Ha másból nem tudnánk, a Németh László hódmezővásárhelyi plébános kijelentésére adott hisztérikus reakcióból tudhatjuk, hogy választások lesznek Magyarországon. Igaz, addig Hódmezővásárhelyen még át kell esni egy polgármester-választáson is.
Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke
Amióta kiderült, hogy az ellenzéki pártok nem indítanak polgármesterjelöltet Hódmezővásárhelyen, hanem mindannyian egy függetlent támogatnak, világosan látjuk, hogy próbajáték zajlik: legyőzhető-e a Fidesz.
Persze a két választás más jellegű, az országgyűlési választások során listás helyekért is folyik a küzdelem, ott tehát ez az álfüggetlenkedés nem játszható meg. Mégis némi önbizalmat adna a remegő térdeknek, ha harsányan lehetne kiabálni: kikapott a Fidesz–KDNP Hódmezővásárhelyen. Éppen ott, ahol sok-sok év óta nem terem babér a baloldal számára.
Adott tehát a választási hangulat, s előjött a menetrend szerinti vád: az egyház politizál. Németh László ugyanis elkövette azt a „bűnt”, hogy kimondta: szerinte melyik jelöltet kellene támogatni. Ebből lett a nemulass. A reakciókból most csak Niedermüller Péter hétfői budapesti sajtótájékoztatójára térek ki.
A plébános azt ajánlotta a híveknek, ne a „független” Márki-Zay Pétert, hanem a volt alpolgármestert, a kormánypárti Hegedűs Zoltánt támogassák a település időközi polgármester-választásán.
A DK alelnökének mondanivalója négy tételből állt. A plébános politikai állásfoglalása a jóérzésű híveket is megbotránkoztatta. Az egyházak támogatása a nem vallásos emberek adójából származik. A hitélet és a vallás fontos, de a hit magánügy is. Az egyházaknak rengeteg karitatív tennivalója lenne, amivel hozzájárulhatnának a társadalmi békéhez.
Négy mondat, négy hamis üzenet. Az első ingyenes állítás, szónoki fogás. Viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy egy papján megbotránkozó hódmezővásárhelyi polgár épp az ország legnépszerűtlenebb, de egy időben „rendszeresen bérmálkozó” politikusának pártjához menne panaszkodni. Persze ha provokátort küldtek, az más.
A második szintén bizonyíthatatlan állítás. A vallásos emberek is fizetnek adót az államnak. Az állam egyébként nem hitbéli meggyőződés miatt támogatja az egyházakat, hanem mert a közjót szolgálják. Az egyházi kezelésben lévő öregotthonok lakói nem feltétlenül hívő emberek. Az egyházi iskolába sem csak vallásos gyerekek járnak. Tehát a DK állítása sem a bevételi, sem a kiadási oldalon nem állja meg a helyét.
Az egyes ember hite valóban magánügy, de a hitből fakadó erkölcs jelenléte már bizony – ha tetszik, ha nem liberális uraiméknak – nem az. Még senki nem cáfolta, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Úgy tűnik azonban, hogy a böszmetábornak ezt hiába emlegetjük.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy sok olyat, amit mostanság az emberi jogok közé próbálnak besorolni, mint a meg nem született és a már öreg vagy beteg ember megölésének jogát (abortusz, euthanázia) sehol nem találni az emberi jogok deklarációjában, de a valláshoz való jogot és annak hirdetését a nyilvánosság előtt, azt igen.
A karitatív munka fontos része az egyházi tevékenységnek. De nem egyházi privilégium. Az pedig elfogadhatatlan, hogy Niedermüller úr mintegy felkiáltson, hogy az egyház maradjon a kaptafánál. Jótékonykodjon, s azon túl fogja be a száját.
Nem igazán hiszem, hogy a fenti érvek megfontolásra késztetnék az ellenzéket. A racionális érvelés helyett az itt is tetten érhető kettős mérce ellen tiltakozom. Mint az elején említettem, minden választás előtt van egynéhány ilyen kirohanás. De csak akkor, ha a jobbközép támogatásáról van szó. Nézzünk néhány példát.
Iványi Gábor lelkész két cikluson át országgyűlési képviselő volt az SZDSZ színeiben. Már a Hálózatban is futott. Mivel kedvenc pártja kirohadt alóla, most pártok nélkül demonstrálgat és kritizálja a kormányt. Joga van hozzá, szerintünk.
A papi hivatás melletti politizálást a DK rajta nem kérte még számon. Donáth László evangélikus lelkész, publicista, politikus ugyancsak két cikluson át az MSZP képviselője volt. Neki senki nem mondta, hogy maradjon a kaptafánál. Roszík Gábor (MDF), Laborczi Géza és Raj Tamás (SZDSZ), ifj. Hegedűs Lóránt (MIÉP), Varga László (KDNP) ugyancsak lelkészként kapott mandátumot.
Az egyház ne politizáljon? Egyedül a katolikus egyház tartja távol a politikai közszerepléstől papjait. De a közügyekről ők is véleményt nyilvánítanak, gondoljunk csak az Igazságosabb és testvériesebb Magyarországot című püspökkari kiadványra.
De gondolhatunk a Mazsihisz és EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) állásfoglalásaira. Vagy a Hit Gyülekezete televíziós műsoraira.
Nem, Niedermüller Péternek és a többi hasonszőrű politikusnak tudomásul kell vennie, hogy az országban vannak vallásos emberek, s azok nem feltétlenül értenek egyet velük. A vallásosaknak pedig ugyanúgy joguk van kifejteni és mások tudomására hozni a véleményüket, mint bárki más emberfiának.
Egy esetben hibáztatható a pap: ha nem a maga nevében beszél, hanem a saját elgondolását egyháza véleményének tünteti fel. Ez ugyanis a hívők számára kötelező jelleget öltene, pedig nem az. Aki így tenne, az éppen a magukat toleránsnak hazudó balliberális véleményterroristákat utánozná.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
