Barlay Ö. Szabolcs 1919-ben született Kassán. 1944. május 17-én, a zirci apát felkérésére az akkori veszprémi püspök, Mindszenty József szentelte pappá. Június 15-én mutatta be rubinmiséjét a székesfehérvári ciszterci templomban.

 

Elmondta, már 1944-es pappá szentelése is különleges volt: a háború szorításában az ünnepélyes fogadalmat is előrehozták, de annyira készült a papi hivatásra, hogy egy percig sem gondolkodott az igenen.

 

A sietségnek oka az volt, hogy az egyházellenességéről ismert, megszálló hitleri Németország a kispapokat besorozta volna, a felszentelt papokat nem – emlékezett vissza az atya, aki gyerekkorában tudós akart lenni.

 

„Tizenöt éves koromig nem akartam pap lenni, inkább a mezőgazdaság érdekelt. A pécsi gimnázium igazgatója, Kühn Szaniszló egy év alatt, a kisugárzásával, tevékenységével ráirányította figyelmemet a papi hivatásra, így a döntésem végleges lett."

 

1944 októberében káplánként a Veszprém megyei Magyarpolány ciszterci plébániájára került. Közben Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-olasz-művelődéstörténet szakán Horváth János professzornál tanult, aki 1945 novemberében Rómába küldte, ahol a római állami egyetem ösztöndíjasa lett. 

 

Jelen volt, amikor 1946 tavaszán XII. Pius pápa bíborossá avatta Mindszenty Józsefet, akinek másodtitkára volt. Mindszenty többek között megbízta, hogy a magyar menekülteknek szánt vatikáni segélyszállítmányok eljuttatását segítse.

 

Hazaérkezése után doktorált, majd egyetemistáknak szemináriumokat vezetett. Egy évig lehetett csak paptanár a Budai Ciszterci Gimnáziumban, mert 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. A kommunista diktatúra kitiltotta az ország összes iskolájából, megfosztotta papi szolgálatától.

 

„A XI. kerületi ciszterci plébániára kerültem káplánnak. Ezekben az években alakult ki a kommunizmus által rettegett földalatti egyház, amelynek keretében sok fiatallal foglalkoztam a cserkészmozgalomban bevált őrsi rendszer szerint."

 

Államellenes összeesküvés vádjával 1958-ban letartóztatták. Két évig internáló táborban volt Tökölön. Szabadulása után minden lépését figyelték, megfigyelőt is beépítettek a csoportjába. „Naiv voltam, nem tudtam ezt elképzelni, ezért nyugodtan folytattam tevékenységemet."

 

1961-ben Siklóson újra letartóztatták, a koncepciós perben nyolc év börtönre ítélték, amiből négyet ült le, majd amnesztiával szabadult. Lékai László bíboros, esztergomi érsek 1983-ban vette vissza a papi szolgálatba.

 

„1951 és 1983 között nem végezhettem papi tevékenységet, vagyis a felszentelésem óta eltelt 70 évből 32-ben nem lehettem pap. Borzalmasan nehéz volt feldolgozni, hogy abban az időszakban nem gyóntathattam, misézhettem templomban. A '83 utáni időszak azonban csodálatos, egyfajta kivirágzás lett."

 

1994-ben súlyos beteg lett, kórházba került, majd a székesfehérvári papi otthonban lakott. Nem akart Székesfehérvárra menni, de „betegsége odairányította".

 

„Nem tudok másra gondolni, mint hogy Isten akarata volt ez is. Előtte nem szerettem a várost, mégis otthonra találtam. Istennek az volt a célja, hogy Prohászka Ottokár püspök városában éljem le életem hátralévő részét, hiszen mindig is életének kutatásával akartam foglalkozni. Itt megint azt végezhetem, amit mindig is szerettem. Mélyebb közösség vesz körül, mint a fővárosban."

 

Úgy véli, a Horthy-korszak szakrális kor volt, a mai nem az. Akkor a lakosság 70-80 százaléka templomba járt, a templom volt a találkozási hely, ott zajlott az élet.

 

„Döbbenetes, hogy mára hova jutottunk: (...) a katolikus egyház Prohászka lelkiségének virágzásától eljutott a mostani mélypontig. És látom, hogyan vérzik el az egyház. A liberális gondolkodás vírusként van jelen. A gulyáskommunizmus jellemtelenné tette a magyar népet, majd jött a liberalizmus, amely még nagyobb károkat okoz. A mindent szabad szelleme benne van a mai egyházban is. Közöny veszi körül, üresek a templomaink, mert a miséken élményt kellene adni, ezt sokan hiányolják."

 

Szókimondása, igazságérzete és kritikus szemlélete miatt az egyházi vezetés problematikus embernek tartja – mondta. Jelezte: az elmúlt öt évben egészen másként prédikál, mint korábban. A szenvedésnek és az életnek az értelme hatja át beszédeit, mert „az élet szép, ezért nem kell nyavalyogni" – tette hozzá. Nyolcvanévesen tanulta meg használni az internetet, www.inditlak.com címen saját honlapot működtet, amelynek napi háromezer látogatója van.

 

Mint mondta, Krisztuscentrikus életet élt mindig: "lélektől lélekig kapcsolatom van a Jóistennel, Krisztussal, ez tartja bennem a lelket. Olyasmi ez, mint a házassági hűség". „Sokszor elegem volt már az életből, de Isten nem engedte, hogy feladjam. Mentálisan minden rendben van, fizikailag már kevésbé. De jöttek a rubinmisék és ezek újra erőt adnak, így a lelkesedésem nem lanyhul. A karizmát pedig azért kaptam Istentől, hogy szolgálni tudjam az embereket."

 

A 95 éves Barlay Ö. Szabolcs évek óta eredményes gyűjtést szervez a pusztinai csángóknak. Egyház- és irodalomtörténészként, az MTA nagydoktoraként harminc munkája, könyve jelent meg.

 

Prohászka Ottokár életének kutatója: létrehozta és szerkeszti a Prohászka Jubileumi könyvsorozatot, amelynek eddig nyolc kötete jelent meg. Ezekben a hetekben fejezi be legújabb kötetét Katedrális címmel, amely Prohászka életének első felét öleli fel.

 

Tagja a Professzorok Batthyány Körének. Életútját a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel ismerték el. Székesfehérvár városától 2013-ban Pro Civitate díjat kapott.