„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Így történik, mindig így történik. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk a legutóbbi ülésen elhangzott szónoklataikat.

A fontos nemzeti alaptantervről és az elfelejtett gyermekekről!

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Hétfő: magyar, történelem, honismeret, matematika, úszás, úszás, osztályfőnöki. Kedd: idegen nyelv, matematika, rajz, természetismeret, testnevelés, technika, technika. Szerda: idegen nyelv, matematika, történelem, ének, magyar, néphagyomány. Csütörtök: informatika, matematika, magyar, erkölcstan, nyelvi tagozat, nyelvi tagozat. Péntek: magyar, magyar, természetismeret, idegen nyelv, testnevelés, testnevelés.

Ádám, 5/A osztályos tanuló, 11 éves magyar diák heti órarendje így néz ki. Háromszor van hét órája, kétszer meg hat.

Gábor 6/A osztályos tanuló, 12 éves magyar fiú, órarendje szerint hetente háromszor van hét órája, kétszer meg hat órája. A hét óra azt jelenti, hogy ebédszünet nélkül hétszer negyvenöt perc, vagyis reggel 8 órától háromnegyed 3-ig ül a padban..

Brigi 2/B osztályos tanuló: egyszer van négy órája, háromszor öt órája, pénteken négy órája van, de mivel be kellett iktatni egy lyukasórát, valójában ötórás ez a napja is. Általában 8-tól háromnegyed 1-ig ül az iskolapadban. Ő egy 8 éves magyar kislány.

– Államtitkár Úr! Ezt hozta az önök által megalkotott új Nemzeti alaptanterv. Egy szülő azt mondta nekem, hogy amikor a gyerekei hazaérnek az iskolából, egyszerűen csak kiterülnek, mint a békák a tó partján. Kimerültek, egyszerűen nincsen kedvük se játszani, se  beszélgetni. A mostani NAT szemlélete lexikálistudás-alapú: azt akarják, hogy az iskola, illetve a pedagógusok mindent, de lehetőleg ennél is többet tételesen, jól beosztva, katonásan, rendben tanítsanak meg, tételes ismereteket egymás után, nyakra-főre, aztán, amikor egy újfajta ismeret tanítása szükségessé válik, mondjuk, az informatikában, még azt is benyomjuk. Ebből a szemléletből minden hiányzik, ami korszerű, bár kétségkívül van erénye, főleg a történészek számára, akik így a XXI. századi magyar valóságban kutathatják a XIX. századi porosz pedagógiát élőben.

– Államtitkár Úr! Ez a Nemzeti alaptanterv megtaníthatatlan, pontosabban: jórészt felesleges megtanítani, jelentős és radikális tananyagcsökkentésre van szükség. Mindezek alapján kérdezem: szeretné-e ön is, hogy a gyerekeknek még legyen kedvük játszani az iskola után? Hallott-e arról, hogy az iskolásaink kimerültek, fáradtak? Egyetért-e azzal, hogy a Nemzeti alaptanterv jelentős, radikális átalakítására van szükség? 

***

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Nyilvánvalóan mindenkinek vannak olyan élményei saját gyermekkorából vagy a gyermekeinek az iskolás éveiből, amikor a gyermek fáradtan jön haza, ugyanakkor a kormányzat igyekszik nemzetközi összehasonlításban is szemlélni azt, hogy mekkora a gyermekek leterheltsége. Ha megnézi ön is a 2014-es OECD-jelentést, akkor abból azt látja, hogy a magyar gyermekek összességében az általános iskolában 5303 órát töltenek, míg az OECD-átlag 7475 óra. Tehát jóval több órát ülnek bent a diákok, mint az ön által idézett Ádám vagy a többi tanuló. Éppen ezért, amikor hozzányúlunk az oktatásügyhöz, nagyon óvatosan kell ennek a bonyolult rendszernek egyik vagy másik részére tekinteni. Napi tapasztalat az is, hogy nagyon sok szülő még különórára is járatja a gyermekét és ezért még hajlandóak további anyagi áldozatot is hozni. Tehát miközben a  szülők egy része azt kérdezi, sérelmezi, hogy miért annyira leterhelt a gyermeke az iskolában, a másik része pedig további tehernek veti alá, amikor adott esetben délután vagy akár hétvégén további különórákra járatja. 

 – Az elismerendő, hogy az elmúlt öt évben megnőtt az iskola szerepe, hiszen nemcsak az oktatásban, de a nevelésben is részt vesz. A mindennapos testneveléssel vagy más módon, az erkölcstan bevezetésével, a hittan bevezetésével is növekedhetett az órák száma. A NAT-nak nemcsak a műveltség közvetítése a feladata, hanem a tanuláshoz, munkához szükséges készségek, képességek, ismeretek, attitűdök átadása és nyilvánvalóan a nemzeti és társadalmi összetartozás-tudat erősítése. Nekünk pedig az egységes fenntartással pontosan az volt a célkitűzésünk, hogy egyenlő hozzáférés legyen mindenki számára, hiszen nemzetközi összehasonlításban is, főleg Nyugat-Európához képest, nagyok a különbségek egyes régiókban, ahogy beiskolázzák a gyermekeket. Pontosan azért van ötévenkénti felülvizsgálása a NAT-nak, hogy ezeket korrigálni tudjuk, de az is fontos, hogy a pedagógusok továbbképzésében sokat tudtunk előrelépni, ami szerintem segít a gyermekeknek. Az elmúlt öt év eredményei közé ez mindenképpen besorolható, és az is, hogy akár a pénzügyi szemlélet, az önálló felelős családi gazdálkodás vagy a használható nyelvtudás megszerzése jóval hangsúlyosabb, mint évekkel ezelőtt. És változatlanul bízunk benne, hogy a gyermekeknek a játékhoz is nagy kedve lesz a mindennapi iskola után.

 ***

HILLER ISTVÁN: – Elismerésre méltó ahogy ön itt mindennel megpróbál szerencsétlen minisztériuma miatt foglalkozni. Ezért valóban egy tábla fehér csokoládé önt illeti. Ez a válasza azonban, meg kell mondani, tartalmilag nagyon kevés. Az óraterhelés és az iskolában eltöltött idő között ugyanis szakmailag alapvető különbség van. Az az egész napos iskola, amit önök bevezettek, nem más, mint egy erőltetett napközi, és azt ezt kérem, ne hasonlítsák a német nyelvterületen bevált és helyes iskolákhoz.

  ***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 109 igen szavazattal, 47 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Önök ezt nevezik gazdaságpolitikának?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Nemrég látott napvilágot az Európai Unió statisztikai hivatalának új jelentése, mely szerint a magyar lakosság 31,1 százaléka, tehát durván egyharmada szegénynek számít. 2008-hoz képest nemhogy csökkent volna - minden kormányzati propaganda ellenére - a szegények részaránya Magyarországon, hanem egyenesen nőtt 3 százalékkal. Uniós szinten a legnagyobb csökkenést Lengyelország, Csehország és Románia érte el a szegénység elleni küzdelemben. Tehát nem arról van szó, hogy valami régiós trendnek felel meg, hogy Magyarországon elszegényednek az emberek. Más országokban javul a helyzet, Magyarországon sajnos ugyanezt már nem mondhatjuk el. A súlyos anyagi nélkülözésnek kitett emberek tekintetében az egész Európai Unión belül Magyarország foglalja el a harmadik legrosszabb helyezést az Európai Unió statisztikai hivatala szerint.

– Az Orbán-kormány miként is „küzdött” – idézőjelben – a szegénység ellen? Bevezette az egykulcsos adót, amivel a legmagasabb jövedelmű 10 százalék részére több mint 500 milliárd forint adókedvezményt juttatott, és eközben emelte a szegény emberek adókulcsát.

– Hogyan küzdött még az Orbán-kormány? Kezébe került 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon, aztán ezt a pénzügyi szabadságharc tekintetében villámgyorsan felélte: részben adósságcsökkentésre, részben pedig a költségvetés folyó kiadásaira fordította, a pénz tehát eltűnt. Bevezették - szintén idézőjelben - „a szegények megsegítésére” a világ legmagasabb áfáját; 27 százalékos áfakulcsot sehol nem fizetnek, csak Magyarországon.

– Az ország szegényedik, a fiatalok elvándorolnak Magyarországról. Eközben azt láthatjuk, hogy milliárdossá elsősorban az Orbán Viktor közvetlen környezetében lévő nagyvállalkozói kör tagjai válnak.  Fontos látni azt is, hogy az a megszorító gazdaságpolitika, amit a Széll Kálmán-tervvel kezdett el az Orbán-kormány, aztán oly sok lépésen keresztül adóemelésekkel folytatott, látványosan megbukott. A fiatalok az országból elmenekülnek, a lakosság - még az Európai Unió statisztikai hivatala szerint is – a régiós trenddel ellentétben nem gazdagodik, hanem szegényedik, az ország pedig egyre élhetetlenebbé válik. Kérdezem én:

– Mikor látja be a kormány, hogy az eddigi megszorításokra alapozó gazdaságpolitika megbukott és valamit érdemben tenni kell a szegénység ellen Magyarországon?

***

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Azzal kezdeném, hogy először is rögzítsük a 2010-es állapotokat, hogy milyen helyzetben volt az ország gazdaságpolitikai szempontból. Gazdasági növekedésről nem beszélhettünk, mert csökkenésről beszéltünk. A munkanélküliség folyamatosan nőtt: összesen 3,7 millió embernek volt munkája. A reáljövedelmek csökkentek: 2009-ben a 13. havi bért, illetve a 13. havi nyugdíjat elvették a szocialisták. Belezavartak 2 millió embert a devizahitelezésbe, úgy, hogy nem figyelmeztették őket annak kockázataira. Európában a legmagasabb rezsiárakat fizették a magyar emberek. Egyébként pedig makrogazdasági szempontból is negatív, túlzottdeficit-eljárásban volt Magyarország, és tudjuk, hogy az európai uniós pénzek felhasználása sem érte el a célját. A Fidesz-kormány az elmúlt öt évben mindegyikre hathatós és hatékony, eredményes választ adott.

– Képviselő Úr! A  szegénység felszámolása ellen akkor tudunk küzdeni, ha van gazdasági teljesítmény, van jövedelem, elosztható jövedelem, jut belőle az embereknek, a családoknak és természetesen az államnak. Akkor tudunk megfelelően küzdeni a szegénység ellen, hogyha a deficiteljárásból Magyarországot ki tudjuk hozni, és visszaszerezzük újra a befektetők bizalmát – ez 2013-ban sikerült –, ha megmentjük a devizahitelben lévő több millió embert. Az elmúlt évek küzdelme többek között erről szólt, és úgy gondolom, eredményesen küzdöttünk a magas rezsiköltségek ellen, és ma már az emberek 300 milliárd forintot takarítanak meg azáltal, hogy sikerült több lépésben csökkenteni a rezsiköltségeket. De ami még fontosabb: nőtt a foglalkoztatottság. Magyarországon ma a 2010-es kormányváltáshoz viszonyítottan plusz 500 ezer embernek van munkája, 6,4 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma. A leghatékonyabb fegyver a szegénység ellen az, ha munkát tudunk adni az embereknek. Ma már több mint 4 millió 200 ezer embernek van rendszeres jövedelme Magyarországon.

– De fontos az is, hogy a beszedett jövedelmeket hogyan osztja vissza szociális alapon a kormány. Ebben is vannak komoly eredmények, hiszen a családi adókedvezményt rendszeresen növelni tudjuk. Talán ennek köszönhető, hogy Magyarországon az elmúlt két évben egyre jobban nő a fogyasztás, mert van miből többet fogyasztani az embereknek, és nő a kiskereskedelmi forgalom is. Azt gondolom, hogyha lassan és lépésről lépésre, de nő az életszínvonal, és csökken a szegénység is Magyarországon. Azzal, hogy a Jobbik eltagadja Magyarország, a magyar emberek eredményeit, valójában semmire nem fog menni. Ez nem egy kormányváltó politika, ez egy hazugságpolitika. Hát, sok sikert hozzá, uraim!

 ***

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr elmeséli az Országgyűlésnek, hogyan kell küzdeni Magyarországon a szegénységgel szemben, ehelyett a tények viszont azt mesélik, hogy önök nemhogy nem tudtak küzdeni a szegénységgel, hanem 3 százalékkal növelték a szegény emberek részarányát. Ezek az Európai Unió statisztikai adatai. Fontos azt is látni, hogy ugyanolyan folyamatos sikerpropagandát folytat az Orbán-kormány, mint amikor még a szociálliberális koalíció idején Kóka János SZDSZ-es miniszterként arról beszélt, hogy ugrik a magyar puma, dübörög a magyar gazdaság és a többi. Láthatóan önök egymásra hárítják a felelősséget, ez a vége. 2018-ban aközött kell választania az országnak, hogy minden folytatódik-e ugyanúgy, mint eddig, gyarapodnak-e folyamatosan a Fidesz közeli milliárdosok, miközben az ország lakossága elszegényedik, vagy pedig választ az ország magának egy jobbik utat.

 ***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 111 igen szavazattal, 34 nem ellenében és 2 tartózkodás elfogadta.

 

Az önkormányzatokkal való együttműködésről!

 

HOLLIK ISTVÁN (KDNP): – A kormány az elmúlt évek során több alkalommal is biztosította az önkormányzatokat arról, hogy együtt kíván működni velük, és fontos számára, hogy mi történik egy-egy településen, legyen szó a legapróbb kistelepülésről, megyei jogú városról vagy éppen a fővárosról. A lezajlott adósságkonszolidáció keretei között a kormány 2011 vége és 2014 májusa között mintegy 1368 milliárd forint adósságot vállalt át az érintett önkormányzatoktól. A konszolidációt követően fontos, hogy az önkormányzatok stabil lábakon tudjanak megállni, és ne kelljen hitelből finanszírozni a települések működését. Ennek érdekében még 2013-ban a kormány szigorította a települések hitelfelvételének a lehetőségeit. Ezzel az intézkedéssel elkerülhető, hogy falvaink, városaink újra olyan adósságcsapdába keveredjenek, mint amilyenbe az MSZP kormányzása alatt sajnos belekerültek.

– Fontos szempont, hogy a jövőben a megyék és településeik olyan programok részeseivé váljanak, amelyek hosszú távon képesek biztosítani versenyképességüket és talpon maradásukat. Ezeknek a céloknak az eléréséhez szükség van a helyi gazdasági szereplők megerősítésére, valamint a helyi munkaerő bevonására. Ahhoz, hogy a kormány jól tudjon együttműködni a településekkel, feltétlenül szükséges a párbeszéd a megyékkel és a településekkel egyaránt, hiszen ők látják a legjobban azt, hogy az adott térségnek mikor, mire és milyen formában van szüksége. Ezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Milyen fejlesztések elé néznek a megyei és a települési önkormányzatok a jövőben?

– Milyen az önkormányzatok és a kormány együttműködése?

***

RÁKOSSY BALÁZS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormányzati munka során valóban kiemelt szempont az, hogy a megyék és a települések olyan programok részesévé váljanak, amelyek hosszú távon képesek biztosítani a talpon maradásukat, elősegíteni a gazdasági növekedésüket, versenyképességüket. Magyarország kormánya úgy döntött, hogy 2020-ig a hazánkba érkező 12 000 milliárd forintos európai uniós forrás 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre, az ország versenyképességének a növelésére, illetve a foglalkoztatás bővítésére fordítja. Ennek szerves részét képezi a terület- és településfejlesztési operatív program - a TOP - és a versenyképes Közép-Magyarország operatív program is, amelyek alapvetően önkormányzati beruházásokon keresztül a helyi gazdaságfejlesztést, ezen belül is a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztését és a foglalkoztatás bővítését célozzák. A TOP forrásai 2020-ig több mint 1230 milliárd forintot jelentenek, amelynek célterülete Magyarország Budapesten és Pest megyén kívüli területe. A budapesti és a Pest megyei régiót magába foglaló területen a VEKOP, a versenyképes Közép-Magyarország operatív program egy 288 milliárdos keretösszeggel ötvözi a területi és az ágazati beavatkozásokat.

– Annak érdekében, hogy az uniós források felhasználása reagálni tudjon a térségi és helyi igényekre, a Nemzetgazdasági Minisztérium 2012 tavasza óta szorosan együttműködik a megyékkel és a megyei jogú városokkal, amelyek nemcsak az operatív programok tervezésében, hanem a végrehajtási fázisban is aktívan vesznek részt. A partnerség további elmélyítése érdekében 2015. október 26-án stratégiai együttműködési megállapodás született a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Megyei Jogú Városok Szövetsége, illetve a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége között. Az önkormányzati szövetségekkel kötött megállapodás célja, hogy a gyakorlati feladatokra, azok megoldására koncentrálva folyamatos legyen a párbeszéd a kormány, a megyék és a megyei jogú városok között a fejlesztési programok minél hatékonyabb megvalósítása során.

– A kormány minden megye és megyei jogú város számára meghatározott egy keretösszeget, amelyre a helyi gazdaságfejlesztési és munkahelyteremtő programjaikat tervezhették, illetve megvalósíthatják. A TOP keretében a megyék összesen 799 milliárd forintos keretösszegre, míg a megyei jogú városok további 387 milliárd forintos keretre tervezték a fejlesztési programjaikat. A TOP és a VEKOP keretében mind a tervezési, mind a végrehajtási folyamat decentralizált, így a főváros, a 19 megye és a 23 megyei jogú város a maga által tervezett integrált területi programok alapján juthat támogatásokhoz. Az összeget elsősorban üzleti infrastruktúra fejlesztésére, helyi turisztikai attrakciók fejlesztésére, közlekedésfejlesztésre, bölcsődék, óvodák, egészségügyi alapellátás és szociális alapszolgáltatások fejlesztésére, gazdaságélénkítő városrehabilitációra és helyi foglalkoztatásbővítési programokra tudják fordítani. Így például többek között 65 ezer hátrányos helyzetű munkavállaló képzése, illetve bértámogatása, több mint 480 kilométer út felújítása és korszerűsítése fog megvalósulni a következő évek folyamán.

– A TOP és a VEKOP több mint 1518 milliárd forint keretösszegben támogatják a helyi területi szereplők beruházásait, és ennek a keretében még ebben az évben, több mint 800 milliárd forint összegű pályázatot fogunk meghirdetni. Az európai uniós támogatások az önkormányzati fejlesztéseken túl ilyen módon jelentősen hozzájárulnak a helyi vállalkozások üzleti környezetének javításához és a megyék, valamint a megyei jogú városok versenyképességének növeléséhez. Megerősítem: Magyarország kormánya eme partnerség fenntartásában továbbra is elkötelezett, és szorosan együttműködik mind a megyékkel, mind pedig a Megyei Jogú Városok Szövetségével, illetve ezekkel a településformákkal. 

***

HOLLIK ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Az önkormányzati adósságrendezés és az ön által is említett fejlesztési intézkedések is jól mutatják, hogy a Fidesz-KDNP-kormány elkötelezett az önkormányzatokkal való együttműködés mellett, de ami ennél sokkal fontosabb, a magyar települések fejlesztése mellett is. Az ön által i említett fejlesztési programok, úgy gondolom, szükségesek ahhoz, hogy minden magyar ember úgy érezhesse, hogy olyan XXI. századi országban él, ahol az állam és az önkormányzatok is az emberek életminőségének javításáért dolgoznak. Ezért köszönöm a válaszát, elfogadom.

A Fidesz máshol költené el a magyar családoknak szánt pénzt?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Köszönöm a Fidesz-KDNP-nek is a spontán üdvrivalgást, amivel fogadják a legújabb felszólalásomat. A magyar családoknak egy olyan érdekéről lesz szó, ami nem kerülheti el egyikünk figyelmét sem itt a magyar Országgyűlésben. Ugyanis indul a fűtésszezon, és családok sokasága szorong ebben az országban azon, hogy vajon miből fogja kifűteni a házát, a lakását, a szobáját, a helyzet ugyanis tragikus. Az átlagos magyar család körülbelül kétszer annyit költ fűtésre, mint mondjuk, az osztrák családok, és ez nem azért van, mert itt kétszer olyan meleg lenne, mint Ausztriában, sőt még hidegebb is van, hanem azért, mert nincsenek leszigetelve a magyar házak, nincsenek a magyar családoknak megfelelő nyílászáróik, nincsen megfelelő szigetelésük. Na most, önök is pontosan tudják, a jelentős korszerűsítésnek az a nagyon egyszerű akadálya, hogy a magyar családoknak nincsen pénze rá, ezért is várták nagyon, amit megígértek. Mert mit is ígért a Fidesz-KDNP? Azt ígérték, hogy lesz majd 150 milliárd forint, és ebből a 150 milliárdból 90 milliárdot vissza nem térítendő támogatásként a magyar háztartások, családok fogják kapni. Ehhez képest mi történt? Lázár János kiállt a kamerák elé, és azt mondta: nincs pénz, mert az EU nem hagyja, aztán utána még mondott pár egyéb zavaros dolgot.

– Most nézzük, hogy mi a tény, mert a tények beszélnek. Először: az Orbán-kabinet volt az, amely év elején elfogadta, sőt Brüsszellel is elfogadtatta azt a KEHOP-programot, amiben ott van 90 milliárd forintos összeg vissza nem térítendő energiahatékonysági támogatásra. Ez akkor a magyar családoknak meg lett ígérve. Másodszor: idén augusztusban jelent meg a kormany.hu-n a közlemény, hogy jövő tavasszal indul a korszerűtlen családi házak felújítását célzó pályázat, a 150 milliárd forintos támogatásból, 2020-ig akár 3 millió ilyen ház is megújulhat. A felújítási költség 40 százaléka lesz vissza nem térítendő uniós támogatás, az önrész 45 százalék. Harmadszor: a bizottság szóvivője megerősítette, semmi akadálya nincsen annak Brüsszel részéről, hogy ezt a pénzt megkapják a magyar családok. Alapokat kell létrehozni, és az uniós támogatások - esetleg állami forrásokkal, kvótabevétellel kiegészülve - mehetnek a magyar családoknak arra, hogy lecseréljék az ablakokat, korszerűsítsék a házukat, és ne orosz gázzal fűtsük a magyar utcákat.Negyedszer: ott van Magyarországról több magyar EP-képviselő, akik az Európai Bizottságtól megkérdezték, működnek-e ilyen konstrukciók az európai uniós országokban. Igen, működnek, az Európai Unióban több helyen zajlik ilyen program.

– Tisztelt kormány! Elég a hazudozásból!

– Szeretnénk tudni, hogy hova akarják a magyar családoknak megígért pénzt tenni?

– Szeretnénk tudni, hogy miért nem tudják ezt a vissza nem térítendő támogatást a magyar családok megkapni?

***

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Nincs most időm arra, arra, hogy a határozottság és az arrogancia közötti különbséget kifejtsem. Ezért engedjék meg, hogy ezúton is arról tájékoztassam a tisztelt Házat és az ország közvéleményét, hogy a kormány eddig sem hagyta és most sem hagyja magára a családokat. Eddig is elkötelezett volt abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a családok kiadásait. E célt szolgálta és szolgálja a rezsicsökkentés, amely 2013. január 1-je és 2014. december vége között 373 milliárd forintot hagyott a zsebben, amely 2015-tel újabb százmilliárdokkal bővült. Ennek a hatása abban is látszik, hogy a családok közüzemi hátralékai 2012-ről 2015-re 30 százalékkal, 95 milliárdról mintegy 68 milliárdra csökkentek, tehát érezni lehet a magyar családok teherviselő képességében a kormánynak ezt a szándékát. Rezsicsökkentő célzattal indult el az „Otthon melege” program is, amelynek 15 milliárdos felhasználásával több mint 85 ezer háztartás energiahatékonysága javult.

– Képviselőtársaim! Többször elhangzott már, engedjék meg, hogy itt is elmondjam, az európai uniós támogatások keretrendszerét meghatározó rendelet egyértelmű: természetes személy csak az Európai Mezőgazdasági, Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap forrásai tekintetében lehet kedvezményezett. Energiahatékonysági korszerűsítést ezen alapokból magánszemély részére finanszírozni nem lehet. A kormány egyébként eddig sem uniós alapból finanszírozta, hanem kvótabevételből, valamint hazai forrásokból. Határozott célja, hogy ezek a pénzügyi források a lehető legtöbb ember, a lehető legtöbb család érdekeit szolgálják. Ezt a célt két úton tudjuk megvalósítani: az egyik, hogy továbbra is támogatjuk a lakástulajdonosokat az ingatlanok felújításában, elsősorban olyan visszatérítendő forrásokkal, amelyeknek kamatterheit mintegy 100 milliárd forintos összegben a kormány biztosítja. A másik pedig, hogy ezeket a forrásokat olyan közösségi célra használjuk, olyan közösségi létesítményekre, oktatási, kulturális és egyéb létesítményekre, amelyekből az egész társadalomnak haszna lesz. A gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program keretében ezeket a programokat végre fogjuk hajtani, végrehajtásán a kormány jelenleg is dolgozik, és a lehető legrövidebb időn belül ezeket nyilvánosságra fogjuk hozni.

 ***

SZÉL BERNADETT: – Nem tudom elfogadni a kormánypártok válaszát. Egyébként, ha arroganciában tanulni szeretnék, csak a Fidesztől tenném, mert önöknél nagyobb mesterei ennek a szakmának ebben az országban nincsenek.

– Én azt kérdeztem, hogy hová teszik a 90 milliárd forintot? Ez a 90 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásként a magyar családoknak lett megígérve. Nem az LMP ígérte, mi sokkal többet adnánk, a Fidesz-KDNP ígérte meg. Önök  azt mondják, hogy az EU-ban nem működik ez a konstrukció. Na de uraim és hölgyeim, hát hol van a szabadságharc? Miért nem ilyenkor állnak ki a magyar családokért? Hozzák létre az alapokat, tegyék be a pénzt, és adják oda a magyar családoknak! Hol van itt némi kreativitás, hol van itt némi konstruktív együttműködés az Európai Unióval és a magyar családokkal? Hová fog menni ez a 90 milliárd forint? Melyik oligarchájuk zsebében fog eltűnni? 

***

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 35 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta..

Narancsköztársaság, stadion és kisvasút után barlangot szemelt ki magának az Orbán család?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – A legújabb hírek szerint az Orbán család egyik tagja, ifjabb Orbán Győző és érdekeltsége kívánja rátenni a kezét egy fokozottan védett természeti értékünkre, a II. kerületben található, termálvízzel borított Molnár János-barlangra, annak víz alatti szakaszainak búvármerüléses látogatására és barlangibúvár-oktatási célú hasznosítására, a barlang légteres és víz alatti szakaszainak kulturális célú hasznosításaira. Ez egy Európában egyedülálló természeti képződmény, ahogy azt bizottsági meghallgatásán a miniszter úr is elismerte, a hasznosítására azonban a természetvédelmi hatóság nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, ezért pályázat útján át kívánja adni egy magántársaságnak.

– A szakma és a hírek szerint a pályázat ifjabb Orbán Győző érdekeltségére lett személyre szabva. Senki más azon az egy bizonyos búvártársaságon kívül nem képes ezeknek a pályázati feltételeknek megfelelni. Információink szerint maga az érintett személyesen is több egyeztetésen vett részt a hatóságnál ezzel kapcsolatban. Felmerül a kérdés: miért érdekli az Orbán családot egy barlang? Mint mondtam, egy, a világon egyedülálló képződményről van szó. A barlangi búvárkodás egyik ideális helyszíne lehetne, és a barlangi búvárkodásban pedig pénz van, hiszen nem a szegények sportja, ezt mindnyájan sejthetjük. Innentől kezdve már érthető, hogy miért is van szüksége erre a barlangra az Orbán családnak, illetve az Orbán család érdekkörébe tartozó búvárkörnek.

– Jelen esetben egy évezredek vagy évtízezredek alatt kifejlődött természeti értékről van szó, és a barlang különleges faunája is veszélybe kerül, ha hozzá nem értők kezébe kerül. Nem utolsósorban pedig a Lukács fürdő is innen nyeri a vizét, tehát egy gyógyfürdő vízminőségére is behatással van, hogy mi történik ott a barlangban. Kérdezem tehát államtitkár urat:

– Magyarországon ma már semmi nincs biztonságban, ha a kormányfő családja, barátai és üzletfelei vetik ki rá csápjaikat?

– Nem számít sem a törvény, sem a jövő nemzedékek magyarjainak érdeke természeti értékeink megőrzésére?

– Mi lesz a Molnár János-barlanggal és mi lesz Magyarországgal?

 ***

V. NÉMETH ZSOLT,  földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Kétségtelen, hogy a Molnár János-barlang Budapest egyik legértékesebb természeti kincse. Úgy vélem, hogy páratlan szépsége bemutatására mind a külföldi, mind a belföldi érdeklődők számára lehetőséget kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy meleg vízzel kitöltött barlangról van szó, értékeit víz alatt lehetséges igazán megismerni. E cél eléréséhez megfelelő eszköz lehet a barlangi búvármerülésekre alapozott turisztikai tevékenység elindítása.

– A nemzetipark-igazgatóság a természetvédelmi hatóság engedélyével rendelkezik a barlang hasznosítására. Az engedély meghatározza a barlang használatára vonatkozó természetvédelmi feltételeket is, melyeket a hasznosítónak kötelessége maradéktalanul betartani. Ezzel tehát biztosított a barlang természeti kincseinek megőrzése. A természetvédelmi hatóság ezenkívül hatósági ellenőrzés keretében is vizsgálhatja, hogy a hasznosítás természetvédelmi érdekeknek megfelelően zajlik-e. A természetvédelem nem lehet öncélú, és ez megmutatkozik abban is, hogy a nemzetipark-igazgatóságok természeti értékek megismertetését szolgáló tevékenysége vállalkozások számára számos esetben lehetőséget, a magyar emberek számára munkahelyet, megélhetést jelent. Mivel az igazgatóság a barlang víz alatti szakaszainak búvármerüléses látogatásához és a barlang búvároktatási célú hasznosításához a speciális körülmények miatt sem személyi, sem tárgyi feltételeket nem tud biztosítani, a hasznosítási jog átengedéséről döntött. A harmadik fél személyét az igazgatóság, megfelelve az állami vagyonról szóló törvény rendelkezéseinek, pályázati eljárás lefolytatása után jelölte ki. E harmadik fél egy jogi személy, mely rendelkezik megfelelő szakértelemmel és tárgyi feltételekkel a hasznosításhoz.

– A hasznosító személyében ifjabb Orbán Győző sem tagként, sem képviselőként nem vesz részt, az ezt vélelmező állításait így határozottan vissza kell utasítanom. A hasznosítás jogát elnyerők között olyan személyeket tudhatunk, akik a szükséges engedély birtokában évek óta részt vettek a barlang kutatásában. A kutatók a barlang és élővilágának felmérésében komoly eredményeket mutattak fel. Teljességgel alaptalannak tartom tehát, hogy a képviselő úr,  hozzá nem értést és a barlang értékeinek veszélybe kerülését vizionálja.

 

– A Lukács fürdő vízminőségével kapcsolatos aggodalmára jelzem: a barlangot hosszú évek óta kutatják búvárok, és ez vízminőségbeli romlást nem okozott. A vízminőséget a Lukács fürdő rendszeresen ellenőrizi. Érthetetlen, hogy képviselő úr a törvényességért, a természeti értékeink megőrzéséért, hova tovább Magyarországért aggódik a Molnár János-barlang jogszerű keretek között zajló hasznosítása kapcsán. Összefoglalva tehát: a barlang hasznosítására a vagyonkezelő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak van engedélye, a hasznosítási jog gyakorlását az engedélyben rögzített feltételekkel lehet végezni, melyek a barlang természeti értékeit hivatottak védeni. A hasznosítás átengedése pedig nyílt pályázati eljárás keretében történt.

 ***

KEPLI LAJOS: – Államtitkár Úr! Önök mondhatják azt, hogy évek óta ott dolgozó társaság nyert a hasznosítás útján, és hogy ifjabb Orbán Győző név szerint nincs a pályázat nyertesei között. Hát, majd bolondok lennének név szerint belevenni, vagy ő maga bolond lenne név szerint pályázni! Sokkal okosabban csinálták ennél. Azt a társaságot, amely a kutatásában és feltárásában részt vett, önök, illetve a hatóság évekkel ezelőtt kitették a barlangból, helyette ideiglenes engedélyt kapott a búvártársaság, Így már mondhatják, hogy évek óta ott kutatja - idézőjelben - a barlangot. Valójában leginkább merültetéseket, búvároktatási és sport-, hobbicélú merültetéseket végeztek, a barlang állapotában a régebben ott kutatást végzők szerint jelentős károkat okozva. Most a nyílt pályázati eljárás nyerteseként további tíz évig végezhetik ott ezt a tevékenységüket, sajnos az ország és a természetvédelem kárára.

 ***

 A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 109 igen, 33 nem szavazattal, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Jó-e a magyar stratégia?

HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): – Jól látható, hogy a migránsválság jelentős terhet ró Európára, ugyanis egyes tagországok nem tudják vagy nem akarják megoldani a problémát. Éppen ezért az összefogás jegyében zajlott a legutóbbi csúcstalálkozó Brüsszelben, amelyen a migráció által érintett országok vezetői vettek részt. A megbeszélésen három fontos dolgot vitattak meg: 1. a menekülteknek megfelelő menedék biztosítása még a tél előtt, 2. az emberi áramlatnak a kezelése, végül pedig a határok ellenőrzése. Az érintett tagországok vezetői 17 pontos akciótervet fogadtak el a válság kezelésére.

– Ezen a csúcstalálkozón is bebizonyosodott, hogy a tagállamok elismerik Magyarország migránspolitikájának a sikerességét, és a nemzetközi sajtó állításának nincs semmi alapja, ami vádolja Magyarországot. Egyébként ezt támasztja alá az Európai Néppárt madridi kongresszusán való eredményes magyar részvétel is: az alelnöki pozícióért folyó versenyben Gál Kinga, a Fidesz jelöltje volt miniszterekkel, miniszterelnökökkel, európai biztosokkal mérettette meg magát. Gál Kinga egyébként a 12 jelölt versenyében az előkelő 7. helyen végzett, 57 tagpárt 600 küldöttjéből 373-an szavaztak rá. Úgy vélem, hogy mindez ellentmond azoknak a híreszteléseknek, miszerint a Fideszt ki akarnák zárni az Európai Néppártból. A fideszes jelölt sikere egyben elismerés a magyar kormány eredményeinek, például a gazdaság és a munkahelyteremtés terén, valamint megerősítése a magyar kormány felelős fellépésének a migrációs válságra adott válaszában. Úgy vélem, hogy már Brüsszelben is egyre többen látják, hogy a magyar reformok működnek. Kérdezem:

– Végre elismeri az Európai Unió a magyar kormány politikájának az eredményességét?

– Mennyiben fogja érinteni a kormány külpolitikáját ez az új néppárti pozíció?

 ***

SZABÓ LÁSZLÓ, külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: – Először is engedjék meg, hogy a kormány nevében gratuláljak Gál Kingának ahhoz, hogy az Európai Néppárt alelnöki tisztségét elnyerte. Ez természetesen elsősorban Gál Kinga érdeme, aki 2004 óta tagja az Európai Parlamentnek, sőt tavaly az év képviselőjévé választotta az Európai Parlament Magazin az alapvető szabadságjogok kategóriájában. Mindenképpen büszkének kell arra lennünk, hogy magyar politikus ilyen sikereket ér el, és ez természetesen hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar érdekeket még hatékonyabban tudjuk képviselni az Európai Parlamentben. Azt is fontos látni, hogy ez a külpolitikánkat alapvetően nem fogja befolyásolni, viszont megerősíteni azt mindenképpen fogja.

– Ahhoz, hogy végre elismeri-e az Európai Unió a magyar kormány politikájának az eredményességét, nem fér kétség. Bilaterális találkozóinkon és multilaterális környezetben is egyre többen dicsérik Magyarországot, és érdekes azt látni, hogy a néhány hónappal ezelőtti kritikák hogyan változnak át akciókká egyes tagállami szinten. Látszik, nagyon sok olyan dolog, amit a magyar kormány már év eleje óta hangoztat, ezeket a beavatkozásokat most egyre több ország vezeti be, bár még mindig nem nevezik a nevükön nagyon sok országban. Kerítés helyett azt mondják, hogy kétszárnyú kitárt ajtóval várják a migránsokat. Tehát azért vannak még problémák, és vannak még nehézségek, de ezzel szép lassan majd csak megküzdenek az Európai Unió országai. A menedékkérő kvóták kötelező szétosztása továbbra is prioritás nagyon sok európai pártvezetőnek, ez azért továbbra is aggályokra ad okot. Mi bízunk abban, hogy az Európai Unió egyre inkább tettekkel azt fogja mutatni, hogy a valódi menedékkérőknek otthont biztosítunk, viszont a gazdasági menekültkérőknek nem. Bár pozitív irányban is történtek döntések a Tanácsban, amelyek a helyes irányba mutatnak, de egyelőre még csak félmegoldásokat láttunk, valódi, gyökeres terápiát egyelőre még nem talált ki az Európai Unió.

– Magyarország korábban a leginkább érintett országok egyike volt, de a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően most már csak megfigyelője a válsághelyzetnek. Viszont nem dőlhetünk hátra, teljesen egyértelmű, hogy igenis részesnek kell lennie a megoldásban, a krízis tartós megoldásában. Az, hogy egyre többen hallgatnak ránk, és hogy az általunk végrehajtott és javasolt beavatkozásokat egyre többen támogatják, ez mindenképpen jó hír, és mi is azt szeretnénk, hogy a következő évek ne az illegális migráció elleni harcról szóljanak.

 ***

HÖRCSIK RICHÁRD: – Államtitkár Úr! A migráció ügyében sajnos az Európai Unióban az látszik, hogy a kettős mérce és a képmutató politikai magatartás vált jellemzővé. Úgy tűnik, hogy egyes tagországok vezetői még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy ez a fajta halogatás, mondhatni cselekvésképtelenség milyen veszélyeket rejt a kontinens számára. A Fidesz-KDNP-frakció nevében ezért is szeretnénk megköszönni Orbán Viktor miniszterelnök úrnak és a kormánynak, hogy mindvégig következetes volt álláspontjával, még ha ez egyeseknek nem is tetszett az Európai Unióban. Azt képviselte, amit a magyar polgárok akartak, hogy védje meg Magyarország határait, és ezzel példát adva nemcsak Közép-Európának, hanem Európa egészének, hogy miként kellene megoldani ezt a problémát. Válaszát elfogadom.