Klímakatasztrófa már a Himalája tövében is – a nem anyagi értékek egyre fontosabbak

A Himalája tövében megbúvó, korábban természeti szépségeiről híres alkotmányos monarchiában, a mindössze félmillió lakost számláló Bhutánban is megváltoztak a dolgok. Jigmi Y. Thinley, az ország miniszterelnöke így fogalmazott a riói csúcson: „A magas Himalája völgyeiben fekvő kis hazám a legveszélyeztetettebb öko-rendszerek közé tartozik. A hófödte csúcsok olvadnak, a vízforrások kiapadnak, a termés alig érik be. A korábbi magas nemzeti össztermék reményteljes mutatói nem csak a termelés hatékonyságával függtek össze, hanem az esélyegyenlőséggel, az emberi értékekkel és a jogállamisággal. Hovatovább csak ez marad nekünk”.

 A tartós jövő, a fenntartható fejlődés elérése nem csak Bhutánban függ össze a nem-anyagi természetű értékekkel, hanem másutt is, hiszen a Föld véges. Bangladesben soha nem látott áradások, az afrikai Nigerben soha nem tapasztalt szárazság próbálja meg az embereket. Ha a klímaváltozást nem sikerül megfékezni, akkor a változás fogja az életlehetőségeket megfékezni, beszűkíteni - érvelt tovább Thinley miniszterelnök. Végkövetkeztetése: „Tartós fejlődés=túlélés”.

Brazília és Kína kezében a forgatókönyv?

A Föld északi és déli féltekének ellentmondásai egyre élesebben rajzolódtak ki Rióban. A fejlődő országok vonakodnak belemenni a zöld gazdaság EU-tervébe, mivel nagy üzletet sejtenek mögötte. A fejlett ipari országok véleményétől eltérően a fejlődő országok képviselői úgy látják, hogy az európai elképzeléseknek egyértelmű vesztese lenne Brazília, Kína és India, mivel kereskedelmi korlátozásokra kellene számítaniuk. A legkevésbé fejlett afrikai országok képviselői pedig arról beszéltek, hogy RIO+20-nak szinte semmiféle elképzelése sincs a szegénység leküzdéséről. A nemrég Mexikóban tartott G-20 találkozón, ahol a vezető ipari országok képviselői tanácskoztak, hasonlóan a riói csúcshoz, az a vélemény volt általános, hogy a világon változóban van a globális hatalmi konstelláció. A Német Bank igazgatónője, az EKD, a Német Protestáns Egyház egyik vezetőségi tagja, Marlehn Thieme erről így beszélt: „Brazília és Kína veszi kezébe a kereskedelem forgatókönyvét”.

„Piszkos” északi ipar rátelepítése a déli országokra – ígéretek csúcskonferenciája

A brazil elnök, Dilma Rousseff élesen bírálta a legfejlettebb ipari országokat, mivel képtelenek arra, hogy létrehozzák a 30 milliárd dollárral működő alapot. Ennek az lenne a feladata, hogy a fejlett technológiához hozzásegítsék a fejlődő országokat. A helyzet súlyosságát az elnöknő kemény szavakkal  jellemezte: „A fejlett országok piszkos iparágainak áttelepítése a világ déli féltekére hatalmas társadalmi-gazdasági terheket ró a fejlődő országokra”. Mindenestre Brazília képviseletének, s nem utolsó sorban Dilma Rousseff asszonynak az érdeme, hogy a RIO+20 legalább egy közösen elfogadott záródokumentummal, kézzelfogható, bár „szerény” eredménnyel zárulhatott, s nem teljes kudarccal.

 A közel 200 ország vezető képviselője legalább abban a szándékban megegyezett, hogy még többet tesznek majd a környezet védelme és a szegénység leküzdése érdekében. A zárónyilatkozatot igen hevesen és élesen bírálták környezetvédelmi és a fejlődéssel foglalkozó (világ)szervezetek. Kritikájuk súlyos kérdéseket érint, hiszen a „csúcs” semmiféle konkrét célt és határidőt nem fogalmazott meg az öko-szociális gazdálkodás, valamint a tengerek védelme érdekében.

 A konferenciát szervező ENSZ főtitkára, Ban Ki Moon zárszavában mindezek ellenére eredményesnek ítélte a háromnapos világkonferenciát. Szerinte már az nagy eredmény, hogy a tartós fejlődés támogatására kormányok, vállalkozók, fejlesztési bankok és nem-állami szervezetek 513 milliárd dolláros ígérvényt tettek. Ennek több mint felét 2030-ig az „Energiát mindenkinek” elnevezésű világprogramra tervezik fordítani. Kérdés, hogy mi valósul meg az ígérvényekből – ahogyan felénk mondani szokás, ezekből pince-padlás tele van…

Egyházak: „az elég etikájának” fontossága – bírálat: hidegháború a szegények ellen

A Németországi Protestáns Egyház, az EKD Tanácsának elnöke, Nikolaus Schneider lelkész arra hívta fel értékelésében a figyelmet, hogy senkit ne blokkoljon le a csúccsal kapcsolatos csalódás, illetve a negatív visszhang. A jövővel összefüggő nagy kérdés az, hogyan lehet továbbra is a gazdaságot az emberek szolgálatába állítani. Ehhez az egyházaknak lendületes, világos, érthető válaszokat kell megfogalmazniuk, ahogyan azt eddig is tették – mondta Schneider elnök. Bár az is kétségtelen – folytatta -, hogy RIO+20-nak nem sikerült olyan erős jelzést adnia, mint 20 évvel ezelőtt az első „Föld-csúcsnak”. A 24 millió lelket számláló nagy protestáns egyház vezetője szerint „a világnak szüksége van az elég etikájára”. Kritikusan szólt arról is, hogy a pénzpiacokon hihetetlen mértékben folyik a spekuláció, aminek következtében naponta 25 000 ember hal éhen a világon, vagy lesz áldozatává anyagi ráfordítással gyógyítható betegségeknek. A német egyházelnök úgy látja, hidegháború folyik a szegények ellen.

 Amint az várható volt, inkább az egyházdiplomácia mérsékelő véleményét fogalmazta meg a Szentszék delegációjának vezetője, Odil Scherer kardinális, Sao Paolo érseke, amikor a vatikáni rádióban értékelte a riói csúcsot. Szerinte, bár voltak bírálók, akik több konkrétumot és több döntést vártak, de RIO+20 alapvetően „inkább pozitív volt”. Fontosnak tartja, hogy legalább közös dokumentumot sikerült elfogadniuk a delegátusoknak. A tartós fejlődés tartós gazdasági fejlődést jelent, de szociálisat is, aminek a középpontjában az ember áll, illetve a szegénység, betegség, képzetlenség leküzdése. A gazdasági fejlődés tartósságának pedig össze kell kapcsolódnia az környezetileg nem káros technológiákkal.

Győzelem vagy kudarc? – Környezet-barát polgárok egyházát!

Az angol keresztyén hírügynökség, a christiantoday.com ezt a kérdést feszegette RIO kapcsán: Győzelem vagy kudarc? A záródokumentumot „túl halványnak” nevezi a szemleíró. Túlsúlyban vannak az ilyen mondatok: „Bátorítjuk…” – „Sürgetjük…”, de kevés az „Akarjuk…” kezdetű mondat. Az pozitív, hogy Rio összegyűjtött sok felelős vezetőt, akik igyekeznek is tenni valamit Földünk zöld és fair jövőéjéért. Az angol egyházak a brazil egyházakkal egy ideje összefogtak annak érdekében, hogy kampányoljanak Brazília szerte az Igrejas Ecocidadas-ért, a Környezetbarát Polgárok Egyházáért. A világcsúcshoz, illetve Dilma brazil elnökhöz az „öko-egyházak” több mint 4 000 képeslapot küldtek, kérve, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést az igazságosabb és fenntartható jövő érdekében. Már most kampányolnak ezek az egyházak a közel-keleti Katar Doha nevű fővárosában késő ősszel megrendezésre kerülő ENSZ klímaváltozási konferenciája sikeréért. Ennek érdekében állandó nyomást gyakorolnak kormányaikra, s azt akarják a közvélemény és a politikai felelősök előtt nyilvánvalóvá tenni, hogy az egyházaknak fontos a fenntartható fejlődés, még inkább a szegények és közösségeiknek a sorsa.

 Figyelemre méltó az, ahogyan az ekklesia.co.uk angol egyházi honlap egyik levelező hozzászólója írta: „Igazságos világot akarunk, ami nem csak a gazdagoknak igazságos. A világ valójában nem a miénk, de kezünkre, gondjainkra bízta Isten ezt a világot. Hogyan adjuk át a következő nemzedéknek, gyermekeinknek, unokáinknak?”.  Igen, ez az igazi, lényegbevágó kérdés. És ehhez vajon RIO+20 mennyivel járult hozzá?

Írta: Dr. Békefy Lajos