Mi emberek bonyolult kapcsolatban állunk azzal a világgal, amelyben élünk a miatt a kettőség miatt, hogy a föld fiai és az Isten fiai is vagyunk”

- írta Ferenc Pápa 2007 áprilisában Buenos Aires érsekeként egy üzenetben.

Ennek az emberi létről szóló, nagyon tömör, de lényegre törő megfogalmazásnak a szemszögéből érdemes átgondolni az idei járvány tanulságait. „Föld fiai”- és egyben „Isten fiai”-ként logikus lenne, ha az ember, emberiség, mindkét oldalt tekintené, nem hanyagolná el egyiket sem. Egyaránt szüksége van úgy az anyagiakra, mint a lelki „javakra”.

Ezzel szemben, ma olyan valóságos harc folyik a világban melynek egyik pólusán a neoliberális, azt állítja, hogy nincs szükség a vallási gyökerekre, vagyis Istenre, mert maga az ember megteremti a lelki „javakat” így akár Isten helyébe is léphet. A tudomány megtalálja mindenre a választ, az összefüggéseket és ez által urai és irányítói lehetünk annak a világnak melyben élünk.

A jelenlegi helyzet azonban cáfolja e neoliberális tanokat. Rátört a világra egy járvány, mely röpke néhány hét alatt megváltoztatta emberek, nemzetek, országok sorsát, gazdaságát, egyszóval a világ folyását.

A történelem Ura közbeszólt

Az Istent mellőző gondolkodásnak, elveknek hatása van az értékrendre is. Ennek az értékrendnek csúcsán a pénz áll, mely erősíti az emberi egoizmust, a vég nélküli harácsolást. A pénz-vadászat idő igényes, fárasztó munka. Nem marad idő a családra, a baráti, rokoni kapcsolatok ápolására. Az idő gyorsan telik és az ember azt veszi észre, hogy idős korára az érzelmi alapú kapcsolatok hiányában, egyedül marad. (lsd. Zorán-Üres bölcsőt ringat a Hold). Mindent az érdekek, a versengés hálója sző át. A pénz-bálvány imádata fontosabbá vált az emberi életnél.

Mindezek alapján egyszerűnek és logikusnak tűnik a fogyasztói társadalmak kialakulása. Most ennek a felfogásnak is komoly korlátaival szembesül az emberiség. A média – melynek komoly szerepe és felelősége van a gondolkodás formálásában – arra nevel, hogy csak fogyasszon, fogyasszon. Sőt, lehetőleg hitelek terhére, jövőt is eladósítva fogyasszon. Ezzel a mentalitással elérték, hogy az emberek nagyon kevés, vagy semennyi tartalékkal nem rendelkeznek. Most mikor tömegével veszítik el az állásukat, nincs hova és mihez nyúlni segítségért. Marad az állam, akinek az adó bevételei komolyan csökkennek a gazdasági tevékenység, a termelés csökkenésével.

Egoizmussal szemben most a társadalom a szolidaritást igényli. Ez sokoldalú kell, hogy legyen: emberek közti; nemzetek, országok közti, de generációk közötti is. Ez utóbbit nagyon fontos hangsúlyozni, mert a fiatal generáció egy része a gazdaságot jóval fontosabbnak ítéli, mint az előttük járó generációk életét.

Az is elgondolkodtató, hogy ez a járvány, és ez által a szolidaritás igénye az Első Világháborút lezáró békeszerződések 100 éves évfordulóján történik. Eredetileg a győztesek fényes ünneplésre készültek, ami alkalmassá válhatott volna a legyőzöttek elleni hangulatkeltésre, régi árkok újra ásásával. Pedig Európának most összefogásra van szüksége, ha újra jelentős globális tényező kíván lenni.

A nemzetek nem egymás ellen, hanem egymásért kellene, dolgozzanak. Összefogva mindannyian sikeresek lehetünk, e nélkül pedig egyenként biztos vesztesek leszünk a globális versenyben.

A 2020-as év alkalmat ad arra is, hogy gondoljuk végig személyes életünket is. Az eddigi rohanó életünk szükségszerűen lelassult. Alkalom nyílt arra, hogy rendet teremtsünk gondolatainkban, életünkben, otthonunkban és nem utolsó sorban, lelkünkben.

A történelem folyamán Európa akkor tudta megoldani problémáit, ha visszanyúlt a keresztény gyökerekhez.

A mai kereszténydemokráciában ez a következő elvekben testesül meg. A perszonalitásban, azaz emberi méltóság tiszteletében, védelmében. A szolidaritásban és szubszidiaritásban, azaz a kisegítés elvében, melyet XI. Piusz-„Quadragesimo anno” enciklikája tartalmaz. Mindezek alapján lehetséges a politikában is megteremteni azt a keretet, mely biztosítja a bevezető idézet kettősségének az egyensúlyát.

Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegye püspöke, Dr. Palánki Ferenc, Húsvét előtt mondta: „Az ez évi Húsvétkor Isten nem vár minket a Házában, hanem Ő szeretne eljönni a mi házainkba”.

Vajon hány helyen fogadta zárt ajtó?

Kalmár Ferenc