LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK

Pénzügyi felügyelet

A Kúria Kfv.V.35.534/2013/15. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.649.889/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy előzményeként a PSZÁF határozataiban – felügyeleti jogkörben – kötelezettségeket állapított meg az indítványozóval szemben. Az indítványozó szerint a PSZÁF az eljárást már hatályba lépett – de az átmeneti rendelkezésekre tekintettel – az ügyben még nem alkalmazható jogszabályok alapján folytatta le.

Az indítványozó szerint, fellebbezése nyomán a  támadott bírósági ítéletek sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a PSZÁF eljárását jóváhagyták. Részletesen vitatja a Kúria jogértelmezését, amely szerinte a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga mellett sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indoklása szerint a jellemzően akkor vizsgálhatja érdemben a bírói jogértelmezés hibájára alapított alkotmányjogi panaszt, ha az eljárt bíróság az előtte folyamatban volt, valamely Alaptörvényben biztosított jog szempontjából releváns ügynek az alaptörvényi érintettségére tekintet nélkül járt el, vagy az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával. Az adott ügynek azonban ilyen vetülete nem merült fel, mint ahogy kirívó jogértelmezési hiba vizsgálatának szüksége sem állapítható meg. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1565/2014.)

A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt.

Szövetkezet átalakulása, – elszámolás

A Kúria Gfv.VII.30.188/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogát, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét. Indokolásul előadja, hogy szövetkezeti formából korlátolt felelősségű társasággá alakult át, amelynek során az eljáró bíróság az elszámolásnál a könyv szerinti értéket vette alapul. Ez az indítványozó véleménye szerint alkalmatlan az elszámolásra, helyette a vagyonelemek valós forgalmi értékéből kellett volna kiindulnia. Állítja: a Kúria azon döntésével, amely megengedte a könyv szerinti értéken való elszámolást az átalakulás során, megsértette a tulajdonhoz való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság hivatkozással a Kúria ítéletében foglaltakra is, rámutatott: a szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása esetén a gazdasági társaságokról szóló, akkor hatályos Gt. rendelkezéseit kellett alkalmazni a jogvita feloldására. Az indítványozó megnevezte ugyan az Alaptörvény az általa megsértettnek vélt rendelkezéseit, de sem az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog, sem a XV. cikk (1) bekezdésében rögzített törvény előtti egyenlőség elve tekintetében nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, a támadott bírósági határozattal kapcsolatosan, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1039/2015.)

Az Alkotmánybíróság végzéséhez dr. Salamon László különvéleményt csatolt.

Normatív állami támogatás visszafizetése

Az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 12. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró előadja: a perbeli szociális intézménynél fenntartóváltás történt. Az adóhatóság fizetési kötelezettséget állapított meg a korábbi fenntartó vonatkozásában, mivel az nem tudott a felhasznált költségvetési forrásokról egészében elszámolni. Az adóhatóság jegyzőkönyvet vett fel a kötelezett korábbi fenntartónál, amelyben megállapította, hogy nincs nála fellelhető vagyontárgy, bankszámlái fedezethiányosak, lefoglalható gépjárművel nem rendelkezik, üzletrésze, érdekeltsége nem volt más társaságban, tevékenységet nem folytatott. Ezt követően az adóhatóság az átvevő fenntartó visszafizetési kötelezettségét állapította meg a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alapján.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerinti elvet, amely szerint a jogi személyt is megilletik az alapvető jogok, a II. cikk szerinti emberi méltóság elvét, a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát, a XV. cikk szerinti diszkrimináció tilalmát, a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát.
Mindezen alapvető jogok sérülnek, amikor a jogi szabályozás egyoldalúan, az átvevő fenntartó érdekeit figyelmen kívül hagyva, kizárólag a jogosulatlanul igénybe vett állami pénzek visszaszerzését tekinti céljának.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A testület az eljárása során észlelte, hogy az indítványozó által támadott, és megsemmisíteni kért rendelkezés már nincs hatályban, azt a Korm. r. 2. 34. § g) pontja 2013. december 31. napjával hatályon kívül helyezte. A határozat indokolása ugyanakkor rámutat: az átvevő fenntartónak az átvételről való döntése előtt ismernie kellett, vagy ismerhette volna a vizsgált rendelkezésben szabályozott un. mögöttes felelősség tényét, mibenlétét, joghatásait; azaz azt, hogy ez lényegében egy másik személy valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség beálltának a lehetősége, ami mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 12. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1939/2015.)

Egyéni képviselőjelölt támogatás-visszafizetési kötelezettsége

Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

A támadott rendelkezés értelmében ha az országgyűlési választásokon indult képviselőjelölt nem szerzi meg az egyéni választókerületben leadott érvényes szavazatok legalább 2%-át, akkor a felhasznált támogatást köteles visszafizetni.

Az indítványozó bíró szerint a sérelmezett rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét, a tulajdonhoz való jogot, a politikai vélemény alapján való megkülönböztetés tilalmát és az esélyegyenlőséget, valamint a passzív választójogot, továbbá a kérdéses szabályozás a szükségességi-arányosági tesztnek sem felel meg.

***

Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során megállapította: a választási eredmény szükségképpeni bizonytalansága, előre nem látható volta nincs összefüggésben a támadott rendelkezés hatásának kiszámíthatóságával, mint ahogy a támogatás visszafizetését előíró szabály nem minősülhet tulajdonjogot elvonó vagy azt korlátozó rendelkezésnek, hiszen a tulajdonos önként, saját elhatározásából kezdeményezte és fogadta el a támogatást.

Mindezek alapján az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.  (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/835/2015.)

DÖNTÉSRE VÁRVA

 

Férfiak és nők egyenlő nyugdíjkorhatárára vonatkozó népszavazási kezdeményezés

A Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszok, férfiak és nők egyenlő nyugdíjkorhatárára vonatkozó népszavazási kezdeményezés.

A Taláros Testület megkezdte a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazásáról szóló népszavazási kezdeményezéssel  kapcsolatos alkotmányjogi panaszok vizsgálatát is. A soron kívüli eljárást az Alkotmánybíróság elnöke rendelt el.

A népszavazásra feltett kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?”

A népszavazás kezdeményezői szerint sértik az esélyegyenlőséget, ha a társadalom egyik rétegének van ilyen kedvezménye, míg másoknak pedig nincs. A Nemzeti Választási Bizottság megtagadta a népszavazási kérdés hitelesítését, e döntés ellen a kezdeményezők felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához. A Kúria  megváltoztatva a Nemzeti Választási Bizottság határozatát, hitelesítette a nők és férfiak egyenlő nyugdíjkorhatárára vonatkozó kezdeményezésre vonatkozó kérdést, és ezzel utat nyitott a népszavazásnak.

Az Alkotmánybírósághoz fordulók szerint  a nők esetében az egyenjogúság valójában a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg. Állítják: éppen ezt veszélyezteti a Kúria döntése,  tartalmilag sérti a nők jogegyenlőséghez, a  tisztességes eljáráshoz és az egyenlő bánásmódhoz való jogát. Többek között hivatkoznak az alaptörvény azon rendelkezéseire, melyek szerint „Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket”, valamint „törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.”  (Indítvány: pdf. I. - Indítvány: pdf.  II.)

Közigazgatási szervek jogalkotási hatásköre

A helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjának „és betartatni” szövegrésze és a 8. § (2) bekezdésének „elmulasztásának jogkövetkezményeit” szövegrésze, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 131. § (1a) bekezdéssel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.

Az indítványozó - alapvető jogok biztosa - szerint a közigazgatási szervek jogalkotási hatáskörének terjedelme nem tisztázott. A támadott rendelkezések azért ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével, mert a közösségi együttélési szabályok meghatározására és be nem tartásuk lehetséges jogkövetkezményeire vonatkozóan törvényben előírt anyagi jogi garanciák és az önkormányzati szabályozásra vonatkozó egyértelmű felhatalmazás hiányában sérül a jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság és a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye. (1219-0._ind.pdf.

Eljáró bíróság kijelölése

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62–63. §-ai tárgyában, a Kúria Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó által vitatott rendelkezések az OBH elnökének állapítanak meg hatáskört az eljáró bíróság kijelölésére. Az indítványozó ellen a Fővárosi Törvényszéken indult büntetőeljárásban az OBH elnöke 248/2012. (VIII.21.) OBHE számú határozatával a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki az eljárás lefolytatására. A Kúria végzésében helybenhagyta az OBH elnökének döntését.
Az indítványozó álláspontja szerint a Bszi. 62. és 63. §-a sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, a független bírósághoz való jogot, a fegyverek egyenlőségének elvét, a védelemhez való jogot és a jogorvoslathoz való jogot. (Indítvány:_anonim.pdf.)

 

Bizonyítékok felülmérlegelése

 

A Kúria Pfv.V.21.417/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság elvét, mert a Kúria a másodfokú bíróság ítéletében megállapított tényállástól úgy tért el, hogy a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el, és nem indokolta ennek szükségszerűségét. Kifejti továbbá, hogy az ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is, mert a Kúria a hatásköri szabályok mellőzésével járt el. (Indítvány:_anonim.pdf.)

 

Közfoglalkoztatás; szociális ellátás

 

A  szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 33. § (7), 132. § (4) bekezdés a) pontja, 38. § (9) bekezdése, 132. § (4) bekezdésének e) pontja, valamint a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (4a)–(4g) bekezdése, 2. § (5) bekezdés g) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll vizsgálata.

Az indítványozó - alapvető jogok biztosa - szerint a Szoctv. 33. § (7) bekezdése és 132. § (4) bekezdés a) pontja sérti az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét és a belőle levezetett jogbiztonság követelményét, mivel azok az aktív korúak ellátása nyújtásának feltételeként általános, túlságosan széles, bizonytalan megfogalmazásukkal olyan követelményeket írnak elő a rászoruló személyekkel szemben, amelyek ellenőrzése során szubjektív értékelésre, önkényes jogalkalmazásra kerülhet sor.

Állítja: e rendelkezések tartalmilag ellentétesek az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, mivel megfelelő alkotmányosan legitim indok nélkül, szükségtelen módon és aránytalan mértékben korlátozva avatkoznak be az aktív korúak ellátására jogosult személyek családi és magánélethez való jogába. A szabályozás továbbá nem egyeztethető össze az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való joggal sem, mert a támogatásra szorultak egy, a szociális szempontrendszertől, rászorultságtól független körülmény miatt esnek el az emberi méltósághoz való jogból következő megélhetési minimumot biztosító támogatástól. Végül az Alaptörvény II. cikkének sem felelnek meg a rendelkezések az alapjogi biztos állítása szerint, mivel az érintettek emberi méltósága is sérül azáltal, hogy a szabályok lehetőséget teremtenek az önkormányzatoknak arra, hogy a szociális ellátást kérelmezők életmódját, életvezetését a belső magánszférájukban ellenőrizzék, ezzel összefüggésben szenzitív adatokat gyűjtsenek.
Továbbá: a Szoctv. 38. § (9) bekezdése, valamint 132. § (4) bekezdés e) pontja is sérti az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, mivel legitim alkotmányos indok nélkül, szükségtelen és aránytalan módon korlátozza a jogosult személyek családi és magánélethez való jogát.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kftv. 1. § (4a)- (4g) bekezdései, illetve 2. § (5) bekezdés g) pontja is sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét, mivel a közfoglalkoztatásból való kizárás szabályozásakor alapvető, az Mt. rendszerétől idegen, azzal nem összeegyeztethető, koncepcionális változást eredményeznek a közfoglalkoztatottak hátrányára, amely a jogalkalmazás során fel nem oldható kollízióhoz vezet. Nem felelnek meg e szabályok az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeiben foglaltaknak sem, mert az automatikus döntéshozatallal aránytalan mértékben korlátozódik a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve formálissá válik a jogorvoslathoz való jog.

Végezetül: az egyenlő bánásmód követelménye is sérül, mivel alkotmányosan indokolható cél nélkül különböztetik meg hátrányosan a közfoglalkoztatottakat más munkaviszonyban álló személyekhez képest. A Kftv. 1. § (4a) bekezdés a) pont aa) alpont mindezek mellett ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében meghatározott ártatlanság vélelmének elvével is, és alkotmányellenes módon korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot. (Indítvány: pdf.)

 

Táppénz

 

A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - felperes - korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes - a kormányhivatal illetékes szerve - az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság is elutasított. 
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti, hogy a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat. (Indítvány:_anonimizált.pdf.)

Adóügy

 

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § egyes részei és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.31.442/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: zártkeri ingatlanára tekintettel az illetékes hatóság építményadó megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint sérült az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósága azzal, hogy az ingatlanával azonos építési zónában több zártkerti ingatlan lakóház minősítést és adómentességet kaptak, míg az indítványozó ingatlanának lakóházzá átminősítését megtagadták. Ezzel - véleménye szerint - sérült a XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmának elve. Sérül továbbá a B. cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve, a T. cikk (3) bekezdése szerinti normavilágosság követelménye, a VI. cikk (1) bekezdése szerinti jó hírnévhez való joga, a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, és a 40. cikk is. (Indítvány: pdf.)

 

Építési ügy, jogorvoslathoz való jog

 

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 3. § (4) bekezdés utolsó mondata és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.46.189/2014/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók előadják: az elsőfokú hatóság - építési ügyben - eljárási bírságot szabott ki velük szemben, ezt követően a döntést megfellebbezték, amely - a fellebbezési illeték meg nem fizetése miatt - érdemi vizsgálat nélkül elutasításra került. Az érdemi vizsgálat nélküli elutasító végzést szintén megfellebbezték, amelyet a másodfokú hatóság elutasított. Az indítványozók bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyet a bíróság elutasított.

Az indítványozók állítják: a bírósági eljárás tisztességtelen volt, mivel nem végezte el az okirati bizonyítást arra vonatkozóan, hogy az indítványozókkal szemben mikor volt folyamatban építésügyi hatósági eljárás, holott ez lényeges lett volna a fellebbezési illeték kiszámításánál. Mindezzel a bíróság megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint az R. cikk (2) bekezdése szerinti jogszabályok kötelező erejét deklaráló rendelkezését. Sérelmezik továbbá, hogy az eljáró bíróság helytelenül alkalmazza az "építési engedélyezési eljárás" és a "használatbavételi engedéylezési eljárás" fogalmakat. Véleményük szerint a Knptv. 3. § (4) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal, mivel kizárja azt. (Indítvány: pdf.)

 

Devizahitel-per felfüggesztésének elmaradása

 

A Fővárosi Törvényszék 48.Pf.635.072/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: kölcsön visszafizetése iránti per volt ellene folyamatban. A per során kérte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § (2) bekezdése alapján a per felfüggesztését, amely kérelmet a bíróság nem bírált el, róla döntést nem hozott. 

Álláspontja szerint a sérelmezett ítélet sérti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát is. (Indítvány: pdf.)

 

Devizakölcsön, szerződési feltétel tisztességtelensége

 

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése, a 6. § (2) bekezdése és a Kúria Gfv.VII.30.038/2015/5. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése és 6. § (2) bekezdése - azok ellentmondása okán - sérti a jogállamiság-jogbiztonság alkotmányos elvét, ezért alaptörvény-ellenes, mert ugyanazon 2010. november 26-a után alkalmazott ÁSZF kikötés tisztességtelennek minősül akkor, ha deviza alapú szerződés kapcsán kell alkalmazni, és tisztességesnek minősül akkor, ha forint alapú, vagy deviza alapúnak nem minősülő deviza szerződés kapcsán kell alkalmazni.

Az indítványozó kezdeményezte továbbá a Kúria Gfv. VII.30.038./2015./5. számú részítéletének az az első és másodfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését és a Gfv. VII.30.038./2015. számú ügyben alkalmazási tilalom megállapítását is. (Indítvány: pdf.)

Tartozás megfizetése

 

A Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók elsődlegesen tartozás megfizetése miatt, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás miatt indítottak keresetet. Az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adott, azonban a másodfokú bíróság a támadott ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, és elutasította.

Az indítványozók  szerint a támadott ítélet megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt alapvető jogukat, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban el nem hangzott, nem bizonyított, és valótlan tényállításra alapozva hozta meg az ítéletét, és nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Állítják: a jogerős ítélet megsértette továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. § (2) pontját is, amely a jogszabályok érvényesítésének biztosítását írja elő a bíróságok számára a jogalkalmazási tevékenységük során. (Indítvány: anonim.pdf.)

 

Munkaviszony jogellenes megszüntetése

 

A Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.163/2014./6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

 

Az indítványozó kifejti: a konkrét jogvita elbírálása során a bíróság az Alkotmánybíróság 29/2011 (IV. 7.) AB határozatában időközben alkotmányellenessé nyilvánított és megsemmisített jogszabályt alkalmazott anélkül, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult volna az alkalmazási tilalom kimondása céljából. Kifogásolja, hogy a megsemmisített rendelkezés nemzetközi szerződésbe is ütközik, aminek észlelése esetén a bíróságnak az Abtv. 32. §-a alapján alkotmánybírósági eljárást kellett volna kezdeményeznie.

Álláspontja szerint a bíróság ítélete az Alaptörvényben biztosított alapjogait sérti, nemzetközi szerződésbe ütközik és az Alaptörvény téves értelmezésén alapul. (Indítvány: anonim.pdf.)

 

Használati díj

 

A Fővárosi Törvényszék 72.Pf.640.001/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogát sérti a bíróság azon következtetése, hogy az alperes a jogtalanul magánál tartott gépkocsi használata után nem köteles használati díjat vagy kártérítést fizetni, valamint az, hogy az örökhagyó halála előtt néhány órával az örökhagyó bankszámlájáról felvett pénzt az örökös nem követelheti vissza az alperestől.

Állítja: a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, hogy joghatályos alperesi ellentmondás hiányában a fizetési meghagyás jogerőre emelése helyett per indult és azt a bíróság jogerősen elbírálta. A VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogát sérti továbbá az ítélet indokolása, mely tényként kezeli azon alperesi álláspontot, hogy az örökhagyó kitagadta az örökségből az indítványozót. (Indítvány:_anonim.pdf.)