Ki tudta ezt közel fél évszázaddal ezelőtt? Mi minden volt az Apollo-űrhajók fedélzetén? A tudományos küldetés mellett még mivel foglalkoztak az asztronauták? Hogyan dobogott a szívük, mikor rápillantottak gyönyörű kék bolygónkra? Mennyi csodálkozó és örömkönny homályosította el a szkafander „védőüvegjét”? Hány hangos és halk ima töltötte meg az űrhajókat? Közel ötven évet kellett arra várni, hogy a függöny felgördüljön, s a szenzációk egy része kiderüljön. Persze, lehet, nálunk is voltak olyanok, akik tudtak ezekről, de sikerült nagyon mélyen hallgatni e titkokról. A legszemélyesebbekről, melyek nem tudományos szenzációk, hanem sorscsodák, egy életre lenyűgöző élmények Istenről, kozmoszról, rendről… és az emberi szívről, meg a szellem alkotó erejéről. Kivételes ajándékpillanatok. Eleddig inkább a manipuláció vagy a tudatlanság csendje honolt ezeken a szenzációs részleteken? (Forrás: huffpost.com; pro-medienmagazin.de; guideposts.com)
Buzz Aldrin vette először magához a Holdon az úrvacsorát az emberiség történetében
1969. július 21-ét jegyeztek a naptárban, amikor Buzz Aldrin második emberként lépett a Hold felszínére. 20 perccel előtte az emberiség történetében először, és elsőként Neil Amstrong volt az, aki ezzel a mondattal tette lábát ezüstarcú kísérőnk felszínére: „Egy embernek ez ugyan kis lépés, de az emberiség számára hatalmas ugrás!” Aldrin még az űrhajóból figyelte kollégája első lépéseit a Hold-poros felszínen, de mint Presbiteriánus/Református Egyházának tagja és hű fia, a kabinban csendben elfogyasztotta a hálaadás és az emlékezés szent vacsoráját. Az űrhajósok minimális személyes poggyászt vihettek magukkal a „Sas” fedélzetére. Közte volt kis ezüst úrvacsorai kelyhe, valamint a kenyér és a bor. Előtte Aldrin kikérte presbiteriánus lelkészének a véleményét, aki elmondta neki: teológiai szempontból semmi kifogás sem merülhet fel az ilyen, speciális körülmények között megtartott úrvacsoravétel ellen. Az úrvacsora vétele előtt az asztronauta csendben elolvasta János evangéliuma 15. fejezetéből ezt a verset: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, és akiben én maradok, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek” (15,5). Akkor és ott ő ezt az igeverset egy magával vitt kis lapocskáról olvasta fel. Aldrin a világtörténelem első Hold-beli úrvacsora vételéről egy évvel később, 1970 októberében számolt be a Guideposts című keresztyén magazinnak írt cikkében. Emlékirataiban arról is írt, hogy évtizedekkel később visszatekintve akkori úrvacsora vételére, s erről nyilatkozott a Huffington Post online újságnak is, mai fejjel nem tenné ezt meg. „Jóllehet az akkori tapasztalat mérhetetlenül nagy jelentőséggel bírt számomra és másoknak is, de mégis csak keresztyén sákramentummal/szentséggel éltem. Márpedig az egész emberiség nevében szálltunk le a Holdra – keresztyének, zsidók, muszlimok, animisták, ateisták nevében. Akkortájt mindenesetre nem találtam alkalmasabb, megfelelőbb módot arra, hogy Istennek hálát adjak az Apollo-11 útjának rendkívüli jelentőségéért”. Szerintem (is) nagyon jó, Istentől való dolog volt, hogy azokban a rendkívüli pillanatokban így gondolkodott Buzz Aldrin. Hiszen Isten Alkotója a Földnek és a Holdnak, s az egy vérből teremtett emberiséget képviselték ők akkor ott az első űrexpedíció során. A fontos mégis csak az, amit az asztronauták java megfogalmazott: ebben a történelmi pillanatban nem lehetett volna kihagyni, hogy ezt a nagy ugrást az emberiség életében ne így köszönte volna meg.
Tíz Bibliával irány a Hold! –az „Apollo Imaszövetség” lelki kíséretével
1971-ben az Apollo-14 NASA-missziójának három asztronautája tíz Bibliával indult a Holdra. De milyen Bibliák voltak ezek? Mikrofilmre felvett Bibliákról volt szó, amiket a NASA készített elő. A tízből a leszállóegységben nyolcat vitt magával Edgar Mitchell űrhajós, amit egy kis zacskóban helyeztek el. Mindegyik mikro-Biblia bélyegméretű volt, borítójukon mikroszkopikus méretben ezzel a felirattal: „Holy Bible” – Szent Biblia. Valamennyi mikro-Biblia 1245 oldalon a King-James féle bibliafordítás szövegét tartalmazta. Az űrhajós Biblia vagy a Hold-Biblia ötletével az Apollo Imaszövetség nevű szervezet állt elő akkortájt. Ez hívő embereknek volt a szerveződése, akik a világűr-missziókért folyamatosan imádkoztak. Ők javasolták a mikro-Biblia felvitelét az űrhajókra is.
Az Apollo-apostolok – például John Glenn, a „világűr nagy imádkozója”
A Hold-Bibliák történetéről 2013-ban Carol Mersch írónő és üzletasszony Apollo-apostolok címen nagy sikerű könyvet írt. Kapcsolatai révén több millió dollárt kasszírozott be, mert mégis csak Amerikában született az ötlet, s ott sincs olyan Biblia, amihez valamilyen emberi érdek ne fűződne. Volt olyan Hold-Biblia, ami 2012-ben 56 000 dollárért kelt el.
Viszont ha túllépünk az ilyen sajátos „amerikanizmusokon”, túl a bizniszen valóban megpillanthatjuk az asztronauták többségénél azt a hitet, ami lenyűgözve csodálta a Hold-expedíciók vagy a Föld körüli keringések során gyönyörű teremtett világunkat. Ilyen volt John Glenn is, aki 2016 decemberének elején 95 évesen hunyt el. Ő a világűr nagy imádkozója volt. Így lett sok-sok amerikai példaképévé. Ő volt az első amerikai, aki háromszor körbekeringte a Földet „Friendship 7” (=Barátság-7) nevű űrhajóban 1962-ben. 1998-ben, 77 évesen még egy világűrutazás részese volt. Így ő lett a legidősebb ember, aki a világűrbe „kihajózott”. Glenn hívő ember volt. 1998-ban ezt nyilatkozta: „Rácsodálkozni ere a gyönyörű teremtett világra, s nem hinni Istenben – ez lehetetlen”. Az ugyancsak presbiteriánus egyháztag elmondta: a világűr-utazásnak szinte minden szabad pillanatában imádkozott.
Csúcsrepülés – a Földre, a Földön
Érdekes a világmindenség hatása az asztronautákra. Például James Irwin, amikor az Apollo-15-ön eljutott a Holdra, visszatérése után egész életét Istennek szentelte. Megalakította a „Csúcsrepülés Alapítvány” nevű missziói társaságát. Ő fogalmazott így újra meg újra: „Az mindennél fontosabb, hogy Jézus ezen a Földön járt. Sokkal fontosabb, mint hogy az ember a Holdon jár”. Nem semmit fogalmazott meg ezzel a veterán asztronauta…
Jó, hogy Aldrin, Glenn, Irwin és mások látván láttak és hallván hallottak, s hogy elkísérte őket űrútjukra a hit, az imádság, az ezüst úrvacsorai kehely, a Biblia. Leginkább Az, Akit ezredévekkel ezelőtt Jób lelki űrutazásában így énekelte meg, válaszolva az istengyűlölők, az őt istentagadásra noszogatók gúnybeszédére: „Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. Egy maga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ő alkotta a Nagy Medvét, és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul” (Jób 9,7-10). Nagyágáról énekelt Dávid és énekel minden lélek, akinek hite látóvá lett – a Holdra lépők között és a Földön járóknál…
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
(Budapest, 2017. 06. 13. – gratisnews.hu)
