A vitatott és hiányolt kereszténydemokrata értékek és a tízparancsolat időszerűsége
Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt tiszteletbeli elnöke
A tehetetlenség, a düh és a félelem elhatározta, hogy megállítják az egyre jobban érvényesülő tehetséget. Kitalálták, hogy rossz hírét keltve kipenderítik a Behemót klubból. Nagy lendülettel neki is szaladtak a feladatnak, de rohantukban megbotlottak, és egy csöppnyi józan ész fröccsent rájuk. Ekkor rájöttek, hogy a ripsz-ropsz kizárás hatására a tehetség nem gyengül, sőt erősödik. Mert az emberek nem azért szerették a tehetséget, mert a Behemót klub tagja, hanem azért szerették a klubot, mert a tehetség oda tartozott. Ezért az összehívott vésztörvényszék előtt már csak a tehetség tagságának felfüggesztését javasolták. A vésztörvényszék viszont ezzel nem tudott mit kezdeni, különösen, amikor kiderült, hogy a tehetség a felfüggesztésre távozással reagál. Nem tudták megoldani a problémát, hát kiküldtek egy bizottságot.
A világlapok arról írtak, hogy a klub jegeli az ügyet. Itt állt a Fidesz kizárásának ügye szerda este. Mivel komolyan akarom venni a jegelést, nem volna helyes most intimpistáskodni arról, hogy mi is történt pontosan. A politológusok kenyerét sem vehetem el, a témát most más oldalról kell megközelíteni.
Eleve hiba volt egy tagpárt esetleges kizárásának kényes kérdését az európai választások előtti felfokozott légkörben napirendre tűzni. A brexit megoldatlanságának árnyékában ráadásul pótcselekvésnek tűnik az unió legnagyobb politikai szervezete részéről a Fidesz elveivel és értékeivel foglalkozni. Most a világ nagy problémáira kell gyógyszert ajánlani, a szegények és gazdagok közötti olló világméretű nyílására vagy Európa és a fejlett világ pazarló túlfogyasztására, a milliókat fenyegető éhségre, a környezeti károk okozta egészségkárosodásokra, a csökkenő európai közbiztonságra, a növekvő antiszemitizmusra. Hosszú a sora azoknak a globális problémáknak, amelyeket egyetlen tagállam sem tud kezelni, de az európai közösségnek esetleg volna rá esélye.
Mivel a jegelt kérdés lényege állítólag az, hogy a Fidesz nem a kereszténydemokrata értékek alapján politizál, érdemes a konkrétumtól eltekintve ezekről az értékekről szólni. Egy napilapban persze csak a fő vonalak kerülhetnek elő.
Orbán Viktor többször hangoztatta, hogy amikor a politika a keresztény értékekről beszél, akkor voltaképp az európai kultúráról van szó, nem pedig arról, hogy gyakorolják-e hitüket az emberek vagy sem. Ez kinek-kinek a személyes döntése, s az állam ebbe a döntésbe nem szólhat bele. Ma még azonban az európai gondolkodás és a kultúra a keresztény, pontosabban a görög-zsidó-keresztény hagyomány gyökereiből táplálkozik, s a kereszténydemokrata politika azt tartja helyesnek, ha ez így is marad.
Nem kétséges, hogy a modern világ több ponton ellentétes ezzel a kultúrával. Például a „Tiszteld apádat és anyádat!” felszólítás egyértelműen családközpontú. Ám modern városaink lakásai nem teszik lehetővé a háromgenerációs családmodellt, az öregekről való gondoskodást intézményekre bízzuk. A „Ne ölj!” parancsa nem csupán a gyilkosságot tiltja, hanem az önsorsrontó, egészségtelen életmódot is, sőt kiáll az élet minden formájának védelme mellett, ami az eltűnő fajok megmentését épp úgy jelenti, mint a meg nem született magzatok élethez való jogát vagy az eutanázia tilalmát, és sürgeti a környezeti ártalmak csökkentését az egészség védelme érdekében.
A „Ne lopj!” nem csupán a besurranó tolvajoknak kiállt megálljt, hanem a javak jelenlegi igazságtalan elosztásának az átgondolását követeli. A „Ne paráználkodj!” felszólítás sem csupán a monogám házasság melletti kiállás, a szexualitást a magánélet terére utalja, s idegennek érzi azt a nyilvánosság előtti nyomulást, amellyel némelyek a maguk szexuális magatartását fennen hirdetik. Ha valaki minderre azt mondja, hogy ezek ósdi, elavult nézetek, életidegenek, azok vegyék észre, hogy egy kicsit fordul a szél. Például – minden visszássága ellenére – a #metoo mozgalom a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők védelmét szolgálva voltaképp a hatodik parancsolat újra felfedezése. Amikor az információáramlás korlátlan szabadsága hamis hírekkel képes elárasztani a világot, tíz- és százmilliókat csap be, s aljas céllal befolyásol, nyilván tenni kell valamit a hamis hírek terjedése ellen. Más szóval: ismét a tízparancsolat szelleme kezd érvényesülni. (Hamis tanúságot ne szólj…)
Lehet górcső alá tenni egyetlen pártot, hogy politikája megfelel-e a kereszténydemokrata értékeknek, de ennél fontosabb feladat, hogy a magukat kereszténydemokratának hirdetők is tükörbe nézzenek, és megvizsgálják, nem késztette-e a félelem, azaz a szavazatvesztés réme sok olyan kompromisszumra őket, ami miatt elveszítették eredeti arculatukat. Egy értékvitára van tehát szükség, amit szintén nem lehet egy kampány kellős közepén lefolytatni.
Az elemzők a döntést Orbán Viktor győzelmeként értékelik. Igazuk van. A hírek szerint a Fidesz kompromisszumos javaslata 190:3 arányban ment át. Pedig a liberális média nem ezt várta. A Financial Times vezércikke megfogalmazta az utasítást: „Ha Manfred Weber megpróbálja bent tartani a Fideszt, vagy csak egy felfüggesztést javasol, akkor új budapesti visszaélések túszává válhat, neki viszont vezetői képességeket és a demokratikus értékek iránti elkötelezettséget kell mutatnia, mert ezek az Európai Bizottság elnöki szerepének alapvető szükségletei.”
Ezért fogalmazott Weber úgy, hogy a Fidesz kizárása nem került le a napirendről. Ezt pedig érdemes a magyar választóknak tudatosítaniuk magukban. Ha jegelik is az Orbán Viktor elleni támadást, azt részben taktikai megfontolásból teszik. A fagyasztás hatására el ne múljon az a „csak azért is” hangulat, ami a máskor otthon maradókat most májusban elvinné az urnákhoz! A kormány támogatóinak több komoly okuk van arra, hogy le is adják a szavazatukat, sőt mindenkit buzdítsanak a részvételre.
Az egyik az, hogy kiderüljön, a harmatgyenge magyarországi ellenzéket segíteni próbáló külső támadások, akár a nyugati médiából jönnek, akár a liberális nézeteket valló pártoktól, nem gyengítik, sőt több mandátumhoz segítik a Fidesz–KDNP-listát. A másik az, hogy az alacsony részvétel a valós társadalmi támogatottságnál nagyobbnak láttatja a kis pártokat. Ha kevesen szavaznak, könnyebb az öt százalékot átugrani. Így itthonról is jutottak ki Brüsszelbe olyan képviselők, akik hangerővel próbálták pótolni a hiányzó társadalmi támogatást.
Az európaiak nem veszik komolyan az európai választásokat, ezért rendre olyan európai parlament jön létre, amelyben nem ismerik fel a maguk akaratát. A harmadik tényező a bevándorlás kérdése. Ez sokakat megmozdít, ami ellen a bevándorláspártiak úgy védekeznek, hogy az illegális migráció megszűnéséről, illetve jelentéktelenné zsugorodásáról beszélnek. Elhallgatják, hogy ez a csökkenés részben Orbán Viktor kerítésépítő határozottságának tulajdonítható, részben pedig annak, hogy Olaszország sem vállalta a korlátlan befogadás korábbi gyakorlatát, de az Európába törekvés kiváltó okai még léteznek.
A veszély nem szűnt meg, így mindenkinek, aki a megindult, már-már népvándorlásnak látszó folyamatot helytelennek, veszedelmesnek tartja, a bevándorlást ellenző pártokra kell szavaznia. Derüljön ki, hogy a vitákat igen, de a választók akaratát nem lehet jegelni. A bevándorlás kérdésében mindenkinek véleményt kell mondania, ha biztonságban akar élni.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
