„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. 
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Az Erzsébet-program idei eredményei!

LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés a gyermekekről való felelős gondoskodás jegyében az ahhoz kapcsolódó források megteremtésére, valamint a társadalmi szolidaritásra építve a Szent Erzsébet-i hagyományok újjáélesztése érdekében a 2012. évi CIII. törvénnyel hozta létre az Erzsébet-programot. A kormány helyesen felismerte, hogy a legnehezebb anyagi helyzetben lévő állampolgárok üdülésének, pihenésének és rekreációjának elősegítése kiemelt közfeladat. Ennek köszönhetően a program első évében 100 ezer ember, ebből több mint 30 ezer gyermek jutott üdülési és táborozási lehetőséghez.

– Államtitkár úr! A program keretében meghirdetett pályázatokra olyan célcsoportok jelentkezhettek, mint a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a fogyatékkal élők, a szociális intézmények dolgozói, az alacsony jövedelmű belügyi szervek dolgozói és családtagjaik, munkavállalók vagy iskolai csoportok. Magyarországon hosszú évek óta nem volt példa arra, hogy ilyen szervezett keretek között ennyi szociálisan rászoruló gyermek üdültetésére kerüljön sor. A gyermekek tekintetében különösen jelentős integrációs szerepet töltenek be a táborok, mivel megismerhetik és elfogadhatják egymást, függetlenül attól, hogy honnan érkeztek, ugyanakkor a felnőttek számára is egy egyedülálló rekreációs lehetőségről van szó.

– Bátran kijelenthető tehát, hogy a lassan két éve működő Erzsébet-program Európa-szerte az egyik legsikeresebb eszköznek bizonyult az állam szociális felelősségének érvényesítésére. Ennek egyedülálló forrása a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján kibocsátott Erzsébet-utalvány forgalmazásából származó eredmény, amely kizárólag szociális üdültetési célokra, ezzel összefüggő szolgáltatásokra és egyéb szociális programokra használható fel. A kafetéria-rendszer átalakítása során az elsődleges cél az volt, hogy az a pénz, amelyet a magyar állampolgárok megkeresnek a munkájukkal és őket illeti, valamilyen formában Magyarországon hasznosuljon. Ennek köszönhetően kérdezem tehát:

• Milyen eredményeket tud felmutatni idén az Erzsébet-program?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Az Erzsébet-program ennek a kormánynak olyan újítása, amely a szolidaritásnak, a társadalmi felelősségvállalásnak egy új, modern rendszere, hiszen úgy juttat jóléti szolgáltatásokat a legnehezebb sorban élők számára, hogy nem vesz el senkitől. Nem a vállalkozóktól elvett milliárdok, nem a pedagógusoktól elvett milliárdok, nem a családoktól elvett milliárdok teremtik meg az alapját ennek a szolgáltatásnak, hanem egy olyasfajta ágazat, az étkezési utalványok forgalmazása, amelynek a forgalmazási eredményéből sikerül ezeket a gyerekeket, időseket, fogyatékkal élőket vagy szociálisan rászorulókat üdüléshez, nyaraláshoz juttatni, olyan pénzből, amely eddig az országból minden évben kiszivárgott. Sok-sok milliárd forint, most itthon marad. Gondolják el, hogy ha ebből százezer embert tudunk elvinni nyaralni 2 ezer forintos önköltséggel, vagy egy családot mindösszesen 30 ezer forintos önköltséggel egy egész hétre, akkor vajon mekkora profitra tehettek szert azok a francia cégek, amelyek eddig ezt a pénzt egy az egyben kivihették az országból.

– Ez a forgalmazási eredmény tehát kiszámítható, hosszú távú és biztos.  2012-ben 100 ezer ember részesült ilyesfajta az Erzsébet-programos támogatásban, ebből 30 ezer gyermek volt. 2013-ban, tehát az idei évben már eddig 145 ezer embernek sikerült támogatást nyújtanunk az üdültetéséhez, ebből 83 ezer gyermek volt, közülük 50 ezren voltak Erzsébet-táborokban. Tavaly 21 pályázatot hirdettünk, ehhez képest idén majdnem háromszor annyi, 60 pályázatra került sor. Voltak általános és tematikus táborok. A tematikus táborokban sok híres ember, a fiatalok számára példakép is megfordult: Kovács „Kokó” István, Kovács Ági, Nagy Tímea, Komáromi Tibor, Hadfi Dániel vagy Borza Teréz. Világbajnokok, olimpiai bajnokok vezetésével tíz sporttábor valósult meg, de volt emellett művészeti tábor, önismereti tábor, népzenei tábor, természetbarát tábor vagy médiatábor is. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekből érkező fiatalok egy része pedig Brüsszelbe mehetett, hogy ott mutassa meg saját települését egész Európának. Voltak olyan szerencsések is, akik a Forma-1 magyar nagydíj szabadedzésén vehettek részt, és az általános és középiskolásokból a legtöbben - nyolc helyszínen - a Balaton partján és vízparton üdülhettek. Fontos volt a fogyatékossággal élők számára négy speciális tábor elindítása: tánc- és drámatábor, ipar- és képzőművészeti tábor, Bicebóca-tábor és Esély-tábor szolgálta a fogyatékkal élőket ezen a nyáron. Akik a legjobb teljesítményt nyújtották, azoknak „Erzsébet Talentum” programot hirdettünk, őszi és tavaszi tábort szerveztünk, pontosan azért, hogy az ő tehetségüket is minél inkább tudjuk fejleszteni.

– Tisztelt Képviselő asszony! Ha összeadjuk 2012-t és 2013-at, amióta az Erzsébet-program fut Magyarországon, összességében negyedmillió embernek sikerült segítenünk, és 100 ezer gyermek üdülését tudtuk ezáltal is támogatni. Negyedmillió ember egy óriási tömeg, ezeknek az embereknek szinte a teljességéről elmondható, hogy nem tudott volna elmenni üdülni, nem tudott volna megengedni a családja egyhétnyi nyaralást, ha ezt a nagyon nagy mértékű, 80-90 százalékos állami támogatást meg nem kapták volna. És ez jó karban tartotta az állami tulajdonú üdülőket is. Ezen túlmenően el kell mondjuk, hogy Brüsszelben természetesen eljárás folyik ez ellen a programunk ellen is. Úgy látszik, ami jó, az Brüsszel negatív érdeklődését is kiváltja, de Magyarország természetesen meg fogja védeni Brüsszelben is az Erzsébet-programot, hiszen több százezer ember szociális üdültetését kell megvédenünk.

+

LANCZENDORFER ERZSÉBET: – Államtitkár úr! Én azt gondolom, hogy ilyen eredmények felsorolása után ellenzéki képviselőtársaim is igent mondanak a társadalmi szolidaritás ilyen formában történő gyakorlati alkalmazására, megjelenítésére, hiszen a szolidaritásról nem beszélni, hanem a mindennapi életben tettekkel kell megvalósítani. A magyar kormány, a Fidesz-KDNP-kormány létrehozta az Erzsébet-programot. Ez egy igazán nagyszerű program. Különösen a fejlődését kell értékelnünk, hiszen idén a kormány újabb pályázatokkal bővítette a program egyébként is színes kínálatát. Természetesen elfogadom a válaszát.

Hajlandóak-e intézkedéseket hozni a vagyonőrök kiszolgáltatott helyzetének felszámolása érdekében?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Köztudomású, hogy a vagyonvédelmi cégek dolgozói a munkavállalók egyik leginkább kizsigerelt, kiszolgáltatott csoportja. Bérminimum alatti fizetések, ki nem adott szabadságok, kifizetetlen túlórák és a bejelentés nélküli foglalkoztatás nagy aránya jellemzi a vagyonvédelmi szektort. Ezen a helyzeten a személy- és vagyonőri tevékenységet szabályozó törvény utóbbi években elfogadott, többszöri módosítása sem változtatott érdemben. Egyetlen, valóban előremutató és az MSZP által is üdvözölt lépés az alvállalkozói láncokat tiltó rendelkezés volt. Azonban ez a rendelkezés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Köztudott, hogy a munkaerő-kölcsönzés lehetőségével visszaélve továbbra is kijátsszák a munkajogi szabályokat, mindezt a hatóságok szeme láttára. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal maga állapította meg, hogy a vagyonőrök jelentős részét munkaerő-kölcsönző cégek foglalkoztatják, amellyel megtartható a korábbi alvállalkozói jogviszony jelleg, annak minden visszásságával. Így, bár a vagyonőrök a fővállalkozó formaruháját viselik, az ordító szabálytalanságokért mégsem a hatalmas hasznot bezsebelő fővállalkozók, hanem a munkaerő-kölcsönzők viszik el a balhét.

– Államtitkár úr! A személy- és vagyonvédelmi kamara számításai szerint minden előírás betartása esetén egy vagyonőr foglalkoztatásának költsége minimum 1186 forint/óra. Ehhez képest a vagyonvédelmi szektorban az átlagos vállalási ár 650 forint, amiből egyenesen következik a munkajogi szabályok totális semmibe vétele, a feketefoglalkoztatás óriási szintje. A legdöbbenetesebb, hogy az állam nemhogy felszámolná, hanem maga is hozzájárul ezen elfogadhatatlan állapotok fenntartásához. Az állami szervek ugyanis számos esetben maguk is a törvényes működést eleve lehetetlenné tévő alacsony árakon kötnek szerződést a vagyonvédelmi cégekkel.

– Államtitkár úr! E problémák a gazdasági válság és az általános elszegényedés közepette mára olyan súlyúvá váltak, ami azonnali, határozott kormányzati fellépést kíván. Meggyőződésünk, hogy a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete csak a vagyonvédelmi szektor radikális újraszabályozásával szüntethető meg. Kérdésem:

• Hajlandóak-e szembefordulni a zavaros helyzetből évente milliárdos profitot zsebre vágó cégbirodalmakkal, vagy ezt a feladatot a következő kormányra hagyják majd?      

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A vagyonvédelmi cégek árképzési gyakorlata piaci kérdés. Az árat a piac, a kereslet és a kínálat határozza meg. Ezen a területen nincs hatósági ár megszabva. Szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy ha a vagyonvédelmi cégek rendszeresen a kamara által csak ajánlásként meghatározott minimális díj alatti árat tartalmazó ajánlatot tesznek, akkor a közbeszerzési eljárásokat bonyolító ajánlatkérő nem tud mást tenni, mint az alacsony árú ajánlatok közül választani. Az ajánlatkérőnek csak indoklást kell kérnie, és ha az indokolás megfelelő, akkor nem zárhatja ki az ajánlattevőt. Megjegyzem, hogy a pályázók nemcsak a kamarai ajánlási ár alatti, hanem annál magasabb árat is meghatározhatnak. Azt, hogy egy adott pályázat referenciaként mennyi ér meg az adott gazdasági társaságnak, az ügyvezető igazgató dönti el. A pályázat nyertesei között tudomásunk szerint egyetlen olyan gazdasági társaság sem volt, amely negatívan zárta volna az előző évi gazdálkodási egyenlegét.

– Képviselő úr! A munkaügyi ellenőrzésnek folyamatosan hosszú évek óta kiemelt ellenőrzési területe a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet végző munkáltatók tevékenysége. 2012-ben 1715  vagyonvédelmi ágazatba tartozó munkáltatót ellenőrzött a munkaügyi hatóság, amely 15 508 munkavállalót érintett. A 2013. évben augusztus 31-éig 1360 munkáltató ellenőrzésére került sor, amely 5489 munkavállalót érintett. Az ellenőrzési adatokból is megállapítható, hogy a munkaügyi hatóság mindent megtesz a vagyonvédelmi ágazatban jelentkező jogsértések megszüntetése érdekében.

– Képviselő úr! Az órabérek vonatkozásában, az árszabályozás indokoltsága a vagyonvédelmi szakma esetében nem áll fenn, ugyanis nincs szó sem vevői monopolhelyzetről, sem igazolható fogyasztói hátrányról, sem olyan piaci helyzetről, amely más eszközökkel ne lenne kezelhető, egyebekben pedig ellentétes lenne az Európai Bíróság döntéseivel is.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Államtitkár Úr! Ez legalább világos volt, Önök a szerencsétlen és kiszolgáltatott munkavállalókkal szemben, a tisztességes és törvényes megélhetéssel szemben egyértelműen állást foglaltak a zavaros viszonyok, a feketefoglalkoztatás és bizonyos cégbirodalmak és oligarchák hatalma mellett ezen a területen. Lelkük rajta, de ez legalább így egyértelmű válasz volt, és annak a 150 ezer embernek és családnak is világos válasz volt, akik ezen a területen élnek, ha ezt lehet egyáltalán tisztességesen életnek nevezni. Az MSZP, ha kormányra kerül jövőre, ezen a területen meg fogja tenni, amelyeket vagy személyes érdekek miatt vagy egyébként politikai gyávaságból önök most nem mernek megtenni.

A képviselő nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 72 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mikor áll végre az emberek oldalára a kormány, és mikor fog közfeladatként tekinteni a bírósági végrehajtásra?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Az elmúlt időben egyre többet hallani az egyes végrehajtók esetleges visszaéléseiről és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarán belüli belharcokról. Önök azt ígérték a választási programjukban, hogy az emberek mellé állnak, de az embereknek egyre inkább azt kell látniuk, hogy a bírósági végrehajtás inkább hasonlít a magánszektorhoz, ahol a profit és a bevételek elérése az elsődleges cél, és alig lehet fellelni a valódi közfeladati jelleget a végrehajtások során. Pedig a végrehajtási ügyek számának növekedésével és a társadalom egyre nagyobb rétegeinek kiszolgáltatottá válásával soha nem volt még akkora szükség a korrekt és méltányos, a piaci viszonyokat kizáró végrehajtási eljárásokra, mint manapság. Ehelyett az emberek azt érzik, hogy amikor a legnagyobb a baj, akkor a végrehajtási díjak jelentik azt az utolsó lökést, ami a feneketlen mélységbe, a reménytelenség legmélyebb bugyrába taszítja az adósokat.

– Államtitkár úr! A Fidesz-kormány sajnos nemhogy nem változtatott a rendszeren, hanem még tetézte is a bajt. Például a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2013. június 29-étől hatályos rendeletmódosítása tovább növelte a végrehajtók korábban sem alacsony bevételeit, hiszen az eddigi munkadíjukon felül a hivatali helyiségen kívüli eljárási cselekmények lefolytatása esetén ügyenként plusz 6 ezer forint összeget számíthatnak fel. Arról nem is beszélve, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján a végrehajtóknak az egyéb költségeken és munkadíjukon felül az adósoktól be kell hajtaniuk az úgynevezett általános költségátalány összegét is, amit közvetlenül a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara számára kell átutalniuk. Ez már azért is érthetetlen passzus, mert általános gyakorlat, hogy egy kamarát a tagjainak kell fenntartania leginkább a tagdíjakból, egy adósnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy miből működik a kamara.  Mindezek alapján joggal kérdezem:

• Miért növelték tovább miniszteri rendeletben a bírósági végrehajtók hasznát?
• Miért kell minden egyes adóstól tételes díjat beszedni a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara számára?
• Nem gondolja-e, hogy hatékonyabb és olcsóbb lenne a bírósági végrehajtás, ha azt teljes egészében államilag szerveznék meg szigorú kontroll és ellenőrzés mellett?
• Nem gondolja-e úgy, hogy a bírósági végrehajtás közfeladat, amely esetében egyáltalán nincsen helye a profitorientált vállalkozásoknak?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy semmifajta profitnövelésre vagy plusz díjfizetési kötelezettségre nem került sor a végrehajtás során az elmúlt 3 esztendőben. Nagyon jól tudtuk a kormányváltáskor, hogy az emberek nemcsak azért szeretnének elkerülni, mert akkor valószínűleg fizetési nehézséggel küszködnek, hogyha a végrehajtóval kerülnek kapcsolatba, hanem azért is, mert ez egy zűrös, zavaros, folyamatosan növekvő költségekkel járó terület volt, ahol az állam regulációja, az állam költségeket megfogó hatalma kevésbé jelent meg, és sokkal inkább kiszolgáltatottak voltak az egyes adósok vagy az egyes végrehajtás alá kerülők, mint amilyen állapotban vannak most, az elmúlt 3 év jogszabály-változtatásai után. Ettől függetlenül szeretnénk természetesen, hogyha még inkább tiszta viszonyok lennének, de egyértelmű, hogy olcsóbbak az eljárások, és egyértelmű, hogy a kiszolgáltatottabb emberek jogait sokkal inkább védjük több jogintézménnyel, ezenkívül pedig arra is törekszünk, hogy minél kevesebben kerüljenek ilyen helyzetbe.

– Képviselő úr! A megelőzés tekintetében nagyon fontos, hogy a rezsicsökkentés bevezetése óta 15-20 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik közműelmaradással rendelkeznek, márpedig ezeket az adóssághalmokat általában a közműtartozások döntötték be. A közműszolgáltatók indították az első eljárásokat, és ez vezetett a végrehajtásokhoz. Tehát nagyon fontos leszögeznünk: a rezsicsökkentés ebben is a különféle ilyen tartozással rendelkezők 15-20 százalékán segített. Amikor pedig a képviselő úr a vonatkozó jogszabályokat nézte, akkor lehet, hogy a jogszabály egyik-másik paragrafusán rajta maradt a kakaós- vagy a kávésbögréje, mert mintha csak a jogszabályok egyik oldalát olvasta volna, a másikat nem. Pontosan azért, hogy itt ne legyenek kiszolgáltatva a végrehajtást szenvedők, éppen ezért az elmúlt 3 évben nagyon erős jogszabály-módosításokat hajtottunk végre, pontosan azért, hogy az állami kijelölés valósuljon meg, és a költségek minden része jogszabályban legyen rögzített.

– Képviselő úr! 2010 decemberében fogadtuk el azt az első átfogó igazságügyi törvénycsomagot, amelynek része volt az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása. 2011 februárjában szigorítottuk az álláspályázatok szakmai szempontrendszerét, 2013. január 1-je óta pedig csak olyan személyek lehetnek új végrehajtók, csak azok kaphatnak ilyesfajta kinevezést, akik jogi végzettséggel rendelkeznek. Tehát megszűnt az a korszak, amikor valaki jogi tudás nélkül, jogi végzettség nélkül lehetett végrehajtó. Nyilvánvalóan a szabályszerűségen fog javítani, ha végzett jogászok végzik a végrehajtási folyamatokat. Továbbképzési kötelezettséget is előírtunk.  2011-ben tehát nagyobb jellegű módosítás volt az eljárásokkal kapcsolatban. A legfontosabb az elektronikus eljárások bővítése, hiszen a visszaélésekre pont akkor kerülhetett sor, ha nem elektronikusan, hanem fizikai úton volt az árverés lebonyolítva, tehát valakit akár távol tudtak tartani erőszakkal is az árverésektől, vagy meg tudtak félemlíteni. Elektronikusan a lehető legmagasabb ár jön ki, ezáltal az adós legnagyobb mértékben lesz mentesítve a tartozásai alól, és szintén a végrehajtói munka felügyeletét erősítő módosításokat fogadtunk el.

– Képviselő úr! Egyedülálló az a szankciórendszer, hogy a bírósági jogszerű érvényesítés után az ügyfél javára, tehát az adós számára írható elő vagyoni szankció, nem az állam felé kell teljesítenie annak a végrehajtónak, aki a szabályokat megsértette, hanem az illető adós számára, akinek a vagyonát ő éppen végrehajtja. Ilyenre nem nagyon van példa, hogy így támogatnánk az adósokat. Szintén fontos volt a fegyelmi bíróságok megerősítése, az eljárásból való kizárás bővítése, a lakáskiürítés esetén az adósnak a vételár bizonyos hányadának a garantálása. Ezt követte Vejkey képviselő úr módosítása, amely több területen, a felügyelet, a felelősségre vonás területén új alapokra helyezte a törvényt. Ami pedig a konkrét esetet illeti, az az összeg, amit ön említett azt kompenzálja, hogy a díjalapot nem lehet növelni az eljárás során: az adóstársak számára felére csökkentettük a zálogjogi munkadíjat, a költségátalányt és a lakáseladási illetéket, és még tudnám folytatni a csökkentések sorát.

+

STAUDT GÁBOR: – Államtitkár úr! Attól még, hogy ön cinikus és nem megfelelő szaktudással jön ide, olyan elegyet alkot, amit az emberek sem fognak elfogadni. Ez nem attól lesz olcsóbb, hogy ön azt mondja, hanem attól, hogy valóban olcsóbb. A törvényben nem ez van. A törvényben emelkednek a díjak, hiába mondja azt. Az pedig, hogy a jogi végzettséget bevezették, nem felmenő rendszerben vezették be. Majd egyszer, ha újakat kinevezik, gratulálok, hogy eddig jogi végzettség nélkül végrehajtók dolgozhattak Magyarországon.

– Államtitkár úr! De az általános költségátalányról sem beszélt, ami egy tételes díj: az embereket sarcolja, és közvetlenül a kamara számára kerül átutalásra, annak a kamarának, amelyet a saját tagjainak kellene fenntartani. És arra sem válaszolt, hogy mikor fogják közfeladatként megszervezni a bírósági végrehajtást, és nem a profitérdeket, a profitorientált hozzáállást engedni. Ez minden volt, csak nem válasz!

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont 208 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 2 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

Hogyan károsítja meg az Elios nevű Közgép-cég százmilliókkal az adófizetőket, és hogyan nézi ezt tétlenül a kormány?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A múlt héten kérdést tettünk fel az NFÜ-ben zajló állapotokról. Itt 3 milliárd forintról van szó, amit fantomcégeknek sikerült kiosztani. Ugyan az eredményt megsemmisítették, de úgy tettek, hogy ezzel minden rendben van. Pedig egyáltalán nincs rendben, a rendszer sokkal mélyebb szinten romlott.

– Államtitkár úr! Újabb botrányok kerülnek napvilágra: most éppen a szegedi egyetem napelem-projektjéről van szó. Botrányos volt maga az elindulás is. Itt egy uniós pénzből finanszírozott tenderről van szó, amelyet az E-OS Innovatív Zrt. nyert el, lényegében csalással; egy Közgép-leányvállalatról van szó. Tudniuk kell, hogy az E-OS 10 százalékkal, 85 millió forinttal drágábban vállalta el a munkát, mint a magyar versenytársak, tehát önmagában ez a 85 millió forint már a magyar állam vesztesége, ez már mindannyiunk vesztesége. A  projekt befejezését követően, most két év után is ugyanolyan botrányos a tender, mint amikor elindult. Jelenleg bírósági per is folyik az ügyben, és EU-s vizsgálatot is lefolytatnak. A bírósági perre azért került sor, mert időközben Eliosra átnevezték, átkeresztelték a céget, de nem fizettek ki 200 millió forintot az elvégzett munkáért, a tulajdonosok viszont ezt a 200 millió forintot kivették a cégből osztalékként. Ha megnézzük, hogy ennek a 200 millió forintnak mennyi az áfarésze, 82 millió forintot kapunk, tehát ez már önmagában a magyar állam vesztesége, most már tehát 167 millió forintnál tartunk.

– Államtitkár úr! Vannak itt még további cifraságok is. Arról is lehet tudni, hogy az E-OS, amikor elnyerte a tendert és a vele járó EU-s pénzt, részben off-shore tulajdonú volt, 22 százalékban egy ciprusi cég birtokolta. Arról is tudni kell, hogy a fővállalkozó a munka 90 százalékát elvégző alvállalkozót egyáltalán nem alvállalkozói státusban tette be a projektbe, hanem egyszerűen beszállítóként, így nem vonatkozott rá az EU-s pénzeknél egyébként nagyon helyesen bevezetett és elvárt, az alvállalkozókat védő fizetési garancia, gyakorlatilag így a Közgép-leányvállalat kijátszotta a rendszert.

– Államtitkár úr! Mindannyiunk érdeke az, hogy az EU-s pénzek környékét és a közbeszerzéseket egy az egyben megtisztítsuk a korrupciótól, a körbetartozástól, a visszaosztástól. Amíg ezt a kormányzat nem végzi el, addig senki nem fogja elhinni önöknek, hogy a magyar népet szolgálják. Ezért is kérdezem:

• Mit tesznek önök, hogy ne lehessen az alvállalkozókat beszállítónak feltüntetni és így kikerülni a védő szabályozás alól?
• Mit tesznek azért, hogy olyan cégek nyerjék el a munkákat, akik azokat el is tudják végezni? Mit tesznek azért, hogy a pályáztatás tisztán menjen, és ne lehessen mondvacsinált indokokkal kizárni a pályázókat?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Először is szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a magyar kormány komolyan veszi az LMP minden kezdeményezését. Amikor önök kritikát fogalmaztak meg egy kihirdetés előtt álló pályázat kapcsán, amelynek leendő jogosultjai napelemparkokat létesíthettek volna, a kormányfő vizsgálatot rendelt el, és az önök javaslata alapján megszüntettük ennek a pályázati sornak a lehetőségét, és a pénzeket onnan óvodák, bölcsődék korszerűsítésére, energiahatékonyságának növelésére csoportosítottuk át. Tehát megtettünk mindent annak érdekében, hogy az önök kérése, illetve kritikája érvényesülhessen. A gyanút ugyan nem tudták beigazolni, mi azonban bölcsebbnek gondoltuk, hogy a vállalkozói szektor helyett óvodákra és bölcsődékre tudjuk költeni ezt a pénzt. Ebből a pénzből napokon belül több száz bölcsőde és óvoda újulhat meg, részben az önök kritikájának is hála. A második megjegyzésem: tekintettel arra, hogy konkrét ügyről van szó, nehéz helyzetben van az ember, hogy vállalkozásokat milyen mértékben hozhat szóba a parlamentben azok üzleti reputációjának érintettsége vagy érintetlensége nélkül. Ezért szeretném felajánlani a képviselő asszonynak az iratbetekintés lehetőségét a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség épületében. Az összes dokumentumot a rendelkezésére bocsátani képesek és készek vagyunk, tekintettel arra, hogy egy szabálytalansági vizsgálatot indított a Fejlesztési Ügynökség, amely szeptember 30-án lezárásra került, és annak eredménye a Szegedi Tudományegyetem számára mint a pályázat győztese számára átadásra került.

– Tisztelt Képviselő asszony! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az érintett cég számára - amelynek érdekében ön most felszólalt, és ebből egy általános következtetést levonni próbált, 8 százalékos alvállalkozója volt ennek a beruházásnak – a teljesítés igazolásra és kifizetésre került. Kétségtelen, hogy beszállítóként mintegy 80 százalékot tett hozzá a beruházáshoz, de szeretném jelezni, a szabálytalansági vizsgálat megállapította, hogy beszállítói kifizetése is megtörtént, igaz, engedményezés formájában: egy olyan cég került kifizetésre, amelynek a beszállító tartozott. Erre az engedményezés polgári jogi törvényi követelményeinek betartása mellett került sor. Ahogy ezeket a dokumentumokat a szereplők ismerete nélkül áttanulmányoztam az ön javaslatára, felvetésére készülve, az a benyomásom alakult ki, hogy a felek között üzleti vita van, amelyben nem volna helyes a parlamentnek állást foglalnia. A Fejlesztési Ügynökségnek az volt a kötelezettsége, hogy a kifizetéseket kikényszerítse.

– Tisztelt Képviselő asszony! Kérdezte tőlünk, hogy mit teszünk az alvállalkozók kifizetése érdekében. Ez egy fontos és megfontolásra érdemes felvetése volt. Készen állunk minden ilyen javaslatra és párbeszédre az LMP frakcióját vagy bármely más képviselőtársamat illetően is. Szeretném jelezni, hogy július 1-je óta csak azok a fővállalkozók kaphatják meg az NFÜ-től a pénzt, akik az alvállalkozókat 30 napon belül kifizetik. Különös körültekintéssel járunk el minden panasz, minden vizsgálat és minden bejelentés kapcsán. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy bármilyen cégről legyen szó, bármilyen politikai kötődése legyen a fővállalkozónak, akár jobboldali vagy akár baloldali értékrendet valljon a menedzsment, az alvállalkozók soron kívül, a teljesítés igazolását követően kifizetésre kerüljenek. Ez a nemzetgazdaság érdeke, hiszen a kifizetés után van arra lehetőség, hogy adó formájában megsarcoljuk őket, és a pénzek egy részét az adóbevételek keretében visszaszedjük tőlük. Tehát mi magunk vagyunk leginkább érdekeltek államként abban, hogy fizetni képesek legyenek. A kiválasztás kapcsán a közbeszerzési eljárás keretében pedig nemcsak az árat fogjuk nézni a jövőben, hanem a hozzáadott értéket is.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Az iratbetekintés lehetőségével mindenképpen élni fogok. De ha ennyire nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az LMP-nek milyen tevékenysége van, és ennyire adnak a véleményünkre, akkor meg tudná nekem magyarázni, miért nem vették tárgysorozatba sem azt a törvényjavaslatunkat, amely arról szólt, hogy az összes fejlesztési forrásból az off-shore lovagokat söpörjük ki? Hogy van ez, hogy az egyik pillanatban van egy botrány, és akkor rögtön szerényebben kommunikálnak, míg ha ez nincs, akkor tárgysorozatba sem veszik azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy végre a korrupciót felszámoljuk ebben az országban?

– Államtitkár úr! Ezen a projekten, a negyede volt korrupciós felár. De ez száz százalék lesz, ha az Uniónak vissza kell fizetni. Úgyhogy nagyon sok munkájuk van még önöknek, és addig az ilyen kitérő válaszokat nem tudom elfogadni. Már három éve kormányon vannak, ennél gyorsabban kellett volna dolgozniuk!

A képviselő asszony nem az Országgyűlés látható többsége viszont 214 igen szavazattal, 37 nem ellenében, 28 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

A szocialistáknak csak a szájuk jár, amikor lehetőségük volt rá, a rendelkezésre álló uniós források töredékét hívták le, mit tesz a kormány az uniós források hatékony és gyors felhasználásáért?

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): – Államtitkár úr! A szocialistáknak csak a szájuk jár, amikor lehetőségük volt rá, a rendelkezésre álló uniós források töredékét hívták le. Ezt mondom azért is, mert amikor Bajnai miniszterelnök úr miniszterré lett kinevezve, akkor bizottsági ülésen tettem fel a kérdést: miniszter úr, off-shore cégek kaphatnak-e uniós forrást? Akkor ő úgy fogalmazott, hogy amíg ő miniszter, addig uniós forrásból off-shore cégek nem kaphatnak.

– A 26 milliárd euróból a szocialista kormányok összesen 1,4 milliárd eurót tudtak lehívni 2007 és 2010 között. Ez az uniós forrásoknak mindössze az 5,5 százaléka. Időközben kiderült, hogy a lehívott összegeknek is a döntő többségét, 76 százalékát szabálytalanul, törvénytelenül, gyakran korrupciógyanúsan vagy off-shore lovagok számára játszották át.

– Államtitkár úr! Tudvalevő az, hogy ezzel a lépéssel közel 900 milliárd forint összegű támogatástól esett el Magyarország 2008 és 2010 között. A magát szocialistának nevező kormány pont az Európai Unió szociális alapját nem tudta kellőképpen lehívni. A Gyurcsány-Bajnai szocialista tandem vezette fejlesztéspolitika 2007-ben és 2008-ban a szociális alapnak a 0 százalékát, 2009-ben a 3,4 százalékát és 2010-ben összesen az uniós források keretösszegéből mindössze 1,9 százalékot volt csak képes lehívni. Ugyanakkor az elmúlt időszakban, hála az Orbán-kormánynak, 7,7 milliárd euróval tudtuk megnövelni a lehívható összeg nagyságrendjét. Az Európai Bizottság által 2013 áprilisában kiadott tendencia és kimutatás szerint is jelenleg a magyar kormány 11,5 milliárd eurót tudott lehívni 2013 jelen állapotáig, ez az uniós forrásoknak a 46,18 százaléka.

– Államtitkár úr! Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy hihetetlen átalakítást kellett végrehajtani, hihetetlen mértékben fel kellett gyorsítani az uniós források szerződésállományának a megkötését, valamint a lehívásoknak és a kifizetéseknek az állományát is. Meggyőződésem, remény van arra, hogy 2015-ig, tehát az uniós szerződések után, a zárszámadás végéig Magyarország teljesíteni tudja majd a 26 milliárdos keretösszegnek a teljes lehívását. 

• Valóban a szocialistáknak csak a szájuk jár?
• És itt a nagy kérdés az, hogy az uniós források lehívásánál a kormány milyen mértékben fogja tudni támogatni a kis- és középvállalkozásokat, valamint milyen mértékben tudja felhasználni  még a hátralévő időszakban az uniós forrásokat?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető államtitkár: – Képviselő úr! Először is szeretném mindenféleképpen megerősíteni, nehogy kétely maradjon ebben.: a szocialistáknak valóban csak a szája jár. A második megjegyzésem, ha megengedi és lehetővé teszi a  zajongó szocialista frakció, akkor szeretnék a számok szintjén egy fontos és rövid tájékoztatást adni arról, hogy hogyan is áll az európai uniós pénzek ügye.

– Képviselő úr! 2007-ben 8200 milliárd forint elköltésére kapott lehetőséget Magyarország. Ebből a pénzből 2007-ben 10 milliárdot, 2008-ban 219 milliárdot, 2009-ben 506 milliárdot, 2010-ben 671 milliárdot, 2011-ben 895 milliárdot, 2012-ben több mint 1000 milliárdot és 2013. X. hó 7-éig 1021 milliárdot sikerült az országnak lehívnia. Ez a rendelkezésre álló összegnek a fele sajnos, tehát a szocialista kormányok nem sokat tettek a lehívások érdekében. Nekünk kell több mint 4000 milliárd forintot lehívni, ebből még 300 milliárdot tudunk az idén, és a következő, 2014. és 2015. esztendőkben is az akkori kormányoknak mindent meg kell tenni ennek érdekében.

– Képviselő úr! Ezek világos és egyszerű számok. Az a helyzet, hogy a 8200 milliárdról megvan a döntés, azonban a kifizetések lassan haladnak, aminek alapvetően az az oka, hogy 2006-ban és 2007-ben Európában is példa nélküli bürokráciát, nehézkes ügyintézési módot választottak az európai uniós pénzek kifizetésére. Ez okozta a korrupciót, lehetővé tette a 2006-os rendszer az off-shore cégek létrehozását, ezért kellett egy hónappal ezelőtt elrendelnünk egy újabb off-shore nyilatkozatsort. Minden magyar vállalkozástól, amely az elmúlt hét esztendőben pályázatot nyert, ez 44 ezer magyar vállalkozás, világos és egyértelmű, büntetőjogi következményekkel járó jognyilatkozatot kérünk arra nézve, hogy milyen külföldi cégérdekeltség van a cégben, illetve milyen külföldi tulajdonosi szerkezete van. 30 ezer vállalkozás már válaszolt. Amelyek nem válaszolnak, ott el fogunk állni a pályázattól, és visszaköveteljük a kifizetett pénzeket; amelyek válaszoltak, azokat pedig részletesen megvizsgáljuk, és amelynél az off-shore gyanú felmerül, mindegyik pályázattól el fogunk állni, és vissza fogjuk kérni ezt a pénzt.

– Képviselő úr! Sikerült a felfüggesztések problematikájával és az európai fejlesztéspolitikai kritikákkal is megbirkóznia a kormánynak. Mint ismeretes, Brüsszelben egyezséget kötöttünk, ennek hatására 2 milliárd euró kerül a magyar költségvetésbe, melynek több mint a fele, 1,7 milliárd euró megérkezett már, az elmúlt héten a Magyar Államkincstárban jóváírták, és a következő egy hétben további euró-százmilliók érkeznek a magyar költségvetésbe. Pénteken találkoztam Andor László biztossal, aki a társadalmi felzárkóztatási programokért felelős az Európai Unióban, elmondta: egy konstruktív légkörű megbeszélésen lehetőség nyílt arra, hogy a további büntetéseket megfizetve mentesüljünk az újabb vizsgálatok és blokkolások alól, tehát újabb pénzek kifizetésére és lehívására nyílik lehetőség. A kormány pedig  egy héten belül nyilvánosságra hozza azt a határozatát, amely az európai uniós pénzek felosztásának elveit fogja rendezni. Ajánlom figyelmükbe.

+

ÉKES JÓZSEF: – Államtitkár úr!  Ahogy elmondta: 12 kifizetési helynél valóban volt problémája az Európai Uniónak, de azt is tudni kell, hogy a 2007-es döntések alapján került ilyen helyzetbe Magyarország, és ezt a csatát sikerült mindenképpen megvívni. Itt nagy kérdés, hogy a 2007 és 2010 között bennragadt közel 900 milliárd forintos nagyságrendet milyen gyorsasággal tudjuk tulajdonképpen lehívni, és arra a megfelelő szerződéseket is megkötni. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: a szocialistáknak csak a szájuk jár, hiszen a 26 milliárdból 2007 és 2010 között a forrásoknak csak az 5,5 százalékát tudták lehívni, ez a 26 milliárdból tulajdonképpen csak 1,4 milliárd eurós nagyságrend. Elfogadva államtitkár úr válaszát,  fontos kérdés továbbra is, hogy valóban tudjuk-e teljesíteni azon nehézségek mellett, amelyeket a szocialisták a jelenlegi kormánynak az uniós források lehívásánál okoztak.

Miért ellentétes a kormány felsőoktatás-politikája a kormány felsőoktatási koncepciójával?

KARÁCSONY GERGELY (független): – Államtitkár úr! Az Orbán-kormányra a magyar felsőoktatás szétverésének kormányaként fog emlékezni az utókor. Önök eddig három dolgot csináltak a felsőoktatásban. Először is soha nem látott mértékű megszorításokkal kínozták az egyetemeket, főiskolákat. Másodszor: Magyarország érdekeire fittyet hányva igyekeztek nehezíteni a bejutást a felsőoktatásba, bár a hallgatói tiltakozások szerencsére kicsit visszafogták önöket. Harmadszor: önök bevezették a röghöz kötést, amivel tulajdonképpen beismerték azt, hogy hosszú távon sem kívánnak vagy nem tudnak olyan országot teremteni, ahol önszántukból és örömmel maradnak, élnek és dolgoznak a polgárok, a diplomások.

– Államtitkár úr! Mivel a formálódó felsőoktatási stratégiát a nyilvánosság kizárásával tárgyalták a minisztérium által meghívott partnerek, ezért az érintettek szélesebb tömegei csak az újsághírekből értesültek róla. De így is elég egyértelmű a kép: két évvel az új felsőoktatási törvény elfogadása után számos ponton ellentétes felsőoktatási koncepció vitája alakult ki.

– Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír, mert amit tönkre lehetett tenni a magyar felsőoktatásban, azt önök már tönkretették. Hogy csak egyetlen mérőszámot mondjak: az idei évben rekord-alacsony volt a felsőoktatásba jelentkezők száma, 50 ezer fővel kevesebben akarnak itthon továbbtanulni, mint három évvel ezelőtt. A magyar érettségizők egy része, úgy tűnik, külföldre menekül az önök politikája elől.

– Államtitkár úr! A koncepcióban benne van, amit eddig a kormány tagadott, mégpedig az, hogy a felsőoktatás támogatása, bővítése busásan megtérül az országnak. Ezek szerint önök belátták, hogy korábban hibáztak? Akkor viszont mi végre ez a sok megszorítás, miért építik le a felsőoktatást? A koncepcióban szerepel az is, hogy a felsőoktatásban Magyarországon nincs szó túlképzésről, túl kevés a magyar diplomás. Tegyük hozzá: nemcsak elmarad az EU által javasolt és Magyarország által is vállalt 40 százalékos aránytól, de a szakadék egyre nő. Ha a felsőoktatási koncepció szerint növelni kell a részvételt, akkor miért akarja a kormány tovább csökkenteni azt a bejutás megnehezítésével, a ponthatárok emelésével, és azzal, hogy épp a legnépszerűbb szakokon tartja mesterségesen magasan a bejutási küszöböt?

– Államtitkár úr! Mindez az önök kormányzati gyakorlatának a bírálata. Egyrészt önök a nagy hatalmú kancellárok beiktatásával az egyetemek autonómiájának szűkítésére tesznek javaslatot. Ezt mi továbbra sem tudjuk támogatni, hiszen önök a felelős gazdálkodás egyébként támogatandó célja mögé bújva tulajdonképpen kézivezérelni akarják a felsőoktatási intézményeket. Másrészt azzal sem értünk egyet, hogy a közösségi főiskolák halva született ötletével önök kiszakítsanak a felsőoktatásból néhány olyan nagyon fontos szakot, mint például a védőnő- vagy az óvónőképzést. A kérdésem tehát:

• Ha egyrészt tudják a koncepcióban, hogy rosszat csinálnak, akkor miért járnak tovább ezen az úton?

+

DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Van annak némi diszkrét bája, hogy éppen ön fejezi ki az aggodalmát a hazai felsőoktatás ügye iránt. Megkapó, az ön érdeklődése itt az Országgyűlésben a jövő értelmisége iránt azt követően, hogy a magyar emberek nemrég elborzadva nézték a híradásokban az egyik pártszövetségesük agresszív, obszcén és a jó ízlés határain messze túlmenő kifejezésekkel és káromkodásokkal körített performanszát. Ízlelgetjük még ezt a helyzetet. Néhány nappal ezelőtt egy olyan rendezvény résztvevője volt, amely az önök különböző megmozdulásain műsorvezetőként, show-manként, ceremóniamesterként rendszeresen fellépő meghatározó alakja az a Pityinger László - úgynevezett művésznevén Dopeman - volt, ami nem túl meglepő módon ajzószerekkel foglalkozó, drogos embert jelent. Tehát akinek a keze munkáját olyan opusok dicsérik, hogy ebben a Házban egyáltalán az idézhetők közül válogassak, mint például a Drogsztár, a Halott ribanc nem ugat és a Megyünk lopni című zeneszámok.

– Képviselő úr! Ön valóban a kormány felsőoktatási intézkedéseit kívánja bírálni? Ön komolyan gondolja, hogy erről a szellemi katedráról, erről a sajátos erkölcsi piedesztálról kíván minket kérdezni? Magának osztaná azt a szerepet, hogy a felsőoktatás szétverésével vádoljon bennünket, miközben önök, különös barátaikkal egyetemben, a magyar politikai kultúra szétverésén fáradoznak? Tudja mit, képviselő úr? Én nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Érdekes  lenne ez után az intellektuális bravúr után az interpellációjában a kormány értelmiségellenességéről hallani bármit is.

– Képviselő úr!  -Egyébként, a felsőoktatás, köszöni szépen, jól van! A januárban létrehozott felsőoktatási kerekasztalnak köszönhetően, amely a felsőoktatás valamennyi legitim szereplőjét tömöríti, valóban minőségi, versenyképes, felelősségvállalásra építő rendszert alakítottunk ki. Finomhangolása most zajlik.

+

KARÁCSONY GERGELY: – Államtitkár Úr! Őszintén, ez most mi volt? Ön 2 perc 40 másodpercig beszélt Pityinger Lászlóról és 20 másodpercig a magyar felsőoktatásról. Ha jól tudom, ön nem pityingerügyi államtitkár, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumának az államtitkára. Ez a 20 másodperc engem nem győzött meg arról, hogy önök tudják, hogy egyáltalán mit csinálnak, és hogy olvasták-e azt a koncepciót, amit megírtak. Úgyhogy még válasznak sem tudom értelmezni. De higgye el, nem csak én vagyok így ezzel, hanem azok a diákok is, akik most valahol Európában tanulnak, szemben a magyar felsőoktatással, mert a saját hazájukban ezt nem tehetik meg ingyen. 

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont 204 igen szavazattal, 65 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.