Kedden kezdik tárgyalni az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszékről eddig beérkezett, a devizahiteles szerződések módosítását tisztességtelennek tartó bírói indítványokat. A testületnek bírói indítványok esetében 90 napja van határozata meghozatalára, ami december első felében jár le.

A bírói indítványok szerint a törvényhozó a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságra hivatkozva avatkozik be a jogviszonyokba, ezért érhetetlen, miért éppen 2004. május elsejére visszamenő hatállyal módosítja a szerződéseket.

Határozottan állítják:  a devizahiteles törvény többek között sérti a visszaható hatály tilalmát, a jogbiztonság, a normavilágosság követelményét, a szerződéses felek önrendelkezését, szükségtelenül korlátozza a tisztességes eljáráshoz fűződő jogokat, módosítja a devizahiteles szerződéseket, köztük a már teljesítetteket is, amit legfeljebb a jövőre nézve tehetne meg, eljárási szabályai pedig egyebek mellett azzal, hogy nincs helye hiánypótlásnak vagy a per szüneteltetésének sértik a fegyverek egyenlőségének jogát, mert az alperesnek kedveznek.

A döntés „könnyítésének” reményében a Bankszövetség és Trócsányi László igazságügyi miniszter is kifejtette álláspontját az Alkotmánybíróság számára.

A miniszter álláspontja a szerint a megtámadott törvény legfontosabb célja, hogy a több százezer fogyasztónak ne kelljen külön-külön évekig pereskednie, hanem várhatóan fél éven belül lezáruló eljárásban dőljenek el a vitás kérdések. A fogyasztói kölcsönszerződések egyes rendezéséről szóló törvény nem mond ki új anyagi jogi szabályokat, nem állapít meg új jogelveket, csupán a kúriai jogértelmezést kodifikálja. Így nem is lehet szó visszamenőleges hatály alkalmazásáról, hiszen a jogegységi határozat a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, több mint két évtizeddel ezelőtti európai közösségi irányelvben foglalt értelmezést vette alapul, amely Magyarország uniós csatlakozásával a magyar jog részévé vált. A pénzügyi intézmények azonban nem törekedtek arra, hogy a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően megteremtsék a jogok és a kötelezettségek egyensúlyát a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között.

A Magyar Bankszövetség jogi munkacsoportja több mint negyvenoldalas összefoglalójában rögzítette álláspontját. Ennek lényege szerint a törvény egyes rendelkezései sértik a jogállamiság elvét, a szerződési szabadságot, a bírósághoz fordulás és a tisztességes eljárás alapjogát, valamint a hatalommegosztás elvét, ráadásul a törvény elfogadása is alaptörvény-ellentétes.

+

Témákban egyébként sem szűkölködnek. A Taláros Testülettől vár orvoslást a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is miután a Fővárosi Ítélőtábla megtagadta a nyilvántartásba vételét. Kedvező döntésre,  kártérítésre tart igényt a büntetés-végrehajtási intézménnyel szemben az a felperes is, aki a szabadságvesztését túlzsúfolt cellában töltötte. Íme a tárgyalandók. 

Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság 2014. október 14-i teljes ülése

A Legfelsőbb Bíróság 11.Gf.40.149/2006/5. számú ítélete és a 2/2004. Polgári jogegységi határozat megsemmisítésére, illetve az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 25. § (2) bekezdés f) pontja alkalmazásának utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó indokolása szerint az ügyében alkalmazott jogszabály és jogegységi határozat indokolatlan különbséget tesz a mögöttes felelősök között a velük szemben való fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy az adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek. Az adózás rendjéről szóló, 1990. évi XCI. Törvény. (Art.) 25. § (2) bekezdés f) pontja a magántulajdonosok hátrányos megkülönböztetését is jelenti az állami tulajdonos javára, mivel a magántulajdonos egyszerű és egyoldalú rendelkezéssel nem kötelezheti az adóst vagy az Art.-ben meghatározott mögöttes felelőst, így nem léphet fel a konszernjogi felelősség alapján a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) szerint felelős irányító társasággal szemben sem.

Mindezek miatt az Art. jogkollíziót keletkeztető rendelkezése, és az azt értelmező jogegységi határozat a diszkriminációtilalmi rendelkezésen kívül a jogbiztonság alaptörvényi követelményét is sérti. (Indítvány)

+

A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdése és a 12/2010. (XI. 9.) KIM rendelet 3. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe és Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - börtöncella mérete.

A bíróság előtt folyamatban levő ügyben a felperes kártérítésre tart igényt a büntetés-végrehajtási intézmény alperessel szemben, arra hivatkozással, hogy a szabadságvesztését túlzsúfolt cellában töltötte, ahol az egy főre jutó mozgástér sem az európai normák alapján minimálisan meghatározott 4 négyzetmétert, sem a magyar szabályozás szerinti 3 négyzetmétert nem érte el.

Álláspontja szerint a vizsgálni kért rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütközik, és sérti az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésébe foglalt jogot is, mely szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. (Indítvány)

+

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró kifejti,: a törvény 1. §-a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság elvét, mert a Törvény hatálybalépése előtti időszakban létrejött, és az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelő fogyasztói kölcsönszerződések szerződéses kikötései tekintetében utólag, visszamenőleges hatállyal állít fel vélelmet e kikötések tisztességtelensége mellett. A törvény 19. §-a pedig azért sérti a jogbiztonság elvét, mert nem biztosít a címzettjei és a bíróság számára kellő felkészülési időt.

Álláspontja szerint a törvény 4. § (1)-(2) bekezdései, 7-15. §-ai sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogát és a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséget, mert a vélelem megdöntésére lehetőséget adó speciális per megindítására jogvesztő határidőt határozott meg. Az elsőfokú eljárásra meghatározott rövid határidők sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert ténylegesen nem adnak lehetőséget szakértői bizonyítás lefolytatására, a fegyverek egyenlőségének sérelme is felmerül, valamint a bíróságnak sincs kellő ideje a megfontolt ítélethozatalra.

Állítja: a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sérti a fellebbezés és felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő lerövidítése, a kézbesítési vélelem megdöntésének kizártsága, a kereseti és fellebbezési illeték eltúlzott mértéke.

Kifejti: az M) cikk (1) bekezdésében biztosított, a pénzügyi intézményeket megillető vállalkozáshoz való jogot sérti, hogy a törvény a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok által megengedett egyoldalú kamatemelést minősíti utólagosan jogellenesnek.

Hangsúlyozza: a törvény sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenséget.

Az indítványozó bíró szerint a törvény egyes rendelkezései sértik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkét, (tisztességes eljárás, fegyveregyenlőség). Felmerül a törvény közjogi érvénytelensége is, mert az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikk (4) bekezdése ellenére az Országgyűlésnek nem volt lehetősége figyelembe venni a törvény elfogadása előtt az Európai Központi Bank álláspontját. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának tárgyalandó témái

A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.298/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - párt névválasztása.

Az indítvány lényege: a panaszos mint megválasztott elnök a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, a párt nyilvántartásba vételét azonban a Fővárosi Törvényszék elutasította. A kérelmező fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indoklásában hangsúlyozta: a párt választott neve sérti a névvalódiság követelményét, melynek a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnevezés azért nem felel meg, mert megtévesztésre alkalmas, mivel a választott név a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható, nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére, nem társítható olyan politikai intézménnyel, amely a közhatalomban való részvételt jelképezhetné, illetve nem fejezi ki egy politikai szervezet társadalmi jelentőségét, ténylegesen deklarált célját. A névszabatosság követelményét pedig azért sérti a választott név, mivel "az általános erkölcsi felfogással ellentétes, méltatlan képzettársításra adhat alapot, ezáltal a névaikotás társadalmi követelményeinek nem felel meg."

Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla végzése a névvalódiság és a névszabatosság követelményét oly tágan értelmezte, amely a feltétlenül szükségesnél jobban korlátozta az egyesüléshez való jogot, ami az Alaptörvény VIII. cikk (2)-(3) bekezdéseinek sérelméhez vezetett.

Határozottan állítja a bejegyezni kívánt szervezet elnevezése ugyanis pozitív értelemben is pontosan leírja a szervezet működését. Nem vitatható módon „pártról” van szó, a névben szereplő „magyar” kifejezés pedig jelzi, hogy tevékenységet a szervezet Magyarországon kívánja végezni. A „kétfarkú kutya” szóösszetétel az as happy as a dog wilh /wo lails [olyan boldog, mint a kutya, akinek két farka van] angol szólásra utal. A választott név a nyilvánosság számára ismert, a facebookon a megalakult, de nyilvántartásba nem vett pártnak 88 ezer követője van, ami több parlamenti párt követőinek számát is meghaladja. A nyilvánosság előtt a szervezet által eddig kifejtett tevékenység során soha senkiben nem merült fel, hogy a párt neve megtévesztő lenne.

Az indítványozó szent meggyőződése: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a nevével, közismert jelképével (a valószerűtlenül nagy piros szemekkel rendelkező kétfarkú kutyával), továbbá nyilvánvalóan megvalósíthatatlan „ígéreteivel” azt a véleményét fejezi ki, hogy a hagyományos politikai elit a választókat nem tekinti felnőttnek: a hagyományos pártok az ingyen sörhöz és az örök élethez hasonló abszurd, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéreteket tesznek, anélkül, hogy ezek

megvalósíthatatlanságát a választók előtt nyilvánvalóvá tennék. Ennek a jelenségnek a bírálata, az abszurditás eszközével való bemutatása az Alaptörvény egyetlen rendelkezésével sem ellentétes, az ilyen politika megítélésére egyedül a választók jogosultak. (Indítvány)

+

Az Ehtv. egyes rendelkezései ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz, valamint a Fővárosi Törvényszék 7.Pk.60.345/2010/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezések és a végzés sérti az Alaptörvényben biztosított vallásszabadsághoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a tisztességes eljáráshoz való jogot, és a jogorvoslathoz való jogot. (Indítvány)

+

A Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó vitatja a Kúria jogszabály-értelmezését, megállapításait, szerinte a támadott végzés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való, valamint a jogorvoslathoz való jogát.

Állítja: a végzés a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre épül. Az alapjog tartalmi elemeit helytelenül alkalmazó bírói mérlegelés eredménye, a Kúriát döntésének meghozatala során érdemben befolyásolta. Azáltal, hogy végzésének meghozatala során nem biztosította a tisztességes eljáráshoz való jog teljes körű érvényesülését, érdemben veszélyezteti e jognak az érintett vonatkozásában történő kiteljesedését, tehát alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésben helyezkedik helytelen álláspontra. Nem csupán a konkrét ügy, hanem a minden szempontból alkotmányos bírói gyakorlat kialakítása érdekében az eset többszörösen is alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek minősül. Mindezekre tekintettel jelen alkotmányjogi panasz Alkotmánybíróság által történő befogadásának feltételei megállapíthatóak. (Indítvány)

+

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 199. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: sürgősségi kényszergyógykezelésre szállították a rendőrség közreműködésével. Az ennek alapjául szolgáló beutalót az indítványozó kezelőorvosa nem személyes vizsgálat, hanem az ideiglenes gondnok tájékoztatása alapján állította ki. Álláspontja szerint az egészségügyi törvény támadott rendelkezése nem követeli meg az orvosoktól, hogy közvetlen észlelésen alapuljon a beteg pszichiátriai intézetbe szállításáról szóló döntése. Mindez nem felel meg az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jog követelményének, másrészt sérti az Alaptörvény IV. cikke szerinti szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot.

Másodlagos kérelmében az indítványozó előadja: amennyiben az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy az egészségügyről szóló i törvény hatályos szövege alapján kötelező a sügősségi gyógykezelés előtt, hogy az orvos közvetlen észlelésén alapuljon a sürgősségi gyógykezelés elrendelése, úgy az ítélőtábla hivatkozott döntése alaptörvény-ellenes. Mindezek alapján kéri a döntés megsemmisítését. (Indítvány)

Legfrissebb végzések

Tekintettel az önkormányzati választások közelségére, a választással kapcsolatos indítványok jutottak főszerephez a legutóbbi ülésen. A törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz három napon belül volt benyújtható. Az Alkotmánybíróságnak a jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz befogadásáról a beérkezésétől számított szintén három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról pedig további három munkanapon belül kellett döntenie. Mindemellett „azért” gazdasági és pénzügyek is foglalkoztatták a Taláros Testület bíráit. 

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.638/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az Összefogás Párt jogi képviselője útján előterjesztett alkotmányjogi panasza a Debreceni Ítélőtábla végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Előzménye: az indítványozó reklámfelületi bérleti szerződést kötött egy gazdasági társasággal. A gazdasági társaság kötelezettséget vállalt arra, hogy 9 db óriásplakát helyet biztosít az indítványozó jelölőszervezet részére, a szerződésben meghatározott hirdetési időszakban, és helyeken. A politikai hirdetés közzétételét a választási kampány eljöttével  – annak jogszabályba ütköző voltára hivatkozással – a gazdasági társaság azonban megtagadta.

A Nyíregyháza Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága érdemi vizsgálat nélkül elutasította az indítványozó kifogását, melyet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság is helybenhagyott. Ezt követően felülvizsgálati kérelmében az indítványozó a  Debreceni Ítélőtáblától a választási bizottságok határozatának megváltoztatását, az alapelvek megsértésének megállapítását, az érintett gazdasági társaság jogsértő tevékenységtől való eltiltását, és óriásplakátjainak 3 napon belül történő kihelyezésére kötelezését kérte.

A Debreceni Ítélőtábla végzése megállapította: az indítványozó felülvizsgálati kérelme nem alapos. A kérdéses reklámfelületi bérleti szerződésben még csak utalás sem történt arra, hogy a választási kampányidőszak alatt, plakát mint kampányeszköz felhasználását célozza. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a szerződés teljesítése a választási eljárás alapelveinek sérelmére hivatkozással, illetve bírósági felülvizsgálati kérelem alapján közigazgatási nemperes eljárásban nem kényszeríthető ki.

A panaszos a Debreceni Ítélőtábla végzésével szemben  indítványozta az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés megsemmisítését is. Az indítvány szerint: a gazdasági társaság előre tudhatta, hogy milyen politikai témájú plakát kerül általuk legyártásra és kihelyezésre. A gazdasági társaság szándékosan okozott hátrányt, alkalmazott megkülönböztetést vele szemben, magatartása egyetlen mozgatórugója, hogy gátolja politikai megjelenését. A többi polgármester jelölthöz képest kevesebb megjelenési felület miatt az esélyegyenlőség, mint választási alapelv megsértésre került, továbbá a választópolgárok jogai is csökkentek ezáltal, mivel nem tudtak megalapozott és teljes körű döntést hozni az indítványozó és programjának ismerete nélkül az önkormányzati választásokon.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálva az alkotmányjogi panaszt  többek között megállapította: a befogadhatóság formai és tartalmi feltételeinek nem felel meg. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt, sérelmesnek állított alaptörvényi rendelkezések ahhoz a magatartáshoz kapcsolódnak, amelyet az indítványozó szerint a vele szerződéses jogviszonyban állógazdasági társaság tanúsított. A szerződő felek jogvitájának eldöntése pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Az ítélőtáblai végzés nem vet fel olyan, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját, mely a panasz befogadását indokolná. 

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1694/2014.)

+

A Kaposvári Törvényszék 2.Pf.21.138/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó alperes  lízingszerződést kötött az egy ingatlanlízinggel foglalkozó Zrt.-vel, amely alapján a Zrt. adásvételi szerződést kötött egy Kft.-vel az ingatlannak az indítványozó részére történő lízingbeadása céljából. Az ingatlan egy üdülőparkban elhelyezkedő társasházi lakás, amely nem közvetlenül a Balaton partján, hanem attól mintegy 100 méterre fekszik. Az indítványozó a szerződés megkötése előtt az érintett ingatlan akkori tulajdonosának képviselőjétől azt a szóbeli tájékoztatást kapta, hogy a parton elterülő strandot az ingatlanon keresztülhaladva, az ingatlan használatával el tudják majd érni.

Később a tulajdonos Kft. többször közölte az indítványozóval és a többi érintettel, hogy csak az használhatja a strandot, aki a Kft.-vel szolgáltatási szerződést köt, majd az apartman-házak mögötti területet, azaz a strandot kerítéssel körbekerítette.

Az indítványozó több társával együtt birtokvédelemért fordult a helyi jegyzőhöz arra hivatkozással, hogy a kerítés létesítéséig rendszeresen és korlátozásmentesen használhatták átjárásra és strandolásra a bekerített ingatlant. A jegyző határozatában kötelezte a szolgáltató Kft.-t az eredeti birtokállapot visszaállítására, a szabad átjárás és a strand használatának biztosítására.

A Kft. ezt követően a jegyzői határozat megváltoztatását és az alperesek birtokvédelmi igényének elutasítását kérte a Siófoki Járásbíróságtól, hivatkozva arra, hogy az indítványozó és társai által megkötött szerződések nem tartalmazzák az érintett területre vonatkozó ingyenes használati jogot, továbbá jogosult a saját tulajdonában álló területet kerítéssel lezárni. Az első fokon eljáró bíróság ítéletében a Kft. keresetét elutasította és megállapította., hogy az indítványozó és társai jogosultak korlátozásmentesen lejutni a partra és azt strandolás céljára használni.

A Kft. fellebbezése folytán a másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozó és társai birtokvédelmi igényét elutasította. Rámutatott: a perben nem volt vitatott, hogy az érintett ingatlan a Kft. tulajdonát képezi, így birtoklási jogcíme az általa kerítéssel körülhatárolt strandterületet illetően tulajdonosi jogosítványaiból fakad. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az érintett ingatlan „zöldterület” besorolást kapott a település rendezési tervében,  a  perbeli ingatlanok ugyanis még nincsenek köztulajdonban – azokat az önkormányzat nem vásárolta meg, illetőleg nem sajátította ki – ezért azok közcélú használatára, mint birtoklási jogcímre az indítványozó és társai nem hivatkozhatnak. Így nincs érvényes jogcímük a perbeli strandterület ingyenes használatára sem. Az ítélet rámutat arra is, hogy a szóban forgó ingatlanoktól nem messze két szabad strand is található, ezeken az érintettek Balatonban való fürdőzési lehetősége biztosított.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtett álláspontja szerint a Kaposvári Törvényszék másodfokú eljárása és ítélete az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, az M) cikk (2) bekezdésébe, az R) cikk (2) bekezdésébe, a Q) cikk második fordulatába, XXIV. cikk (1) bekezdésébe és a XXVII. cikk (1) bekezdésébe ütközik.

Állításának alátámasztásaként előadja: a másodfokon eljárt bíróság nem vette figyelembe a közte és a felperes között létrejött adásvételi szerződés létezését és annak tartalmát sem, nem mérlegelte, hogy az alpereseknek a felperessel szemben különböző kötelezettségei és jogosultságai állnak fenn. Ráadásul elfogadhatónak találta a felperes azon tevékenységét is, mely szerint az ingatlanok adásvételét követően erőfölényével visszaélve a szolgáltatása díját szerződésszegő módon mintegy tízszeresére növelte.

Az indítványozó kérelmének indokaként állítja még: a bíróság részrehajló módon hozta meg ítéletét, indokolása kizárólag a felperes érveit és bizonyítékait részletezi, az indítványozó bizonyítékait fel sem sorolja és nem is értékeli.

Véleménye szerint: a bíróság eljárása tisztességtelen volt, mivel az alperesek érveit és bizonyítékait nem vette figyelembe, őket az eljárás során ezek tekintetében nem hallgatta meg. Nem tett eleget a bíróság az indokolási kötelezettségének sem, mivel az ítélet nem tér ki valamennyi kereseti kérelemre. Mindezekkel a bíróság megvalósította a „tisztességtelen eljárás tényállását”. Összegezve: az indítványozó szerint egyrészt a másodfokon eljárt bíróság „saját maga – mint állami szerv – sem tartotta meg a jogszabályokat”, másrészt a felperes folyamatos jogszabálysértéseit ítéletével helybenhagyta. Az indítványozó véleménye szerint a másodfokú ítélet – részletesebben ki nem fejtett okok miatt – sérti a szabad mozgáshoz való jogát is.

Az Alkotmánybíróságnak megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek. Alkotmányjogi panaszt ugyanis a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel. Lényegében a bíróság jogértelmezését vitatja, nem tartalmaz alapjogi okfejtést, a kifogásolt ítélet és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálatára, a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása azonban a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.

Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/151/2014.)

+

A Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.186/2012/3. számú ítélete és a Kúria Pfv.21.555/2012/8. számú ítélete megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panasz.

Az ítéletében megállapított tényállás szerint  az indítványozó és tulajdonostársa (a továbbiakban: alperes) a közös tulajdonukban lévő  házrészt természetben megosztva használják. A lakások feletti padlásteret ugyancsak  megosztva használják oly módon, hogy mindenki a saját lakása feletti padlástér részt  használja kizárólagosan. A padlástér bejárata a háznak az alperes által használt oldaláról nyílik, és eredetileg az alperes lakrésze mellett felállított létráról volt megközelíthető. Alperes utóbb a kizárólagos használatában lévő lakrészéhez toldalékot épített, majd erre ereszt és ereszcsatornát szerelt. Emiatt a létra többé nem volt odatámasztható a toldaléképülethez és így a toldaléképület tetejére való feljutás lehetősége, azaz a padlástér ily módon történő  megközelítése megszűnt.

Kúria ítélete, az alapos és aggálytalan szakértői véleményt osztva, kötelezte alperest a birtokháborítás megszüntetésére, az eredeti állapot  helyreállítására és eltiltotta a jövőbeni birtokháborítástól.

Az indítványozó szerint a Fővárosi Törvényszék eljárása és ítélete, továbbá a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését. Beadványa részletesen vitatja az igazságügyi szakértő megállapításait is, sérelmezve az eljárás időtartamát, részrehajló tartalmát.

Az Alkotmánybíróságnak  megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza a  bíróságok jogértelmezését vitatja, ugyanakkor nem tartalmaz alapjogi okfejtést, a kifogásolt ítéletek és az azokat megelőző eljárások felülbírálatára, - valójában a bizonyítékok újbóli értékelésére irányul. A tényállás feltárása, a bizonyítékok értékelése és ennek alapján a következtetések levonása azonban a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdéseket nem vet fel. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói  döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elleneség kiküszöbölésére van lehetősége és hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének a felülbírálata nem tartozik bele.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, továbbá a 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/954/2014.)

+

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 45/A.Pkf.637.609/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

A személyesen eljáró indítványozó panasza alapjául szolgáló bírósági végrehajtási eljárás során az adós végrehajtási kifogását, illetve végrehajtás korlátozására irányuló kérelmét az elsőfokú bíróság végzésével elutasította, egyúttal megállapította, hogy az adós teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 15 000 Ft illetéket, mint meg nem térülő költséget az állam viseli. Az adós fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az adóst kötelezte a végrehajtási kifogás, illetve a fellebbezés illetékének megfizetésére, helybenhagyta az elsőfokú végzést.

Az indítványozó a másodfokon hozott végzésnek az őt illeték viselésére kötelező rendelkezéseit azért támadta meg alkotmányjogi panasszal, mert azok álláspontja szerint az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz és jogorvoslathoz való jogát sértik. Állította: az Alaptörvénnyel  ellentétes értelmezés eredményezte, hogy költségmentessége ellenére illeték megfizetésére kötelezte őt a végrehajtási eljárás során kezdeményezett jogorvoslati eljárásban a másodfokú bíróság. Előadása szerint tulajdonhoz való joga azért szenvedett sérelmet, mert a hatályos szabályozás alapján nem kellett  illetékfizetési kötelezettségével számolnia, az a tény pedig, hogy a marasztalását tartalmazó döntést a másodfokú bíróság hozta meg, jogorvoslathoz való jogától fosztotta meg.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a végrehajtási kifogás elutasítása tárgyában hozott bírói döntés nem a végrehajtási eljárás érdemében, de nem is az azt befejező, hanem a végrehajtási eljárás során hozott bírói döntés, amely ellen tehát nincs helye alkotmányjogi panasznak. Az indítványozó a végrehajtási kifogás tárgyában hozott másodfokú döntésnek csak egyes rendelkezéseit támadta, a döntés egészére vonatkozó álláspont azonban kihat a sérelmezett rendelkezésekre is.

Mindezek hiányosság alapján az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/952/2014.)

+

A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 35/A. §-a és 66/A §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány.

Az indítványozó külföldi székhelyű gazdasági társaság alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezések 2014. január 1-től maximált díjat vezettek be egyes készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kezdeményezett belföldi fizetési tranzakciók során az elfogadó bankok által a kibocsátó bankoknak fizetendő díjra. Állítja: a bevezetett díjmaximum megállapítása az Alaptörvény M) cikkéből levezetett szerződési szabadság, illetve gazdasági verseny szabadsága, valamint a B) cikk (1) bekezdésének, a jogbiztonságnak a sérelmét okozza.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezések a gazdasági jogalkotás alkotmányos keretein belül maradva, egy adott piac működésének feltételrendszerét kívánták a jövőre nézve módosítani. A gazdasági jogalkotás terén az államnak viszonylag széleskörű döntési szabadsága van. A szerződési szabadság olyan alkotmányos védelem alatt álló jog, melynek korlátozási lehetősége is szélesebb körű, mint az alapvető jogok esetében. Ennek határa a jogállamiság követelményének alapvető érvényesülésénél húzódik, melyet a támadott szabályozás sem lép át.

Az Alkotmánybíróság a jogszabály-módosítás a hatálybalépését megelőző időszakra nem állapított meg kötelezettséget, illetve azt nem tette terhesebbé, jogot el nem vont, nem korlátozott, magatartást nem nyilvánított jogellenessé. Erre tekintettel az adott gazdasági tevékenység folytatásának feltételrendszerében bevezetett módosítások nem ütköztek a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/884/2014.)

+

A Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány.

Az ügy előzménye: az indítványozó – mint Fóktő község egyik polgármesterjelöltje – a választókhoz eljuttatott szórólapján kifejtette, hogy az önkormányzati hivatalban a dolgozók „minden nap összeszorult gyomorral veszik fel a munkát”. A szórólap idézett szövegrésze ellen a kritizált személy, a polgármester kifogással élt, amelynek Foktő Község Helyi Választási Bizottsága helyt adott és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a választási eljárásról szóló törvényben foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A fellebbezés folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek nyomán a Szegedi Ítélőtábla a Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság határozatát ugyancsak helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélőtábla végzése ellentétes az Alaptörvény XI. cikkében foglalt szabad véleménynyilvánítás alapjogával, mert a szórólapban a közvélemény megjelenítése történt, ami véleménynyilvánítás, nem pedig tény állítása, ezért annak megsemmisítését kérte.  

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, emlékeztetve, hogy a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. Határozata indokolása szerint figyelemmel kell lenni arra, hogy a panaszos a vele versengő személlyel szemben milyen jellegű megnyilvánulással élt. Miután egy polgármester úgy közszereplő, hogy a helyi közhatalom gyakorlásában vesz részt, a kritizáló nem lépi túl a közügyek megvitatásának kereteit, ha éppen vezetői tevékenységét minősíti. A személyiségi jogait is érintő kritika különös indokoltságát az jelenti, hogy a polgármester-jelölti minőségében megnyilvánuló panaszos éppen az ilyen stílusú vezetői tevékenységtől akart elhatárolódni. A véleménynyilvánítás szabadsága fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, azért a végzést megsemmisítette. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről: IV/1672/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla  Pk.II.20.578/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az ítélőtábla a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy a választási ajánlások ellenőrzése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt. A sérelmezett 29 ajánlás nem felelt meg, a törvényi rendelkezéseknek.

Az indítványozó szerint a bírói döntéssel a választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy formai, alaki hibák miatt nem fogadták el érvényesnek az ajánlást. Állítja: elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. A bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, a támadott határozatok csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzítik, részletesen nem tartalmazzák, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az  alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek nem felelt meg. Az indítványozó azon érvelése mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló. Az ítélőtábla végzésében számszerűen megjelölte, és részletezte az érvénytelen ajánlásokat.

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. IV/1677/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.I.20.588/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla végzésével szemben, és kezdeményezte az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés megsemmisítését is. Véleménye szerint a választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy formai, alaki hibák miatt nem fogadták el érvényesnek képviselő jelöltként történő nyilvántartásba vételét. Állítja: elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. Az indítvány szerint a támadott bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, a támadott határozatok csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzítik, részletesen nem tartalmazzák, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az ítélőtábla a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította: az ajánlások ellenőrzése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt, a választási bizottságok határozatai a választási irodához leadott ajánlások tételes ellenőrzése utáni eredményközlésén alapulnak, és a határozatok megfelelő indokot tartalmaznak az érvénytelen és az érvényes ajánlások számának, valamint az érvénytelenség okainak megjelölésével. 18 esetben az ajánlást adó választópolgár személyi azonosítóját, magyarországi lakcímét vagy anyja nevét nem megfelelően tartalmazta, 6 esetben az ajánlást adó kiskorú volt, míg 5 választópolgár egy másik választókerületben rendelkezett választójoggal. Ezért összesen 29 ajánlás nem felelt meg, a törvényi rendelkezéseknek.

Az Alkotmánybíróság végzésében rámutatott: az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek nem felelt meg. A kérelem – többek között – nem tartalmazza egyértelműen azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, mely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó azon érvelése sem állja meg a helyét, mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló. Az ítélőtábla ugyanis a végzésében számszerűen megjelölte, és részletezte az érvénytelen ajánlásokat.

Az Alkotmánybíróság végzésében rámutatott: jelen ügyben hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz érdemben nem bírálható el.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1678/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.575/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla végzésével szemben, és kezdeményezte az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés megsemmisítését is, amely lehetővé teszi, hogy képviselő jelöltként indulhasson a 2014. október 12. napjára kitűzött helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán.

Az ítélőtábla a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította: az ajánlások ellenőrzése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt, a választási bizottságok határozatai a választási irodához leadott ajánlások tételes ellenőrzése utáni eredményközlésén alapulnak, és a határozatok megfelelő indokot tartalmaznak az érvénytelen és az érvényes ajánlások számának, valamint az érvénytelenség okainak megjelölésével. Az indítványozó a szükséges 73 aláírás helyett csak 36 elfogadható aláírást gyűjtött, ezért a nyilvántartásba vétele elutasításra került. 13 esetben többszörös ajánlás történt, 10 esetben az ajánlást adó választópolgár megadott személyi azonosítója, magyarországi lakcíme vagy anyja neve hibás volt, míg 34 választópolgár egy másik választókerületben rendelkezett választójoggal.

Az indítványozó szerint a választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy formai, alaki hibák miatt nem fogadták el érvényesnek képviselő jelöltként történő nyilvántartásba vételét. Állítja: elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. Ráadásul, a támadott bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, a támadott határozatok csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzítik, részletesen nem tartalmazzák, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és ennek során megállapította: az a befogadhatóság formai feltételeinek nem felel meg. A kérelem – többek között – nem tartalmazza egyértelműen azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, mely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó azon érvelése sem állja meg a helyét, mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló. Az ítélőtábla ugyanis a végzésében számszerűen megjelölte, és részletezte az érvénytelen ajánlásokat.

Az Alkotmánybíróság végzésében rámutatott: jelen ügyben hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz érdemben nem bírálható el.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1676/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.577/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az ítélőtábla elutasította az indítványozó jelöltként történő nyilvántartásba vételét. A rendelkezésére álló iratok alapján megállapította: az ajánlások ellenőrzése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt, a választási bizottságok határozatai a választási irodához leadott ajánlások tételes ellenőrzése utáni eredményközlésén alapulnak. Az indítványozó a szükséges 63 ajánló aláírás helyett csak 53  elfogadható aláírást gyűjtött, ezért a nyilvántartásba vétele elutasításra került. 10 esetben az ajánlás érvénytelennek bizonyult. 4 esetben többszörös ajánlás történt, míg 6 választópolgár egy másik választókerületben rendelkezett választójoggal. Az ítélőtábla végzésében hivatkozott továbbá arra is, hogy az indítványozónak kellett volna igazolnia a határozatok törvénysértő voltát, és azt, hogy az abba foglaltak megállapítások megalapozatlanok, azonban ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Kiemelte továbbá, hogy az ajánlóíveket az illetékes bizottság egy-egy ajánlás el nem fogadásának indokát tartalmazó jegyzettel látta el, melyeket az indítványozó is megtekinthetett volna.

Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla végzésével szemben, és kezdeményezte az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés megsemmisítését is.Véleménye szerint a választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy nem fogadták el érvényesnek képviselő jelöltként történő nyilvántartásba vételét. Állítja: elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. A támadott bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzíti, részletesen nem tartalmazza, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és ennek során megállapította:a panasz a befogadhatóság formai feltételeinek nem felel meg. A kérelem – többek között – nem tartalmazza egyértelműen, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó azon érvelése sem állja meg a helyét, mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló. Az ítélőtábla ugyanis a végzésében számszerűen megjelölte, és részletezte az érvénytelen ajánlásokat.

Az Alkotmánybíróság végzésében rámutatott: jelen ügyben hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz érdemben nem bírálható el.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1675/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.576/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó jogi képviselője útján előterjesztett alkotmányjogi panasza  a bírósági végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Az ítélőtábla elutasította az indítványozó jelöltként történő nyilvántartásba vételét. A rendelkezésére álló iratok alapján megállapította: az ajánlások ellenőrzése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt, a választási bizottságok határozatai a választási irodához leadott ajánlások tételes ellenőrzése utáni eredményközlésén alapulnak.

Megállapította: az indítványozó a szükséges 59 érvényes aláírás helyett csak 50 elfogadható aláírást gyűjtött, ezért a nyilvántartásba vétele elutasításra került.  A Nemzeti Választási Rendszerben benyújtott 65 ajánlásból, 15 érvénytelennek bizonyult: 2 esetben az ajánlást adó választópolgár személyi azonosítója és magyarországi lakcíme hibás volt, míg 13 választópolgár másik választókerületben rendelkezett választójoggal.

Az indítványozó szerint az ítélőtábla döntése  ellentétes a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvénnyel. A választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy formai, alaki hibák miatt nem fogadták el érvényesnek az ajánlást. Állítja: elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. A támadott bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzíti, részletesen nem tartalmazza, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és megállapította, hogy az a befogadhatóság formai feltételeinek nem felel meg. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, mely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó azon érvelése mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló: az ítélőtábla végzésében számszerűen megjelölte az érvénytelen ajánlásokat.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1674/2014.)

+

A Debreceni Ítélőtábla Pk.I.20.587/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

Az ítélő tábla végzésében megállapította: az indítványozó a  szükséges 72 aláírás helyett csak 50 elfogadható aláírást gyűjtött: 14 esetben az ajánlást adó választópolgár személyi azonosítóját, magyarországi lakcímét vagy anyja nevét nem megfelelően tartalmazta az ajánlás, 24 esetben többszörös ajánlás történt, míg a többi esetben a választópolgár egy másik választókerületben rendelkezett választójoggal.

Az indítványozó jogi képviselője útján terjesztette elő alkotmányjogi panaszát a Debreceni Ítélőtábla végzésével szemben, és kezdeményezte az alaptörvény-ellenesség megállapításán túlmenően a bírói döntés megsemmisítését is. Véleménye szerint a választópolgár választási akaratának kinyilvánítási joga sérült azáltal, hogy formai, alaki hibák miatt nem fogadták el érvényesnek az ajánlást. Álláspontja szerint elírás miatt helytelenül megadott adatok esetében is érvényes az ajánlás, ha az ajánló választópolgár személyazonossága a többi adata alapján egyértelműen beazonosítható. Ráadásul a támadott bírói döntés indokolásában egyáltalán nem

jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy más egyéb ok, csak az el nem fogadott ajánlások számát rögzítik, részletesen nem tartalmazzák, hogy abból mennyit és milyen indokolással nem vettek figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt, és megállapította, hogy az a befogadhatóság formai feltételeinek az alábbiak miatt nem felel meg. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, mely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó mindezt elmulasztotta, és miután ez ügyben hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetőség, a felsorolt hiányok miatt a panasz érdemben nem bírálható el.

Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó azon érvelése mely szerint „a bírói döntés indokolásában egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely ajánlásban van adateltérés, adathiány, többszörös ajánlás vagy egyéb ok”, nem helytálló: az ítélőtábla végzésében számszerűen megjelölte az érvénytelen ajánlásokat.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1673/2014.)