A mentésirányítás volt a központi témája annak a kétnapos tudományos szimpóziumnak, amelyet a Vas megyei Bükfürdőn a Magyar Oxyológiai Társaság és a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány szervezett.
Dr. Puskás Tivadar hangsúlyozta: minden országos találkozóra olyan gyakorlati témát választanak, amely segítheti további munkájukat. Ezúttal a traumatológia a helyszíni ellátásban, a tömeges balesetek ellátása, és a rendkívüli események kezelése szerepelt a szimpózium középpontjában.
Prof. Dr. Vértes László (Magyar Orvostörténeti Társaság) történelmi visszatekintésében megemlékezett a 100 éve született Dr. Orovecz Béláról, az Országos Mentőszolgálat első főigazgatójáról.
| Dr. Orovecz Béla (Bp., 1909. szept. 5. – Bp., 1966. dec. 17.): orvos. 1934-ben szerzett orvosi oklevelet. Utána a bp.-i II. sz. Belgyógyászati Klinikán, később a III. sz. Sebészeti Klinikán működött. 1936-tól 1945-ig a Magyar Vöröskereszt Mentésügyi Osztályán tanácsadó szakértő, ill. orvos-előadó. A II. világháború ideje alatt az Országos Légoltalmi Parancsnokságon is teljesített szolgálatot. E minőségében nagy számban mentett meg politikai vagy más okból üldözötteket. 1948-ban honvédségi állományból a Népjóléti Minisztériumba került a mentésügy átszervezésére. Az 1948.máj. 10-énmegalakult Országos Mentőszolgálatnak kezdetben miniszteri biztosa, 1948 szeptemberétől haláláig főigazgatója. Széles körű szervezési munkával megteremtette az egységes mentőszervezetet. 1954-ben életre hívta a rohamkocsi-szolgálatot (helyszínre kivitt ambulancia), 1956-banmegalakította a Mentőkórházat, 1958-ban kezdeményezésére kezdte meg működését a Légi Betegszállító Csoport. Ugyancsak 1958-ban megrendezte az I. Nemzetközi Mentőorvosi Kongresszust. A szocialista országok mentőszervezetei munkabizottságának haláláig elnöke. Tudományos munkái egészségügyi, szervezési, elsősegély nyújtási kérdésekkel foglalkoznak, nevéhez fűződik az oxyologiának (sürgősségi ellátásnak), mint önálló szakterületnek felismerése, rendszerezése és e téren az irodalmi munkásság elindítása hazánkban. |
Kommunikációs nehézségek, lehetőségek
Kommunikációs nehézségek a sürgősségi ellátásban címmel tartott előadást Dr. Lőke János (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház). Íme, előadásának sarkkövei. Első blokk: riasztás mentési helyzetben és katasztrófahelyzetben; a diszpécser nehézségei; az üzenet továbbítása; a kiszálló mentőegység és a hívó fél kapcsolatfelvétele; kommunikáció a mentés folyamatában; a mentési helyzetből való távozás; kommunikáció kifelé és befelé; a mentés és a szervezet kommunikációja. Második blokk: kommunikáció normatív elmélete – a helyzet szerepe a kommunikációban – az értelmezések nehézsége (az indián és a seriff találkozása), jel és zaj - az információ mennyiségi problémái (ha nincs elég, ha túl sok van); redundancia és felerősítés; tagoltság; a kommunikáció csatornás rendszere; kongruencia jelensége és jelentősége.
Dr. Felmérai István az egészségügyi hatóság szempontjából elemzett. Az alkotmány, az egészségügyi törvény szabályozza a sürgősségi ellátáshoz való hozzáférést. A területi ellátási kötelezettség (TEK) írja elő, melyik fekvőbeteg-intézménybe kerüljön a sürgősségi ellátott. A szakmai anomáliákat jelzi, hogy adott esetben Zala megyéből Békés megyei kórházba is kellene szállítani beteget. A rendszer hibáit megpróbálják kijavítani. Jogi hiányok miatt a beutalási rend nehezen értelmezhető. Az ÁNTSZ-nek, az Országos Tiszti Főorvosi Szolgálatnak kellene koordinálni a sürgősségi ellátást.
Meixner Veronika (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Továbbképzési és Szakképzési Intézet) előadásában összefoglalta a leggyakoribb, mentési helyzetben tapasztalható krízishelyzeteket. Megismertette a krízisállapot szakaszait és a differenciált érzelmi reakciókat, (sokk, pánik, bénultság, izgalom, kapkodás, szorongás) amelyek krízishelyzetben kiemelten kapnak szerepet. Hangsúlyozta: a krízishelyzetek mindennapi életünk elkerülhetetlen velejárói, amelyek hatására a legkiegyensúlyozottabb személyiséget is hatalmába kerítheti a bizonytalanság, a kétségbeesés és a teljes összeomlás. Kiemelten súlyos helyzet a betegség krízise. Az első komoly rosszullét, baleset, amely mentő-beavatkozást igényel, nemcsak a beteg, hanem a hozzátartozó szempontjából is krízisnek tekinthető, amellyel szembe kell nézniük, ugyanakkor megoldani önerőből nem képesek. A krízis egy olyan sajátos állapot, amelyben megváltozik a percepció, a döntésmechanizmusa, érzelmileg szenzibilitás és szuggesztivitás tapasztalható. Mire a mentőegység kiér, a betegeket és/vagy hozzátartozókat gyakran a kapkodás vagy összeomlás szakaszában találják. Ezekre a szakaszokra leginkább a rendezetlenség, a szétesés, a fokozódó pánik és a személyiség felbomlása jellemző, megnehezítve a raportba kerülést és a hatékony segítségnyújtás elfogadását. Ezért a krízisben lévő emberrel való kapcsolat (rapport) felvétele és fenntartása másféle kommunikációs kompetenciát kíván a mentődolgozótól. Az előadás összefoglalta a leggyakoribb, mentési helyzetben tapasztalható krízishelyzeteket.
Az irányítócsoport kommunikációs lehetőségeiről szólt Molnárné Ruff Brigitta (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Továbbképzési és Szakképzési Intézet). Előadása kitér a bejelentővel való kapcsolatra, a telekommunikáció nehézségeiből adódó hibaforrásokra (torzítás, interferencia) illetve a telefonos krízisintervencióra, valamint vázolt néhány hatékony megoldási lehetőséget. Szólt az operatív mentőmunkában résztvevő személyek kommunikációs lehetőségeiről és hibaforrásairól. Kiemelte: a mentésirányítói munka, mint segítő hivatás minden szempontból speciálisnak nevezhető. A segítségnyújtás döntő része áttéteken keresztül valósul meg, (küldjük a segítséget) illetve áttételes információszerzés útján történik (bejelentő kikérdezése a segítségre szoruló állapotáról). Egyfelől, ebben a segítői kapcsolatban nincs személyes találkozás, az ügyfél/bejelentő nem esik feltétlenül egybe azzal a személlyel, aki segítségre szorul. Másfelől, az információ csak akusztikus-verbális csatornán terjed, a helyzetet csak ezen keresztül tudjuk megítélni, a kimondott szavak értelme, súlya sokkal hangsúlyosabb ezért ez a műfaj nehezebb, mint a személyközi kommunikáció. A telefonos kommunikáció specifikus nehézségei ezen felül külön nehézséget rónak a mentésirányítóra.
Soós István (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Továbbképzési és Szakképzési Intézet) ismertette a kommunikációs alapmodelleket, és e modellen keresztül a szervezetekben zajló kommunikációs sajátosságokat. Hangsúlyozta: mindez szerves, alkotó része a munkának, nincs szervezet, mint ahogy vezetés sem kommunikáció nélkül. Ezek közül kiemelten foglalkozott a csoportos döntéshozatallal és a szervezeti normákkal, ahol kiemelten hangsúlyos szerepet kap az információ, miként a hatalomforrás és a visszajelzés kérdése is.
A mentőegységi vezetők kommunikációs jellemzőiről értekezett Köcse Tamás, Dr. Puskás Tivadar Országos Mentőszolgálat, Szombathely), Betlehem József (Országos Mentőszolgálat, Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar) pedig a PTE-ETK-SZKK levelező munkarendű mentőtiszt hallgatói által megfigyelt körülményekről, a kommunikációt befolyásoló tényezők vizsgálatáról számolt be. A vizsgálat célja volt: feltérképezni azt, hogy befolyásolják- e, ha igen, hogyan, és milyen mértékben, a mentőellátó-beteg kommunikációt, az ellátási folyamat kezdetén és befejezésekor érezhető indulati szintet; hatékony-e a kommunikációs tevékenységünk a helyszínen kezdetben észlelhető „indulati szint" kedvező változtatásában? A vizsgálat a gyakorlóhely jellemzőjeként a mentőállomás ABC típus besorolását, a kivonulás sürgősségét, a mentőegység vezető demográfiai jellemzői közül az eltöltött szolgálati éveket, képesítését kategorizálva tartalmazta. További szempontokként a kivonulás és helyszín körülményei, az ellátott betegek szociális helyzetének megítélése és a kommunikáció hatásai szerepeltek.
Debrődi Gábor (Országos Mentőszolgálat, Dr. Kresz Géza Mentőmúzeum), történeti visszatekintésében a rohamkocsi harmadik generációsmodelljének, az 1960-as évek közepén üzembe állított, a maga korában egyedülálló mentés- és orvostechnikai felszereléssel bíró, Robur LO-2500 típusú rohamkocsijának működéstörténetét ismertette. Az előadás hallgatói közvetlen közelről, a konferencia helyszínén kiállított Robur muzeális mentő-gépkocsit, amely a Mentőmúzeum műtárgyainak egyik kiemelkedő, illusztris darabja.
Osztrák és kenyai tapasztalatok
Az Osztrák Vöröskereszt Burgenlandi szervezetének mentési tevékenységéről szólt Hans-Peter Polzer (Oberwart, szervezeti vezető). Bemutatta az oberwarti körzet-mentőellátás sajátos, kórházi orvossal és a „mentőorvosi" kocsit vezető mentőápolóval kivonuló, „sürgősségi mentőegység" sajátosságait. Ismertette a mentés és a betegszállítás szervezési és finanszírozási gyakorlatát, perspektíváit. Megtudhattuk: a 238.000-es lélekszámú Burgenland mentését hét körzeti központból oldják meg. A tartomány lakosságának egészségügyi ellátására öt kórházat tartanak fenn. A mentő- betegszállító szolgálat Burgenlandban 82 főállású, 120 civil szolgálatos és kb.770 önkéntes segítségével teljesíti feladatait. 2008-ban közel 65 ezer földi és 914 légi bevetést hajtottak végre.
Dr. Vigvári Szabolcs (Országos Mentőszolgálat, Kaposvár) kenyai tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Megtudhattuk: Kenya Kelet-Afrikában fekszik az Egyenlítő mentén. Területe 583 000 km², vagyis hatszor akkora, mint Magyarországé, ebből 13 600 km²-t foglal el a Viktória-tó kenyai része. Kenya népességét 2001-ben 30 765 900 főre becsülték. A HIV fertőzöttek aránya hivatalos adatok szerint 15 százalék a felnőtt lakosság körében. Egyes pesszimista becslések szerint ez az arány azonban a nyomornegyedekben 25 százalék is lehet. Kenyában a születéskor várható életkor a WHO adatai szerint 52 év, bár vannak. akik az AIDS miatt 47 évet tartanak csak valószínűnek. A csecsemőhalálnak 1000 újszülöttből 65 esik áldozatul, ám a népesség 51 százaléka így is 18 év alatti. Kenya a 360 dolláros egy főre jutó jövedelemmel jelenleg a Föld 17. legszegényebb országa, de a gazdagok és szegények közötti életszínvonal-különbség alapján felállított rangsorban a harmadik helyen áll. A lakosság elképesztő hányadának, 42 százalékának naponta mindössze 60 KSh-ből (kb. 200 forint) kell fenntartania magát. Kenyában nem létezik a magyar értelemben vett társadalombiztosítás. A betegeknek minden egészségügyi szolgáltatásért fizetniük kell. Ennek az a következménye, hogy sokan el sem mennek orvoshoz, ha betegek. Én a pozsonyi Szent Erzsébet Egyetem által működtetett St. Ladislaus Strattmann Clinicen dolgoztam, egy Eldoret nevű város Langas nevű negyedében, ami népességét tekintve Afrika harmadik legnagyobb nyomornegyede. A Clinic egy jelképes regisztrációs díj fejében nyújtott ellátást. A működésünk egy hazai rendelőintézet által végzett munkához hasonlított leginkább. Az általam kint töltött három hónap alatt 2368 beteg fordult meg a rendelőben, ebből 1325 (55, 96%) volt a nő és 1043 (44,04%) a férfi. A betegek 25,59 százalékban (606 beteg) diagnosztizáltunk maláriát, és 10,81 százalékában (256 beteg) klinikai maláriát. Utóbbi diagnózist azon betegek kapták, akiknek a festett vérkenetében nem tudták kimutatni a kórokozót, de a panaszok és az anamnézis alapján fel tudtuk állítani a kórismét. Hastífusz diagnózist a betegek 9,62% százalékában diagnosztizáltunk, ez 228 beteget jelent. Brucellosist 20 betegnél (0,84%) állapítottunk meg. Bronchitisszel vagy pneumóniával a páciensek 12,25 százalékát (290 beteg) kezeltük, míg vírusosnak tartott felső légúti megbetegedést 340 betegnél (14,36%) állapítottunk meg. STD diagnózist 340 betegnél (3,84%), míg UTI-t 60 embernél (2,53%) találtunk. A betegek 9,41 százaléka (223 beteg) jelentkezett akut gastroeneteritisre jellemző panaszokkal. Ezen kívül még sebellátással, bőrproblémákkal, HIV-es betegek gondozásával is foglalkoztunk.
A sürgősségi ellátás Magyarország az uniós csatlakozás előtti és utáni helyzetét elemezte Prof. Dr. Tury Peregrin (Budapest). Elemzése nem szívderítő megállapításokat hozott a felszínre. Hangsúlyozta: sajnos máig sem található deklaráltan elfogadott és megvalósítandó kormányzati szemlélet az egységes sürgősségi betegellátás szervezetéről (NTF-ben megjelent tervezetek sem kerültek realizálásra). Az uniós csatlakozás befolyásolja tevékenységünk személyi, infrastrukturális és jogszabályi feltételrendszereinket. A szabad mozgás számunkra a pozitívumok mellett agyelszívást, a jogszabályi alkalmazkodás precízebb jogalkotást, standardizálást jelent. Eltolódik a kormányzati szemlélet hangsúlya a stationaer ellátás irányába a kiegyensúlyozott és koncepcionális fejlesztés helyett. Jelentős infrastrukturális fejlesztések indulnak, de kétséges a működtetési fedezet és a szakszerű ellátást folyamatosan biztosító humánerőforrás. Ezzel párhuzamosan nő a társadalmi elvárás („milliárdokat fektetünk a mentésügybe és sürgősségi ellátásba") és látszólag paradox módon csökken a hozzáférhetőség és ellátási színvonala. A várhatóan tovább csökkenő kórház kapacitások mellett, irracionális elvonás sújtja a mentési kapacitást is. Az előadó professzor az ellentmondások és speciális hazai gondok mellett a távlati fejlődés lehetőségeit változatlanul az unió tagjaként tudja elképzelni, de a valós fejlesztéshez a források átgondoltabb felhasználását nélkülözhetetlenül szükségesnek tartja.
A személyiség fontos része az egészséges gondolkodás
Kőszegfalviné Lendvai Andrea (Országos Mentőszolgálat, Mentésirányítás, Szombathely) kiemelte: a mentésirányító mindennapi szolgálatában a munka fontos része a bejelentővel való kommunikáció. Annak sikeres, hatásos alkalmazása meghatározza a mentésirányító munkájának eredményességét is. A sok ok miatt nehézséggel küzdő bejelentő sokszor csak nehezen birkózik meg terhével, így érthetően az objektív bejelentés gyakran nem valósul meg. Különösen fontos, hogy a mentésirányító tisztában legyen a bejelentői tulajdonságokkal, azokra adott időben jól reagáljon. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a mentésirányító napi gyakorlatában jelen legyen a jó kapcsolattartó képesség. Ennek segítségével érhető el, hogy a sokféle okból telefonáló személy szándéka egyértelműen kiderüljön, s azt mielőbb hatásos intézkedés követhesse. A mentésirányító kommunikációs stílusa, értékelési készsége az évek során szerzett tapasztalattal és önképzéssel is folyamatosan erősödik, de az országosan rendszerszerűen indított célzott továbbképzések is elengedhetetlenek. Az egyes bejelentői tulajdonságok, jellemzők jobb megismerésével a mentésirányítói hibák, félreértések, kevés információt adó kikérdezések csökkenthetők. Az esetelemzések, az egyes bejelentői jellemző reakciók megtárgyalása, a tapasztalatok közkinccsé tétele közös érdek.
A mellkas sérültek ellátásáról Dr. Szokoly Miklós (PhD.), és Dr. Aradi Petra (PhD. Budapest) értekezett, a sürgősségi ellátás oktatásának teendőiről pedig Sági István (Országos Mentőszolgálat, Tiszalök) szólt. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra a tényre, hogy az oktatás minősége mennyire függ az oktató személyiségén, tehetségén kívül a didaktikai ismereteitől. A sürgősségi szakemberek döntő többsége végez oktatói tevékenységet is. Az oktatás hatékonysága különféle lehet, amely elsősorban az oktató pedagógiai ismereteivel, érzékével, lehetőségeivel függ össze. Vannak, akiknek kiváló érzékük van az oktatáshoz, azonban megkönnyíti, hatékonyabbá teszi az oktatói munkánkat, ha néhány törvényszerűséggel tisztában vagyunk. Éppen ezzel foglalkozik a didaktika: azt tanítja, hogyan tanítsunk hatékonyan. Ehhez elsősorban tudnunk kell azt, hogyan működik a szenzoros regiszter, hogyan tárolódik a rövid távú, majd kerül át a hosszú távú memóriába az új ismeret. Meg kell tanulni azokat a technikákat, amelyek segítségével megfelelően motiválttá tehetjük a tanulókat, hogy ezzel előkészítsük az oktatandó anyag befogadását. Ennek része, hogy felidézzük a témával kapcsolatos előzetes ismereteket, így könnyebb ehhez kapcsolni az elsajátítandó leckét. Nem elég azonban tartós emléknyomokat létrehozni, szükség esetén hozzá is kell férnünk az egyszer eltárolt információhoz, és ebben nagy szerepe van a bevésés minőségének.
Mentünk vagy mentegetünk? Egészséges-e a személyiségünk? E beszédes kérdésekkel indította előadását Muskatal Péter (Országos Mentőszolgálat, Gyöngyös), mondván: ennek tükrében képet kapunk, hogy milyen pszichés feltételek mellet lehet/kellene munkánkat megfelelően végezni. Mindazok, akik kiégtek, vagy afelé haladnak és folyamatos stressz hatás éri - valamely okok miatt - a nehézségekkel való megküzdésük következtében folytonosan energiát veszítenek. Így könnyebben hibáznak, ezért a belső és külső kontrolnak nehezebben felelnek meg. Sajnos munkánk során sokszor tapasztaljuk, hogy a nagy nyilvánosság kereszttüzébe kerülünk, így még inkább szükségünk van egy erősebb lelki tartásra, alaposabb ismeretekre, és felkészültség a kihívásokra. Személyiségünk fontos része az egészséges gondolkodás, melynek következménye lehet egy igényesebb életminőségre való törekvés, jobb szociális közérzet, pozitív jövőkép, mely nélkülözhetetlen a mai válságos időszakban. Remélem, hogy e rövid kis tanulmány mindanyunk számára hasznosnak bizonyul majd.
Az egyenlő bánásmód elvének érvényesítése a sürgősségi ellátásban címet viselte Lendvai Rezső és Kőszegfalviné Lendvai Andrea (Országos Mentőszolgálat, Szombathely) előadása. A legkiszolgáltatottabb „betegcsoportok" nehézségeinek elemzésével hívták fel a figyelmet e kérdés kiemelt fontosságára. Rámutattak: a sürgősségi ellátás egészségügyi szolgáltatói tevékenységében a betegjogok érvényesítése a törvény által pontosan körülhatárolt. Ezek napi megvalósítása minden egyedi betegjog vonatkozásában az egyenlő bánásmód elvének megfelelően kell, hogy történjen. Nem lehet különbségtétel semmi betegre jellemző ok, állapot. Az egyenlőség alkotmányos alapjog, betartása minden egészségügyi dolgozónak is kötelessége. A sürgős ellátás során számos esetben, a betegség jellege és következményei miatt is, a beteg önrendelkezési és érdekérvényesítési képessége elégtelen, így különösen gyakran fordulhat elő az egyenlő bánásmód elvének megsértése. Sajnálatosan a mai egészségügyi szolgáltatói rendszerben – ismerve a meglévő gyakorlatot, nehézségeket – gyakran nem kerül a figyelem középpontjába a fogyatékkal élő, a sok lelki és fizikai nehézséggel küszködő beteg. Nem elég, ha az egyenlőség elvét csak a törvények határozzák meg, annak gyakorlatban történő megvalósulását minden állampolgárnak segítenie kell. Szükséges, hogy a szoros társadalmi kontroll érvényesüljön az egészségügyi szolgáltatói tevékenység felett.
Tréning is színesített
A 2009. június 5-7 között az ausztriai Kohfidischben rendezett éves katasztrófavédelmi gyakorlat tapasztalatait ismertette Nacsa Zoltán, Köcse Tamás, Kőszegfalvi Péter, Németh Dániel, Kiss Endre (Országos Mentőszolgálat, Szombathely). A rendezvényre Magyarországról a Vöröskereszt és a Máltai Segélyszolgálat önkéntesei, a Máltai Szeretetszolgálat, a Mentőszolgálat és az Országos Mentőszolgálat munkatársai is hivatalosak voltak. A háromnapos katasztrófa-gyakorlaton közel 400 ember vett részt 50 mentő-kocsival. Programjában szerepelt: elméleti oktatás a tömeges kárhelyek felszámolásának rendszeréről, a Triageról; Reanimatio (BLS, ALS); Gépjárműből mentés KED-mellénnyel; bányaomlásból mentés Spineboard-dal; tömeges események, valamint a hozzájuk használható eszközök bemutatása; sátorépítés; tömeges baleset bemutatása terepasztalon; katasztrófa-gyakorlat két helyszínen (személygépkocsi és autóbusz ütközés, valamint tűz egy általános iskolában). A gyakorlat jól szolgálta sok sérülttel járó katasztrófahelyzetek összehangolt felszámolását.
Jankovics Tibor Jehova Tanúi nevében a vér nélküli sürgősségi ellátás kihívásairól tartott előadást. Az egyház tagjai nem babonaságból, és nem is azért kérik a transzfúzió mellőzését, mert kételkednek az orvostudományban, vagy félnek a fertőzésektől, hiszen ők is fölkeresik az orvosokat, ha megbetegszenek. Bibliai álláspontjukhoz ragaszkodva teszik ezt, amiről a betegágy mellett vagy a mentőben nem érdemes vitát nyitni. A transzfúzió-mentes ellátás, Jehova Tanúi értékrendjének tiszteletben tartása arra is ösztönzi az orvosokat, hogy más megoldások és eljárások után kutassanak.
A Rupert mentőhajó áldásos működésének balatoni tapasztalatait ismertette Márovics Pál, Cserfalvi Szabolcs, Kőszegfalvi Péter (OMSZ, Szombathely), Bagyó Sándor (Vizimentő-szolgálat, Zánka), és Tóth Attila (MME, Budapest). Előadásukban feltárták a Rupert mentőhajó technikai és egészségügyi felszerelését, ellátási területét, riaszthatóságát, a személyzet összetételét, valamint az első év eseteit, s annak tanulságait.
Különleges pillanatokról – mentés 150 méter mélységből – számolt be Dr. Komlóssy Attila (Magyar Barlangi Mentőszolgálat, Miskolc).
Dr. Szűcs Andrea a jogász szemszögéből tekintette át azokat az eseteket, amikor elvesztették a pert, mert nem az előírások szerint bántak a sürgősségi betegekkel.
Lendvai Rezső, szombathelyi betegjogi képviselő négy éve azt tapasztalja, a betegek jogai legtöbbször nem is annyira a szakmai ellátás során sérülnek. Inkább azért, mert nem kapnak elég tájékoztatást, az öregkor nem jelentheti az önrendelkezéstől való megfosztást. A cselekvőképtelen, eszméletlen beteg jogaira még jobban kell vigyázni, mint arra, akivel lehet beszélni. Újraélesztéskor már nem küldik el a hozzátartozókat. A beteg méltóságát mindenkor meg kell őrizni, a súlyos sérülteket óvni, betakarni, fájdalmukat csillapítani kötelességük a mentőknek. A beteg joga, hogy a leggyorsabban, a legjobb ellátást kapja. A mentőknek a kórházba érve pontos tájékoztatást kell adni az állapotáról.
Dr. Oszvald Péter (Szent Imre Kórház, Budapest) az újraélesztésről az új gépjárművezetői engedélyek tapasztalatait, Dr. Berényi Tamás (Szent Imre Kórház, Budapest) pedig a sürgősségi ellátás egyik leglényegesebb elemét, a „triázst", azaz a korházon kívüli és kórházon belüli „osztályozást" elemezte.
Mentődolgozók a sürgősségi osztályon címet viselte Dr. Varga Csaba (Kaposi Mór Kórház, Kaposvár) előadása. Bemutatta a sürgősségi osztály, és a mentődolgozók első 5 éves tevékenységét. Kiemelte: az oktatásban betöltött szerep, az új innovációk segítségével mintául szeretne szolgálni az egységes sürgősségi szemlélet mind szélesebb körű térnyerésének. Kitért a szervezés és a humánerőforrás biztosítás örökzöld problematikájára is.
Dr. Göndöcs Zsigmond (Országos Mentőszolgálat főigazgatója, Budapest) immáron 14. alkalommal - számolt be az egy évvel korábbi, „Őszi Szimpózium" óta, az Országos Mentőszolgálatot érintő változásokról, eseményekről.
Kiscsoportos tréning is színesítette a kongresszus munkáját. Meixner Veronika, Molnárné Ruff Brigitta, Soós István (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Továbbképzési és Szakképzési Intézet) Győrfi Pál és Dr. Pék László (Országos Mentőszolgálat, Budapest) vezetésével életre hívott témák voltak: kommunikáció és krízisintervenció a sürgősségi ellátásban; kommunikáció a katasztrófában; az öngyilkosság ezer arca; a tartós stressz; a gyermekek vészhelyzete. Győrfi Pál külön kiemelte, az Országos Mentőszolgálat szóvivője a betegjogok és a média számtalan esetben egymásnak feszülő érdekeit szemléltette. A balesetek elszenvedőinek az lenne a legjobb, ha semmit nem adnának hírül, a tévések, újságírók azonban ugrásra készen állnak, s időnként hamarabb érnek a helyszínre, mint a hivatalos segítők. A híréhség, a verseny már ott tart, hogy alighogy autóbaleset érte az egyik kereskedelmi tévést, kollégái, köztük a saját csatornájának a stábja is, már ott várta a Baleseti Intézet udvarán. Különösen tömeges baleseteknél nehéz megtartani a jó arányokat, hiszen egyik oldalról igényli a közvélemény a gyors és megbízható, tájékoztatást, a sérültek és hozzátartozók érdekében pedig a legnagyobb tapintattal kell informálni.
Alkalmi kerekasztal beszélgetésre is sort kerítettek. Témagazdák voltak: Dr. Gőbl Gábor (Budapest), Dr. Betlehem József (Pécs), Dr. Göndöcs Zsigmond (Budapest), Győrfi Pál (Budapest), Dr. Lőke János (Tatabánya), Dr. Mártai István (Budapest), Meixner Veronika (Budapest), Molnárné Ruff Brigitta (Budapest), Dr. Simon Marianna (Budapest), és Soós István (Budapest).
A konferencia résztvevői Szombathelyen fölavatták az első országos vezető mentőtiszt nevét viselő Fúsz Ernő Mentőmúzeumot, és tisztelegtek, a tavaly elhunyt Kiss Béla vezető mentőtiszt, Kresz Géza a néhai „Balatonföldvári Fürdő Egylet" tagja, valamint a 140 éve született Vámossy Zoltán professzor - a mérgezettek elsősegélyének leírója - emléke előtt.
Bartha Szabó József
