Juhász Hajnalka országgyűlési képviselő, miniszteri biztos, a KDNP alelnöke

A Pesti Srácok többek közt arról faggatta a kereszténydemokrata politikust, valóban belül vörös-e, aki kívülről zöld. A KDNP alelnöke elmondta: a baloldali sajtó és politikusai igyekeznek a kormányoldalra égetni a természetvédelem negligálásnak bélyegét, ugyanakkor hozzátette, hogy a kormány környezetvédelmi sikerei meglehetősen szerényen lettek kommunikálva. Juhász Hajnalka kiemelte, a magyar Országgyűlésben is egyre gyakrabban megmutatkozó baloldali politikai retorika a környezetvédelem álarcában a félelemkeltésre alapozva teremt feszültséget a társadalomban. Mint hozzátette, a konzervatív oldal fegyvere a szakmaiatlan riogatással szemben a felkészültség, és a reális, teljesíthető célok megfogalmazása. A kereszténydemokrata képviselőnőt az Európa Tanács  közelgő magyar elnökségével kapcsolatos kinevezéséről és feladatairól is kérdezte a lap.

– Kezdjük talán onnan, hogy Ön végre egy olyan jobboldali női politikus, aki tudatosan fordult a környezetvédelem témája felé. Egy fecske is csinálhat nyarat?

– Nálunk a családban hagyomány volt, hogy hétvége nincs David Attenborough közös természetfilmnézés nélkül. Tőle származik az a mondás, hogy

a földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.”

Nos, ez a feladata minden kis fecskének, talán annyi csavarral, hogy én az ág jobb oldalán ülök, ott, ahol a környezetvédelemnek hagyományosan helye van. Bár az egyértelműen valótlan beállítás, hogy a konzervatív oldal ne lenne elkötelezett a bolygó megóvásában, az is elmondható, hogy az elmúlt tíz évben a környezetvédelem terén elért sikereinket szerényen kommunikáltuk, ezért komoly felelősség a jobboldali narratívát szakpolitikai alapon képviselni. Az baloldali sajtó és politikusai igyekeztek a kormányoldalra égetni a természetvédelem negligálásnak bélyegét, szavainkat és szándékainkat és nagyon jelentős intézkedéseinket kiforgatták, szándékosan félremagyarázták. Ettől függetlenül, azt gondolom,

akkor működik jól egy politikus, ha érzékeli a társadalmi igényeket, és a jobboldali, konzervatív szavazók igenis igénylik, hogy a környezetvédelem kérdésében erőteljesebben megnyilvánuljunk, kellő szerénységgel, de elégséges magabiztossággal.

Másrészről a társadalom egy részében jelen van az ún. klímaváltozással kapcsolatos szorongás, ezzel mindenképp foglalkoznunk kell. Nem szabad viszont túlértékelni azokat a hangokat sem idehaza, sem külföldön, amelyek kellő tájékozottság hiányában mondanak ki valamilyen elítélő véleményt vagy ítéletet Magyarországról. Ráadásul azt is tapasztalom, hogy valójában nagyon könnyen meg lehet fogni azokat az baloldali képviselőket az Országgyűlésben, akik folyamatosan és igaztalanul vádolják a kormányt cselekvéséktelenséggel a környezetvédelem terén. Tipikus ismétlődő balliberális mondat, hogy egyes kutatók szerint, vagy egyes kutatóintézetek szerint tíz éven belül visszafordíthatatlan folyamat lesz a klímaváltozás. Ha az ember visszakérdez, hogy a tisztelt képviselő pontosan melyik kutatóintézet melyik tanulmányára hivatkozik, azonnal elveszik a lendület. Ez tipikusan a baloldali politikai retorika része, amely szakmaiságot nélkülözve a félelemkeltésre  épít, és feleslegesen kelt feszültséget a társadalomban. Én azokkal a civil szervezetekkel keresem a kapcsolatot, amelyekkel értékrendi alapon is együtt tudok működni, amelyek riogatás helyett cselekszenek, és keresik a felmutatható pozitív példákat, mik azok, amikben jók vagyunk, amiben előre haladunk. Én így képzelem el a konzervatív zöldpolitikát, lépésről lépésre haladva, a kutatóintézetek szakmai hozzáértését felhasználva, – mint például a Klímapolitikai Kutatóintézet, amelynek rendszeresen kikérem a tanácsát – a valóban tenni akaró civil világ bevonásával. Így lehet igazán hitelessé válni, nem úgy, hogy a Facebook-posztok ötperces népszerűségében sütkérezünk. 

– Tehát nem egy személyben Orbán Viktor felelős a globális felmelegedésért, ahogyan ezt olykor sejteti a balliberális oldal?

– A kormányt klímaellenességgel vádoló baloldal szereti elhallgatni, de

Magyarország volt az első, ahol már 2016-ban törvénybe foglalták a párizsi klímaegyezmény célkitűzéseit.

Nézzük reálisan a tényeket: Magyarország az üvegházhatású káros anyagok kibocsátásának európai szinten 1 százalékát adja, Európa pedig a világ kibocsátásának 10 százalékát. Ezért is tartom károsnak azt a radikális zöldek által gerjesztett félelemkeltést a társadalomban, hogy itt a világ vége, és ha az Európai Unió nem tesz semmit, akkor gyakorlatilag elpusztul a bolygó. Ezért is problémás, ha az ENSZ és az Európai Bizottság egymásra licitálva dobálóznak egyre ambiciózusabb kibocsátáscsökkentési százalékokkal, amelyek mögött tagállami hatástanulmányok nem állnak rendelkezésre. Ráadásul,

amíg a legnagyobb szennyezők, mint az USA, Kína nem veszik ki a részüket a klímavédelmi vállalásokban, az EU ambiciózus klímapolitikája globális szinten egy tényező marad a bolygónk klímaváltozás elleni küzdelme palettáján.

Félreértés ne essék az mindenképp fontos, hogy legyen egy egységes uniós irány abban, hogy a károsanyag-kibocsátást csökkentenünk kell, ösztönözvén a Magyarországnál kevésbé sikeresebb tagállamokat is. Véleményem szerint sokkal hatékonyabb lenne a regionális, vagy a lokális tagállami közösségeket érdekeltté tenni, feltárni, hogy melyek a megvalósítható klímapolitikai víziók akár az agrárium, a mezőgazdaság, vagy az energetika területén. A V4-es országok országgyűlési képviselőivel folytatott megbeszéléseinkben is erre jutottunk, és abban is egyetértés mutatkozott, hogy ez a fajta klímavédelem, az ilyen ambiciózus célok vállalása atomenergia nélkül teljesíthetetlen. Én ebben látom a konzervatív politikusok szerepét, hogy megértessük a társadalommal: a szorongásinkat nem a radikalizmus, hanem a hiteles és reális környezetvédelmi vállalások oldhatják fel.

A Juhász Hajnalkával közölt teljes beszélgetés ide kattintva olvasható.