A Nagyhét történései, Krisztus szenvedéstörténete és a feltámadáshoz vezető három nap tanulmányozása örökérvényű erkölcsi muníciót ad számunkra, de Húsvétkor, a böjt és megtisztulás után az ember lelkileg maga is befogadóbb és észrevesz olyan jelenségeket is, amelyeket máskor talán nem. Figyeljük meg például a Krisztust elítélőket mozgató rugók működését. Elárulása után vagyunk, péntek hajnal van, a jeruzsálemi főpap házában hatalmas csődület támad, Péter megtagadja Jézust, a népek gúnyolják, szidalmazzák, majd megindulnak vele Pilátus elé. Az eseményeket ismerjük: Pilátus mossa kezeit, a zsidók pedig kikérik Barabást és megfeszítik Jézust.

Figyelmesebben szemlélve a szereplők tetteit, azt látjuk, hogy mindegyiküket saját egyéni érdeke vezérli. Júdás egy vacak kis telek áráért, önző anyagi érdekből árulja el mesterét. Pilátus nem dönt, az ő érdeke az, hogy ne szítson lázadást, pontosabban azzal dönt, hogy Jézust egyenrangúvá teszi egy gyilkossal, kettejük közül válasszon a nép. A főpapok saját érdekükben, vallási és anyagi hatalmuk fenntartása miatt feszíttetik meg. A gyarló népek meg őt küldik a keresztre, hiszen ezzel a triviális, hétköznapi bűn alól való felmentésük lehetőségét kapják meg. S még maga Péter is saját érdekében határolódik el Jézustól, a bőrét, az életét menti. Mindenki magát választja, senki nem gondol az emberfiára. Egyedül Krisztus érdeke más. Ő egyedül nem saját magával van elfoglalva. Ő minden ember boldogsága, békéje és szeretete érdekében vállalja sorsát, az Atya fogja az ő kezét. Jézus szempontja mi vagyunk, mindannyiunk. A közösség.

Amikor modern politikai pártok formálódnak, valamilyen közösségi érdekrendszerre alapozzák programjukat. A közérdek szem előtt tartása, az emberi, nemzeti közösség, a családok szempontjai – ezek ma a keresztény értékek alapján politizálók érdekei. Még ha olykor egyedül is vannak, vagy maradnak a zajos - részérdekeket, sőt egyéni érdekeket képviselő – politikában. Két évvel ezelőtt egy olyan politika bukott meg Magyarországon, amely kizárólag az önös anyagi érdekeket leste. Korrupt, önző és hazug volt, nem a közösség, nem a társadalom egészét szolgálta, hanem részérdekeket jelenített meg, kifizetett néhány csoportot, hogy hatalmát megtartsa. Ahogyan a főpapok kifizették Júdást és a hőbörgő népet, legfeljebb annyi különbséggel, hogy ezek több milliárdos sukorói telkeket adtak-vettek.

Két éve olyan kormánya van Magyarországnak, amely a keresztény értékek fundamentumára építve szolgál. Mert nem feljebbvaló az, aki az asztalnál ül, annál, aki szolgál. Nem több a küldönc annál, aki küldte. Nem több a politikus annál, aki megválasztotta. A kereszténydemokrácia ezt az elvet képviseli, s amikor Húsvét idején a keresztény ember és a politikus ráeszmél a Krisztust motiváló közérdekre, a közösség szempontjaira, azt a leckét kell, hogy megtanulja, hogy a társadalom minden egyes rétegét együtt és külön-külön kell képviselni a közös boldogulás érdekében. Még ha ez nem is oly egyszerű.

A feladat gigantikus. Nem kisebb, mint a krisztusi volt. De kezdetben Jézus egyedül volt, kétezer év elteltével mi keresztények viszont sokan vagyunk. És erőt meríthetünk a nagy feladathoz abból a felismerésből, hogy az emberek közös érdekét képviselve minden egyén többre juthat. S bár a keresztény emberek és politikusok, a kereszténydemokraták a közélet vitáiban sokszor egyedül állnak egy-egy elképzeléssel, a zajból, az egyéni hangok kakofóniájából akkor is kihallatszik az erkölcsi alapon álló, tiszta alapvetés, a közös érdekek képviselete. A kereszténydemokrácia ezért mindenki – minden egyes ember és társadalmi csoport – differenciált szolgálata. Ehhez a szolgálathoz merít Húsvétkor erőt minden kereszténydemokrata politikus és a keresztény ember.