Latorcai János megemlékezett arról, hogy 24 évvel ezelőtt, fél évszázaddal mártírhalálát követően boldoggá avatták Apor Vilmos római katolikus püspököt. A 20. századi magyar katolikus egyház egyik legkérlelhetetlenebb, a nácizmussal és a kommunizmussal is szembeforduló tagja vértanúságával magába sűrítette mindazt, amit egy igaz magyar cselekedhetett a század vészterhes éveiben - értékelt.

A kereszténydemokrata képviselő szerint hosszú évtizedeket kellett várni arra, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, amely keresztény értékekre támaszkodva törekszik a nemzet jövőjét formálni.

Az elmúlt tíz évben számtalan olyan döntés született az európai keresztény eszmény megvalósítása érdekében, amely kiverte a biztosítékot a magát nyugat-európai szellemi elitnek tartó körökben

- közölte. A KDNP országos választmányi elnöke szerint emiatt hadat üzentek, de nem fegyverrel kopogtatnak, hanem a tudományos szocializmushoz hasonló újbaloldali, áltudományos eszmék erőszakos terjesztésével és a szellemi, kulturális hegemónia megszerzésével.

Latorcai János feladatként jelölte meg, hogy - Apor Vilmos életútjából erőt merítve - megpróbálják feltartóztatni a keresztényellenes szellemi áramlatokat.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára arról beszélt, a kommunizmus 100 millió áldozatot szedett a világban, tönkretett nemzeteket, egyházakat, közösségeket.

Nagyon fontos a mostani korban visszautasítani mindenfajta olyan neomarxista ideológiát, amely pusztítja az embereket; az is pusztítás, ha a lelkeket pusztítják, ha elszegényítik a nemzeteket

- mondta. Ezen ideológiák közé sorolta a méregzöld ideológiát, amelyet Németországra sikerült ráerőltetni, valamint a gender- és az LMBTQ-ideológiát, amely szerinte elfogadhatatlan üzenetet erőltet rá a gyerekekre.

***

Latorcai János teljes beszéde és az arra adott államtitkári válasz teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.

LATORCAI JÁNOS, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP frakcióigazgatója:

Köszönöm a szót igen tisztelt Elnök Úr, kedves Képviselőtársaim!

Tisztelt Államtitkár Úr!

Napra pontosan 24 évvel ezelőtt, több mint fél évszázaddal mártírhalálát követően II. János Pál pápa a római Szent Péter téren boldoggá avatta Apor Vilmos vértanú püspököt. A XX. századi magyar katolikus egyház egyik legkérlelhetetlenebb, a nácizmussal és a kommunizmussal is szembeforduló tagja vértanúságával magába sűrítette mindazt, amit egy igaz magyar cselekedhetett a XX. század vészterhes éveiben.

Az erdélyi főnemesi családból származó Apor Vilmos sorsa egybeforrt nemzetünk tragikus történelmével.

A szolgálatát Gyulán kezdve, XIII Leó pápa nyomdokain haladva, az egyház szociális tanításait a gyakorlatba átültetve segítette a szegényeket, a betegeket, gyógyította a testi és lelki sebeket.

Mint a lelkek vezetője a mindent legyőző lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget, igazságszeretetet igyekezett a reá bízott közösségben kialakítani. Minderre a rendkívüli nemzetközi és belpolitikai helyzetben óriási szükség is volt, hiszen olyan diktatúrák felemelkedésének volt sajnos szemtanúja és elszenvedője, melyek az ember alapvető értékeit vitatták.

Mélyen átérezte az Egyház felelősségét, és különösen az 1941-es püspökké szentelését követően folyamatos erőfeszítéseket tett a magyar zsidóság megmentése érdekében is. Magyarország német megszállása és a nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, vagy továbbküldte az oltalomleveleket ezrével kiállító Angelo Rotta nunciushoz, vagy nővéréhez, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellához.

Közben

volt ereje arra is, hogy a katolikus szociális népmozgalom védnöke legyen, melynek közösségéből később megalakult a Barankovics vezette Demokrata Néppárt.

Győr ostrománál jó pásztorként minden menekülőt befogadott, így sok százan találhattak menedéket a püspökvár pincéiben. Felkészülve mindenre, győri megyéspüspökként ekkor hangzott el híres mondása:

„Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”

1945. március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta a randalírozó szovjet katonáknak, közülük az egyik, dulakodás közben halálosan megsebesítette.

Április 2-án, húsvéthétfőn tért meg Teremtőjéhez, tudva, hogy életének hősies feláldozásával megvédte a rábízottakat, beteljesítette szolgálatát az önfeláldozás, azéletáldozat, a vértanúság által.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Apor Vilmos testével nemcsak a védelmét kérő asszonyokat óvta, hanem szimbolikusan mindazt, ami 1945-re még megmaradt az akkor 950 éves keresztény Magyarországból. A barbár pusztítás, majd a ránk kényszerített vörös diktatúra mindent megtett azért, hogy ezt az eszmét végleg kitörölje a magyarság szívéből. És valóban, hosszú évtizedeket kellett várni arra, hogy olyan kormánya legyen

Hazánknak, mely a keresztény értékekre támaszkodva törekszik nemzetünk jövőjét formálni. Az elmúlt 10 évben hazánkban az Alaptörvényben megfogalmazottakból kiindulva számtalan olyan döntés született az európai keresztény eszmény megvalósítása érdekében, melyek sok esetben kiverték a biztosítékot a magát nyugat-európai szellemi elitnek tartó körökben. A válasz sem maradt el, szinte hadat üzentek Magyarországnak.

Ma már nem fegyverrel kopogtatnak templomaink és iskoláink ajtaján, hanem a tudományos szocializmushoz hasonló újbaloldali áltudományos eszmék erőszakos terjesztésével és a szellemi- kulturális hegemónia megszerzésével. 

A mi feladatunk, hogy Apor Vilmos életútjából és tanúságtételéből erőt merítve megpróbáljuk feltartóztatni a keresztényellenes szellemi áramlatokat, hogy ezáltal megvédhessük Hazánk 1000 éves keresztény örökségét.

***

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára:

Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr!

 Valóban elmondhatjuk sajnos azt, hogy az emberiség történelmének talán legpusztítóbb évszázada volt a XX. század, szörnyűség jellemezte ezt az évszázadot. Évtizedeken keresztül vagy a nácizmus, vagy a kommunizmus pusztított; sok-sok szenvedést, áldozatot, nemzetek tönkretételét okozta.

De egyben egy-egy ilyen időszak mindig arra is rávilágít, hogy vannak bátor hősök, vannak vértanúk, akik másokért is tudják és áldozták is életüket, akik kiálltak mindazokért, akiket elnyomtak, akiket adott esetben el akartak pusztítani. Ennek az évszázadnak a magyar történelem során sok-sok ilyen hőse, vértanúja volt. Idesorolhatjuk boldog emlékezetű Mindszenty József bíboros urat vagy Esterházy Jánost is, és hasonlóan, ahogy ön is mondta, Boldog Apor Vilmost, ők is küzdöttek egyébként Apor Vilmossal együtt a nácizmus ellen is, hiszen ahogy ön is elmondta, igenis bújtatott embereket a nácizmus elől, vagy pedig menekített a Szentszéken keresztül. A másik oldalról pedig felemelték szavukat, ahogy Apor Vilmos is, a kommunizmus rémtettei ellen, illetve az áldozatok érdekében.

És a másik, ami talán jellemzi őt is, illetve a két boldog emlékezetű hősünket, a szociális érzékenységük. Annak ellenére, hogy ők mindannyian jómódban, sőt mondhatni azt, hogy gazdagságban éltek, igenis az egyház szociális tanítását - és ezen keresztül pedig az emberek nyomorát - a szívükön hordozták. Ennek megfelelően nagyon sok olyan lépést tettek, így Apor Vilmos is, ami mindenképpen fontos, és üzenet a mának is, hogy mennyire oda kell figyelni jómódú embertársainknak azokra, akik adott esetben szegényebb életkörülmények között élnek.

Mindamellett pedig

nem véletlenül nevezték a nép püspökének magát Apor Vilmost is, hiszen mindezeket az erényeket gyakorolta, és ahogy ön is elmondta, egészen a haláláig, a mártírhaláláig, a vértanúhaláláig védte mindazokat, akiket rábízott a Jóisten.

Ami mindenképp tanulság ebből az emléknapból, az egyik az, hogy ez az időszak hogy telt el. A kommunisták agyon akarták hallgatni Apor Vilmos történetét, és ha belegondolunk, nem is nagyon lehetett róla hallani. Nyilván a győriek ismerték a történetét, nyilván a rokonok és az egyházon belül sokan ismerték a történetét, de beszélni róla nem lehetett, a sírját látogatni nem lehetett, legalábbis nagy tömegekben, és természetesen az emlékét ápolni évről évre nem lehetett. Miért is történt mindez? És akkor én itt hadd mondjak el egy másik dátumot is, ha már lehetőségem nyílott erre, ez pedig nem más, mint a napokban volt november 7-e, az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalom évfordulója. Annak idején azt is elhazudták, hogy miért kell pont november 7-én ünnepelni az októberi szocialista forradalmat. Elfelejtették mondani, hogy kétféle naptár létezik, mert az olyan viccesen hangzott annak idején. De az már nem volt vicces, hogy mindezen ideológiák alatt, és most főleg a kommunizmusról beszélek, 100 millió áldozatot szedett szerte a világban ez az ideológia, és pusztított nemzetet, embereket. És nem volt vicces az sem, ahogy tönkretett akár egyházakat, akár civil közösségeket, de bármilyen más közösséget, akik megpróbáltak egymáshoz úgy közeledni, hogy nem biztos, hogy a kommunista ideológia volt számukra a legfontosabb.

És éppen ezért szerintem nekünk

nagyon fontos, hogy ebben a korszakban, amelyben élünk, mindenféle olyan neomarxista ideológiát is visszautasítsunk, amelyek az emberek pusztítása irányába mennek, mert az is pusztítás, hogyha a lelkeket pusztítják.

Az is pusztítás, hogyha elszegényítik az embereket, a nemzeteket, az országokat. Márpedig a mostani neomarxista ideológiáknak egy része ebbe az irányba megy, hiszen az a -mondjuk így - méregzöld ideológia, amivel rá akartak erőltetni sok mindent egyes nemzetekre - sőt, Nyugat-Európa legerősebb országára, Németországra sikerült is - , ennek következtében elképesztő szegénység indulhat el, mint ahogy a gender- és LMBTQ-ideológia ráerőlteti a lelkekre, a gyermekeink lelkére azt az üzenetet, amely teljes mértékben elfogadhatatlan. Éppen ezért Apor Vilmos emlékét őrizni kell, hogy tudjuk, mit jelent ez az ideológia. Köszönöm szépen.