pedig nincs alkotmányos garancia arra, hogy az eljáró bíróság a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság jogkövetkezményeit illetően mérlegelhessen, és ne automatikusan, hanem az egyedi szempontok figyelembevételével állapítsa meg azokat.
Az indítványozó szerint az új, 2014. április elsejétől hatályos Ptk. támadott rendelkezései ellentétesek ezért az Alaptörvény emberi méltósághoz való jogot garantáló II. cikkével, illetve a magánszférához való jogról rendelkező VI. cikk (1) bekezdésével, emellett a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény 12. cikkében foglaltakkal valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8. cikkében foglaltakkal.
+
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró szerint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 96. § (4) bekezdése értelmében a mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartószerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. Az Eht. 163/F. §-a kimondja, hogy a 96. § (4) bekezdésének a helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXI. törvény 28. §-ával megállapított rendelkezését a módosítás hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az építmény használatbavétele jogszerű volt, és a használatbavétel óta az építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezések a hatálybalépésüket megelőző időszakban keletkezett jogivszonyokban is korlátozzák az ingatlantulajdonosok igényérvényesítési lehetőségét, ezzel sértve - a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül - a jogállamiság elvét.
+
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (5) bekezdése megsemmisítése iránt előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa előadja, hogy az Mt. 65. § (3) bekezdés a) és e) pontjai alapján a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt várandósság, illetve a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt. Az Mt. 65. § (5) bekezdése szerint azonban a munkavállaló ezen körülményekre csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta.
Az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint ez a feltétel valós alkotmányos indok nélkül korlátozza az érintett személyek emberi méltósághoz és a magánszférához való jogát, ezért ellentétes az Alaptörvény II. cikkével és VI. cikk (1) bekezdésével.
+
A 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott büntető jogegységi határozat jogerős határozatok módosítására, sőt a büntetés végrehajtásának elrendelésére teremt jogalapot, ráadásul visszamenőleges hatállyal, hiszen a támadott jogegységi határozat 2010. május 1. napját megelőzően elkövetett cselekmények miatt kiszabott jogerős büntetések vonatkozásában is alkalmazható. 2013. július elseje óta az elévülés megállapítása a büntetésvégrehajtási bíró hatáskörébe tartozik. Jelen ügyben az ügyészség a támadott jogegységi határozatra alapozva indítványozta a büntetés elévüléséről szóló jogerős járásbírósági határozat felülvizsgálatát, amelyet az indítványozó bírónak a Kúria jogértelmezése szerint hatályon kívül kellene helyeznie, és el kellene rendelnie a végrehajtás folytatását anélkül, hogy erre bármilyen anyagi vagy eljárásjogi jogszabály utalna.
Az indítványozó szerint az alaptörvény-ellenesség abból fakad, hogy az első fokon eljárt bíróság jogerősen megállapította - elévülés miatt - a büntetés végrehajtásának kizártságát, és ezt a döntést kellene a bíróságnak a 2/2013. Büntető jogegységi határozat alapján - a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének megsértése mellett - felülírnia. A támadott jogegységi határozatban kifejtettek alkalmazása továbbá valamennyi érintett elítélt esetében hátrányos következményekkel jár, és egyben sérti az egyenlő emberi méltósághoz való jogot, hiszen az érintettek a büntetés jogerős kiszabásakor három éves elévülési idővel számolhattak, míg a támadott jogegységi határozatban foglaltak következményeképpen az elévülési idő folyása közben az elévülési idő egyes esetekben öt évre emelkedett.
+
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 37/B. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés a munkáltató számára mérlegelési jogot biztosít, megengedi, hogy az általa meghatározott bármely ok – amely lehet gazdasági jellegű vagy a munkavállaló munkavégzésével kapcsolatos – jogorvoslati lehetőség nélkül biztosítson lehetőséget arra, hogy a munkáltató a 40 éves szolgálati idővel és nyugdíjjogosultsággal rendelkező munkavállaló kérésére a jogviszony felmentéssel való megszüntetését megtagadja. A munkavállalók között a munkáltató diszkrecionális jogkörben meghozott döntése alapján tehát indokolatlan különbségek jöhetnek létre, és ez kihat a jubileumi jutalomra való jogosultságra is. Jubileumi jutalomra ugyanis csak az a munkavállaló jogosult, akinek a jogviszonya felmentéssel szűnt meg.
Az indítványozó szerint ez a szabályozás sérti az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, és ezzel összefüggésben az Alaptörvény XV. cikkét, mivel a szabályozás diszkriminatív. Emellett a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény R. cikkével és 28. cikkével is.
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának 2014. március 31-i ülésének témái
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága 2836223516. számú, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztálya 5228118315. számú, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.K.20.854/2010/19. számú, a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35060/2011/12. számú, a Nyíregyházi Törvényszék 1.K.21.634/2012/5. számú, és a Nyíregyházi Törvényszék 1.Kpfk.20.110/2013/2. számú határozatai alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt indított alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó a Nyíregyházi Törvényszék 1.Kpfk.II.20.110/2013/2. számú végzése, a Nyíregyházi Törvényszék 1.K.21.634/2012/5. számú végzése, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.060/2011/12. számú ítélete és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.K.20.854/2010/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozót az eljáró adóhatóság és döntés felülvizsgálatát végző bíróságok arra kötelezték, hogy adókölönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot fizessen meg. Az indítványozó szerint a hatósági határozatok, és az azokat részben helybenhagyó bírósági ítéletek törvénysértőek voltak, mert az eredeti hatósági határozathozatalkor már hatályban volt új ÁFA törvény alkalmazása esetén az adóhatóság jogszerűen semmilyen mértékben nem korlátozhatta volna, és nem szüntethettte volna meg az indítványozó adólevonási jogát.
Az indítványozó az ügyben perújítási eljárást kezdeményezett, amely során az eljáró bíróság az indítvánnyal támadott első- és másodfokú végzésben arról határozott, hogy az ügyben perújításra nincs lehetőség, részben az objektív perújítási határidő túllépése miatt. Az indítványozó szerint az adóhatósági és a bírósági eljárás egésze sérti az Alaptörvényben foglalt jogait, a perújítási eljárás tekintetében különösen az, hogy az indítványozó fellebbezését a bíróság nem tárgyaláson bírálta el, a fellebbező nem ismerhette meg a fellebbezési ellenkérelem tartalmát, a fellebbezési bíróság indolási kötelezettségének nem tett eleget, a határozatot késedelmesen foglalta írásba, illetve nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el az indítványozó igazolási kérelmét, és nem függesztette fel az eljárást az ügyet érintő büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Mindezek miatt számos Alaptörvénybe foglalt alapelv mellett sérült az indítványozó vállalkozáshoz fűződő joga, tulajdonhoz való joga, a jogegyenlőséghez való joga és a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való joga.
+
Az Orosházi Járásbíróság 0405-1.Vh.271/2010/9.sz. és a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.604/2013/2. számú végzése, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó – az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján – a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó kéri továbbá az Orosházi Járásbíróság 0405-1.Vh.271/2010/9. számú végzésének, valamint a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.604/2013/2. számú végzésének megsemmisítését is.
Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 217/B. §-a sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mivel a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív fegyelmi felelősségi szankcióval. A Vht. támadott rendelkezése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja, és az önálló bírósági végrehajtó intézkedését hatályában fenntartja, ezt követően a másodfokú bíróság azonban a végrehajtót bírsággal sújtja. Ez esetben ugyanis a szankció célt téveszt, mivel az önálló bírósági végrehajtót sújtja akkor is, ha az elsőfokú döntéstől kezdve a perben kifogásolt intézkedés már a foganatosító bíróság intézkedésének tekintendő. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti továbbá a szabálysértés határozatlansága, illetve az a tény, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróságok tulajdonképpen fegyelmi büntetést hoznak a jogorvoslati eljárásban úgy, hogy nem vizsgálják a végrehajtó vétkességét.
Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogát is sérti a támadott rendelkezés, mert ha a végrehajtási kifogást másodfokon elbíráló határozatban állapítják meg a végrehajtó felelősségét, az ellen jogorvoslatra nincs lehetőség.
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó – az Abtv. 27. §-a alapján – a Kúria Mfv.III.10.172/2012/10. számú – perújítási kérelmet elutasító – végzése megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a Kúriát a perújítási kérelem érdemi elbírálására.
Indokolásul előadja, hogy a Kúria Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzésével - elkésettség okán - elutasította a felülvizsgálati kérelmét, valamint azzal összefüggő igazolási kérelmét. Az indítványozó új bizonyítékokat szerzett be, és erre alapítva perújítási eljárást kezdeményezett a Kúriánál. Perújítási kérelmét a Kúria - ugyanazon tanácsa - az Mfv.III.10.172/2012/10. számú határozatával érdemi vizsgálat nélkül elutasított arra hivatkozással, hogy ha a Kúria határozata ellen nincs helye felülvizsgálatnak, akkor a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 266. § (2) bekezdése alapján perújításnak sem.
Álláspontja szerint a Kúria azzal, hogy kimondta, miszerint a Kúria határozata ellen nincs helye perújításnak, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát. Továbbá - az indítványozó véleménye szerint - a Kúria azáltal, hogy a perújítási kérelmet a Kúria ugyanazon tanácsa bírálta el, mint a felülvizsgálati kérelmet, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben ügyét pártatlan bíróság bírálja el.
